HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Xanthe & Jack

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Xanthe & Jack   Szer. Május 18, 2016 7:38 pm

Xanthe & Jacky
Nem is tudom, mikor voltam utoljára lent Roxmortsban... Nagyon szerettem ott lenni, főleg belógni a Mézesfalásba és venni magamnak egy halom csokit és cukorkát - borzasztóan édesszájú voltam. Eleve enni nagyon szerettem, bármit, amit elém raktak, megettem, sosem válogattam és tényleg mindent szerettem. Kivéve a karfiolt, azt nem tudták volna sehogy se lenyomni a torkomon. Na mindegy. Ma is éppen csak annyi időm volt, hogy leszaladjak és egy teli zacskó édességgel térjek vissza, megígértem az elsősöknek, hogy velük leszek délután.
Nem tudom, miért szerettek meg olyan gyorsan és olyan nagyon a kicsik, azaz a kicsik többsége. Rengeteget dolgoztam nyáron gyerekekkel, itt az iskolában is igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani velük. Hiszen bennük van a jövőnk, nekik kell olyanoknak lenniük, hogy utána szebb világban élhessen mindenki. Ahogy a legfogékonyabbak is ők voltak mindenre, én pedig szívesen tanítgattam őket. A szellemi vagy testi fogyatékossággal küzdőknek támaszt nyújtottam, a többieknek pedig egy kedves kis tanárává léptem elő. Borzasztóan szerettem ezt csinálni, még akkor is, ha az iskolának a maradék nagy százaléka ki is röhögött, megvetett és melegnek titulált érte. Nem tudom, hogy kötötték össze ezeket, de nem is érdekelt túlzottan. Megtanultam nem foglalkozni velük.
Az iskolaudvaron ültem, körülöttem vagy tíz-tizenöt elsős és másodikos; a legtöbben hugrabugosok és hollóhátasok voltak, de néhány griffendéles is idekeveredett valahogy. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy kacsa, akit a kis fiókái követnek. És nem csak itt, mindenhol máshol. Nem tudtam soha végigmenni úgy egy folyosón, hogy legalább egyszer ne támadott volna le valaki közülük. És imádtam!
- Nem úgy, nem úgy. Nézd csak, így rakd a kezed. -Egy Sophie nevű kislánynak mutattam meg, hogy hogyan kell a H betűt mutatni. Lenyűgözte őket, hogy tudtam a kezeimmel beszélni és ők is tudni akarták, hogy hogyan kell. Úgyhogy mindegyiknek megtanítottam a saját nevét. -Két ujjadat rakd ki, így. Amit eddig mutattál, az a G. -Erre pedig mindenki, akinek volt G a nevében, megpróbálta azt a betűt. Nem volt túl nehéz dolguk vele.
Nagyjából fél óra múlva láttam, hogy ez a jelbeszéd kezdi kicsit lefárasztani őket, pedig már a sárkányt is tudták. Úgyhogy hagytam, hadd menjenek el játszani. Pillanatok alatt szétszéledtek és vidáman szaladtak el játszani. Az egyik kisfiú még játék közben is a nevét próbálgatta. Nagyon aranyosak voltak.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Xanthe & Jack   Szer. Május 18, 2016 8:35 pm



Jack & Xanthe



I gazából átlagos roxmortsi hétvégének indult, és hazudnék, ha azt mondanám, nem is maradt az. Egy-két, hogy úgy fogalmazzak, rendkívülibb incidenstől eltekintve ugyanis tényleg olyan volt, mint a többi. Mikor felébredtem, már mindenki eltűnt, morogtam is magamban, hogy már megint itt hagytak, így végül egyedül vágtam neki az útnak, mert hát azért mégiscsak kellett már az az édesség-pótlás, kezdett kifogyni a készletem. A Mézesfalásban a szokásosnál is nagyobb tömeg volt, alig bírtam a finomságokhoz furakodni, és legalább egy órán keresztül állhattam sorba a pénztárnál. A nagy nyomorban észre sem  vettem, hogy a csípős szél miatt a nyakamra tekert sál elmozdult, így szabadon hagyva a nyakamon lévő heget, csak akkor, mikor a tőlem jobbra lévő, öt év körüli fiú - aki az anyukája kezét szorongatta -, hatalmas szemekkel meredt a nyakam irányába. Odakaptam, és mikor megbizonyosodtam az igazam felől, gyorsan visszahúztam a sálam, és arrébb nyomtam magam a tömegben. Azonnal rányomta a bélyegét a kedélyemre.
Mikor elindultam vissza a kastélyba, már sokkal kihaltabb volt az utca. Gondolom, mindenki behúzódott a különböző boltokba, fogadókba. Kezemet öntudatlanul is a nyakamhoz érintettem, végighúzva ujjamat a forradáson. Tizenegy voltam, mikor ezt kaptam. Már megérkezett a roxforti levelem, és mivel két bátyám is az iskolába járt, el kellett mennünk az Abszol útra. Valahogyan elkeveredtem, és mit adj isten, sikeresen eltévedtem. Apa fortyogott a dühtől, mikor megtaláltak végre. Nem tehették meg, hogy otthagyjanak, lévén nyilvános helyen voltunk. Otthon úgyis visszafizette.
A Roxfortba visszatérve inkább a folyosókat róttam. Bár a gondolataimba voltam merülve, mégsem engedhettem meg magamnak, hogy ne figyeljek. Minden egyes apró neszre, csikorgásra összerezzentem. Most is éber voltam, mint mindig. Ezért is nem értem, hogyan történt. Hirtelen futó lépteket hallottam, legalább négy pár lábét, de ahogy megfordultam, már késő is volt - hiába volt a kezemben az időközben előkapott pálcám, már nem tehettem semmit a becsapódó tojások ellen. Tojások. Köpködtem és fuldokoltam, ahogy kitöröltem az arcomból a folyadékot. Homlokom sajgott a becsapódástól. Mi a... És akkor meghallottam. Bár nem láttam élesen a szemembe folyt fehérjétől, hangjukból következtetve harmadikosok lehettek. És abból, amit mondtak, biztos voltam benne, hogy nem Hollóhátasok, ők ismernének.
- Na néézd már! - kiáltotta az egyik. - Na most mutasd meg, mennyit ér az a nagy aranyvéred!
Röhögtek.
Mérgemben mozdulni sem tudtam, ők meg elfutottak. Csak az a szerencse, hogy senki nem jött velem szemben a folyosón, mert lett volna diák, tanár, vagy kísértet, életében nem átkozták még meg annyira, mint én tettem volna most.
A mosdó és néhány tisztítóvarázslat után, miután az egyik folyosón kitöltöttem a dühömet egy ártatlan páncélon, valahogy az udvarra kerültem. Én. Mint OLYAN aranyvérű. ÉN. Csak úgy izzott a pálca a kezemben.Hirtelen egy csapat gyerektől nem messze találtam magam, már fordultam is vissza, mikor észrevettem, mi történik. Enyhén elnyílt a szám a csodálkozástól.  
Ismertem Jacket, tudtam róla, hét éve az évfolyamtársam volt, voltak közös óráim vele. De nem gondoltam volna, hogy ilyesmit is csinál. Az egyik fának dőltem, és vártam. Felesleges lett volna odakiáltanom, odamenni meg nem akartam, így vártam. Annyira elragadtatottan nézte őket, öröm volt látni. Ha jobb kedvem lett volna, most biztos elmosolyodtam volna. Így csak egy erőtlen próbálkozásra futotta. Az arcomat tökéletesen árnyékolta a nagy fa lombja.

THANKS LIZZY :3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Xanthe & Jack   Vas. Május 22, 2016 3:12 pm

Xanthe & Jacky
Jó ideig néztem a kicsik után. Ott volt két aranyvérű is közöttük, az egyik kislánnyal különösen jóban voltam. Ők még nálam is rosszabbul jártak. Ugyan sok egészségtelenül ostoba diák volt a Roxfort falain belül, akik kigúnyoltak engem a fogyatékosságom miatt és nem egyszer szépen rám szálltak napok hosszára is, a legtöbben legalább kedvesek és segítőkészek voltak velem. Az aranyvérűeket érő atrocitások szinte az egész diákseregre kiterjedtek, jóformán az volt a különös, ha valaki nem ítélte el őket azért, amit el sem követtek. Sajnáltam őket, főleg a kisebbeket. A hat-hetedik osztályosok nagy része már megtanult együtt élni ezzel a borzasztó helyzettel, amibe belevetették őket, de az elsősöknek ez sokkal nehezebb volt. Eddig valószínűleg szerető környezetben nevelkedtek, erre bedobják őket ide. Sajnáltam őket, őszintén, és hiába próbáltam segíteni, egy ember nem tudja megváltani a világot. Pláne nem egy süket kölyök.
Végül feltápászkodtam a földről, nem akartam egész nap ott ücsörögni. Várt a gumicukor és az óriási tábla csokoládék tömkelege a hálóteremben, az éjjeli szekrény fiókjába rejtve. Kedves szobatársaim voltak, de azt kell mondjam, ilyen téren nem bíztam meg bennük feltétlenül. Pedig nem éppen a bizalmatlanságomról voltam híres, sőt, pont hogy borzasztó naiv voltam. Még azokban is csak a jót láttam, akiktől mindenki más megtartotta a két lépés távolságot. Nem tudom, hogy a szobatársaim miért képeztek kivételt ez alól.
Megfordultam, hogy elinduljak befelé, de azonnal szembe találtam magam valakivel. Azaz nem is szembe, mert nem állt ott közvetlenül előttem, de ott volt néhány méternyire és engem figyelt. Ezt könnyedén meg tudtam állapítani, meglehetősen érzékeny voltam az ilyenre. Ha valaki megállt volna mögöttem, azonnal végigfut a hátamon a hideg. Biztos ez is az egyik érzékem kiélesedése lehet. Elmosolyodtam és odaintettem neki, aztán elindultam felé. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, mert innen nem láttam rendesen, a fa kitakarta az arcát.
- Szia! -köszöntem, amikor odaértem hozzá. Innen már fel is tudtam ismerni. -Xanthe, ugye? -Nagyon jó névmemóriám volt, ha valaki egyszer bemutatkozott nekem, utána soha nem felejtettem el a nevét. Az évfolyamtársaimat egytől egyig ismertem, névről biztosan.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Xanthe & Jack   Vas. Május 29, 2016 11:07 am



Jack & Xanthe







M indig is utáltam az általánosítást, és akármennyire is szeretné azt hinni, hogy van olyan hely, ahol ez nincs jelen, de ez nem igaz. Mindenhol ott van, mindent megfertőz és bemocskol, az ember pedig semmit nem tud tenni ellene. A legjobban bizonyítja ezt az én mai esetem. Az elmúlt hat teljes évemet a Roxfortban, meg ezt az egyelőre csonkát, azzal töltöttem, hogy kampányoljak az igazam mellett. Meg sem tudnám számolni, hányan mondták a posztváltásomkor, hogy a lányok nem valók terelőknek, hát megmutattam nekik a meccseken, hogy ez nem így van. Aranyvérű családból jöttem, a rossz fajtából, így amikor csak tehettem, kampányoltam, hogy tudják, én nem tartozom közéjük, és mégis, vannak, akik ma is egynek tartanak velük, mintha közéjük tartoznék... Bah. Már csak a feltételezés is undorító, figyelembe véve, hogy mit kellett átélnem. A kezem akaratlanul is a hajam által takart, nyakamon lévő sebhely felé vándorolt, ma már másodszorra. A testemen lévők megszámlálhatatlanok a lelkemen lévőkhöz képest...
Néha belegondolok, mennyiben lenne most más az életem, a személyiségem, mennyire lennék Xanthe, ha nem így történt volna, ha nem ebbe a családba születtem volna, de aztán mindig hagyom a fantáziálgatást, mert a rideg világ visszaránt, és tudom, nem szökhetek el a múltam, a nevem, a családom elől.
A futkározó első-másodévesek után nézek. Köztük is van aranyvérű, tudom, az egyik kislányt például múltkor én védtem meg a folyosón, mikor negyedévesek támadtak rá. Idecsöppentek, álmaik iskolájába, a szerető családi fészekből, és ekkorát kellett puffanniuk. Mondanom sem kell, azok a negyedévesek sem úszták meg szárazon...
A merengésből visszatérve észrevettem, hogy Jack megfordult, és észrevett. Nem tudtam, mennyi kedvem lett volna most a társasághoz, de igazából már késő volt, ha akartam, sem tudtam volna felszívódni. Egy kis beszélgetés csak nem árt...
- Szia - mosolyogtam rá, és reméltem, nem hat erőltetettnek. - Igen. Te pedig Jack, ha minden igaz.
Ha nem lettek volna közös óráink, még akkor is tudtam volna a nevét. Akiét csak tudtam, megjegyeztem, valahogy mindig rám ragadtak, ha a szobatársaim nem tudták valakinek a nevét, akiről szó volt, mindig engem kérdeztek. De ha ez nem is lett volna, Jacket valószínűleg akkor is ismertem volna. Őt mindenki tudta, hogy kicsoda, ha máshogy nem, hát akkor "a siket srác" vagy ilyesmi.
- Nem tudtam, hogy szoktál ilyet csinálni - biccentettem a fejemmel a feloszlóban lévő gyerekek felé, kíváncsian. Tényleg meglepett, mikor megláttam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Xanthe & Jack   Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm

Xanthe & Jacky
A Tudjukki és halálfalói által elkövetett dolgok valóban szörnyűségesek voltak és meg tudtam érteni mindenkit, akit ez érintett és aki színtiszta gyűlöletet érzett irántuk. Én sem tudtam keserű szájíz nélkül gondolni rá, hogy hány ártatlan ember halt meg az ő kezük által, hányan lettek árvák és hányan veszítették el a gyermekeiket. Hatalmas katasztrófa a varázsvilág számára. De azt, ami ebből kialakult, szintén elítéltem. Itt volt például Dolohov kislánya, Malfoy fia, nem is tudom hány másik aranyvérű kisgyerek, akiknek semmi közük nem volt semmihez. A legkisebbek talán még csak nem is tudják, hogy miért kapják ezt, hogy mivel érdemelték ki. Talán nem is kapnának rá olyan választ, ami jogossá tenné, hogy az emberek bosszúsága, félelme és keserűsége rajtuk csattanjon.
Az emberek alapvetően nem rosszak. De a környezetük és a körülmények rosszá teszik őket. Azért akadnak sajnos kivételek is...
- Igen, Jack vagyok -bólogattam. Sosem tudtam, hogy a legtöbben honnan tudják a nevemet, de valahogy mindig kiderült, hogy hoppá, a legtöbben tisztában vannak benne, ki vagyok. Biztosan azért, mert a süketségem "speciálissá" tett. Más voltam. -Ne haragudj, az arcmemóriám közel sem olyan jó, mint a névmemóriám. -Ami azért eléggé furcsa, tekintve, hogy a látásom is kiélesedett három másik érzékemmel együtt. De nem lehetek sztereotipikus süket én sem.
Mosolyogva pillantottam hátra a kisgyerekekre, amikor arrafelé mutatott, aztán vissza az ő irányába.
- Nagyon sokat csinálom, ami azt illeti. A gyerekek sokkal fogékonyabbak az ilyenre, jobban is érdekli őket, mint a felnőttek nagy részét. Érdekesnek találják, hogyan kell elmutogatni a saját nevüket vagy a kutyát. -Az utolsó szónál automatikusan a combomra ütöttem, aztán csettintettem egyet. Ez volt a kutya. Ilyenkor nem tudtam megállni, hogy ne mutogassam el, amit mondok is. Pedig valószínűleg nem érdekli túlzottan. -És nekem is vannak kistestvéreim, tudom, hogyan kell velük bánni. Ez is pozitívum. Neked van testvéred? -Őszintén érdekelt a válasza, nem csak a beszélgetést akartam fenntartani.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Xanthe & Jack   

Vissza az elejére Go down
 
Xanthe & Jack
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jack Monroe – Nomad /Szabad/
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Birtok :: Udvar-
Ugrás: