HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Rafi prof & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 05, 2016 7:13 pm

Rafi & Carol
Valentin-nap volt, a kedvenc ünnepem... egy párhuzamos dimenzióban esetleg. Rosszul voltam a nyáladzó szerelmespároktól, akik jó, ha egy hónapja együtt voltak, de mégis úgy tettek, mintha egész életükben egymásnak lettek volna teremtve, a roxforti dekorációról pedig ne is beszéljünk. Minden rózsaszín volt, mindent szívecskék és virágocskák borítottak, én meg legszívesebben elbújtam volna valahová, hogy mindezt ne lássam. Azt pedig magamnak sem vallottam volna be, hogy irigy voltam. Én miért nem lehetek vele Valentin-napon? Ez így olyan igazságtalan...
Azért valami jó is volt ám ebben a csodálatos ünnepben, mégpedig a minden évben eljátszott szerelem-háborúnk Hectorral. Talán harmadikban kezdtem, amikor poénból írtam neki egy (szerintem) iszonyat vicces szerelmes verset, mire ő visszaírt egy hasonlóan szellemeset, azóta pedig ezt minden évben eljátszottuk. És mindig egyre súlyosabbak lettek a versek és a levelek, amiket szerencsétlen baglyával küldözgettünk egymásnak. A tavalyi eset eddig vitte a prímet, amikor arra mentem fel a hálóterembe, hogy tizenhat cserepes mandragóra ült az ágyamon. Be voltak ásva meg minden, nem süketültem meg, de jóformán a közelükbe sem mertem menni. Végül Longbottom professzorral vitettem el az egészet, azt hazudtam neki, hogy gőzöm sincsen, hogy kerültek oda a mandragórák. A válaszom Hectornak pedig nem volt más mint egy robbanós levél, ami miután kinyitotta, teljesen belepte viszketőporral, amit Fredtől és Liamtől csórtam el. Édes a bosszú...
Az idei viszont... hát ez a szokásosnál is súlyosabb volt, még én is belevörösödtem, amikor elolvastam. Kötőszó volt benne a csöcs és a segg, biztos voltam benne, hogy jót röhögött, amikor írta. Pedig ettől még én is zavarba jöttem, komolyan...
- Hector, te nagyon hülye! -kiabáltam oda neki a nézőtérről, amikor a kviddicspályára értem. Tudtam, hogy ott fogom megtalálni. -Remélem tudod, hogy nagyon utállak! -Karba tett kézzel figyeltem, ahogy a pályán köröz a levegőben.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 05, 2016 8:59 pm


Szőke ciklon & Hector




Imádtam a Valentin-napot, és bármilyen hihetetlen, ezt most nem iróniával gondoltam. Nekem a dekorációval sem volt semmi bajom, ahogyan a romantikus számokat harsogó lovagi páncélokkal sem. Szerintem feldobta az iskola hangulatát, meg aztán mindenkire ráfér egy kis romantika. Már reggel küldtem egy levelet Gloriának, hogy este feltétlenül találkozzunk Roxmortsban, ott akartam odaadni neki az ajándékát, majd utána el akartam vinni egy étterembe. Már asztalt is foglaltam magamnak és McGalagony igazgató asszonnyal is lebeszéltem, hogy majd csak reggel fogok visszajönni az iskolába. De az esti találkám előtt még bőven volt elintéznivalóm, egész pontosan Carol Dolohovval. Kiskora óta ismertem, még tisztán emlékeztem rá, amikor roxfortos koromban cipeltem őt a bálokon, a nyakamba kaptam és néha még táncolni is felkértem. Ő volt a legvagányabb kislány, a többiek mindig irigykedtek rá, amiért őt felkérte egy nagyfiú, a többieket meg nem. Idővel persze változtak a dolgok, ő felnőtt, én befejeztem az iskolát, de a kapcsolat így sem szakadt meg - aranyvérűek voltunk, mind összejártunk.
Már jó pár éve kezdődött a mi kis csatározásunk egymással. Természetesen én kezdtem, miután egyszer elpanaszolta nekem, mennyire nem tetszik neki az iskolai Valentin-nap. Én pedig az akkor nagyjából tizenhárom éves Carolnak küldtem egy nagyon hosszú, ömlengő levelet és engesztelésképpen egy kis csokit is február 14-én. És azóta ez állandósult nálunk, minden évben megszívattuk egymást valamivel. Az eddigi legdurvább húzásom a rengeteg mandragóra volt, de ezt idén mindenképp überelni akartam, hiszen ez volt az első év, mikor egy helyen is tölthettük ezt a csodaszép napot.
Reggel egy rózsaszín masnit kötöttem a baglyom nyakába, majd elküldtem, hogy postázza el a levelemet Carolnak. Idén különösen kitettem magamért, az eddigi trubadúrlírát megszégyenítő szerelmi vallomásaim és elégikus verseim helyett egy sokkal vállalhatatlanabb és felnőtt tartalommal megtűzdelt üzenetet juttattam el hozzá. Az aljára még rajzoltam is neki egy ballonkabátos banánt, ami ártatlan kis almákat, körtéket és epreket ijesztgetett. Mentségemre szóljon, idén is kapott mellé csokit, a kedvencét.
Ezt követően, mint aki jól végezte dolgát, kimentem a kviddicspályára, hogy elvégezzem a szokásos reggeli rutinomat. Futottam tíz kört a pályán, nyújtottam kicsit, majd csak ezután pattantam seprűre. Már repültem néhány hosszt, mire meghallottam Carol hangját. Hatalmas mosoly terült el az arcomon, még meg is álltam egy pillanatra a levegőben, hogy mindenképp lássa az önelégült vigyoromat. Aztán stílusosan lebuktam a seprűvel és a lelátóig tartó távolságot zuhanórepülésben tettem meg. Nagyjából egy méterrel Carol előtt fékeztem le. Én aztán nem vágtam fel, dehogyis.
- Jó reggelt, virágszálam - üdvözöltem szinte már harsogva. - Tetszett a levelem? Minden szeretetemet beleírtam, egy teljes éjszakám ráment. És hol van az én ajándékom? Csak azt ne mondd, hogy nincs, mert akkor végleg szakítani fogunk...
Ha valaki hallotta volna a beszélgetésünket, bizonyára felnyom az igazgatónál mindkettőnket, pedig valójában semmi nem volt közöttünk. És ezen nem is változtathatott semmi. Amúgy sem viseltük volna el egymást abban a felállásban.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 05, 2016 9:28 pm

Rafi & Carol
Összeszűkült szemmel néztem rá, össze sem rezzentem, amikor közvetlenül előttem fékezett le a seprűvel. Talán ezzel tudtam mindig a leginkább kiakasztani, hogy nem aléltam el tőle, amikor ilyeneket tolt le előttem, ellenben a többi kis roxfortos diáklánnyal. Furcsa is lett volna, hiszen kiskorom óta ismertem, nem mellesleg eleve odáig voltam érte. Mármint, mintha a bátyám lenne. Mindig úgy tekintettem rá mint a soha meg nem született bátyuskámra.
Legszívesebben egy mozdulattal letöröltem volna az arcáról azt az idióta vigyort, ami - csak mint mindig - most is ott ült rajta. Ezzel a levelecskéjével tényleg kiverte nálam a biztosítékot. És mindezt két teljes oldalon keresztül! Odaadhattam volna egy profi pornósnak mint forgatókönyvet, szerintem megáldott volna érte.
- Akkora idióta vagy basszus... -A kezemben szorongatott levélre pillantottam. -Legalább tudnál rendesen fogalmazni! Mégis mik azok az áfonya-bimbók?! Na meg... almaméretű mellek? Ezt kikérem magamnak, ennyire nem alacsonyíthatsz le! -Igen, ezek a tények jobban zavartak mint maga a levél. Mert hiába nem voltam egy hiú fajta, meg amúgy sem érdekeltek sosem az ilyen külsőségek, azért még sértő volt. Ahogy egy pasi is beduzzog, ha a férfiasságát sértegetik. Rajta már kipróbáltam, tényleg így ment.
- Mellesleg... nem akarom tudni, miért ment rá az egész éjszakád, ahogy azt sem, hogy vizuális típus vagy-e. -Mert a kettő nyilván összefüggött. -És ne merd nekem azt mondani, hogy szakítasz velem, ugyanis ezek után én leszek az, aki szakít teveled! Ilyen alpáriságot nem tud eltűrni az én nemes arisztokrata szívem. -Nyilván színjáték volt az egész már az elejétől kezdve. Ehhez értettem.
Tényleg nem bírtuk volna elviselni egymást úgy, hosszú távon. Mi nem illettünk össze, na. A kapcsolatunk itt, ennél a helyzetnél kimerült, de még ha mehetett volna tovább is, akkor sem akartam volna. Többek között azért, mert soha nem tettem volna ezt a barátságot tönkre. Rajta és az ikreken kívül senki más barátom nem volt, nem akartam elveszíteni egyiküket sem. Aztán meg, neki ott volt Gloria, nekem meg... nekem meg Nathan.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 05, 2016 10:48 pm


Szőke ciklon & Hector




Nem gondoltam volna, hogy így ki fog akadni a levelemen, de ettől csak még jobb lett az egész. Szerintem nagyon kitettem magamért, a lehető legundorítóbb szavakat sikerült megalkotnom, meg persze jó sokat ponyvaregényekből kölcsönöztem. Kivettem az iskolai könyvtárból a legundorítóbb címeket viselő alkotásokat és fellapoztam őket, amíg nem találtam megfelelő kifejezéseket. Voltak teljes mondatok is, amiket beépítettem a szövegbe, mert annyira megtetszettek. Igazán értékelhetné a fáradságos munkámat...
- Igyekeztem irodalmian fogalmazni, tudom, mennyire szereted a művészlelkeket - rebegtettem meg színpadiasan a szempilláimat. - Vagy legközelebb inkább a Sirályból idézzek, arra buksz?
Szándékosan húztam ezzel az agyát, ugyanis többek között azt is elmesélte, hogy melyik darabon ismerkedett össze a kis szívszerelmével. Én nem jártam színházba, nem voltam az a fajta, de ezt azért még én is ismertem. Vagy ha esetleg nem tudtam volna mi az, garantáltan előadta volna az egész sztorit, külön kitérve a kis kedvence karakterére. Így viszont ezt megúsztam, ellenben neki el kellett viselnie az ilyen elmés megszólalásaimat.
- Nagyon vizuális típus vagyok - néztem rá sokat sejtetően, hosszan elnyújtva a nagyon "a"-ját, hogy véletlenül se gondolhasson hát... jóra. Mert most rosszra kellett gondolnia neki is. - Milyen nemes arisztokrata szíved? Ezt pont egy Blacknek mondod? Ch... Plebejus. Örülj, hogy egyáltalán szóba álltam veled.
Ripacskodva felszegtem az államat és fintorogva elfordultam tőle.
- Inkább megyek és keresek valaki mást. Mondjuk a Kövér Dáma megteszi, ő legalább megbecsüli a szerelmemet. - Amúgy ő tényleg megbecsülte. Kétszer is sikerült magam beudvarolni a Griffendél klubhelyiségébe még diákkoromban. Egyszer az aktuális barátnőmhöz siettem annyira, egyszer pedig becsempésztem egy doboznyi trópusi csigát a lánymosdóba. Szerintem azóta is süket voltam a fél fülemre, úgy visítottak, amikor meglátták az alkarnyi nagyságú dögöket a fürdőszobában. Így jár, aki ki akar szúrni Hector Blackkel... (Most már eszembe sem jutna ilyesmi. Már tudom, hogy a csigák túl ártalmatlan állatok.)


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Vas. Márc. 06, 2016 1:59 pm

Rafi & Carol
Határozottan kitett magáért, azt nem is tagadom. Nekem biztosan nem lett volna türelmem és energiám rá, hogy ezeket keresgéljem és írogassam össze neki. De senki másnak sem, és nem csak a szavak stílusa miatt. Azért akadt benne olyan, amit felismertem, meg persze az ő hülyeségeit sem esett nehezemre kiszúrni. Mégis ki másnak jutna eszébe az áfonya-bimbó? De akkor is eléggé kiakasztott vele, még ha le is nyűgözött vele, hogy komolyan képes volt erre szánni az idejét. Mert ez azért nem volt semmi...
Amikor elhagyta a száját a Sirály, azt már nem tudtam viccnek venni. Mert nekem ez egyáltalán nem volt poénos, nagyon is komolyan vettem. De neki persze, hogy ezt kell csinálnia velem, amikor tudja, hogy ez az egy, ami érzékenyen érint. Kis rohadék...
- Akkora köcsög vagy! -csaptam rá egy nagyot a lapockájára, amekkorára csak futotta így hirtelenjében. -Ez nagyon nem vicces. Csak tudnám, miért mondtam el neked... -Erre határozottan megsértődtem. Nagyon ki tudott vele borítani, meg igazából bárki másnak is sikerült volna. Csakhogy rajta, Freden és Liamen kívül senki sem tudott rólunk semmit. Nem igazán akartam nagydobra verni, hogy aranyvérű létemre teljesen bele vagyok habarodva egy mugli születésű színészbe. Apa sem örült volna neki. Lehet, tényleg nem kellett volna elmondanom ennek a hülyének.
A szememet forgattam és meglöktem a vállát.
- Fogadni mernék, hogy gőzöd sincs róla, mi az a plebejus. Te tudatlan kis alpári. -Tényleg kinéztem volna belőle, hogy csak úgy dobálózik az ilyen szavakkal, ha nem ismerem jobban. De azért azt még tudtam róla, hogy ennyire nem nyomorult. Ennyire.
- Ennél lejjebb nem is adhatnál -horkantam fel. -Egyébként van ám ajándékod, nehogy azt hidd, még a tavalyinál is jobb. -Pedig a viszketőpor se volt semmi. De megnéztem volna a fejét, amikor rárobbant az egész... -Csak még úton van. Nem olyan egyszerű csempészni ám...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 11, 2016 9:37 pm


Szőke ciklon & Hector




Tudtam, hogy ki fogom idegelni a sirályos megjegyzésemmel, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Alapvetően tényleg komolyan vettem a szerelmi ügyeit - vagyis ezt az egyetlen ügyet, mert amúgy másikról nem tudtam eddig - , de azért egy ilyen hatalmas poént nem lehet kihagyni. Különösen nem akkor, ha az ember fia Hector Black.
Rám vágott egy nagyot, de jóformán meg sem éreztem, azért ehhez még erősödnie kellett. Én sem nőttem nagyra, de hozzám képest ő határozottan picike volt. Ebben nem ütött a világítótorony apjára, legfeljebb testalkatra, ugyanis elég vékony volt - az apjának is szerintem a lába volt olyan vastag, mint az én felkarom...
- Mert imádsz engem és nincs jobb alany arra, hogy kiöntsd a lelkedet valakinek. A határtalan kedvességemmel és a tapasztalatommal csak nyerhetsz, úgyhogy jobb, ha hozzászoksz a madárkás viccekhez - vigyorogtam fölényesen.
Nem vettem a szívemre a beszólását. Valóban nem voltam az ő Nathanje, aki állítólag mindent tudott az irodalomról és a színháztörténetről, de azért én is képben voltam az alapvető dolgokat illetően. Mégiscsak egy Black voltam, tőlünk elvárták az ilyesmit.
- Hallgass, te kis ruszki - vágtam vissza sértődöttséget színlelve. - Különben meg nálad még a Kövér Dáma is jobb, ő legalább nem ilyen kívül-belül szőke.
Tudtam, hogy ezt ki nem állhatja, de már nagyon régóta a szőke hajával ugrattam. így jár, aki szőke nőnek születik, még akkor is, ha megvan mellé az esze is.
- Csempészni? Ez most halál komoly, hogy ez az indokod, amiért megváratsz? Szerintem egyszerűen csak elfelejtetted, nem hiszek neked... - Persze csak azt akartam, hogy elárulja, mit kapok.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 11, 2016 10:25 pm

Rafi & Carol
Pedig nyugodtan kihagyhatta volna ezt a roppant szellemes viccet. Nekem nem tetszett annyira mint neki, egyáltalán nem tartottam viccesnek. Érzékenyen érintett a téma, pedig mindig jól vettem az ilyet. Kezdek hiperszenzitív lenni vagy mi...
- Tudod, nagyon gyűlölöm, hogy igazad van -forgattam a szemem. -A kedvességedet kivéve. Te minden vagy, csak kedves nem. Úgyhogy ennyire ne fényezd magad, Rafi.
Black, Black, Black... Annyira tudtam utálni, amikor ezzel jött. Nem volt sem vicces, sem tiszteletet parancsoló, semmi. Persze tudtam, hogy nincsenek vele ilyen céljai, legalábbis mertem benne reménykedni, hogy nem ezzel akar felvágni előttem. Pont előttem, aki ennél jobban semmit nem utál. Ennyi erővel én is jöhetnék azzal, hogy Oroszország egyik legnagyobb aranyvérű varázslócsaládjának tagja vagyok. De nem tettem, nem is akartam soha megtenni. De ez most nem is tartozik ide.
- Aha, szóval a Kövér Dámára buksz. Oké, ezt megjegyeztem. Akkor majd kerítek neked egy nőt, aki olyan forma mint a Dáma. Van egy hugrabugos lány, tudom, hogy csak ötödikes, de ő egészen hasonlít rá. Rástartolhatnál, úgyis beléd van zúgva, mint a többi. Még esélyed is lenne nála. -A szőkés megjegyzést egyszerűen elengedtem a fülem mellett és kissé kiforgattam a szavait. De attól még most is megtéptem volna legszívesebben.
- Tudod mit? Inkább hallgass, legyél türelmes és adj nekem is egy seprűt. Ha már itt vagyok, akkor ki is használom a lehetőséget. Lealázlak a pályáról, Raphael. -Erre semmi esélyem nem volt, de nem érdekelt.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 11, 2016 10:45 pm


Szőke ciklon & Hector




Már megint ez a Rafi, ezt vajon sosem fogja megunni? Nem is Raphael volt a nevem, azt csak apámtól örököltem, ő meg... hát valamelyik felmenőtől. Én nem tudtam követni a családfánkat, a legtöbb idióta névből egyszerűen annyi volt, hogy pusztán név alapján be sem lehetett azonosítani a rokonokat. Ha valaki azt mondta, hogy Cygnus Black, abból volt vagy kismillió a felmenők között, de szegény Pollux bácsi is így járt a nevével. De azért voltak olyanok, akikről mindenki tudta elsőre, hogy kicsoda. Bellatrix, Narcissa, Sirius, Regulus... őket nem kellett különféle jelzőkkel és kapcsolatrendszerekkel ellátni. Na, nem mintha gyakran szóba jöttek volna a család szégyenei vagy meggyilkolt büszkeségei... Csak látszólag foglalkoztak az aranyvérűek a múlttal, amúgy meg magasról tettünk a felmenőinkre.
- Még mindig Hector a nevem, Szőkeciklon - fintorogtam rá.
Sajnos azonnal tudtam, kiről beszél. A terjedelmes kislány már szeptemberi érkezésemkor majd' elalélt, ezt egész pontosan onnan tudtam, hogy nagyon bátran jelentkezett a háza csapatába. Mikor kiderült, hogy fenn sem marad a seprűn, bevetett egy nagyon látványos esést, ami után természetesen csakis én cipelhettem fel a gyengélkedőre, más hozzá sem érhetett. Bevallom, kissé féltem, hogy még a nyálát is rám fogja csorgatni, amíg felérünk a kastélyba.
- Most, hogy így mondod... Szerintem még ma ráugrok, csak aztán nehogy szívrohamot kapjon szegény pára. Úgyhogy olyan finoman adagolom majd neki a szerelmemet, mondjuk kezdésként viszek neki egy csokor öh... pitypangot. - Na jó, ez még tőlem is túlzás volt. Nem vallottam magam nagy botanikusnak, de azért azt én is tudtam, mit kell venni egy lánynak. Gloria már pont elég virágcsokrot kapott tőlem, és azokban egy szál pitypang sem volt. És hozzátenném, hogy nem is sablonos rózsacsokrokkal leptem meg, az szörnyen elcsépelt és fantáziátlan.
- A pálya szélén van egy csomó seprű - mutattam le a gyepre. - Arról meg ne is álmodj, hogy lealázol, én fogom feltörölni veled a pályát.
Ha ketten játszottunk vagy más diákokkal álltam be kicsit passzolgatni, általában a kvaffot vetettem be, hiába voltam fogó. Az én posztom egyszemélyes volt, azt a srácokkal nem lehetett játszani. Annyit pedig könnyedén megoldottam, hogy kicselezgettem őket és behajítottam a karikákba a labdát, elvégre fogóként nem okozott problémát a sebesség, a reflexeim pedig jócskán átlag felettiek voltak. Több év versenysportnak ez az eredménye...
Meg sem vártam a válaszát, csak ellöktem magam a lelátótól és visszarepültem a pálya közepére, néhány méteres magasságba. Megvártam, amíg ő is követett engem.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 11, 2016 11:11 pm

Rafi & Carol
Rafi élt, Rafi él, Rafi élni fog. Ezt soha nem fogom megunni. Pedig ő is csak azért kapta ám, mert mindig leszőkézett, hercegnőnek, meg hasonló neveken hívott. Így pedig egyértelműen megérdemelte, hogy valamit kapjon vissza. Ez pedig tökéletes volt, mert nagyon utálta. A lényeg az volt. A Rafiról meg mindig a röfi szó jutott eszembe, úgyhogy ha nagyon ideges voltam, megesett, hogy még Röfi Rafinak is neveztem. Azt még jobban szerette.
- Én pedig még mindig Carol vagyok, Rafika -vágtam rá, leutánozva a grimaszát. -Ne is álmodj, hogy abbahagyom, amíg te sem fogod. Szemet szemért, tudod.
Én is hallottam hírét annak az esetnek, amikor fel kellett vinnie a kiskirálylányt a gyengélkedőre. Amikor először meghallottam, szó szerint bekönnyeztem a röhögéstől. Úristen, mennyit emlegettem neki utána, sőt, néha még azóta is megkapta néha. Ez olyan sztori volt, amit sosem fogok elfelejteni és mindig kéznél lesz, amikor a fejéhez akarok vágni valamit.
- Pitypangot?! -meredtem rá tátott szájjal. -Kikérem magamnak, pitypangot csak nekem adhatsz! -Egyszer kiskoromban valahogy sikerült kikönyörögnöm tőle, hogy a bálon jöjjön ki velem a kertbe virágot szedni. Nem tudom, hogy sikerült, biztos már akkor is nagyon meggyőző tudtam lenni. És csináltam neki egy halom pitypangból virágkoronát a hajába. Utólag belegondolva nagyon aranyos volt, bármennyire elgyötört fejet is vágott akkor. És persze nem a szöszös pitypang volt, hanem még sárga.
- Úgyis lemoslak a pályáról, csak mint mindig. -Lesiettem a pályára és felkaptam a földről egy seprűt. Szerencsére már ezek is minőségiek voltak, úgyhogy nem kellett attól félnem, hogy kevésbé lesz jól irányítható mint a sajátom. Felrepültem Hector mellé. -Készen állsz a megaláztatásra?

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 12, 2016 3:17 pm


Szőke ciklon & Hector




Egyszerűen ignoráltam a rafis megjegyzéseit, már kezdtem hozzászokni. Na jó, nem, egyszerűen csak nem akartam táptalajt szolgáltatni az élcelődésének. A Rafival ellentétben a Hercegnő és a Szőke ciklon legalább illett is rá és kreatív is volt, nem úgy, mint a második keresztnevem kifigurázása. Különben meg egész jól jártam a Raphaellel, lehettem volna akár Arcturus vagy valami hasonlóan gusztustalan is.
- Jó, ebben igazad van. Akkor kap csalánt, mindegy - vontam meg a vállam.
Még tisztán emlékeztem arra az esetre, amikor sárga pitypangokból kis koszorút font a fejemre. Valószínűleg más nem vette volna fel a helyemben, én viszont büszkén viseltem, akármilyen ferde szemmel is nézett rám a többi bálozó. Lehettem akkor tizenhat-tizennyolc éves, és persze végig pofákat vágtam hozzá, de azért nagyon tetszett, hogy én voltam egy kislány nagy és erős "hercege". Már nem tudtam volna pontosan felidézni, hogy mikor kedveltük meg egymást ennyire, minden esetre nagy eseménynek számított mindkettőnk életében, elvégre még most is imádtuk egymást.
- És te készen állsz rá? - Nem vártam meg, hogy feleljen a költői kérdésre, helyette kilőttem a seprűvel és menet közben lebuktam a pálya szélére, hogy felkapjam a kvaffot. Jöhetett a szokásos játékunk, ahol egyszerre voltunk hajtók és őrzők. Be kellett dobnunk a másik karikáiba a labdát és közben a sajátunkat is meg kellett védenünk. Dupla figyelem és dupla erőfeszítés. Természetesen eszem ágában sem volt olyan kedvesnek lenni, hogy átengedjem neki a kezdés jogát, azonnal megindultam a karikák felé, hogy behajítsam a labdát. Sejtettem, hogy csak másodpercek kérdése és már a nyomomban is lesz, de ez cseppet sem zavart. Még arra is időt szakítottam, hogy hátrafordultam és küldtem felé egy Hóborcot megszégyenítő grimaszt.
- Mi van, Szőke ciklon, lelassít a szerelem? - kiáltottam hátra neki.
Amint pár pár méterre kerültem a póznáktól, egy kézbe vettem a kvaffot és teljes erőből a középső karika felé hajítottam.

_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 12, 2016 4:02 pm

Rafi & Carol
Ha valami nagyon ocsmány neve lett volna a Hector mellé, egész biztosan nem használtam volna. Nagyon kiábrándító. A Raphael és a Rafi legalább aranyosan hangzottak. Csak ezt neki nem mondtam el, mert akkor máris nem vette volna rossz néven. Márpedig pont az volt a lényeg.
- A csalán máris jobban passzol -bólogattam nagyokat.
Nagyon kicsi voltam még, amikor először Hector mellé keveredtem valahogyan, így egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy mitől kedveltük meg annyira egymást. Sőt, nagyon sok dologra nem emlékeztem azokból az időkből, ami nem is akkora csoda. De jelenetek és foszlányok megmaradtak, mégpedig nagyon erősen. Ilyen volt az, amikor először táncolt velem, meg amikor a kis virágkoszorút fontam neki. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyire szépre sikeredett. Mert biztos voltam benne akkor, hogy ha csúnya lenne, biztos nem venné fel. De nagyon boldoggá tett vele, hogy abban járt-kelt a bálon. Én meg persze észre sem vettem, hogy néznek rá a felnőttek. Pontosabban ránk, mert le nem szakadtam volna róla, mindig ott voltam mellette. Nem tudott szabadulni pici Caroltól.
Egy másodpercnyi döbbenet után Hector után iramodtam a seprűvel, persze esélytelen volt, hogy beérjem. De a küzdelmet megérte, amúgy is azért voltam itt, hogy jól érezzem magam és szórakozzak egyet.
- A csúnya nagy segged, az lassít le! -vágtam rá kissé mérgesen. Eredetileg nagyon mást akartam válaszolni neki, de az nem lett volna túl szép egy lánytól. Őt mondjuk pont nem érdekelte volna, de akkor sem szívesen káromkodtam rá.
Amikor megláttam, hogy már a karikáknál jár és el is dobta a kvaffot, kilőttem felé, nehogy a labda a karikában landolhasson. Az utolsó utáni pillanatban értem oda, így pont nem sikerült elkapnom, szép ívesen repült át a karikán. Nagyon csúnyán néztem rá, aztán a labda után repültem, hogy megszerezzem magamnak, majd visszaemelkedtem.
- Nagyon sportszerűtlenül játszol, Rafi -közöltem vele. Persze ez nem is volt igaz, de attól még minden egyes alkalommal elsütöttem, amikor így ketten játszottunk.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 12, 2016 6:37 pm


Szőke ciklon & Hector




Hatalmas kárörömmel töltött el az a tény, hogy ennyire fel tudtam idegesíteni. Persze esélye sem volt utolérni engem, de talán nem is ez dühítette igazán, hanem a roppant kedves megjegyzéseim. Szokás szerint most sem tudtam visszatartani őket.
- Én nagynak és csúnyának sem nevezném. Sőt, ami azt illeti, szerintem hátulról is elég szép vagyok. - Hogy ezt kihangsúlyozzam, egy pillanatra még fel is emelkedtem a seprűn. Így tökéletes rálátása nyílt rám. Küldtem felé egy hatalmas, tenyérbemászó vigyort.
Amikor nem kapta el a labdát, hangos ujjongásba kezdtem és látványosan meg is tapsoltam.
- Tíz pont a Griffendélnek, mínuszban. Vezet a Mardekár - mutattam a mellkasomra büszkén, noha már nem sok közöm volt a Mardekárhoz. Egykor oda jártam, de most már úgy kellett tennem, mintha nem élvezne a szememben egyik ház sem különbséget. Ez azért így nem volt igaz, a húgomon kívül például nem voltam túl nagy véleménnyel a legtöbb hugrabugos gyerekről. Olyan szerencsétlenek voltak...
- Sportszerűtlen az... apukád. - Ez amolyan kimondatlan egyezség volt, az anyját semmilyen körülmények között nem emlegettem, úgyhogy ezúttal is kénytelen voltam az apját emlegetni. Persze ha Dolohov itt lett volna, eszembe sem jutott volna ilyesmit tenni. Nem én voltam az egyetlen, aki tartott tőle...
Repülni kezdtem a saját karikáim felé, hátha még előtte visszaérek és ki tudom védeni a támadását.

_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 12, 2016 7:02 pm

Rafi & Carol
A legtöbb lánnyal ellentétben én nem aléltam el a kigyúrt felsőtestétől, a helyes kis pofikájától meg attól a tenyérbemászó vigyorától. Ahhoz túl régóta ismertem már, hogy foglalkozzak ezekkel, meg amúgy sem figyeltem erre soha. Nem éppen olyan kapcsolatunk volt, ahol csorgattam rá a nyálamat. Nem tudtam volna ilyen szemmel nézni rá, talán soha.
- Ne is reménykedj, te mindenhonnan ugyanolyan ronda vagy, elölről és hátulról is. -Küldtem felé egy távpuszit, habár valószínűleg nem látta, mert nem éppen oda figyelt.
Kecsesen bemutattam Hectornak a hangos éljenzésére és a meglehetősen szellemes megjegyzésére. Ugyan már, Black. Tudsz te ennél jobbat is. Hová tűnt az a széles repertoárod a frappáns válaszokkal? Gáz vagy.
- Nem, apukám nem sportszerűtlen, csak politikus. -Irony overload. A kettő nagyjából egy és ugyanaz volt, a politikusok egyike sem a sportszerűségéről volt híres. Nagyon szerettem apát, de attól még ő is egy volt közülük. Soha nem tagadtam, hogy egy rakás rossz tulajdonsága van, apának sem volt a legjobb, de ezekkel nem törődtem. Ott volt, amikor szükségem volt rá, a többi nem is fontos.
Kilőttem Hector után, igazából csak beérni akartam, nem gólt dobni neki.
- Szervusz, rég láttalak -vigyorodtam el, amikor mellé értem. Nem tudom, miért csináltam ezt, ahelyett, hogy rögtön támadni kezdtem volna. Pedig azt kellett volna tennem. Na mindegy, ebből még egy kis trükköt is tudok majd csinálni, ha nagyon akarok.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Vas. Márc. 13, 2016 11:45 pm


Szőke ciklon & Hector




Tőle nem is vártam el, hogy elaléljon tőlem. Valójában a többi lánytól sem, de azért nagyon élveztem a kiemelt figyelmet. Olykor még rá is tettem egy lapáttal, amikor például kiültek a lelátóra, csak hogy engem bámuljanak edzés közben. Csak magamat szórakoztattam ezzel, más szándékom nem igen volt vele.
- Ez valami aranyvérű vonás lehet, mert te is elölről-hátulról ocsmány vagy - vágtam vissza, szörnyű fintorral az arcomon, mintha fájna ránézni. Pedig amúgy szép lány volt, csak éppen nem tudtam rá úgy nézni.
Azért azt tudtam volna vitatni, hogy az apja nem sportszerűtlen, de nem én leszek az, aki felvilágosítja róla, milyen szabadidős tevékenységeknek hódol a Dolohov családfő. Mert nyilván Carolnak fogalma sem volt a Libro Claváról, legalábbis mertem benne reménykedni, hogy Dolohov legalább a gyerekeit nem rángatja ebbe bele. Nem tűnt annak a fajtának, aki képes kockára tenni a gyerekei biztonságát pusztán nemtörődömségből vagy figyelmetlenségből.
- Egyre megy - vontam meg a vállam. - Ugyanolyan, mint a nagybátyám. Csak még több haja van...
Ezt muszáj volt hozzátennem a végére. Szegény Pollux bácsi már erősen kopaszodott és rendesen őszült is, de ezt szemtől szemben nem mertem volna a szemére hányni, mert biztosan megsértődött volna. Akármilyen hihetetlen, civilben nagyon idegölő tudott lenni.
Azt hittem, amikor utánam eredt, hogy azonnal bedobja majd a kvaffot, amint lehetősége nyílik rá, ehelyett azonban még arra is időt szakított, hogy köszönjön. Milyen jól nevelt kislány...
- Nem elég rég. Nekem nem hiányoztál - kaptam a kezében lévő labda után.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Hétf. Márc. 14, 2016 1:47 pm

Rafi & Carol
Jó, azért azt el kell ismernem, hogy teljesen megértettem, miért élvezi annyira a lányok kiemelt figyelmét. Melyik pasinak ne tetszett volna? Fordított helyzetben én mondjuk nem lettem volna annyira odáig érte, de emiatt szerencsére nem kellett aggódnom. Velem soha nem fordulhatott ilyen elő. Jó, minek is hazudok, az aranyvérű bálokon egy-két éve még sokszor megjátszottam magam, de az csak a színészet imádata miatt volt. És nagyon tetszett, hogy működik. De ez már egy másik történet.
- Azért megnyugtat a tudat, hogy legalább nem vagyok vele egyedül -küldtem felé egy "kedves" mosolyt. Már amennyire én kedves tudtam lenni vele.
Semmit nem tudtam apa szabadidős tevékenységeiről, de még a nőügyeit is olyan diszkréten intézte, hogy sosem vettem észre semmit rajta. Úgyhogy nem, határozottan nem volt fogalmam semmiről. Valahol mindig éreztem, mélyen magamban, hogy apa nem olyan ártatlan mint amilyennek mutatja magát, talán éppen ezért nem is akartam volna soha tudni a dolgairól. Nem hiszem, hogy azt fel tudtam volna dolgozni.
- Még -röhögtem. -Nemsokára már neki is hullani kezd. Meg... hát, ha jobban belegondolok, te is minta kopaszodnál. Olyan szép kis körben a forgódnál. Igen, határozottan. -Nyilván nem volt igaz. Hectornak olyan... borzolnivaló haja volt.
Egyébként nagyon kedveltem a nagybátyját. Sosem beszéltem vele, vagy ilyesmi, ami nem meglepő, de elég sokszor láttam őt. Így, távolról pedig egészen kedvelhetőnek tűnt. Tényleg bírtam őt, bár lehet, hogy ha neki kellett volna állnunk beszélgetni, nem lettem volna ugyanilyen jó véleménnyel róla.
- Te se nekem, akkor ebben egyetértünk. -Kitartottam oldalra a karomat, benne a kvaffal. Így nem tudta elérni, közelebb pedig nem igazán tudott volna jönni hozzám, mert akkor összeütköztünk volna. Nem érdekelt, hogy pontot dobjak, ez a kis játék jobban tetszett, most ehhez volt hangulatom.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Kedd Márc. 15, 2016 1:26 am


Szőke ciklon & Hector




Hogy neki mindenre volt valami válasza... Ezzel nagyon fel tudott idegesíteni, de általában két másodperc múlva már meg is enyhültem. A mi kapcsolatunk már csak ilyen volt, ehhez hozzá lehetett szokni.
- Én legalább nem vagyok szőke - vágtam vissza, hogy véletlenül se övé legyen az utolsó szó. - Ez biztosan valami orosz vonás lehet.
Ezzel is rendszeresen cukkoltam, habár azt még én is sejtettem, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy az apja orosz és olyan szőke, hogy a Napra lehetett nézni, de a hajára nem. Biztosan voltak Malfoyok a felmenőik között...
Tudtam, hogy csak ugrat, de még így is ösztönösen a hajamhoz kaptam ellenőrizni, hogy biztosan nem kopaszodom-e. Az egyik legnagyobb félelmem volt, hogy majd kihullik a hajam és én is úgy elkezdek kopaszodni, mint Pollux nagybátyám. Az őszülés az egy dolog, na de a hajhullás... Nem mernék úgy utcára menni.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - simítottam végig a hajamon. Merthogy a forgómnál egyetlen kopasz foltot sem találtam. - Alig várom, hogy mondjuk tíz-húsz év múlva már a ráncaid és a pár szál hajad miatt aggódj. Biztos vagyok benne, hogy kopasz öregasszony leszel. A szőkékkel mindig ez van, nem tudtad?
Nyilván ez nem volt igaz. Vagy hát ki tudja... Én nem foglalkoztam ezidáig ilyesmikkel.
Ahelyett, hogy bedobta volna a labdát, még ezzel is húzni kezdte az agyamat. Hogy lehet valaki ilyen kis aljas? Hát rendben, ő akarta...
Közelebb lebegtem hozzá, majd egyszerűen átvetettem a lábamat a seprűmön és átültem az övére. Hirtelen süllyedtünk a levegőben legalább egy métert. A meglepetés erejét kihasználva elvettem tőle a kvaffot, de ekkor rá kellett döbbennem, hogy ez talán egy kicsit meggondolatlan lépés volt.
- A te hibád - előztem meg a közelgő szitokáradatot.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Kedd Márc. 15, 2016 1:54 pm

Rafi & Carol
Egy kecses mozdulattal és egy végtelenül bájos mosollyal az arcomon mutattam be neki. Nem hiszem el, hogy mindig a szőke hajammal jött... Mintha én tehetnék róla, hogy szőke vagyok, nem pedig a szüleim, akik ilyenre gyártottak le. Mellesleg nem minden orosz szőke, csak apámat áldotta meg az isten ilyen hajkoronával. Meg ezek szerint engem...
Önelégült vigyor terült el az arcomon, ahogy rögtön a hajához kapott. Imádom, amikor ilyen önérzetesek a pasik és frászt kapnak, ha valaki a kopaszodást emlegeti. Szerintem apa is ideggörcsöt kapott volna, ha ezt valaki kijelenti neki. Dominicről pedig ne is beszéljünk, ő nem megrémült volna, hanem egyenesen felköti magát. És még hogy a lányok a piperkőcök...
- Gyenge próbálkozás, én úgyis csini nagyi leszek. Még az unokáim is irigyek lesznek a szépségemre. Kettőnk közül te fogsz tolószékben közlekedni, nekem csak járókeretem lesz. De legalább jól fogok kinézni és fitt leszek.
Mit ne mondjak, eléggé meglepett ezzel a mozdulatával. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz átülni az én seprűmre, csak hogy elvegye tőlem azt a nyomorult labdát. Az övé meg ott maradt a levegőben, felettünk, persze úgy, hogy el se tudjuk érni. Ez a seprű pedig nem erre volt kitalálva, diákoknak gyártották, nem ilyen nagyseggű monstrumoknak mint ő, pláne nem két személyre. Ijedtemben azonnal belé kapaszkodtam, persze jó erősen, hogy még fájhasson is neki. Mondjuk annyira nem voltam erős - sajnos.
- Mit az én hibám?! -háborodtam fel. -Csak te lehetsz ennyire hülye! -Úgy néztem rá, mintha egy pillantással meg tudnám ölni. -Csinálj valamit, te vagy a nagy kviddicses.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 18, 2016 4:21 pm


Szőke ciklon & Hector




Az ilyen szemét megjegyzéseit tartogassa az apjának meg a harminc feletti öregeknek, de én a magam huszonhét - na jó, majdnem huszonnyolc - évével még nagyon messze jártam a hajhullástól. Köszönöm szépen, még egy darabig szeretném megtartani az amúgy gondosan belőtt hajamat, amin most legfeljebb a menetszél rontott kicsit. Mit rontott? Igazából csak jobb lett így...
- Milyen unokákról beszélsz? Ahhoz előbb gyereket kéne szülni, azt meg ugyebár nem a gólya hozza. A macskásnőknek nincsenek unokáik - ugrattam. Régebben, mielőtt megismerte Nathant, mindig azzal szekáltam, hogy sosem lesz senkije, mert mindenkit elüldöz maga mellől. Szerintem ebbe amúgy volt igazság, ha egy kicsit is szociálisabb lett volna és nem alakul ki ez az aranyvérű-ellenes helyzet, akkor minden bizonnyal meghaltak volna érte a taknyos srácok. De neki egyik sem kellett, amíg meg nem ismerte ezt a Nathant. Mindig meghallgattam és igyekeztem hasznos tanácsokkal is ellátni, de emellett aggódtam is érte. Idősebb volt nála a pasi, arról nem is beszélve, hogy színész volt. A művészek mind furák, ezt még a leghülyébb emberek is tudják.
Nem egészen így képzeltem el az akciót, azt sem gondoltam volna, hogy ennyit süllyed majd a seprűje. Már túlságosan hozzászoktam az extra minőségű darabokhoz.
- Akkor is a te hibád - erősködtem. - És addig nem tudok kitalálni semmit, amíg elszorítod a vérkeringésem...
Azért annyira nem fájt, ahogy szorongatott, ahhoz nem volt benne elég erő.
- Inkább próbáljunk meg helyet cserélni, lekormányzom magunkat a földre.
Ilyenkor átkoztam magam, hogy nem tartottam be az aranyszabályt - pálca mindig legyen nálad, ha a levegőbe emelkedsz. Ugyanis természetesen lent hagytam a lelátón a többi cuccommal együtt.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Pént. Márc. 18, 2016 5:01 pm

Rafi & Carol
Még hogy én macskásnő... Hogyne, ezt aztán nagyon elhitte. Ő előbb lesz macskásférfi mint én macskásnő. Mégis kinek kéne Hector? Na jó, hülye kérdés, bárkinek, aki épeszű.
Nem értettem, miért félt Nathantől. Persze nem ismerte, nem tudta, milyen ember, de mivel folyton neki meséltem róla, nyerhetett némi belelátást a dologba. Az is igaz, hogy a művészek furcsák, nyilván Nathan is az, de talán pont ez a furcsasága fogott meg benne annyira. Meg minden más is, tényleg odáig voltam érte. Sosem fordult meg a fejemben, hogy talán én vagyok túl elfogult vele kapcsolatban, még ha hozzá is vágták volna a fejemhez, akkor is csak ellenkeznék. De egészen biztos vagyok benne, hogy ő az az embernek, akinek én megismertem. Hogy idősebb nálam... hát, nem lehet minden tökéletes. Persze már ott nem az, hogy én aranyvérű vagyok, ő pedig... nem. De ebbe kár is lenne mélyebben belemenni, a lényeg, hogy nem volt mitől félteni. Tudtam vigyázni magamra.
- Nem az én hibám, ne próbáld meg rám fogni. Idióta...
Engedtem a szorításon, de nem engedtem el teljesen. Sosem volt problémám azzal, hogy stabilan üljek a seprűmön és megőrizzem a nyugalmamat a levegőben, most viszont rettegtem, hogy ez a nagyon hülye még a végén mindkettőnket kinyír. Mert pálca természetesen nálam sem volt...
- Hector... Egy darab nyomorult boton ülünk, mégis hogyan akarsz helyet cserélni?! Lefordulsz és lajhárként átkúszol alattam, vagy hogy gondoltad? -Valójában kinéztem volna belőle. De azért inkább ne próbálja meg.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Hétf. Márc. 21, 2016 11:22 pm


Szőke ciklon & Hector




Hiába mesélt sokat erről a Nathanről, nem tudtam megbízni benne. Carol túl elfogult volt vele szemben, nem alkothatott róla teljesen reális képet. Mindenkivel ez történik, akit egyszer elvakít a rózsaszín köd, csak a szerencsésebbek nem esnek pofára... annyira. Amúgy én nem hittem abban, hogy csak a lányok járhatnak így pórul, mert igenis megeshet fordított felállásban is.
Tényleg tanácstalan voltam, egyszerűen elképzelésem sem volt róla, hogyan fogunk így lejutni. Mert tartottam tőle, hogy én is csak nehezen tudnám lekormányozni ezt a vacak seprűt, pedig azért nagyobb tapasztalatom volt benne, mint neki. De így hátul ülve aztán végképp lehetetlennek tűnt, ő pedig nem úgy látszott, hogy egymaga akarja kézbe venni a dolgokat. Szerintem sikerült teljesen pánikba ejtenem...
- Van egy ötletem... Repüljünk el a lelátó fölé, alig vagyunk felette egy méterrel, oda már le tudunk ugrani.- Oké, ennél bölcsebb dolog lett volna nem átvetődni az ő seprűjére, de nem igazán gondolkodtam. Erre alapvetően hajlamos voltam, fejjel a falnak rohanni... Hát ebben nagyon jó voltam. A nagybátyámtól is mindig megkaptam, hogy egy igazi faltörő kos vagyok, csak néha inkább másra kéne használnom azt a kemény fejemet, nem a falak szétzúzására. - Ha rajtam múlik, lejutunk épségben. Szuper Hector ezt is megoldja.
Azért meg kellett állapítanom, hogy ez a seprű ritka kényelmetlen, és nem csak azért, mert hátrébb ültem a kelleténél. Sürgősen beszélnem kell McGalagonnyal, hogy az iskola ruházzon be néhány új darabra, mert ez egyenesen botrányos.
Abban meg csak reménykedni mertem, hogy senki sem lát minket. Nem érdekelt volna a véleményük más helyzetben, de a kviddicstehetségemet senki se kérdőjelezze meg. Márpedig a mostani bénázásunk nem éppen azt tükrözte, hogy mekkora őstehetség voltam.


_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Kedd Márc. 22, 2016 5:43 pm

Rafi & Carol
Jó, ezt aláírom, tényleg eléggé elfogult voltam Nathannel. De ez nem jelenti azt, hogy nem ismertem fel a rossz tulajdonságait vagy rossz szokásait, csak nem emlegettem őket. Biztos, hogy annak Hector sem örült volna, ha mindent megtud róla. Boldogok a tudatlanok.
Igen, tényleg borzasztó meggondolatlan volt. Ha most használja az agyát, nem lennénk ilyen helyzetben. Mondjuk még mindig jobb helyzetben vagyunk mint a múltkor, amikor majdnem megetette magát Normannel. Nem tudom, mit keresett nálunk, apától akart valamit, de csak engem talált otthon, meg a kutyákat. És addig-addig ingerelte a kutyát - azaz "játszott vele", mert szerinte ez csak játék volt -, amíg Norman majdnem neki nem ugrott. Az a batárnagy állat lazán átharapta volna a torkát, ha nem vagyok ott. Norman apára bármikor hallgatott, még szerencse, hogy néha nekem is sikerült megfegyelmeznem, másképp Hectort már eltemettük volna.
- Oké, akkor menjünk oda. De ha bekrepál alattunk ez a szar, leesünk és kitöröm a nyakam, meg foglak verni. De nagyon. -Mivel én voltam elöl, ezért nekem kellett kormányoznom. Remek lesz ez is.
A lelátó felé fordítottam a seprűt és lassú tempóban elindultam arra. Nem voltunk túl stabilan a levegőben, mondjuk ki. És alacsonyan sem. Sosem voltam tériszonyos, szerencsére nem féltem a magasban. Így viszont nem volt annyira buli... Amint a megfelelő helyre értünk, megállítottam ezt a rozoga vackot.
- Jól van, Hectorta, te szállsz le először, hogy biztosan puhára essek. -Igen, éhes voltam. És igen, nagyon megettem volna most egy szelet... nem, nem hectortát, de sajttortát igen.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   Szomb. Márc. 26, 2016 2:59 pm


Szőke ciklon & Hector




Legutóbb, mikor náluk jártam, Dolohovot kerestem a Libro Clava ügyeivel kapcsolatban. Meg akartam beszélni vele néhány fontos fejleményt, de persze pont olyankor mentem, amikor ő éppen házon kívül volt. Csak Carolt és a bazinagy kutyájukat találtam otthon - minek kell egyáltalán nekik ilyen pedigrés dög? Amilyen fura Dolohov, szerintem undorodik a kutyaszőrtől - , én meg persze remek ötletnek találtam, hogy játsszak a kutyával. Elvettem a játékát, amin épp rágódott, majd elkezdtem vele hadonászni neki és próbáltam apportírozásra bírni... nos... sikertelenül. Elég buta állat lehetett, mert tényleg nem értette mit akarok tőle, de nagyjából tíz perc után morogni kezdett és kis híján nekem ugrott. Már egészen a falig hátráltam, mire Carol végre megálljt parancsolt annak a szörnyetegnek. Amikor utólag ezt megemlítettem az apjának, az nemes egyszerűséggel kiröhögött és közölte velem, hogy boldog, mert ezek szerint megtanulta a kutyája, amit meg kellett. Szerintem Dolohov kreténebb, mint amilyennek tűnik, de ezt a világért sem mondanám ki hangosan...
- Amilyen izompacsirta vagy, talán még bibis is lennék tőled - horkantam fel. Azért annyira nem volt bűntudatom a kis akcióm miatt. Ha lejutunk élve, ez is csak egy vicces sztori lesz.
És végül tényleg elértünk a lelátó fölé, ahol azonnal leugrottam a seprűről. Kivettem a pulóverem zsebéből a varázspálcámat és magamhoz hívtam vele a fent lebegő seprűmet.
- Hectorta? Hú, ez nagyon gyenge volt, tudsz te ennél jobbat is. - Amúgy tetszett, de tuti nem ismertem volna be neki. Nehogy elbízza magát. - De ha már itt tartunk... csórunk valami sütit a konyháról?
Egyértelmű volt a válasza, túl jól ismertem már. Amint rábólintott, a vállamra dobtam a seprűmet, felkaptam a többi cuccomat és elindultunk visszafelé a kastélyba.


notes: köszi a játékot, alig várom a következőt:D

_________________

Hector Raphael Black
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Rafi prof & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Rafi prof & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Captain Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: