HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Carol & Levin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Carol & Levin   Csüt. Márc. 03, 2016 4:24 pm


Carol & Levin

A tanév ideje alatt szinte kongott a kúria az ürességtől, legalábbis idén mindenképp. Eddig legalább Lena otthon maradt, volt kihez hazamennem, így viszont szeptembertől karácsonyig, majd januártól júniusig alig-alig láttam a gyerekeimet. A Moszkva melletti kastélyunk négy fő számára is hatalmas volt, nemhogy egyedül nekem. A manókon és az agaramon, Normanen kívül nem igen akadt társaságom. Nem mondom, azért így is hasznosan eltöltöttem az időmet, nem szenvedtünk hiányt a feladatokban Linwooddal, emellett pedig a Minisztériumban is helyt kellett állnom. Nem unatkoztam, de kissé zavart, hogy nem látom Carolékat. Félreértés ne essék, nem a túlaggódó apa beszélt belőlem, egyszerűen csak tekintettel a kialakult helyzetre, nem örültem neki, hogy a felügyeletem nélkül léteznek. Eléggé kiéleződtek mostanság az ellentétek ahhoz, hogy akár ők is a konfliktus kereszttüzében találják magukat.
Már egy hete megbeszéltem Carollal, hogy a következő roxmortsi hétvégén találkozom vele. Alex kereken kijelentette, hogy nem fog lejönni a faluba a hétvégén, ugyanis szorgalmi feladatot teljesít Mágiatörténetből, így kénytelen voltam beérni csak a nagyobbik lányommal. Nem nehezteltem a fiamra, nyilvánvalóan a tanulás a legelső.
Ahogy a levélváltás során megegyeztünk, a Három Seprűben vártam rá. A hétvégi káoszban esélytelen lett volna, hogy az utcán gond nélkül megtaláljuk egymást, így pedig legalább helyet is tudtam foglalni. Merlinnek hála a kölyköknek eszükbe sem jutott megkérdezi, szabad-e a másik hely a sarokasztalnál, ahova leültem. Mindenhol hangosabbnál hangosabb diákok ültek, hálát adtam magamban, amiért az én gyerekeim nem voltak ilyen hivalkodóak és középszerűek. Legalábbis mertem remélni, hogy a távollétemben sem viselkednek ilyen... szánalmasan.
Hiába nevezték a Három Seprűt kocsmának, ezúttal hanyagoltam a kedvenc italomat, a vodkát. Nem mintha nem látott volna már pont elégszer Carol a kezemben egy pohárral belőle, de most inkább kihagytam az alkoholt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Csüt. Márc. 03, 2016 8:37 pm

Levin & Carol
Alig vártam, hogy lássam apát. Hiába voltam már sok éve roxfortos és már régen nagykorú, még mindig úgy ragaszkodtam apámhoz mint régen, kiskoromban. Azóta pedig, hogy anyám lelépett, még inkább. Hiszen rajta és a testvéreimen kívül nem volt senkim, nem csoda hát, hogy ilyen szoros kötelék fűzött hozzá. Persze ez nem volt kölcsönös, legalábbis nem ugyanúgy. Apa nem úgy működött mint a legtöbb ember.
Késve indultam el a faluba, Longbottom professzor feltartott. Azon kevesek közé tartozott, akik normálisan viselkedtek velem az iskolában, még a tanárok között is akadt dögivel olyan, akinek szúrta a szemét a Dolohov név és a származásom. Rohadt fasiszta mindegyik. A diákok... az pedig már egy másik téma. Most is igyekeztem mindenkit elkerülni lefelé menet, még csak az kellett volna, hogy felhúzzam magam. Akkor az egész biztosan apán csattant volna, amit a legkevésbé sem szerettem volna.
Nagyjából öt perc késéssel estem be a Három Seprű ajtaján és rögtön körbenéztem. Csakis a fal melletti asztalokat néztem végig, biztos voltam benne, hogy ott lesz valamelyiknél. És valóban igazam volt, a sarokban ült, ahogyan arra számítottam. Persze engem egyáltalán nem zavart, én is jobban szerettem a többiektől elkülönülve lenni, már csak azért is, mert mindig félreérthetetlen mondatokat csíptem el a közelükben. Ilyenkor pedig még az sem nyugtatott meg, hogy a többi aranyvérű is ezt kapja. Azért tisztelet a kivételnek, a kviddicscsapatom tagjai teljesen normálisak voltak.
- Szia! -ültem le apával szemben, a táskámat ledobtam magam mellé. -Bocsi, hogy késtem, tanári hiba. Meg az enyém is, hogy rossz házidolgozatot adtam le... Na mindegy. -Mert persze erről volt szó. De mégis honnan jegyeztem volna meg bármi ilyet?

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Csüt. Márc. 03, 2016 9:25 pm


Carol & Levin

Tudtam, hogy nincs most egyszerű helyzetben és nagyobb szüksége lenne rám, mint eddig valaha. De mégis hogyan segíthettem volna neki azt leszámítva, hogy olykor váltottunk néhány levelet? Semmit. És sajnos nem csak a távolság miatt. Meghallgattam, bármikor fordulhatott hozzám, de az érzelmi magasságaim nem törtek a csillagos égig, bárhogy is szerettem volna ezen változtatni. Az eszemmel felfogtam, milyen lehet most ezek között a gyerekek között lenni, de hogy át is érezzem... Sajnos ez sosem ment. De Carol tudta, hogy én nem úgy működtem, mint más emberek, már nagyon régóta nem. Vagy talán sohasem?
Minden perc késést számon tartottam, de a lányom azon kevesek közé tartozott, akiknek olyannyira elnéztem a pontatlanságot, hogy még csak szóvá sem tettem. De mivel túl jól ismert, természetesen azonnal szabadkozni kezdett. Már nem egyszer szem-és fültanúja volt olyan eseteknek, mikor valaki fülét-farkát behúzva menekült tőlem a késése miatt. Kiváltképp a beosztottjaimtól nem tűrtem ezt meg.
- Nem fontos - ráztam meg a fejem, mert valójában tényleg nem számított. - Milyen házidolgozat?
Tudtam, hogy a tanulásra nem kell őt noszogatnom, ahogy a kistestvéreit sem. Legalább ezen a téren nem volt velük problémám, habár alapvetően máskor sem. Persze, olykor egymás torkának tudtunk esni Carollal és Lena folyamatos betegségei és sérülései sem tettek igazán boldoggá, de ezektől eltekintve tényleg nem főtt miattuk sokat a fejem.
- Az öcséd is valamilyen szorgalmi munkán dolgozik. Folyton csak tanul, azért remélem, jut ideje másra is. Vele minden rendben? - Egyértelműen Carollal leveleztem a legtöbbet, mert bár Lena is elég gyakran írt, de abból túl sok érdemi nem derült ki azon kívül, mint hogy majdnem olyan finom a roxforti ebéd, mint az otthoni vagy hogy milyen csodaszép a nagyterem mennyezete, és otthon is át kéne alakítanunk ilyenre az összes szalont.
Példálózhattam volna azzal, hogy bezzeg én Alex korában egészen máshogy viselkedtem, de nem sok okom lett volna dicsekedni a tizenéves énemmel. Bár az is igaz, hogy a mostanival sem feltétlenül...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Csüt. Márc. 03, 2016 9:39 pm

Levin & Carol
Apa mindig is más volt, én már ilyennek ismertem meg, és azt hiszem, nem is tudtam volna másképpen elképzelni, vagy hogy egy más típusú szülővel éljek. De azt hiszem, ez mindig, mindenkivel így van. Ha valaki egyszer hozzászokik egyfajta életstílushoz vagy bármihez, akkor neki már az lesz a természetes. Nekem pedig ez volt az, még akkor is, ha az eszemmel fel tudtam fogni, hogy nem feltétlenül normális ez. Persze ez érdekelt a legkevésbé. Legyen akármilyen, akkor is ő az apám.
- Gyógynövénytan -húztam el a számat. -Bírom Longbottom professzort, de a tantárgyát nem. Füvesnek érzem magam az óráin. Meg nem is szeretem. -Mindig is a bájitaltan volt a kedvencem, egészen elsőtől kezdve. Később pedig a sötét varázslatok kivédése is felkerült második helyre, meg természetesen a repüléstant is szerettem abban az egy évben, amikor tanultam. Na de a gyógynövénytan... -Sikeresen rossz anyagot adtam le. De mindegy, megengedte, hogy újraírjam.
Az asztalra támaszkodtam, közben azon gondolkodtam, hogy felálljak-e egy pohár vajsörért. Szomjas voltam és imádtam vajsört, de... Na majd később.
- Amennyire én tudom, ugyanolyan mint eddig volt. Nem sokat változott, továbbra is sokat tanul meg minden. Nem sokat látom, nem igen szoktunk beszélni. -Ez persze nagyon zavart. Miután anyám lelépett, valamilyen szinten át akartam venni az ő szerepét, persze tudat alatt és nem is olyan szinten. Azon viszont nem változtatott, hogy bántott, amiért az öcsém ennyire nem szeretett velem lenni. Nem is értettem, miért... Rövid szünetet tartottam, mielőtt újra megszólaltam volna. -Lena megint beteg. Már nagyon sok órát elmulasztott emiatt. -Utóbbiról persze ő is tudott. De nem jó, hogy a húgom így kezdi az első évet.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Pént. Márc. 04, 2016 11:33 pm


Carol & Levin

Annak idején én sem tudtam volna más családot elképzelni, mint amiben éltem. Hiába éreztem egy idő után, hogy az anyámmal való viszonyom riasztóan szörnyű, az apám pedig gyakrabban vert meg, mint az indokolt lett volna - már amennyiben ez lehet indokolt, ugyanis nekem még csak meg sem fordult a fejemben, hogy kezet emeljek a gyerekeimre - , de egyszerűen nem tudtam volna más körülmények között élni. Idővel pedig az ember megtanul megbocsátani, különösen a rokonainak. Nagyrészt. Az anyámmal való kapcsolatom azóta sem javult semmit, ugyanúgy megvetettem őt, mint régen, az ő szemében pedig minden bizonnyal az a kis szörnyeteg maradtam, akit megszült. Olykor még az is meglepett, hogy egyáltalán hajlandó volt szóba állni velem (és én vele).
Longbottom, hát persze. Véráruló és Potterék cimborája, ez már sok mindent elárult róla. Sosem nehezteltem specifikusan Potterék bagázsára amiatt, ami a családommal és a többi aranyvérűvel történt, de nem is kedveltem őket érte. Ha közvetetten is, de mégis felelősek voltak az apám kivégzéséért, ahogyan a mostani helyzetért is. Apró kis fogaskerekek voltak csak a gépezetben, az emberek viszont sokkal többet tulajdonítottak nekik, mint amennyit valójában értek. De mivel nem ismertem őket személyesen, így nem is akartam messzemenő következtetéseket levonni. Szerencsére nem jártam velük együtt iskolába, velük szinte párhuzamosan a Durmstrang padjait koptattam.
- Mondanám, hogy meglepődtem, de hazudni nem szép dolog... - A precizitást semmiképp sem örökölte tőlem. Néha szörnyen szétszórt tudott lenni, nem is értettem, hogyan lehet így létezni.
Sejtettem, hogy nem töltenek túl sok időt az öccsével. Alexander senkivel sem töltött túl sok időt, elég magába forduló gyerek volt. Meg tudtam érteni, semmivel sem voltam nála extrovertáltabb ebben a korban. És most sem.
- Már ötödik éve jár ide, nem értem, miért nem tud beilleszkedni. Megértem, hogy komfortosabb egyedül, de akkor sem ez a megoldás. - Diákkoromban én is igyekeztem úgy tenni, mintha normális lennék. De ez már egy teljesen másik helyzet. - Írt tegnap, hogy megint belázasodott. Már számon sem tudom tartani, hányadszor ebben a tanévben. Pedig reménykedtem benne, hogy legalább az iskolában nem lesz annyi nyűgje. Nem tudom, mit kéne vele csinálnom.
Mert nyilvánvaló, hogy Lena nem tudott vigyázni magára. Okos, aranyos gyerek volt, de olyan suta, hogy szerintem még egy ilyet nem hordott a hátán a föld. Már sok arisztokrata feleség tett rá utalást, hogy nem lesz belőle egykönnyen úri hölgy. Az igazat megvallva hidegen hagyott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Márc. 05, 2016 3:39 pm

Levin & Carol
Nyilvánvalóan tisztában voltam vele, hogy mi történt a Roxfortban közel húsz évvel ezelőtt. Nem túl részletesen, nem is akartam volna, de nagy vonalakban előttem voltak az események. Azt is tudtam, hogy Longbottom professzor volt az egyik, akinek a Sötét Nagyúr halálát köszönhettük, ebből pedig szervesen következik, hogy minden bizonnyal gyűlölte apát és a többit, akinek rokona ott volt a csatában. Ő maga pedig hiába volt aranyvérű, attól még legalább úgy istenítették, mint Potteréket. Mégis kedves volt velem. Talán nem próbálta rajtam levezetni az utálatát. Azt hiszem, nem is lett volna igazságos. Mindegy is, nem utált, más pedig nem számít.
- Néha én is elfelejthetek dolgokat -vonogattam a vállam. -Néha... -Ez a néha elég gyakran megesett. Folyton elfelejtettem mindent, az egyik legdurvább eset az volt, amikor otthon az egyik szalonban a kanapé alatt találtam egy szelet pizzát. Nemm tudom, mióta lehetett ott, de már mászott, az egyszer biztos. Egy valamit nem felejtettem el soha... jó, nem kifejezetten egy dolog, de most nem ez a fontos. Ha a színházról volt szó, mindent pontosan tudtam. De csak akkor.
- Mentségére legyen, itt nem a legegyszerűbb beilleszkedni... -húztam el a számat. Sosem mondtam ki nyíltan apának, hogy engem is rengeteget bántanak a Roxfortban,  talán még többet is, mint a testvéreimet. Valószínűleg anélkül is teljesen tisztában van vele, ha pedig mégsem, akkor jobb neki úgy. Boldogok a lelki szegények... Azt sokszor mondom neki, mennyire gyűlölöm ezt a helyet, és hogy alig várom,  hogy elmehessek innen végre, de mást nem igazán. Jobb, ha nem tudja. -Én igyekszem figyelni rá, de nem sokat tehetek. Nem mondogathatom neki még ennél is többször, hogy figyeljen oda, mosson kezet, vegyen fel sapkát... Minden nap annyiszor hallja tőlem így is. Szerintem már kezd lassan megbolondulni tőlem. -Alex már nagy volt, de Lenának még muszáj volt, hogy anyja helyett is anyja legyek. Igyekeztem vele, azt hiszem, mindent meg is tettem, ami csak tellett, de még ezt sem éreztem igazán egésznek.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Pént. Márc. 11, 2016 10:00 pm


Carol & Levin

Néha, hát persze. Bár annyira nem volt szétszórt, mint a húga, de olykor még azon is eltűnődtem, hogy a két lányom hogyan nem hagyja el a saját fejét. Persze az is megeshet, hogy csak én támasztottam túl nagy elvárásokat az emberi precizitás felé. Mindig bele kellett nyugodnom, hogy az emberek nem olyan pontosak, mint én. Néha elgondolkodtam azon, hogy vajon én mindig ilyen voltam-e, de mindig arra jutottam: igen. Legalábbis nem emlékeztem másra.
- Szerintem ezen inkább ne is kezdjünk el vitatkozni... - Nem lett volna értelme, úgysem tudtuk volna meggyőzni egymást. - Nem akarsz enni vagy inni valamit?
A fejemmel a pult felé böktem, most épp csak ketten álltak sorba. A legtöbb diák már elfoglalta valamelyik asztalt egy vajsörrel vagy valami mással, valószínűleg egy jó darabig még nem akartak újat rendelni.
Tudtam, hogy Carol szörnyen érzi magát az iskolában, de nem tehettem semmit. Végighallgattam, ha panaszkodott, megnyugtattam afelől, hogy nem vele van a baj - az már más kérdés, hogy mennyit adott a szavamra - , de ennél többet nem tehettem. Iskolába járnia mindenkinek kell, és muszáj megvédenie magát mindenkinek. Írogathattam volna a tanárainak vagy berohangálhattam volna az iskolába, hogy most azonnal tegyenek valamit az ügy érdekében, de az aligha segített volna. Különben sem tudtam felmérni, mennyire rossz a helyzet. Nem akartam ennél jobban belefolyni a dolgaiba, engem ennyi idősen dühített volna, ha valaki helyettem akarta volna megoldani a problémáimat. Igaz, akkoriban én más miatt aggódtam rengeteget, például az elfogott halálfalók és saját magam miatt. Az apámat bebörtönözték, méghozzá az Azkabanba, és ha önmagában nem frusztrált volna eléggé a dolog, ez még inkább rásegített arra, hogy folyamatosan egy dolgon kattogjon az agyam: akár én is lehetnék a helyében. Addigra már felfogtam, hogy a helyében én is halomszámra gyilkoltam volna a muglikat. Szívesen megtettem volna, habár más okból. Hidegen hagyott, hogy azok muglik vagy kinek a fiai-borjai. Akkoriban még nem foglalkoztam olyan kérdésekkel, mint most.
Ezek alapján Carol problémái akár el is törpülhettek volna a szememben, de azt még én is éreztem, mennyire nehéz helyzetben van.
- Nekem sem szimpatikusak ezek a kölykök. A Durmstrangban senki sem viselkedett így. - Megvetően az egyik asztaltársaságra pillantottam, akik éppen vihorászva olvastak fel valamilyen tinimagazinból. Inkább visszafordultam Carol felé. - Persze, tudom. Meg kell tanulnia vigyázni magára, már nem ötéves.
Valóban nem, mert tizenegy éves volt... ugyanolyan kislány. Igaz, néha még Carolra sem tudtam úgy gondolni, mint aki lassan tényleg felnőtté válik. Tizenhét év elég gyorsan elrohant, és most tessék, valahogy minden tönkrement röpke három év alatt. Minden a válással kezdődött, most meg ez. Rájárt a rúd a családunkra, szívesen megkíméltem volna őket ettől. És persze szükségük lett volna egy anyára, de ezen aztán végképp nem tudtam segíteni. Mert valljuk be őszintén, egy új házasság sem javított volna a helyzeten, nem mintha megfordult volna a fejemben. Egy is bőven sok volt, köszönöm. A nőügyeimet meg olyan diszkréten - és rövid távúan - rendeztem, hogy abból semmit sem érzékelhettek. Jobb volt ez így mindenkinek, nincs szükség több nőre a házban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Pént. Márc. 11, 2016 10:46 pm

Levin & Carol
Én nem voltam olyan szétszórt mint a húgom, messze nem. Szóval egyáltalán nem tartottam igazságosnak azt, hogy elhagyom a fejem. Többnyire odafigyeltem mindenre, persze előfordult, hogy valami nem úgy ment, ahogy kellett volna neki, de az csak akkor fordult elő, amikor sok gond szakadt egyszerre a nyakamba. Meg amikor éppen egy rózsaszín felhőcskében lebegtem előző nap, mert találkoztam Nathannel. Mindegy, mindegy, hagyjuk.
- Naná -vágtam rá azonnal. Nagyon szerettem a hasamat, de még mennyire. -Beverek egy ku... nagyon nagy tál csokis-áfonyás palacsintát. Meg egy kancsó vajsört. -Direkt nem ebédeltem ma, mert imádtam az itteni csokis-áfonyás palacsintát, azzal engem zsarolni lehetett volna. De tényleg, ezt nem csak úgy mondom. Úgyhogy fel is pattantam, hogy azonnal lecsapjak rá.
Tényleg nem volt a legjobb az iskolában, ha finoman akarok fogalmazni. De most mit tehetnék? Megvédem magam, amennyire csak tudom, vannak barátaim, akikre támaszkodhatok, még ha egy maréknyian is alig vannak. Soha nem ugráltattam volna apát azért, hogy nekem segítsen és nyaljon segget nekem a vezetőségnél. Undorítónak tartottam, amikor valaki ezt csinálta. De szerintem apára is rendesen kiakadtam volna, ha magától dönt így. Még jó, hogy ettől messze nem kellett félnem, egyáltalán nem volt az a fajta.
- Lehet, nekünk is oda kellett volna mennünk -húztam el a számat. Ez nem volt igaz, ott nem bírtuk volna ki, egyikünk sem. Alexander nem volt az a tipikus férfias fiú, mi pedig Lenával aprók és törékenyek voltunk. -Igazából csak attól félek, hogy mi lesz vele jövőre. Én már nem leszek akkor itt, Alex pedig kétlem, hogy megtenné azt, amit én tettem. Ő nem is lehetne anyja helyett anyja. Csak nem akarom, hogy bármi baj legyen vele. -Rettenetesen féltettem a húgomat.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Pént. Márc. 11, 2016 11:10 pm


Carol & Levin

Egyszerűen elengedtem a fülem mellett, hogy eredetileg milyen szót akart használni a palacsinta méreteit illetően. Nyilván nem dicsértem meg a gyerekeimet, ha káromkodtak, de abban nekem is egyet kellett értenem, hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen elkerülhetetlen.
Felálltam vele az asztaltól és odaléptünk a pulthoz, ahol két kölyök megpróbált elénk vágni, hogy újratöltessék a vajsörös korsójukat. Ahelyett, hogy meghökkenten és felháborodva magam elé engedtem volna őket, egyszerűen fagyos mosollyal lepillantottam a két fiúra.
- Hátramentek. Most. - Nem hiszem, hogy ilyesmi reakcióra számítottak, minden esetre nem mertek ellenkezni. Még csak mögénk sem mertek beállni, helyette visszasündörögtek az asztalukhoz. Azért nem kerülte el a figyelmemet, ahogyan magukban elmorogtak néhány nyomdafestéket nem tűrő dolgot úgy nagy általánosságban a Dolohov névről. Ha engem nem is ismertek volna fel egymagamban, Carol mellett állva már nyilván összerakták, hogy az apja vagyok.
Rendeltem Carol kedvenc palacsintájából kettőt, neki pedig mellé még egy vajsört is. Én nem ittam semmit, már így is magamba döntöttem az irodámban több kávét is, más pedig nem igazán vonzott az itallapjukról. A palacsintáért sem rajongtam különösebben, de tekintettel arra, hogy a mai nap során még nem tudtam időt szakítani az evésre - különösebben nem is akartam - , így lassan muszáj volt magamba kényszerítenem valamit. Ha Carol azt mondja, hogy finom...
Visszaültünk az asztalhoz, és vártuk, hogy kihozzák a rendelést.
- Nem véletlenül nem oda küldtelek titeket. És már a Durmstrang sem a régi, ott is felhígult a... nem fontos. - Nem itt, nem most és nem neki akartam kifejteni a véleményemet a sok mugliivadékról és az oktatási színvonal rohamos csökkenéséről. - Minden gyerek megoldja egyedül, ő is meg fogja. Az sem megoldás, ha állandóan pátyolgatod.
Ebben én sem voltam teljesen biztos, de ez volt az a kérdés, amelyet talán én sosem tudok majd megválaszolni. Egyszerűen nem tudtam, mi minősül elkényeztetésnek és mi fér bele egy teljesen normális szülő-gyerek kapcsolatba. Így is sokkal többet törődtem velük, mint azt velem valaha is tették a szüleim, de tisztában voltam vele, hogy ez is édeskevés. Kár lett volna áltatnom magam, nem voltam jó apjuk.
- Senki sem várja el tőled, hogy az anyjaként viselkedj. Az anyja elhagyta, majd feldolgozza. - Nyers voltam? Kétségkívül, de én így láttam a dolgokat. Nincs az a csapás, amit az ember ne élne túl. A szülők válása pedig eltörpül a valódi, eget rengető problémák mellett. - Foglalkozz inkább magaddal, úgy látom, van mivel törődnöd...
A fejemmel az előbbi fiúk felé böktem, akik be akartak sorolni elénk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Márc. 12, 2016 12:07 am

Levin & Carol
Sajnos én nagyon szerettem káromkodni. Persze amikor csak tudtam, igyekeztem visszafogni magam, így csak nagyon ritkán csúszott ki tényleges szitok a számon, akkor viszont okom is volt rá. És nem kell mondanom, hogy nagyon cifra szókincsem volt. Rengeteget könyvekből szedtem, ezért a legtöbben nem is értették volna, mert mindenki egy műveletlen surmó.
Amikor apa ilyen egyszerűen elzavarta a két mardekárost, egyszerűen csak a számba haraptam és elfordítottam a fejem. Egyrészről nem akartam hangosan felröhögni, másrészt pedig attól is féltem, hogy ezt még vissza fogom kapni az iskolában. Az lett volna a legrosszabb...
- Ez szép volt -jegyeztem meg azért elismerően. Néha én is szerettem volna, ha olyan határozott hangom és erőteljes tekintetem lett volna mint apának. Aztán rájöttem, hogy az nagyon nem állna jól nekem, így inkább el is felejtettem.
Azért annak a palacsintának nagyon tudtam örülni, alig vártam, hogy kihozzák nekünk. Persze volt egy olyan érzésem, hogy apának túl édes lesz, de nem érdekelt. Ha lesz maradéka, majd én elpusztítom. Az utolsó morzsáig felszippantom mindet. Ez kezd nagyon betegül hangzani, jobb lesz, ha abbahagyom.
- De igen, kell pátyolgatnom. Más nem teszi meg, ő pedig nagyon igényli. -A Durmstrangot illető megjegyzését félbehagytam. Nem szerettem a vér alapján való megítélést, ezt pedig - gondolom - ő is tudta rólam. De szerintem amúgy sem tárgyalta volna meg velem, nem is akartam volna. Szerettem apát, de nagyon sok dologban nem értettünk egyet.
Nagyon rosszul esett, hogy ilyen nyersen használta a szavakat, de jól lepleztem. Nem akartam, hogy lássa rajtam, sosem szerettem, ha bármit látott rajtam, amit én nem akartam nyilvánosságra hozni.
- De ez nem olyan egyszerű... -A fiúk asztala felé pillantottam. -Azokkal meg nincs probléma. Nem érdekelnek. Meg tudom oldani. -Ez nem volt teljesen igaz, de úgyis lassan vége az egésznek.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Márc. 13, 2016 8:02 pm


Carol & Levin

Meglepett volna, ha a két kis suhanc nem iszkol el rögtön. Rendelkeztem egy olyan kisugárzással, amely miatt nem sokan mertek szembeszegülni velem. Ezt sokan egyszerűen úgy hívták, hogy tekintélyparancsoló, mások pedig félelmetesnek titulálták. Minden csak megközelítés és szituáció kérdése. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a puszta tekintetemmel könnyedén el tudtam hallgattatni akárkit.
- Hihetetlen, milyen gyerekek járnak ide - morogtam. - Az ilyennek nincs apja, hogy lekeverjen neki egy jóindulatú apai pofont?
Nem mintha nekem valaha eszembe jutott volna kezet emelni a gyerekeimre, de ehhez az is hozzátartozik, hogy az enyéim nem viselkedtek így. Carolnak, Alexandernek és Lenának eszébe sem jutott volna előrefurakodni egy sorban vagy így beszélni egy felnőtt emberrel szemben... pontosabban a háta mögött. Még annyi tartás sem volt bennük, hogy a szemembe nézzenek. Szörnyű, hová süllyed a világ. És még ránk, aranyvérűekre mondják azt, hogy beteg neveltetést kapunk...
- Persze, hogy igényli, ameddig babusgatod. Majd ha nem teszed, előbb-utóbb nem fogja igényelni. Carol, nem ötéves már, neki is fel kell nőnie. Téged sem pátyolgatott ennyi idősen már senki. - Ebben a kérdésben sosem jutottunk dűlőre. Carol túlzottan aggódott a húgáért, én pedig nem tudtam, mi lenne ebben a helyzetben a természetes. Velem sosem foglalkoztak, ahogy a testvéreimmel sem igazán, így egyszerűen nem tudtam, mi az a kor, amikor el lehet engedni egy gyerek kezét. Olivia sokkal ösztönösebben bánt a gyerekeinkkel, amíg ott nem hagyta őket. Ha olykor rászántam magam, hogy eltűnődjek a régi feleségemen, mindig felmerült bennem a kérdés: az fáj-e jobban, hogy engem elhagyott, vagy az, hogy a közös gyerekeinket is. Nem tudom. Most már talán utóbbi.
Közben kihozták a két tálat, rajtuk a palacsintával. Elég volt ránéznem, és már tudtam, hogy nem fogok többet megenni egy félnél, egyszerűen sosem bírtam az édeset. Nem voltam az a fajta, aki egy ültő helyében magába tudott tömni egy tortát. Precízen, apró darabokat vágtam a palacsintából, még csak az hiányzott volna, hogy össze is kenjem vele magamat. Utáltam a koszt, arról pedig nem is beszélve, hogy az egyik kedvenc öltönyömet viseltem.
- Meg tudod oldani? Akkor mégis miért nekem kellett elzavarnom őket? - Kérdőn néztem rá. - Ugye nem bántanak? Nem, ez így rossz kérdés... Ugye nem bántanak sokat?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Márc. 13, 2016 9:38 pm

Levin & Carol
Figyelmen kívül hagytam a hülyegyerekeket illető megjegyzését. Anélkül is tudnia kellett, hogy egyetértek vele, ebben mindenképpen. Kivételesen. Elég sok volt köztünk a nézeteltérés, mindenféle rossz értelem nélkül. Mint például ami a húgomat illette. Igen, én nagyon sokat aggódtam érte, mert úgy éreztem, hogy ez így helyes és ezt kell tennem. Mert ez egy nővér dolga, de talán még inkább egy anyáé. Tudatosan nem akartam anyja helyett anyja lenni, tudatalatt viszont nagyon is hajlottam efelé. De nem akartam, hogy a húgom is úgy járjon mint én, hogy megtörik a súly alatt. Persze én még nem törtem meg, de voltak percek, amikor alig tartotta egy szálka azt a gerendát. Aztán megszögeltem. Aztán kihullottak a szögek. Lena viszont nem juthat el ide, nem engedem, hogy ez történjen a kishúgommal. Legalább neki tökéletes élete kell, hogy legyen. Megérdemli, ő tényleg meg. És hiába nem múlik ez csak és kizárólag rajtam, én megteszek érte minden tőlem telhetőt.
- De én soha nem igényeltem a pátyolgatást -ellenkeztem. -Én sosem voltam olyan esetlen mint Lena, nekem nem volt szükségem felügyeletre. De ő... nála ez teljesen más. Lassabban érik mint én. Biztos lehetsz benne, hogy amikor ő lesz tizenhét-nyolc éves, nem éppen olyan lesz mint amilyen én vagyok most. Lena gyenge. -Bármilyen keserű is volt ezt így kimondani, de ez volt az igazság. És azt akartam, hogy ezt apa is megértse. Mert Lena nem én vagyok.
Amint megláttam a hatalmas tál palacsintát, azonnal lecsaptam rá. Nem zabáltam, azt sosem tettem, úgy ettem, ahogyan azt kiskoromban megtanították. Van, ami belerögzül az emberbe, én ezt sem tudtam kiirtani magamból. Ami nem is hátrány.
- De igen, sokat bántanak. De nem érdekel. Már csak néhány hónap, utána meg úgyis itthagyom ezt a porfészket. És vannak barátaim, akik kiállnak mellettem. -Csak az ikrek. Meg valamilyen szinten Hector is. De ez közel sem elég. Ezt valószínűleg apa is tudta.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Hétf. Márc. 14, 2016 9:01 pm


Carol & Levin

Persze, hogy sok mindenben nem egyezett a véleményünk. Oka volt ennek a korbeli különbség - igaz, még így is valószínűleg fiatalabb voltam az összes évfolyamtársa szüleinél - , és az alapjaiban teljesen eltérő jellemünk. A húgával kapcsolatban pedig egyértelmű, hogy miért nem tudtunk dűlőre jutni. Természetesen nagyon sajnáltam, hogy a gyerekeim anya nélkül maradtak, de tapasztalatból tudtam, hogy ennél sokkal nagyobb törés is bekövetkezhetett volna az életükben. A saját gyerekkoromból kiindulva mindig arra jutottam, hogy ez lényegében egy abszolút kiheverhető probléma. Nem halt meg senkijük, szeretetet is kapnak, ennek elegendőnek kell lennie. Az én életemben ezek közül egyik sem valósult meg, mégis éltem még. Azt nem állítom, hogy normális maradtam - kár lenne áltatni magam - , de eddig nem vetettem le magamat sehonnan elkeseredésemben. Ők sem fogják.
- Carol, erről nem fogunk vitát nyitni. Nem attól lesz erősebb, ha te folyamatosan pátyolgatod. Szerinted mégis hány gyerek nő fel anya nélkül? Rengeteg. Túl lehet élni. - Egyszerűen nem értettem, miért akarja magára vállalni ezt a cseppet sem hálás szerepet. Miért nem értette meg, hogy nem akarom, hogy ő igya meg a válásunk levét? - Szerinted engem pátyolgatott valaha is akárki? Nem. Mégsincs semmi bajom, mint láthatod. A húgodnak sem lesz.
Nem mintha Carol sokat tudott volna a nagyszüleiről, pontosabban a nagyapjáról. A nagyapjáról, aki miatt közvetetten most annyit bántották. Hiszen bárhonnan is nézzük a dolgot, az én apám egyike volt azoknak, akik miatt most kialakult ez a hatalmas aranyvérutálat. Persze erről csak Maurice Briggs tehetett, de az apámra és az ő társaira kente ezt. Mikor Carol megszületett, addigra a nagyapját már bebörtönözték, a tárgyalásokra pedig értelemszerűen nem vittem magammal őt. Egyedül a temetésen volt ott, de nem hiszem, hogy mély érzelmi hatást gyakorolt rá, hiszen nem is ismerte azt az embert, akit búcsúztattunk. Talán jobb is így.
Még szép, hogy nem zabált. Hiába lazultak fel a régi arisztokrata tradíciók, a neveltetés ezen a téren még most sem változott. Az én gyerekeim tudták, hogy kell viselkedniük.
- Mégis kik azok a barátok? Egyiket sem láttam még, honnan tudjam, hogy tényleg számíthatsz-e rájuk? - Talán az én hibám is volt, hogy még egyszer sem beszéltem a barátaival, legfeljebb a pályaudvaron váltottam velük néhány szót a tanév elején és végén. Felajánlhattam volna Carolnak, hogy hívja meg őket hozzánk, de nem tettem. Ha megkérdezte volna, hogy átjöhetnek-e a barátai, igent mondtam volna, de magamtól nem ajánlottam fel. - És ha tegyük fel, ezek rendes gyerekek is, az nem változtat azon a tényen, hogy az ilyen kis senkiházik bántani mernek. Mégis mit gondolnak ezek magukról? Bezzeg ha...
Bezzeg ha mi...? Azt nem mondhattam ki, hogy bezzeg ha mi lennénk uralmon, akkor hozzá se mernének szólni a lányomhoz. Nem mondhattam ki ilyesmit.
- Nézd, Carol, én csak neked szeretnék jót. És ez így nem mehet tanév végéig. Biztos vagy benne, hogy ne csináljak semmit? Beszélhetek a házvezetőddel vagy az igazgatónővel. Hector... vele beszéltél már erről?
Tudtam, hogy jóban van Hector Blackkel. Megbízható emberünk volt, így minden aggodalom nélkül rá mertem bízni a lányomat, ha más nem tudott neki segíteni. Persze magamban bíztam a legjobban, de én nem lehettem ott Carol mellett.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Hétf. Márc. 14, 2016 10:32 pm

Levin & Carol
És másodszor is eljutottunk oda, hogy ignoráltam a válaszát. Sokszor csináltam ezt, amikor kezdtünk eljutni egy vita közelébe. Sosem szerettem balhézni apával, így mindig ezekkel próbáltam meg elkerülni ezt a szar helyzetet. Megeshet - sőt, egészen biztos -, hogy zavarta, amikor ezt csináltam, elvégre senki sem szereti, ha nem válaszolnak neki, de még mindig jobb lehetőségnek találtam mint azt, hogy összevesszünk, aztán napokig ne szóljunk egymáshoz, mert ő megsértődik, én meg makacsuk duzzogok. Suttyó megoldás, de legalább megoldás. Nem akartam éppen a szülői/testvéri kötelezettségeken vitatkozni. Annak bármilyen más vitánál rosszabb vége lett volna.
- Igenis vannak barátaim -válaszoltam azonnal, csak erre az egy témára koncentrálva. Mindenáron meg akartam győzni apát, hogy nem vagyok egyedül, hogy tudok magamra vigyázni és vannak, akik kiállnak mellettem. Nem vagyok egyedül. Nem... teljesen. -De ha jól tudom, te nem szereted a Weasley családot. De ha annyira tudni akarod, Fred és Liam a legjobb barátaim, ők mindig ott vannak nekem. És a Griffendél kviddicscsapatával is jóban vagyok, ők nem... előítéletesek. -Nem igazán akartam kimondani ezt a szót, de mondatot félbehagyni még jobban gyűlöltem. Így maradt ez. -Ne foglalkozz vele, hogy senkiháziak bántanak, csak a saját szegénységi bizonyítványukat írják ezzel alá.
A - már most eléggé megfogyatkozott - palacsintára szegeztem a tekintetem, nem néztem fel apára. Éreztem, hogy kezdek kissé ideges lenni. Miért nem érti meg, hogy nem vagyok már kislány? Javában nagykorú vagyok, idén elvégzem a Roxfortot és a saját utamra lépek. Miért nem tud úgy kezelni, mint egy felnőttet? Már gyerekként utáltam, ha gyereknek néztek, bármilyen idiótán is hangzik, most pedig pláne.
- Nem, ne szólj senkinek -vágtam rá, majdhogynem emelt hangon. Csak az kéne... -Ha hat évig kibírtam, ez az egy most már nem számít. Vagyis inkább csak fél. És te is tudod, hogy gyűlölöm, amikor valaki a szüleivel takarózik és mindent velük intéztet el. Úgyhogy ez még csak eszedbe se jusson. -Hector említése elég váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy ő is eszébe jut. -Hát... nem, nem igazán beszéltem vele erről. Nem akarom kihasználni, hogy nagyon jóban vagyok egy tanárral, pláne nem Hector esetében, mert akkor az összes lánnyal megutáltatnám magam. De mindig hozzá megyek, amikor nagyon magam alatt vagyok, szóval azért tud egyet s mást. -Azt nem tettem hozzá, hogy főként Nathanről beszélgetek vele.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Kedd Márc. 15, 2016 1:45 am


Carol & Levin

Szokás szerint nem válaszolt. Ha otthon lettünk volna, minden bizonnyal elég nagy vita kerekedett volna ebből a kérdésből, egy ilyen helyen viszont, ami tömve volt az iskolatársaival, egyszerűen nem akartam tovább feszíteni a húrt. Nem akartam még tovább rontani az amúgy sem fényes helyzetét. Úgyhogy hagytam neki, hogy ignorálja a szavaimat és csak arra válaszoljon, amire akar. Vitatkoztunk enélkül is eleget... sajnos.
- Nem, nem szeretem a Weasley-ket és te is nagyon jól tudod, hogy miért nem. - Nyilvánvalóan Liam és Fred Weasley-nek semmi köze nem volt ahhoz, ami a családunkat érte, de talán még a szüleiknek sem. Ellenben azt akkor sem tudtam megbocsátani, hogy annak idején az egész családjuk milyen szerepet vállalt a háborúban. Nem tudtam semlegesen tekinteni azokra, akik nyíltan Voldemort és ezzel együtt a halálfalók ellen harcoltak akkoriban. Ugyanúgy, ahogy a legtöbben engem az apámmal próbáltak azonosítani, ezáltal pedig a gyerekeimet is, úgy én sem tudtam teljesen objektíven szemlélni a Weasley-féléket. - De még ettől is hajlandó lennék eltekinteni, ha látnám annak bármi jelét, hogy téged számíthatsz rájuk. Felőlem barátkozz vérárulókkal, már komolyan nem érdekel, csak ne hagyd, hogy az ilyen utolsó senkik tönkretegyék az életedet. Nem is tudom, mit képzelnek magukról ezek a kölykök...
Mérhetetlenül dühített, hogy ezek a sehonnai kölykök ok nélkül bántották a lányomat, mindezt azért, mert ebbe a családba született. Mintha emiatt selejtes lett volna... Épp ellenkezőleg, többet ért akármelyiknél, de nem csak a származása miatt.
- De nem nézhetem tétlenül, hogy azért bántanak, mert... - Elgondolkodtam. Valójában én sem tudtam teljesen pontosan megfogalmazni, hogy miért bántják, ahhoz túl összetett volt ez a kérdés. - Te nem tettél semmit, amiért okuk lenne rád szállni. Biztos a korlátolt szüleik tömik ilyenekkel a fejüket, mert valami távoli rokonukat megölte néhány halálfaló. Egyszerűen nevetséges ez a helyzet.
A tehetetlenségem zavart a legjobban. Annál jobban semmi sem dühített, mint amikor tehetetlennek éreztem magam valamilyen helyzetben.
- Azért próbálj meg segítséget kérni tőle. Ha te nem fogsz, akkor én. Biztos lehetsz benne, hogy Hector meg fogja találni ennek a módját anélkül, hogy még kellemetlenebb helyzetbe hozna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Kedd Márc. 15, 2016 2:22 pm

Levin & Carol
- Nem tudom, miért várod el, hogy mindent tudj, amikor sosem vagy itt -csúszott ki a számon. Nem tudtam elfojtani magamban. -Azt hiszed, hogy mindent tudsz rólam, vagy legalábbis éppen eleget, de nem, semmit sem tudsz. Főleg azt nem, amit kéne. -Halkan beszéltem és egyáltalán nem dühösen. Inkább elkeseredett voltam. Legalább apa megérthetné, hogy... mit is? Már én sem tudom, hogy mi is igazán a bajom. Meg azt sem, hogy ez miért pont most jött elő belőlem.
Felsóhajtottam és arrébb toltam a tányéromat, rajta a maradék palacsintával. Majdnem a felét meghagytam, ami nem volt túl gyakori szokásom. Annyit tudtam enni mint egy vemhes víziló, pedig még én magam sem értettem, hogyan fér ennyi belém. Most viszont elment az étvágyam, minden rossz értelem nélkül. Egyszerűen csak... nem akartam többet enni. Elment tőle a kedvem, ha lehet ilyet mondani.
- Pedig én azt szeretném, ha tétlenül néznéd. Nem is értelek. Azt mondod, hogy hagyjam magára a húgomat, mert meg kell tanulnia egyedül is helytállni, de amikor én akarok kiállni egyedül saját magamért, azt nem hagyod. Döntsd már el, mit akarsz... -dünnyögtem. -És Hectornak se szólj. Nem kell őt is belevonni ebbe. Már így is többet segít, amikor pátyolgat, mint amennyit el kellene várnom tőle.
A faliórára pillantottam, mintha sietnék valahová. Pedig nem kellett sehová sem mennem. De most éreztem magam képesnek arra, hogy egy ehhez hasonló kellemetlen beszélgetésbe, vagy még rosszabb, egy vitába belevessem magam. Nem szép dolog a menekülés, de néha nagyon hasznos. Még akkor is, ha csak magamra nézve az.
- Lassan mennem kéne... -szóltam csendesen. -Még... tanulnom kéne.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szer. Márc. 16, 2016 11:03 pm


Carol & Levin

Nagyon fájtak a szavai, különösen azért, mert én is tisztában voltam vele, hogy mennyire igaza van. Komolyan próbáltam figyelni rájuk, valamiféle egyensúlyt kialakítani a munkám és a családom között, de hiába voltam a karrieremben olyan sikeres, ezt a komplikált problémát már nem tudtam megoldani. Amíg az anyjuk otthon volt, ezt a problémát könnyebben el lehetett fedni. Olivia foglalkozott velük, nekem pedig már csak az a hálás feladat jutott, hogy a munkából hazaérve megérdeklődjem, hogy milyen napjuk volt. Most viszont figyelnem kellett mindenre, észben tartani a legapróbb, legjelentéktelenebb dolgokat is, amelyekről nem is gondoltam volna, hogy fontosak lehetnek. Kár is lenne tovább szaporítani a szót: nem voltam jó apja a gyerekeimnek. Hiába igyekeztem, alkalmatlan voltam erre a feladatra.
- Sajnálom, Carol. Mást nem tudok mondani - válaszoltam végül évtizedeknek tűnő hallgatás után. - Hidd el, én tényleg próbálok foglalkozni veletek.
Majdnem hozzátettem, hogy csak éppen fogalmam sincs, hogyan kezdjek hozzá, de végül nem mondtam ki. Szánalmas mentegetőzésként hatott volna, nem akartam még többet süllyedni a szemében, mint apa. Tényleg igyekeztem, de úgy tűnik, hogy ez nem volt elég. Eddig legalább nem vágta a fejemhez, most viszont kénytelen voltam szembesülni vele.
Egyszerűen nem értettem őt. Egyik pillanatban még a szememre hányja, hogy sosem vagyok ott, mikor szükség lenne rám, a következő pillanatban pedig már elhárította a segítségemet. Nem értettem, mégis mit akar. Most álljak mellette vagy hagyjam, hogy megálljon a saját lábán? Egyszerűen nem láttam az arany középutat a két szülői magatartás között.
- A kettő teljesen más, ne keverd össze őket - ráztam meg a fejem idegesen. - De ha ennyire ezt akarod, akkor nem avatkozom bele. Talán tényleg nem érnék el vele semmit. Nem tudom, nekem már fogalmam sincs, mi a kiút ebből a helyzetből.
Dehogyisnem, nagyon is szilárd elképzelésem volt arról, hogyan kéne ezt megoldani. De néha még ennek ellenére is elfogott az az érzés, hogy ez így egyszerűen viselhetetlen. Kivégezték az apámat, most pedig a gyerekeimet gyötrik. Emellett már egészen eltörpült az a tény, hogy én sem úsztam meg ezt a negatív megkülönböztetést. A különféle újságok ugrásra készen várták, hogy végre valamit a nyakamba varrhassanak, amivel bebizonyíthatják minden aranyvérű szörnyű mivoltát. Szerencsére még nem sikerült nekik, a harmadrangú firkászok szánalmas próbálkozásaival pedig nem törődtem.
- Nem tartalak fel, ha tanulnod kell. - Biztos voltam benne, hogy esze ágában sincs tanulni, egyszerűen nem akart látni. Hát legyen. Csupán az a kérdés, hogy melyikünk fog tovább tépelődni ezen a beszélgetésen... - Menj nyugodtan, majd fizetek. Én talán még iszom valamit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szer. Márc. 16, 2016 11:31 pm

Levin & Carol
Éreztem, hogy megbántottam apát a szavaimmal, de igyekeztem erre most nem figyelni. Mert nem lehetek mindig én a jó, aki elnéz mindenkinek mindent és ráhagyja a dolgokat. Mert eddig sokszor azt csináltam. De néha már egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. És ekkor jött ez.
Sosem tartottam rossz apának. Nem bántott minket, soha egyszer nem emelt kezet egyikünkre sem, és ugyan nem tett meg kifejezetten minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából, de legalább próbálkozott. Én pedig ezt is nagyra tudtam értékelni. És szeretett is minket, az már egy fontos tényező.
- Tudom, hogy így van. Csak néha pont akkor nem vagy ott, amikor kellene. -Megráztam a fejem, nem akartam ebbe mélyebben belemenni. Sőt, semmi másba sem. Vissza akartam menni a klubhelyiségbe, felrakni a fejhallgatómat, és nem gondolni másra, csak a zenére. Vagy olvasok egy könyvet. Vagy megint végigolvasom a Sirályt.
- De, a kettő teljesen ugyanaz. Mindegy is, hagyjuk inkább az egészet. Csak... csak ne nehezítsd meg még jobban. -Felsóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Miért van az, hogy az utóbbi hónapokban minden egyes beszélgetésünk így végződik? Én ezt nem akarom...
Szó nélkül felálltam, hogy elmenjek, de szinte azonnal meg is torpantam. A tekintetem már az ajtót pásztázta, de valami még visszatartott. Nem akartam csak úgy faképnél hagyni, ezt már nem bírta volna a lelkiismeretem. Persze eleve az fojtogatta, hogy így kell elválnunk egymástól, de ez ellen már nem volt mit tennem.
Visszafordultam és még egyszer megöleltem apát, mielőtt tényleg elmentem volna.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   

Vissza az elejére Go down
 
Carol & Levin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Ms. Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: