HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Hector Raphael Black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 30

TémanyitásTárgy: Hector Raphael Black   Hétf. Feb. 29, 2016 12:39 pm




Hector Raphael Black


Becenevem:
Tor, Tori

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1988. április 3.

Házam:
Mardekár

Munkám:
Repüléstan tanár

Végzettségem:
Docendo Discimus, Repüléstan tanár szak

Patrónusom:
vadászgörény

Pálcám:
Gesztenye, sárkányszívizomhúr, 12 és negyed hüvelyk

Vérem:
aranyvérű


Otthon, édes otthon

Apám:
Raphael Cygnus Black, egy évvel ezelőtt kivégezték. Voldemort uralma alatt halálfalóként tevékenykedett, de ezt csak nagyon kevesen tudták róla, így a hírhedt roxforti ostrom után nem is kezdték keresni. Valójában csak kilenc évvel ezelőtt fogták el, mikor Shacklebolték egyik nagy fogása felnyomta őt és a bátyámat is. A történetnek az lett a vége, hogy mindketten repültek az Azkabanba, egy évvel ezelőtt pedig a vérpadra. Amúgy rendes ember volt, sokat kviddicsezett velem és a bátyámmal, mindig támogatta a sportkarrieremet is, és ez alatt nem csak a jelentős anyagi segítséget kell érteni.

Anyám:
Eleonora Yvonne Black, leánykori nevén Parkinson. Sok aranyvérűvel ellentétben én elmondhatom magamról, hogy szeretett az anyám és gondoskodott is rólam. Néha kicsit mindent túlaggódott és a bolhából is elefántot csinált, olykor még most is képes rám szólni, hogy vegyek fel sapkát vagy egyek rendesen, de amúgy imádom őt. Nagyon nehezen viselte az apám és a bátyám halálát, ha másért nem, akkor már az ő könnyeiért meg fogom bosszulni azoknak a szemeteknek, amit a családunkkal tettek.

Bátyám:
Sloane Cygnus Black, egy évvel ezelőtt kivégezték őt is. Sokkal idősebb volt nálam, így nem alakult ki közöttünk nagyon szoros kapcsolat, de szerettem őt. Igazi példakép lehetett számomra, okos, ambiciózus varázsló volt, mégis harminchat évesen meg kellett halnia, csak azért, mert más eszmékben hitt. Nem hiszem, hogy rossz ember lett volna és rászolgált volna erre a végre.

Húgom:
Arthemis Eleonora Black, tizenhét éves. Ő a legfiatalabb közülünk, szerintem igazából senki sem tervezte, hogy majd ő is a családunkba születik, nem mintha bárki is bánta volna. Ő a legcsendesebb és a legkedvesebb mindannyiunk közül, elég vicces, hogy Black létére a Hugrabugba került, mikor Sloane és én is mardekárosok voltunk, akárcsak az apánk. Arthemisre sosem érkezik panasz a Roxfortban, remekül tanul, a tanárokkal tisztelettudó és még sorolhatnám. Rengetegen körül akarják ugrálni csak miattam, és szegény, amilyen naiv tud néha lenni, még el is viseli őket. Én ellenben teszek róla, hogy hamar leakadjanak róla ezek a vérszívók.

Nagybátyám:
Pollux Black, egykori mágiaügyi miniszter. Az apám bátyja, és bár mostanság nem sok időt töltünk együtt, én nagyon is kedvelem őt. Jelenleg ő a családunk nagycsaládfője, de nem igazán szól bele az életembe és szerencsére még aranyvérű feleséget sem szerzett nekem, habár már célozgatott rá nem egyszer, hogy ideje lenne megházasodnom. Szerencsére az ilyen témákat mindig gyorsan el tudom terelni. Emellett egy évvel ezelőttig támogatott a kviddicskarrieremben is, most a meccsek helyett kártyázni járunk össze néhány havonta.

Barátnőm:
Gloria huszonegy éves, két éve vagyunk együtt, még akkor jöttünk össze, mikor a Falmouth Falconsban játszottam. Képzőművészeti szakon tanul az Akadémián, szerintem egy igazi őstehetség. Még egy buliban találkoztunk, ahova elmondása szerint nem is akart elmenni, csak ráerőszakolták a barátnői. A társaságuk rám akaszkodott, miután néhány lány felismerte bennem a Falcons fogóját, beszélgetésbe elegyedtünk és valahogy úgy alakult a dolog, hogy végül ezután is találkozgattunk. Imádom őt, mindenben támogat még most is, hogy az utóbbi egy évben kissé kisiklott az életem. Akkor sem hagyott magamra, mikor apámékat kivégezték, egyszerűen nem tudott rám máshogy tekinteni emiatt. Hiába tanítok a Roxfortban, igyekszünk így is ugyanannyit találkozni, mint ezelőtt. És még valami... nála bénább kviddicsjátékos a világon nincsen.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Ez most ilyen önismereti teszt, vagy mi? Hagyjuk már... De ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor analizálhatod kicsit elbűvölő személyiségemet.
Könnyen kötök kapcsolatokat, számomra nem okoz gondot néhány perc leforgása alatt összebarátkozni idegenekkel. Mindezt úgy tudom megtenni, hogy ők minden elcsacsogjanak magukról, én pedig ne mondjak semmit. Ehhez tehetség kell, bármilyen nehéz is belátni ezt másoknak. Amúgy szeretek beszélni, azesetek többségében pörgök és be nem áll a szám, meghalnék, ha huzamosabb ideig elzárnának mindenféle társaságtól. Nem az a fontos, hogy én legyek a középpontban, egyszerűen csak nem szeretek magányos lenni. De általában akad társaságom, a legtöbben bírják a humoromat, amit csak úgy ontok magamból.
Remek érzékkel tudom megjátszani magamat, mindenkihez képes vagyok idomulni. Ha valakinek a szigorú tanárt kell adnom, az is megy, de ha éppen a bizalmas lelki társat, akkor az sem okoz problémát.
Nem tartom magam butának, mielőtt valaki azt gondolná, hogy azért lettem sportoló, mert minden máshoz hülye voltam. Na, erről szó sincs. Tulajdonképpen felvételizhettem volna a legjobb szakokra az Akadémián, de én már tizenévesen tudtam, hogy engem a kviddics érdekel. Mindig tudom, hogy mik a céljaim, amelyeket el akarok érni, és ezektől hatalmas téglafalakkal sem lehetne eltántorítani. Aki vagy ami az utamba áll, azt gond nélkül eltiprom, engem lehetetlen letörni. És visszatérve a kviddicsre... az egyik legjobb fogó voltam nemzetközi szinten, amíg hagytak játszani. És most tessék, itt ülök ebben a porfészekben és tehetségtelen, taknyos kölyköket edzek a szánalmas kis roxforti kupáikra.

Negatív tulajdonságaim:
Azt talán már a fentebbi pontból is le lehetett szűrni, hogy végtelenül makacs vagyok. Ha hibázom, akkor is csak nagyon nehezen vállalom fel a vereségemet, a büszkeségem általában erősebb a józan eszemnél. Inkább kitartok a saját hibás véleményem mellett, minthogy beismerjem, elrontottam vagy épp el készülök rontani valamit. Hajlamos vagyok megbántani másokat a bunkó és rettentően bántó megjegyzéseimmel, amelyek csak úgy dőlnek belőlem a nap huszonnégy órájában. Bocsánatot kérni nem szoktam, az nem az én stílusom. Igazából gyakran észre sem veszem, ha már túlzásba viszem a szemétkedést, nem egyszer előfordult, hogy a diákjaimat is sikerült megsiratnom. Pedig nekem aztán bárki elhiheti, hogy nem állt szándékomban gyerekeket ríkatni...
Minden igyekezetem ellenére süt rólam, hogy milyen körökből származom. Ha az aranyvérű felmenőim és az arisztokrata neveltetés nem lenne elég, akkor ott van a több éves fényes kviddicskarrier. Én mindig is azok közé tartoztam, akik nagyon élvezték a reflektorfényt és az emberek rajongását. De most, hogy ennek vége, megismertem még egy tulajdonságomat: bosszút állok azokon, akik keresztbe tesznek nekem.

Múltam:

EXKLUZÍV INTERJÚ HECTOR BLACKKEL, A FALMOUTH FALCONS EGYKORI FOGÓJÁVAL


Itt ülök a roxmortsi Három Seprű névre keresztelt fogadóban Hector Blackkel, a Falcons egykori villámkezű és sasszemű fogójával. Talán senkinek sem kell felidéznem a hely kellemes, családias hangulatát, ahogy Black női szíveket megdobogtató, meleg mosolyát sem. Mégis ki gondolta volna, hogy épp itt fogok újból találkozni a kviddicscsillaggal?
R: Idén kezdtél tanítani a Roxfortban. Milyen érzés hét évnyi versenysport után áttérni egy nyugodtabb életre? Hogy viszonyulsz a tanításhoz és a csapatból való eltávolításodhoz?
H. B.: Természetesen még meg kell szoknom ezt a teljesen új helyzetet, ezelőtt sosem foglalkoztam gyerekekkel. Persze valami ilyesmit terveztem az aktív sportévek után, de sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen korán el fog jönni. Szeretem a gyerekeket, igazán érdekes velük edzeni és megtanítani a kicsiknek az alapokat, az idősebbeknek pedig a nehezebb fogásokat, de még mindig nem rázódtam bele teljesen ebbe az egészbe. Gondolom, az is közrejátszik benne, hogy még mindig nem emésztettem meg teljesen azt, ahogyan kirúgtak a Falconstól. Nem hiszem, hogy olyan rossz fényt vetett volna a nevem a csapatra. De most már kár lenne ezen rágódni, megértem a döntésüket.
R: Ez igazán diplomatikus válasz volt tőled, bizonyára volt már időd átgondolni hideg fejjel a történteket. Nagyon éretten reagálsz újonnan a hozzád intézett kérdésekre, ami elég nagy változás az egy évvel ezelőtt kifakadásaidhoz képest. Mi áll ennek a hátterében?
H. B.: Rájöttem, hogy nem viselkedhetek így a nyilvánosság előtt. Még ha nem is játszhatok a csapatom színeiben, attól még példát kell mutatnom a fiatalabbaknak. Emlékszem, hogy diákkoromban rám is milyen hatással voltak a példaképeim.
R: Keveset hallhattunk eddig tőled a gyermekkorodról, pedig bizonyára sokakat érdekelne. Mesélj egy kicsit a családodról!
H.B.: Kicsit nehéz erről beszélnem, hiszen a családom nagy része már nincs, és ez nagyon fáj. Természetesen nem az én tisztem eldönteni, hogy ki bűnös és ki nem, de annyit tudok, hogy engem szeretetben neveltek fel és közel álltam mind az apámhoz, mind pedig a bátyámhoz. El sem tudtam képzelni, hogy közük lenne a halálfalókhoz, teljesen letaglózott a hír, amikor kilenc éve ők is belekeveredtek ebbe az ügybe. Emlékszem, még gyerekkorunkban meg is beszéltük a bátyámmal, hogy mi sosem játszanánk terelői poszton, mert mégis ki képes másoknak szánt szándékkal fájdalmat okozni? Furcsa, nem?
R: Abszolút, sajnálom, hogy mindezeken keresztül kellett menned az elmúlt években. Ha már ennyit beszéltünk a családodról, ejthetnénk néhány szót a diákéveidről is.
H. B.: Attól nem kell túl sokat várni. Pont olyan voltam, mint a legtöbb tizenéves srác. Leginkább a sport érdekelt, hajkurásztam a lányokat és igyekeztem minél több barátot szerezni. Meg persze tanultam is, mert az ugyebár nagyon fontos, gyerekek. Amúgy tényleg, szerettem volna a versenysporton kívül más kapukat is nyitva hagyni. Épp ezért végeztem el levelezőn az Akadémiát, mikor a Roxfort után felvettek az első csapatomba, a Wimbourne Waspsbe. Ha már a kviddicsnél tartunk meg a diákéveimnél, akkor gondolom, azt is el kéne mondanom, hogy ötödik évfolyamtól a ballagásomig én voltam a Mardekár csapatkapitánya, természetesen akkor is fogóként. Kétszer is elvittük a kupát, nagyon erős volt akkor a csapatunk.
R: Két csapatban játszottál, ha jól tudom. Tudnád őket rangsorolni vagy egyformán szeretted mindkettőt?
H.B.: Lehetetlen lenne rangsorolni őket. Mindkét csapatom tagjait, edzőjét és menedzserét egyformán kedveltem, a csapatváltásom oka nem ez volt. Egyszerűen csak jobb ajánlatot kaptam, és akkoriban a Falcons eredményei is jobbak voltak.
R: A Falmouth Falconsban töltött öt éved alatt szép kis rajongótáborra tettél szert. Élvezted ezt a rivaldafényt? És még most is tart, hogy már nem szerepelsz annyit a médiában?
H.B.: Őszintén bevallom, hogy nagyon is élveztem és még most is élvezem, ugyanis sokan még manapság is odajönnek autogramért vagy egy közös képért. Mégis ki ne élvezné a rajongólányok kitüntető figyelmét? Szinte minden reggel találok a roxforti szobám előtt névtelen szerelmesleveleket, igazán szórakoztató.
R: Arról már beszéltél korábbi interjúkban is, hogy boldog párkapcsolatban élsz. Mi a helyzet most ezzel a lánnyal, akinek a nevét eddig nem akartad elárulni?
H.B.: Még mindig együtt vagyok ezzel a lánnyal, most már két éve töretlen a kapcsolatunk. Nagyon szeretem őt és el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Mindenben támaszt nyújt nekem és nem mellesleg ő süti a legjobb sütiket a világon. Tudja, mivel kenyerezhet le. (nevet)
R: Igazán jó hallani, hogy a családi tragédiák ellenére mégis van egy biztos pont a magánéletedben. Bizonyára sok diáklány sírja könnyesre a párnáját emiatt, de azt hiszem, azt mindannyiunknak el kell ismernünk, hogy jó ilyen szerelmi történeteket hallani. Nagyon sok boldogságot kívánok nektek a jövőben, remélem, hamarosan ismét hallhatunk rólad.


Egy lesajnáló horkantással félredobtam az újságot, majd elküldtem a baglyommal az eheti jelentésemet Dolohovnak és Linwoodnak a roxforti feladataimról. Magamra kaptam a kabátomat és elindultam Roxmortsba, hogy találkozhassak Gloriával, az utolsó színes folttal az életemben.



Külsőm:
Nem nőttem túl nagyra, de feltűnően alacsony sem vagyok, épp csak akkora, amekkorának egy fogónak lennie kell. A hajam és a szemeim barnák, az előbbi mindig olyan hatást kelt, mintha épp akkor szálltam volna le a seprűről. A testalkatom sportos, az aktív sportévek és a mostani folyamatos edzés miatt szép kis izomzattal büszkélkedhetek - és még néhány tetoválással, amelyek az évek során összegyűltek, szinte mind a kviddicshez köthető. Öltözködés tekintetében a kényelmes, átlagos ruhákat kedvelem, mint a rövid ujjú pólók, egyszerű farmerek és a tornacipő.
A diáklányok nagyon szeretnek.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
Mézeskalács, sárgadinnye, fenyő

Mumusom:
zuhanás

Edevis tükre:
Újra a pályán játszhatok a csapatom színeiben.

Hobbim:
Kviddics, mi más?

Elveim:
A mai világban senkinek sincsenek elvei.

Amit sosem tennék meg:
Mindig van olyan helyzet, amikor az ember mindent átértékel...

Ami zavar:
Ez olyan hosszú lista lenne, hogy inkább fel sem sorolom.

Ami a legfontosabb az életemben:
A barátnőm, a családom megmaradt része és a kviddics

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Minden más.

Amire büszke vagyok:
A kviddicstehetségemre.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Akkor most épp a kviddics világbajnokságra készülnék.

Így képzelem a jövőmet:
Mindenki meg fog fizetni azért, amiért tönkretették a karrieremet és megölték a fél családomat.

Egyéb:
-




Playby:
Pierre Bouvier

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Hector Raphael Black   Szomb. Márc. 05, 2016 8:23 pm




Elfogadva


Nagyon érdekes karakterlapot írtál nekünk, velős volt és lényegre törő, a stílusod különösen tetszett. Nagyon örülünk Hectornak, mint a Libro Clava első tagjának! Kíváncsian várjuk a játékokat, amiket tőle olvashatunk, bizonyára mindegyik roxfortos diákkal jó kapcsolatot fog ápolni.
Alig maradt feladatod: foglalj playby-t, pakold fel a keresett karaktereidet és mehet is a játék!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Hector Raphael Black
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Képek
» Ariane Black
» Black Heaven bordély

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Aranyvérű-
Ugrás: