HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Chris & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Chris & Carol   Vas. Május 01, 2016 5:02 pm

Chris & Carol
Kviddicsedzés volt, de ezúttal nem olyan mint a többi. Eliot már előző héten felkészített rá minket, hogy ma egy híres és sikeres kviddicscsillag fog megjelenni a Roxfortban, pusztán azért, hogy a kviddicscsapatok edzéseit megnézze. Azt nem árulta el, hogy ki lesz az, és mivel mi voltunk az első ház, akinek az edzésére eljött ez a bizonyos személy, nem tudtuk másoktól sem kipuhatolni a kilétét. Mindenesetre abban biztosak lehettünk, hogy fogó lesz, mert Eliot borzasztó lelkes volt és a szokásosnál sokkal... másabban tartotta az edzést. Kevés erőnlét volt és nagyon sok meccsjáték, mert egy ilyen edzésen az mutat jól. Emellé persze nagyon szigorú is volt, de azt már egészen megszoktuk tőle.
Az alany pedig nem volt más mint Christopher Broadmoor. A női csapattársaimnak rögtön megjelent a nyálbuborék a szájuk szélén, a srácok pedig feszengeni kezdtek. Szerintem én voltam az egyetlen, aki nyugodtan kezelte a helyzetet, persze Eliot mellett. Az edzés alapvetően nagyon jó hangulatban telt és elég sikeres is volt, mindenki meg szerette volna mutatni egy nagy kviddicssztárnak, hogy mire képes. Az edzés után nagy kedvesen bevállaltam, hogy ott maradok elpakolni azt a rémes rumlit, ami ott maradt utánunk, a többiek hadd ugrálják körbe szerencsétlent.
Már mindenki lelépett a pályáról, néhány mardekárost kivéve, akik nem is tudom, hogy mit kerestek itt, de valahogy csak megtaláltak maguknak. A seprűket szedegettem össze, amikor meghallottam a hátam mögül a hangokat. Remek, már megint kezdődik...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Chris & Carol   Hétf. Május 02, 2016 9:04 pm


Carol & Chris
Nem szívesen áldoztam az időmet arra, hogy a roxfortosok unalmas edzéseit bámuljam és visongó tinilányok hülyeségeit hallgassam. De hatalmas bunkóságnak éreztem volna, ha visszautasítom McGalagony felkérését, így igent mondtam rá, majd kijelöltem négy időpontot, ahol ráértem meglátogatni az iskolát. Vagy legalábbis tudtam rá szakítani egy kis időt...
A Griffendélhez volt először szerencsém, és ugyan eredetileg mardekáros voltam, mégsem tápláltam irántuk semmiféle ellenszenvet. Azoknak az éveknek már régen vége volt, mikor én a piros talárosokkal rivalizáltam, most már mindegyik idejáró diákra ugyanúgy néztem. Abban viszont határozottan reménykedtem, hogy talán láthatok majd igazi tehetségeket, különösen azok után, hogy McGalagony előre elmondta: a Griffendél csapatkapitánya pontosan olyan ígéretes kölyök, mint amilyen én is voltam annak idején, ráadásul fogó is. És igaza is lett, valóban sikerült lenyűgöznie még úgy is, hogy a felszerelése messze nem volt a legjobb és még volt mit csiszolni a technikáján is. De kétségkívül messze kitűnt a csapatból és nem tartottam kérdésesnek, hogy még sokra fogja vinni a srác.
Miután befejezték az edzést és sikerült levakarnom magamról a lányokat-fiúkat, arra jutottam, hogy még maradok kicsit nosztalgiázni. Épp lefelé tartottam a lelátóról, hogy kerítsek magamnak egy seprűt, amikor megláttam a mardekáros srácokat és az imént még pályán játszó szőke lányt. Teljesen rászálltak a csajra, mindenféle - szerintem alaptalan, bár ki tudja - sértéseket vágtak a fejéhez, elhordták mindenféle idiótától a ribancig mindennek, de az aranyvérű és a "köcsög arisztokrata" mindegyik mondatban szerepelt. Nem volt nehéz levágni a helyzetet, mert hiába nem voltam aranyvérű, nap mint nap hallottam vagy láttam hasonlót. Az emberek szánalmasan előítéletesek.
Nem gondolkodtam sokat, odaléptem az egyik mardekároshoz, aki éppen elvette a lánytól a seprűjét, majd egy erőteljes mozdulattal hátrarántottam.
- Öcsi, apád nem tanított meg rá, hogy nem beszélünk így a lányokkal? Nem tudom, hogy az agyadban vagy a tökeidben van-e a probléma, minden esetre én a helyedben aggódnék, mert amekkora gyökér vagy, férfi az már nem lesz belőled. - Magasabb volt nálam, de ez nem tartott vissza attól, hogy megvetően végigmérjem. - Inkább húzd el innen a seggedet, ha nem akarod, hogy rásegítsek...
Nem voltam egy lányok álmaiban szereplő lovag, de ezt még én sem tűrhettem.


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Chris & Carol   Kedd Május 03, 2016 1:44 am

Chris & Carol
Úgy tettem, mint akit egyáltalán nem zavar az, amit előttem, pontosabban nekem adnak elő ezek az utolsó senkiháziak. Mintha nem is venném észre őket. De nem volt jó megoldás, soha nem volt az. De semmivel sem találtam rosszabbnak mint a többit. Mindegy, hogy mit teszek, szembeszállok velük, kifakadok, pálcát rántok, elmenekülök, ignorálom őket... a vége úgyis ugyanaz lesz. Egy idő után valami sokkal érdekesebb lesz, és akkor megint békén hagynak egy kicsit. Nem is tudom, most miért éppen ezt a megoldást választottam. Nem volt kedvem idiótákkal konfrontálódni, akik meg sem érdemlik, hogy figyeljek rájuk. De mégis, a szavaik azért nem suhantak át rajtam úgy, hogy ne hagytak volna nyomot.
A szabad kezembe éppen összeszedtem az eldobált kesztyűket, amik a Roxfort tulajdonát képezték, amikor a másik kezemből kirántották a seprűmet. Nem hiszem el, hogy ennyire a figyelmemre kíváncsiak. Viszont a seprűmre nagyon is érzékeny voltam, úgyhogy már fordultam is meg, hogy mély tisztelettel adózzak a hülyegyerek édesanyja iránt, de erre nem volt szükség.
Mit ne mondjak, elég rendesen meglepett, hogy ki állt előttem. Akarom mondani, ki állt ki értem ebben a pillanatban, amikor más nem volt itt hogy megtegye és én sem tudtam segíteni magamon. Az ember azt várná, hogy egy ilyen személy magasról tenne erre, még ha testközelből látja is. Meglepett, hogy ő mégis másképpen döntött.
A mardekárosok szó nélkül, farkukat behúzva indultak el lefelé a pályáról, de távolabbról már hallottam, ahogy morognak, valószínűleg továbbra is engem szidtak. Igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem érdekel, mit mondanak.
- Köszönöm -nyögtem ki nagy nehezen, felocsúdva a döbbenetből, még mindig a kesztyűket szorongatva. -Komolyan. De akár meg is oldhattam volna egyedül -ingattam a fejem letörten. Nagyon hálás voltam neki azért, amit tett, de ilyenkor mindig gyengének éreztem magam.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Chris & Carol   Kedd Május 03, 2016 1:13 pm


Carol & Chris
Meglepett volna, ha a kölykök nem oldalognak el. Bár nem nőttem túl nagyra, de a sok évnyi versenysportnak köszönhetően szép izomzatra tettem szert, könnyedén betörtem volna bármelyiknek a képét, ha nagyon keménykedni akartak volna. Utáltam az ilyen barmokat, akik mások szapulásában tudták csak kiélni magukat. Nem állítom, hogy én egy szent voltam roxfortos koromban, de nem álltam volna neki lányokat csesztetni csak azért, mert aranyvérűek. Sőt, másért sem. Elég frusztráltak lehettek ezek a fiúk, ha nem volt jobb dolguk.
- Ne köszönd - ráztam meg a fejem. - Utálom az ilyen gyökereket. Büszke lehet rájuk az apjuk és az anyjuk, mit ne mondjak... Ezeken legfeljebb egy alapos verés segítene, de talán már az sem.
Amilyen ostobáknak tűntek, megkockáztatom, hogy még az sem lett volna elég, ha akkorát kapnak, hogy a fal adja a másikat. És valószínűleg otthonról hozták minden előítéletüket, egyszóval nem reménykedhettem abban, hogy majd a szüleik helyreteszik őket.
- Amikor én jártam ide, azért ilyet nem nagyon láttam, pedig én is mardekáros voltam. Ijesztő, hová fajul a világ - sóhajtottam fel. - Segítsek?
A szétdobált holmikra mutattam, amelyeket annak idején én is annyit rendezgettem. Az iskolai éveim alatt a pályán éreztem magam a legjobban, nemcsak a többiek elismerése, hanem a szabadság miatt is. Itt tényleg én voltam a király, azt csináltam, amit akartam és senki sem kérdőjelezte meg a tetteimet. Lehetett szó tényleges edzésről vagy talajmunkáról és pakolásról, én mindegyiket élveztem.
- Még terveztem repülni egy kört, de szívesen besegítek. Egy kis nosztalgia még nem ártott meg senkinek...


Montrose Magpies
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Chris & Carol   Kedd Május 03, 2016 3:23 pm

Chris & Carol
Fanyar mosoly ült ki az arcomra. Aranyvérű vagyok, igen, és ezért csesztetnek, igen. De az a gond, hogy ez még csak nem is az ő hibájuk, nem ők találták ki, hogy akkor most az aranyvérűeket fogom utálni. Ezt mind Maurice Briggsnek köszönhettük és persze a nagyszüleim generációjának, akik olyan kedvesen tönkretettek mindent. De ezt apának inkább nem említem majd meg.
- Ezeken még egy avada sem segítene, megnyugtathatlak -dünnyögtem. -Egyébként nagyon kedves és emberszerető kislány vagyok, látszik rajtam, mi? -Minden voltam, csak az nem. Na jó, attól függ, hogy kiről van szó, tudok én ám szeretni. Csak a lista elég szűkös.
Egy pillanatra elcsábultam, ahogy felajánlotta, hogy segít. A kupac kviddicsfelszerelésre nézve nagyon kecsegtetőnek tűnt az ajánlat, hogy segít nekem elpakolni, legalább nem kellene egyedül megküzdenem ennyi holmival. Nem igazán szerettem elpakolni, de voltam olyan kedves, hogy megtettem, amikor a többiek fangirlt és fanboyt játszottak. Nekem úgyis megvolt a saját kviddicsesem, akinek nap mint nap láthattam azt az idióta vigyorát. Már majdnem rávágtam neki egy igent, amikor gyorsan észbe kaptam.
- Nem, köszönöm -ráztam meg a fejem. -Megoldom egyedül. Menj csak nyugodtan repülni, elleszek én ezzel addig. -Csak nem kérhettem meg rá, hogy hülyegyerekek cuccait pakolja el velem együtt. Elég lealacsonyító lett volna neki.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Chris & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Chris & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Birtok :: Kviddicspálya-
Ugrás: