HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Dominic & Dolohovék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Dominic & Dolohovék   Hétf. Május 23, 2016 5:30 pm



Dominic & Levin & Alexander


Elvileg ma Roxfortban kellett volna maradnom, mert súlyos kijárási tilalom lépett érvénybe. De szembe szálltam a tiltásokkal. Muszáj volt. Otthon nyugodtabb körülmények között tudtam gondolkodni bizonyos dolgokon. Egy idősebb diákot kértem meg hogy ugrasszon haza, szó szerinti hoppanálás. Igaz, hogy újra émelygett ettől a gyomrom, de ha a kutya kutyát eszik is, nekem is meg kell tanulnom. Utálom ha háborgatnak, mert Dolohov vagyok. Mert nem is ismernek és csak újjal mutogatnak ránk, Carolra és Lenára.
Gyűlölöm ezt.
A Nappaliban 2 manó fogadott.
- Apám? - érdeklődtem, ők meg nem tudtak válaszolni. Tehát nem dolgozik, de nincs is itthon…nagyszerű. Felvonultam az emeletre, körülnéztem, a kutya lentről lesett. - Norman. apa mikor ment el? - érdeklődtem tőle, hátha ő több magyarázattal szolgálhatna, de csak farkát csóválta, amire elmosolyodtam.
- Te se tudod…akkor ki tudja? - nevettem el  magam röviden, majd a szobámba masíroztam, levettem a Roxforti egyenruhát, hogy helyette valami kényelmesebbet öltsek magamra.
Egy fekete ing és egy farmer, meg egy menő cipő. Az összes ruhám menő és márkás, de ez volt a kedvencem mind közül. Kivasalva természetesen. A pálcámat is elpakoltam magamhoz, hiszen ha apa se itt se ott nincs, akkor csak egy helyen lehet.
Lena és Carol pedig nem olyan merészek hogy el jöjjenek haza a tilalom miatt. Én megléptem, szóval…kapok majd érte két oldalról is. Az igazgatótól és apámtól is, de ez legyen a legkisebb gondom.  Ismét ki a szobámból, apa szobája előtt megtorpanva figyeltem az ajtót, majd tovább mentem vissza a földszintre.
Ki az épületből, a tágas udvarra. Itt tudok elviekben hoppanálni…még sose próbáltam egyedül, nem tudom mi lesz… lehet itt hagyom a csuklóm…
Lehunyt szemmel koncentráltam Dominic Linwood kúriájára, elképzeltem az udvart, a békés teret, ahová megérkezhetek majd. Éreztem a kellemetlen bizsergést, mely belülről emésztett fel, majd egy villanás érkezett. Néhány másodperc töredéke alatt helyszínt váltottam és Linwood kúria előtt pisloghattam párat. Térdre rogytam és pár percig ott maradtam némi levegő után kapkodva… ezt egyedül többé nem… soha többé! Lassan feltornáztam magam és elindultam a Főajtó felé.
Körülnéztem az udvarban is, mert elég hosszú út állt a főajtó és köztem, futni meg nem fogok…az valahogy nem méltó hozzám. Fusson az, akit kergetnek.
Rövid időn belül az ajtóhoz értem, kopogtam és kicsit később az itteni manók nyitottak ajtót. Megkértek, hogy üljek le az előtérbe valamelyik ülőalkalmatosságra és várakozzak türelemmel. Hoznak teát is, vagy bármi mást, amit óhajtok.
Aztán minden elcsendesedett, jómagam 15 perc elteltével már talpon voltam és körülnéztem a földszinten…apa is erre felé bóklászik, nem?
Vagy már szóltak volna nekik, nem?
Hol maradnak ilyen sokáig egyáltalán? Körül nézek lent, hátha olyan szinten belemerültek a beszélgetésbe, vagy kártyapartiba, hogy elfelejtettek. Minden felé elnézem lent, de néma csend honolt…egészen a hátsó ajtóig elmerészkedtem, ahol egy csapóajtó is volt... mi ebben a meglepő? Igazából semmi, azt a kis dolgot leszámítva, hogy volt pár vércsepp a környékén…. ez pedig érdekessé tette a helyzetet.
Leguggoltam és kinyitottam, jó hogy nem nyekergett, mert elszúrtam volna mindent. A lépcső hosszú volt, csak néhány fáklya világította utamat és még több vércsepp mutatta az utat a lépcsőn lefelé….utána egy balra nyíló ajtó egy folyosóval kombinálva. Hát én meg arra mentem szépen.
Hangokat hallottam, a szívem a kétszeresére ugrott… féltem? Igen….olyasmi.
A falnál megálltam és óvatosan bekukucskáltam egy tömlöcféleségbe….egy fickó volt kikötözve… de mit keress az épület alatt egy kínzókamra? Nem értettem a dolgot de amikor meghallottam apa hangját….tátva maradt a szám is, hamar befogtam a szám is, mikor egy jó nagy adag vértócsa került a földre és neki dőltem vissza a falnak.
Csak nyugi, csak nyugi. Ez egy álom. Ez csak egy álom….
Mi történik itt? Mit művelnek?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Hétf. Május 23, 2016 9:23 pm


Alexander & Dominic & Levin

Amióta Lena is a Roxfortba járt, kevésbé kellett figyelnem, hogy mikor mentem el otthonról egy kicsit kikapcsolódni. A házimanókon és a kutyán kívül senki sem tartotta számon, hogy mit csináltam, ők pedig hallgattak róla, mint a sír. Így meg sem fordult a fejemben, hogy valaki éppen Linwoodnál keresne, amikor nos... jól szórakoztunk. Már napok óta megfigyeltettük a Libro Clava egy ellenlábasát, aki nagy hanggal hirdette Briggs aranyvérű-ellenes propagandáját és mindent megtett azért, hogy befeketítse a pártunk nevét. Végül, mikor már betelt a pohár, elfogattuk néhány emberünkkel a férfit, a munka szebbik felét pedig magunkra vállaltuk. Nem mindig mi szórakoztunk el az ilyen kis senkikkel, de ezúttal úgy ítéltük meg, hogy kijár nekünk is egy kis móka.
Szokás szerint Dominic pincéjében tettük meg mindezt. Itt minden adott volt a zavartalan munkához, ráadásul nem kellett tartanunk a lelepleződéstől. Nem jöhetett be csak úgy akárki, a pincébe pedig aligha talált volna le bárki is. A hangok nem szűrődtek fel a házba, és a manók nem hagyták volna, hogy egy idegen egyedül mászkáljon a birtokon. Teljes nyugalommal faggattuk újdonsült barátunkat, már órák óta puhítottuk. A feladatnak ezen részét általában Dominicre hagytam, ő szeretett eljátszadozni az áldozatokkal. Betegesen érdeklődött az anatómia, az emberi tűrőképesség határai iránt. Ez engem teljesen hidegen hagyott. Engem nem érdekelt maga az ember, sosem foglalkoztatott a szenvedésük, egyedül a saját ösztöneim kielégítése hajtott. Linwooddal igazságosan felosztottuk egymás között a munkát: én kérdeztem, ő szóra bírta a jómadarat.
Már mindent megtudtunk, amit meg akartunk. Felhajtottam a maradék vodkát a poharamból - nem ez volt az első adag, ahogy Dominic Johnnie Walkere is rohamosan fogyott - , majd felemelkedtem a székről, hogy pontot tehessek a dolog végére.
- Köszönjük a segítséget, John. Nehezen értettünk szót egymással, de végül sikerült. Részben az én hibám is, hiszen te is tudod, hogy mi aranyvérűek nem találjuk meg könnyen a kapcsolatot a nos... pórnéppel. Így fogalmaztál legutóbb, igaz? Most már bizonyára rájöttél, hogy rossz emberekkel húztál ujjat. De mi megbocsátóak vagyunk, igaz, Dominic? - Az arcomon fagyos mosoly terült el. - És hogy ezt be is bizonyítsuk, ezért én öllek meg és nem Linwood. Ez nagyon méltányos tőlünk, remélem, te is belátod, John.
A nonverbális kaszabolóátkom egyetlen másodperc alatt végzett a férfivel, mielőtt az még megnyikkanhatott volna. A vér ellepte a padlót és a falakat is, már ahol eddig nem volt még belőle...
- Mégis ki nevezi el a gyerekét Johnnak? Már a születésekor megpecsételi vele. Csak a senkiket nevezik így. John, milyen unalmas és középszerű... - Lemondóan megráztam a fejem. - Na jó, zsákoljuk be és tüntessük el gyorsan, ma este még találkozóm van Fionával. Csak nem mehetek csupa véresen, máris ugrana az esti programom...


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Szer. Május 25, 2016 11:40 pm

Alexander & Levin & Dominic
Bevallom, már kezdtek elvonási tüneteim lenni, akárcsak akkor, amikor nem tudtam kimenni néhány órán át cigarettázni a Szent Mungó alagsorából. Azt viszont sokkal könnyebb volt kezelni mint ezt. Hiába voltak ott a boncolásra váró holttestek a behűtött fiókokban, ez nem volt elég nekem. Ideiglenes megoldást biztosított, de megesett, hogy csak elég rövid időre. Most is így voltam vele. Valamilyen elképesztő módon tört rám a vágy, hogy ismételten a kezeim közé kaparinthassak valakit, Dolohov kijelentése, hogy van egy fiatalember, akit ki kell faggatni, szinte megváltásként érkezett.
Olyan élvezettel vittem le a kedvenc szobámba a férfit, hogy olyat nagyon ritkán éreztem eddig. Ami utána következett, már csak hab volt a tortán. A sarokba állított asztalon katonás rendben álltak a fémtálcára kipakolt eszközök, csak úgy, mint a munkahelyemen. Mondanám, hogy ez ott rögzült belém, de az a helyzet, hogy éppen fordítva volt. Itthon előbb tanultam meg ezekkel bánni, mint hogy elkezdtem volna a gyakorlati tanulást a Docendo Discimus patológiai szakán. Nem véletlenül végeztem el olyan hamar és olyan profin.
Szokás szerint nem állt szándékában beszélni. Láttam rajta, mennyire meg volt rémülve, az összes fizikai jelét magán hordozta a félelemnek. Nem bántam. Ilyenkor az idegrendszer szimpatikus hatása javában megkönnyítette a dolgomat - és néhány téren meg is nehezítette. A szervezete kevésbé koncentrált a fájdalomra, nagyon oda kellett figyeljek, hogy hol tudnám a lehető legélesebben előhozni belőle. De nekem ez sem jelentett problémát. Elég ideje voltam már a szakmában, hogy meg tudjam oldani ezeket a kis zökkenőket. Nagyon hamar csiripelni kezdett a kismadár.
Kérdés nélkül hagytam Dolohovnak, hogy bevégezze a munka legpiszkosabb részét. Én már készen voltam, a belső inger elmúlt, én már készen voltam. A legkevesebb, hogy meghagyom neki ezt a megtiszteltetést. Felegyenesedtem a földről és hátrébb léptem, mielőtt a vér teljesen beborított volna. Már így sem tudtam volna letagadni, hogy milyen piszkos helyeken járt a kezem, de nem volt szükségem egy konkrét vörös zuhanyra.
Amint az utolsó vércseppek is a földre, a falra vagy ránk estek, odaléptem az asztalhoz, leraktam a kezemben lévő kést a helyére és a Johnnie Walker után nyúltam. Letöröltem az üveg szájáról egy csepp vért, milyen undorító és mocskos is lenne így beleinni.
- Nem is értem, miért vagy ezen mindig meglepődve. Sárvérűt hoztunk ide, nem egy Averyt vagy egy Blacket. Ezeknek nincsen ízlésük, még névválasztás terén sem. -A holttestre pillantottam, kissé alaposabban szemügyre vettem. -Egy-két ízületre még rá kéne segíteni, hogy megadja magát. Aztán mehet a zsákolás és vihetjük az égetőbe. -Milyen jó is, ha valakinek saját krematóriuma van a pincéjében.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Hétf. Május 30, 2016 9:59 am



Dominic & Levin & Alexander


Tudom, hogy mit gondolnak rólam mások. Tudom, hogy mit gondol MINDENKI, amikor meghallják a nevemet. Tudom, hogy mit gondolnak… Nott-ék, Malfoy-ék, Black-ék és a többiek. És tudom, hogy mit gondol mindenki, aki csak hallott rólam… És ez megöl engem. A tudat. A tény. Az érzés. Mintha polkát járna a fájdalom minden egyes idegsejtemben. Nem is küzdök ellene. Már nem tudok. Mindenki olyannak lát, amit eddig mutattam. Hogy jó ez? Magam sem tudom már. De az, hogy itt vagyok lent Linwood pince féléjében…és amit hallok, láttam.
Nos…erre normális szavak nincsenek. Meg kellene emésztenem és elmenni.
Eltűnni, mintha semmit sem láttam volna. Mintha, nem is léteznék.
Megannyi gondolat kavarog most a fejemben a hallottak következtében. Nem tudok nyelni. Egyetlen hang sem jön ki a torkomon. És azt hiszem, a legszívesebben most elszaladnék. De a lábaim, a lábaim viszont gyökeret eresztenek és képtelen vagyok moccanni.
Talán nem is kell, az arcom ugyanis mindent elárul. Félelmet. Undort. Keserűséget.
Mégis itt vagyok. És félek. És izgatott is vagyok. Azt hiszem ez az.
Megölték..…
Ekkor valami bennem is csakugyan széthasad. A lényem egy darabkája?
Aztán egyszeriben csak a gyökeret eresztett lábaim újra erőre kapnak. Hirtelen, váratlanul mozdulok. Befordulok az ajtón, egyetlen egy lépést teszek beljebb…a vér, a fennakadt szem, a bűz, apa véres ruhája…és ki az a Fiona? Nem is érdekel most.
- Mi a szar folyik itt?! Elment az eszetek!? - hasogatva szakad elő belőlem a lélegzetvétel, elnyílt ajkakkal fulladozom egy újabb korty levegőért. Azt hiszem kisebb sokkot kaptam, nem mindennap tárul elém ilyen látvány. Főleg nem apától. Senkit sem láttam még így pusztítani. Apából meg nem néztem ki.
Hallottam hogy utálják páran, nem tudtam akkor miért…talán ez az oka, hogy engem is??
Próbálok úgy tenni, mintha nem éreznék a szívemen tonnányi súlyt.
Próbálok levegőt venni és nem fuldokolni - hiábavaló próbálkozás. Csak fuldoklom a gondolataim közé láncolva, az érzelmeim rabjaként…
Mélyről jövő düh szakad ki belőlem, az egész lényemből, ahogy megrohamoznak az emlékképek és az azokhoz párosuló érzések.
Végig nézek a termen, mindenféle kínzó és vágóeszközt látok, hátrébb lépek, ahogy apámra pillantok…. De semmit sem tudok kinyögni…A lábam alatt toccsan valami... lepillantok. Szemeim még jobban elkerekednek.... még több vér. Remegek mint a kocsonya. Ez normális? Ők normálisak? Nem csak álmodom?
Ez a valóság!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Csüt. Jún. 16, 2016 4:29 pm


Alexander & Dominic & Levin

Valóban nem kellett volna fennakadnom az idehozott férfi középszerűségén. Szánalmas volt az egész lénye, a világ nem lett kevesebb az ő halálával. Csak egy bólintással nyugtáztam Dominic minden szavát, többre itt nem volt szükség. Túl jól ismertük egymást, néhány szóból vagy egy néma fejbiccentésből is megértettük a másikat. Gyerekkorunk óta mondhatni együtt dolgoztunk, mindkettőnk tudta a feladatát.
Már éppen le akartam hajolni, hogy megszemléljem a holttestet, amikor meghallottam a fájdalmasan ismerős hangot. Egy pillanatra lefagytam, ezer közül is felismertem volna a kisfiam hangját. Megdermedtem, a gerincemen pedig hideg futott végig. Azt hiszem, azt nevezik az emberek déjà vu-nek, amit ekkor éreztem.
Ahogy a fiam felé fordítottam a fejem és megláttam a rémületet az arcán, bevillant egy kép. Egy kép, ahogy alig ötévesen ott ültem egy vértócsában a nagybátyám felismerhetetlenségig szaggatott holtteste mellett, ahogy bőgtem és ringatóztam előre hátra, ahogyan próbáltam megérteni, mi folyik körülöttem. Szinte még a vér melegét is fel tudtam idézni a bőrömön, ellepte az arcomat, a ruhámat, mindenemet. Élénkebb volt bármelyik emlékemnél, talán még annál is, ami előző nap történt velem.
Az üres pohár kiesett a kezemből és csörömpölve tört szét a kőpadlón. A szilánkok szétszóródtak a földön, hamarosan beszennyezte azokat is a vér. Megráztam a fejem és ezzel kirántottam magam a sokkos állapotból. Önkontroll. Elég sokat gyakoroltam az évek során, csak ennyi kellett hozzá, hogy összerendezzem magam.
- Alexander, nyugodj meg. Megbeszéljük, csak próbálj meg megnyugodni. Ez nem egészen az, aminek gondolod. - Dehogynem. De jól tudtam hazudni.  - Menjünk ki innen és mindent megmagyarázok.
Felkaptam az egyik asztalról egy még viszonylag tiszta törlőkendőt és letakarítottam vele a kezemről a vér nagyját. Az ingemre tapadt vörös foltokkal már nem is foglalkoztam, nem változtatott volna semmit a helyzeten.
Nem érdekelt Dominic jelenléte. Tudtam, hogy nem frusztrálja a helyzet, legfeljebb érdeklődve szemléli a történéseket. Őt semmi sem hozta lázba, nem szégyenkezett semmi miatt. Azt pedig úgyis tudta, hogy a fiam nem fogja ezt elárulni senkinek. Egyszóval őt valószínűleg hidegen hagyta a mi családi drámánk. Őt minden hidegen hagyta, ebben az egyben biztosan nem hasonlítottunk.
Tettem egy óvatos lépést Alexander felé, nem akartam még jobban megrémiszteni. De muszáj volt vele most tisztáznom. Nem ért rá másnap, sem néhány óra múlva, de még csak néhány perc múlva sem. Ezt most kellett megbeszélnünk. Ha valaki tudta, milyen hatása van annak, ha ezt elnyomja magában egy ember, az én voltam. És nem tehettem ki a fiamat annak, ami annak idején velem történt.


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Csüt. Jún. 16, 2016 7:07 pm

Alexander & Levin & Dominic
Mi ketten elég érdekesen működtünk Levinnel, talán éppen ezért volt olyan könnyű megértenünk egymást, ha a sokéves ismeretséget nem vesszük feltétlenül figyelembe. Egy bólintás, egy tőmondat vagy egy mozdulat és máris tudtuk, miről van szó. Megkönnyítette a közös munkát minden téren, a Libro Clava sikereit is elsősorban ennek köszönhettük, Levin vezető személyisége és Pollux Black sok segítsége mellett.
A gyerekes hangra Dolohovhoz hasonlóan én is ledermedtem, habár nem ugyanabból az okból kifolyólag. Nekem nem volt a gyerekem, nem emiatt kellett tartanom. Azonban mégis itt volt valaki, aki megzavarta a munkánkat és valamilyen úton-módon lejutott a pincébe. Ez pedig egyrészt bosszantott, másrészt pedig bizonyos kereteken belül megijesztett. Nem az, hogy Alexander megtalálta a pincét, hanem maga a helyzet, hogy bárkinek is ez sikerült. Nem mintha annyira nehéz lett volna lejutni ide, de eddig mindig megtettem a megfelelő óvintézkedéseket bizonyos varázslatokkal, a házimanók pedig tudták, hogy senkit nem szabad ide leengedniük rajtam és Levinen kívül. Talán éppen ideje lesz az ő nagy fejükkel is beszélnem. Minden bizonnyal az ő hibájuk, ami most történt.
A pohár csörömpölése szakított ki a gondolataim közül, amik csak és kizárólag a saját kis birodalmam körül forogtak. Dolohov felé kaptam a fejem, majd az összetört pohár szilánkjaira pillantottam. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Tudtam, hogy ez nem jelent semmi jót, ezúttal pedig nem abból, hogy már éppen elégszer láttam ilyet tőle. Éppen ellenkezőleg, soha még ilyet nem csinált, pláne nem előttem.
Alexander felé pillantottam, ahogy az apja észhez tért és beszélni kezdett hozzá. Igen, talán ez lesz a legjobb megoldás, ha még most mindent letudnak és elintéznek. Én viszont addig mit csináljak? Tanácstalanul néztem a szétmarcangolt holttestre. Minél előbb el kell innen tüntetni és feltakarítani, mert ha beáll a hullamerevség és a vér rászárad a padlóra, esélytelen lesz mindkét művelet. Addig viszont nem állhattam neki semminek, amíg a fiú itt volt. Az pedig Levin dolga volt, hogy valamit kezdjen vele, nekem ehhez most nem sok közöm volt. Úgyhogy csak álltam mozdulatlanul és figyeltem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 17

TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm



Dominic & Levin & Alexander


Lassan úgy érzem, nem marad más a fejemben, csak a vörös köd. A dühöm. De már nem tudom, kire vagy mire vagyok dühös, vagy miért. Nem látok, nem érzek, nem tudok gondolkodni, csak dühös vagyok, de most olyan jó dühösnek lenni, mert így elfelejthetek minden mást. Aztán a keserűség végigáramlik a testemen, szinte beleborzongok, de csak ismét ökölbe szorítom a kezem. Ajkaimat összeszorítom. Sajog a kezem, de most ez is szinte jól esik. Bármi, csak ne kelljen a mélyről felkavart érzéseimmel foglalkoznom… az összetört poharat nem érzékelem, az már nem jut el a tudatomig.
Nem szólok semmit, nem akarok, nem tudnék… csak nézem az illetőt, aki ott fekszik mozdulatlanul vérben tocsogva…. És elfog düh. Arcom idegesen rándul… meg félelem is társul mindehhez, hiszen nem sűrűn botlok ilyen helyzetbe… Apa szavaira megvonaglik az arcom, urrá lett rajta valami egész más és könnyek helyett más akar felülkerekedni.
- Francba! - suttogom magam elé indulatosan, és rácsapok egy kisebbet az ajtófélfának. Annyira nehéznek érzem a szívemet, és mintha nem hagyna elég helyet a tüdőmnek, alig fér bele levegő. Épp csak annyi, hogy mégse fulladjak meg a mardosó bánattól és keserűségtől, miközben a vért nézem apámon. Mindent megmagyaráz? Ezen mit akar magyarázni? Titkon orvos lett? Nem…ezen semmit sem kell magyarázni…halottam és láttam mindent. Alexander Dolohov vagyok és nem hülye… Érzékelem, ahogy felém lép, egyből arcára pillantok.
- Ne gyere közelebb. - a szavaim teljesen nyugodtan vágtak bele kettőnk között a levegőbe. Ezzel együtt a másik férfira is ránéztem, majd vissza apára. Túl fogjuk élni, ugye? Félelmetes mindez. Tudom, nincs sok lehetőségem. Vagy meghalok, amit soha nem akarok. Vagy… cselekszem.
De mit? Nem tudom, csak egy jeges kéz mar belém. Megbénít.
A kezeim lomhán lógnak. Olyan ez, mint egy ostoba és rossz álom, amiből próbálsz felébredni, de esélytelen.
Megakarja magyarázni, tegye meg, itt és most…miért nem teszi meg?
- Alexander Dolohov vagyok és nem hülye!! - emeltem fel a hangom, korábbi gondolataimat vágtam hozzá. Mint mondottam... láttam! Halottam!






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Dominic & Dolohovék   

Vissza az elejére Go down
 
Dominic & Dolohovék
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Otthonok :: Linwood kúria-
Ugrás: