HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Carol & Levin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Carol & Levin   Pént. Ápr. 22, 2016 11:30 pm


Carol & Levin

Carol a hét folyamán megbetegedett, péntekre pedig úgy felszökött a láza is, hogy a hétvégére inkább hazaküldték az iskolából. Állítólag elég sokan elkapták a vírust a Roxfortban, valószínűleg a továbbterjedését akarták megakadályozni, illetve azt, hogy a gyerekek folyamatosan visszaessenek. Én személy szerint pártoltam az ötletet, nem örültem volna, ha Carol teljesen egyedül szenved a gyengélkedőn, annak sem örültem, hogy a húga nem jött haza minden alkalommal, amikor megbetegedett - persze akkor iskolába is alig járt volna, így ez lehetetlennek bizonyult.
Mire hazahoztam Carolt, a házimanók már alaposan felfűtötték a házat és friss teával várták őt, hogy "a kisasszony meggyógyuljon". Néha némi értelem is megviláglott ezekből a szerencsétlen teremtményekből. Ettől függetlenül továbbra sem tartottam őket túl sokra.
A nap folyamán hagytam pihenni Carolt, emellett pedig nekem is bőven volt még dolgom. Nem akartam ilyen állapotban egyedül itthon hagyni, így a kúriából végeztem el az aznapi munkámat. Csak néhány levelet kellett kiküldenem, illetve átfutnom a másnapra megírt beszédemet. Estére mindent befejeztem, éppen ahogy terveztem.
Már elég későre járt, mikor a kúria könyvtárából kifelé menet, a folyosóról észrevettem, hogy még mindig világos volt Carol szobájában. Valószínűleg nem tudott aludni, jobbnak láttam, ha benézek hozzá.
- Minden rendben? - álltam meg a küszöbön, leeresztve a kezemben tartott könyvet. Eredetileg olvasni terveztem, de tekintettel az alvási szokásaimra, erre még bőven volt időm akkor is, ha maradtam egy kicsit beszélgetni a lányommal. Későn feküdtem és korán keltem, az évek alatt már teljesen hozzászoktam ehhez a napi rutinhoz. - Jobban vagy már?
Közelebb léptem Carolhoz és a homlokára tettem a kezem. Már nem volt olyan tűzforró, mint mikor érte mentem az iskolába, de így is biztosra vettem, hogy legalább egy kis hőemelkedése van, de talán még láza is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Ápr. 23, 2016 12:04 am

Levin & Carol
Ha volt valami, ami teljesen le tudott hozni az életről, az a betegség volt. Nagyon ritkán kaptam el bármit is, a húgommal ellentétben nekem egészen jól tűrt minden kórságot az immunrendszerem, viszont ha sikerült benyalnom egy vírust, akkor az teljesen kiütött. Nem voltam olyan, aki folyton tespedt és nem csinált semmit, valamivel mindig elfoglaltam magam, még akkor is, ha az éppen csak az olvasás volt, ilyenkor viszont semmire nem voltam képes. Az ebből fakadó tehetetlenség, de még inkább az unalom kínzott a legjobban minden egyes alkalommal, amikor lebetegedtem. Mint most is.
Na de mi is volt az igazi baj? Hogy még aludni sem tudtam. Lázas voltam, vert a víz és rázott a hideg, akárhányszor eljutottam oda, hogy már majdnem aludni tudtam, köhögőroham tört rám. Már legszívesebben sírtam volna, amikor késő este még mindig nem tudtam aludni sem. Apa megjelenése olyan volt, mintha a megváltó jött volna. Legalább végre nem voltam teljesen egyedül.
- Szerintem haldoklom -nyöszörögtem. -Mondd meg Normannek, hogy szerettem. Most már szétrághatja a tamponos dobozt. -Igen, betegen nagyon cifrán tudtam szenvedni. Mert semmi sem zavart annyira, mint ez. Alapvetően jó tűrőképességem volt, sosem nyafogtam, mindig igyekeztem alkalmazkodni a körülöttem lévőkhöz. Na de ettől még az életkedvem is elment és a szenvedésem a tetőfokára hágott.
Az oldalamra fordultam, apa felé.
- Nem maradsz itt egy kicsit? -néztem rá szinte már könyörögve. -Annyira unatkozom... -Még olvasni sem tudtam, mert az is annyira lefárasztott, hogy arra szavak nincsenek. És persze fel sem tudtam fogni, amit olvastam...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Ápr. 23, 2016 1:20 am


Carol & Levin

Mindig nagyon nehezen viselte a betegséget, de meg tudtam érteni. Nagyon ritkán betegedtem meg, akkor viszont én is szenvedtem. Nem kifejezetten a tünetektől, sokkal inkább az ezek miatti tétlenségtől és attól, hogy gátoltak mindenféle cselekvésben. A rosszullét maga annyira nem érdekelt.
- Nem rághatja szét. Legutóbb is úgy kellett kiszednem a szájából... - fintorogtam. Norman rettentően buta volt. Kár lett volna ezt túlragozni, egyszerűen csak ostoba volt, emiatt pedig örömét lelte többek között olyan dolgokban, mint a fürdőszobai tárgyak ellopása. Szerencsére az én holmimat nem érte el, ahhoz túl magasan volt mind, de Carol cuccait rendszeresen kilopta a szekrényből. Így történhetett meg az eset, amikor végighurcolt a lakáson nos... igen, egy doboz tampont. Nem attól a ténytől jöttem zavarba, hogy mit kellett kiszednem a kutya szájából, hanem attól, hogy utána csupa nyál lettem. Gyűlöltem a koszt.
Nem sokszor történt velem ilyesmi, de a könyörgő tekintetével azonnal sikerült meglágyítania és rávennie, hogy vele maradjak, ezzel lerövidítve az olvasásra szánt időmet. Egészen idáig szép terveket szövögettem arról, hogy hajnalig olvasom majd a könyvtárból magammal hozott Óriások útja című regényt. Kevés dologra költöttem sok pénzt, de a könyvek például ezek közé tartoztak. Volt helyük bőven a kúria könyvtárában, most is sokáig tartott kiválasztani a friss szerzemények közül pont ezt. A sorozatgyilkos főszereplő miatt esett erre a választásom természetesen. Ritkán vettem ilyen témájú könyvet, de ez kellően érdekesnek és reálisnak tűnt. A legtöbb egyszerűen csak nevetséges volt. Leraktam a könyvet az éjjeliszekrényre és ezzel együtt elbúcsúztam a még zuhany alatt kitalált gondolattól, miszerint én is elvonulok a szobámba és kényelmesen olvasok, amíg tudok. Talán mégsem voltam olyan szörnyű apa, mint amilyennek legtöbbször éreztem magam. Talán.
- Maradok, de akkor ne szenvedj ilyen látványosan. Rossz rád nézni - ültem le az ágya szélére. - Szeretnéd, ha olvasnék neked estimesét is? Ha elég alaposan keresem, talán még meg is találom a régi mesekönyveidet. Vagy még mindig rettegsz a Három testvér meséjétől?
Már Lena is régóta kinőtt a felolvasós korszakából, de természetesen még megvoltak a mesekönyveik. Csak ugrattam Carolt, bár talán ő már nem is emlékezett rá tisztán, hogy rettegett a Bogár Bárd meséinek illusztrációitól és csak úgy volt hajlandó meghallgatni a három testvér és a halál történetét, ha én olvastam fel neki és eltakartam a képeket. És természetesen rendszeresen azt kellett neki elolvasni, mert... a kisgyerekek ilyenek. Mivel általában csak későn értem haza, így ez a feladat gyakran rám hárult, ennyi volt az összes érdemi idő, amit Carolékkal tudtam tölteni akkoriban. Már ha egyáltalán hazaértem a munkából, mielőtt ők lefeküdtek aludni. A karrier és a család gyakran összeegyeztethetetlen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Ápr. 23, 2016 2:09 pm

Levin & Carol
Nem bírtam nem nevetni apa reakcióján, amikor a tamponos dobozt említettem. Hiába voltam beteg, ez még ilyenkor is vicces volt. Mégis hogy ne lenne az? Norman butaságán remekül tudtam szórakozni, bármikor. Habár amikor pont szükség idején szedte elő az összes tamponomat, akkor nagyon ideges tudtam lenni rá. Csak azt nem értettem meg soha, hogy miért pont a tampon tetszett neki ennyire, meg az összes többi fürdőszobai holmi. Nem mintha nem örültem volna neki, hogy nem a színházjegyes dobozomat szedi szét...
Nagyon hálás voltam apának, hogy hajlandó volt itt maradni velem. Láttam nála a könyvet és tudtam, hogy olvasással akarta tölteni az időt, nem pedig velem. Éppen ezért örültem neki annyira, hogy mégis elszórakoztat egy darabig. Feljebb csúsztam az ágyon, ülő helyzetbe tornázva magam, a hátamat a falnak döntve. Már a fekvésből is nagyon elegem volt.
- Akkor csendben maradok. De te is mindig ilyen vagy betegen -tettem azért hozzá. Apa még kevesebbszer volt beteg, de csakúgy, mint engem, őt is mindig kiütötte az a néhány alkalom. És akkor ő is így szenvedett.
Bogár Bárd meséinek említésére felnyögtem. Annyira utáltam kiskoromban... Fogalmam sincs, hogy miért rettegtem tőle annyira, most már semmi félelmeteset nem láttam benne. Talán mert nem is volt benne semmi. Egy kisgyereknek elég érdekes tud lenni a logikája, Lena is meglepett néha még mindig, pedig már tizenegy éves is elmúlt.
- Annyira utáltam azokat a meséket... Szerintem semmitől nem rettegek azóta sem annyira. Legfeljebb a pókoktól. -A fejemet is a falnak támasztottam és úgy néztem apára. -Beszéljünk inkább valami másról. Mindegy, miről, csak legyen értelme is.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szomb. Ápr. 23, 2016 4:20 pm


Carol & Levin

Tényleg így szenvedtem én is, de ezt be nem ismertem volna. Még jó, hogy legfeljebb évente egyszer betegedtem meg, ami egész jó arány volt a dohányzási szokásaimat is figyelembe véve. Igaz, olyankor mindig elég nehezen is vergődtem ki belőle, ugyanis legtöbbször a felső légúti kórságok támadtak meg, amelyekből húsz év masszív cigarettázás után elég nehéz volt meggyógyulni.
- De én betegebb is szoktam lenni - erősködtem.
Úgy néz ki, még mindig nem tette túl magát Bogár Bárd meséin. Igaz, sok közülük valóban rémisztően hathatott egy kisgyereknek. Nem tudtam megítélni, gyerekként a nagybátyám olvasott fel nekem, de sosem ezekből a történetekből, az ő halála után pedig néhány ilyen kisgyerekeknek írt ostoba mese nem tudott megijeszteni. A történtek után mégis miért féltem volna a folyónál megjelenő Haláltól? Akkor már tudtam, hogy ostobaság az egész, a halál nem várakozik senkire, nem lehet átverni és nem könyörül meg senkin. Bár egész érdekesnek találtam a két idősebb testvér távozását az életből.
- Szerintem beszélgessünk a politikáról - ugrattam. Sosem traktáltam őket feleslegesen ezekkel a témákkal, sőt, szabadidőmben nyilván nekem is akadt jobb dolgom a politizálásnál. Azért ennyire még én sem szerettem. - Vagy akár pletykálhatunk is. Kibeszélhetnénk Dominicet és a menyasszonyát, nagyon izgalmasan hangzik.
Legalább annyira izgalmas volt, mint hírverős cikket olvasni a furmászokról... Nem mintha gyakran kézbe vettem volna azt a minősíthetetlen lapot, eddig akárhányszor megtettem, mindig elképedtem a benne leírt eget rengető hülyeségeken. És valaki ezekben komolyan hitt! Előbb csatlakoztam volna egy mugli keresztény felekezethez, mint egy narglikutató expedícióhoz, amelyet a legutolsó számukban meghirdettek. Igen, tényleg megtették.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Ápr. 24, 2016 12:19 pm

Levin & Carol
Egy legyintéssel letudtam, hogy ő betegebb szokott lenni. Ez nem volt igaz. Na jó, inkább csak nem teljesen volt igaz. Megesett, hogy azt hittem, átlépett a tüdőrák utolsó stádiumába, olyan rosszul nézett ki és olyan hangok jöttek ki belőle. De ez nem sokszor esett meg szerencsére, általában nem volt ennyire súlyos a helyzet. Csak annyira betegedett le mint én most. Azért valljuk be, már ez is egy szint.
- Egyre jobb és jobb témákat hozol fel -forgattam a szemem egy halvány mosollyal az arcomon. -De egyszer még szavadon foglak, Dominic és Julia nagyon is érdekelnek, majd ki foglak faggatni róluk, te többet tudsz mint mások. -Mivel ismertem Juliát is, tekintve, hogy évfolyamtársak voltunk, Dominicet pedig nyilván apa miatt egészen közelről ismertem. (Azért annak örültem, hogy nem ő lett a keresztapám, szerintem sírva fakadnék, ha egyedlül kéne lennem vele a kúriáján.)
Rövid szünetet tartottam. Tudtam, hogy hol akarom folytatni, de egyszerűen nem mertem megszólalni. Nem tudtam, apa hogy fog reagálni rá, ha ilyet kérdezek tőle, vagyis inkább kérek tőle. De nekem ez fontos volt. És most voltam is olyan állapotban, hogy mindenféle korlátozás nélkül öntsem ki a lelkem neki.
- Tudod... most volt időm gondolkodni egy csomó dolgon. Mást úgysem nagyon tudtam volna kezdeni magammal... Szóval eszembe jutott, hogy semmit nem tudok a családomról. A nagyanyámon és a nagybátyámon kívül tényleg... szinte semmi. -Nem tettem fel konkrét kérdést, nem mertem. Óvatosan néztem fel apára, hogy vajon értette-e, pontosan mire gondoltam ezzel.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Ápr. 24, 2016 1:31 pm


Carol & Levin

Lehet, hogy másoknál többet tudtam Linwoodról és a jegyeséről, de így sem túl sokat. Dominic annyira érdektelen volt ebben a témában, hogy egy értelmes mondatot sem tudtam kihúzni belőle ezzel kapcsolatban. Nem érdekelte Julia, mint nő, amolyan kötelességként tekintett az egész kapcsolatra, és sehogy máshogy. Már megszoktam, hogy Dominic nem foglalkozik ilyen világi dolgokkal, jobban lekötötték a hullái, mint a testi örömök. Ebben a kérdésben soha nem értettünk egyet, mert bár rám is meglehetősen kellemes hatással volt a holttestek látványa, kiváltképp azoké, amelyekkel én végeztem, de igencsak előkelő helyet foglaltak el nálam az élő nők is.
- Azért annyit én sem tudok. Dominic nem beszél ilyenekről. - Inkább finoman fogalmaztam és nem közöltem vele, hogy Linwood barátunk konkrétan aszexuális. Elég illúziórombolóan hatott volna és felvetett volna egy-két kérdést...
Természetesen értettem, hogy mire gondolt. Tudtam, hogy egyszer kérdezősködni fog, igazából az volt meglepő, hogy még csak most tette meg. De nehezemre esett ilyesmiről beszélni, a családom mindig azon témák közé tartozott, amelyekről inkább hallgattam volna a sírig. Különösen Carol előtt, nem hiszem, hogy örömmel töltötték volna el a régi családi történetek például a nagyapjáról vagy a nagybátyjáról, különösképpen egy bizonyos történet....
- Nem veszítettél vele túl sokat - ráztam meg a fejem komoran. - Tudod, a családunk többi része elég komplikált. A nagyapád és azon az ágon mindenki... Nem mondom, hogy jogosan történt, de nem véletlenül végezték ki. Mindenkinél jobban tisztelem őt, de nem sok jót tudok elmondani róla. Talán jobb is, hogy nem ismerted meg őt...
Nem néztem Carolra, kitartóan fixíroztam egy pontot az ellenkező irányban. Nem tudtam, mit is kéne neki mondanom. Nem akartam hazudni neki, de az igazság pedig olyan dolog volt, amelyről jobb inkább mélyen hallgatni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Ápr. 24, 2016 3:59 pm

Levin & Carol
Én mindig is tudtam, hogy Dominic furcsa. Mármint... hogy ilyen téren is furcsa. Apát legalább láttam anyámmal, az utóbbi években pedig nagy ritkán, elvétve egy-egy nővel, de Dominicet soha, semmilyen körülmények között. Annyira... más volt, mint amihez én hozzászoktam. Pedig apa sem volt egy átlagos figura.
- Dominic valami mutáns. Biztos egyszer elvitték az űrlények. -Még viccnek is rossz volt.
Apa arcát fürkésztem. Már most éreztem, hogy olyan utakra tévedtem, ahová nagyon nem kellett volna, és nem magam miatt, hanem őmiatta. Egyáltalán nem akartam, hogy bármi miatt rosszul érezze magát, nem akartam olyan dolgokat felhántorgatni, amik megviselték vagy talán még most is megviselnék. De mégis muszáj volt megtennem. Tudni akartam a családomról, mégpedig sokmindent. Nem mondom, hogy minden részletet egytől egyig, de legalább azt, hogy hová is születtem, kik voltak a nagyszüleim. Mert nagyanyámat ugyan ismertem, de képtelen voltam elviselni, ugyanúgy kerültem őt is mint anyámat, amikor találkoztunk.
- De akkor is a nagyapám. És mégsem tudok róla semmit.
Felhúztam magam elé a térdeimet és rájuk támasztottam a fejemet. Így sokkal kényelmesebb volt és apát is jobban láttam. Meg nem is fáztam annyira. Hiába volt befűtve az egész kúria, attól még mindig vacogtam. De ez csak a betegség hibája.
- Bennem van az érzés, hogy néhány hónapon belül megházasodom, gyakorlatilag elkezdem megalapítani a saját családomat, de még a már meglévőről sem tudok semmit. Nem tudom, miért, de ez zavar. -Felsóhajtottam. Csak tudnám miért traktálom ezzel apát...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Ápr. 24, 2016 4:51 pm


Carol & Levin

A Dominicre vonatkozó megjegyzésén csak a szememet forgattam. Nem, ennyire azért nem volt furcsa. És én Carollal ellentétben tudtam, hogy Dominic viselkedésének a hátterében nem űrlények vagy az állt, hogy gyerekkorában fejre ejtették - igaz, valami neki sem működött rendesen a koponyáján belül, annyi biztos.
Legalább fél percig meredtem magam elé, mérlegeltem. Megértettem Carol hirtelen jött tudásvágyát, és joga is volt megismerni a családját. De eddig meg akartam kíméli a csalódástól, amely a valósággal együtt járt. És ebbe a valóságba az is beletartozott, hogy nemcsak a nagyapja nem volt egy aranyember, hanem én sem. Természetesen nem szándékoztam vele megosztani a saját pszichés problémáimat, de ha elmeséltem volna neki, miféle ember is volt az apám, abból egyenesen következett volna, hogy elgondolkozzon bizonyos dolgokon. De nem éreztem volna igazságosnak, hogy a szemébe hazudjak. Nem volt már kisgyerek, nem hitt volna nekem.
- Hát jó... - szólaltam meg végül némi fáziskéséssel, visszafordulva felé.
Összeszedtem a gondolataimat, a lehető legérthetőbben és legobjektívebben akartam neki elmondani, amit tudni akart. Utóbbi volt inkább nagyobb feladat. Általában mindent tárgyilagosan szemléltem, de azt, ami egy életre megnyomorított, nehéz volt így kezelni.
- Amióta csak az eszemet tudom, a nagyapád Voldemortot szolgálta. Hiába tűnt el a Nagyúr évekre - máshogy nem is lehetett emlegetni még akkor sem - , ő hű maradt az eszmékhez. Persze nem nyíltan, nem akart Azkabanba vonulni Lestrange-ékkel és még sok másik halálfalóval együtt. Nála szigorúbb embert nem ismertem. Magával és másokkal szemben is az volt. Főleg velem, mint az örökösével - tettem hozzá. - Attól a perctől fogva, hogy megszülettem, csak ez számított neki. Mármint ő maga nem foglalkozott velem, Irinával és Borissal sem, de a külsőségekre mindig adott. Kisebb koromban sok időt töltöttem az öccsével, hozzá sokkal jobban kötődtem. Ötéves voltam, mikor a nagybátyám meghalt, úgyhogy sajnos akkora szerepet azért ő sem játszott a családunkban, már az öcsém sem ismerte őt.
Dehogynem játszott nagy szerepet. De ezt nem voltam képes kimondani, a gondolataim közül is száműzni akartam annak a bizonyos estének a képét. Nem is kellett volna megemlítenem őt...
- Azt mondják, hogy sok mindenben a nagyapádra ütöttem. Talán van benne igazság, az viszont biztos, hogy ő elég hirtelen haragú ember volt. Az a fajta, akinek előbb jár el a keze, mint hogy egyáltalán rájönnél, mit rontottál el. - Nem kellett megerőltetnem magam, hogy fel tudjam idézni a tőle kapott pofonok és verések emlékét. - A nagyanyád... ő sosem szólt közbe. Nem tudom, hogy önzőségből vagy érdektelenségből, ami azt illeti, nem is érdekel. Sosem kedveltük egymást. Úgyhogy tulajdonképpen rosszul is esett, mikor apámat lecsukták. Utána már haza sem jártam, nem volt miért.
Ahogy ezeket kimondtam, egyre inkább éreztem a szavak súlyát. És ez még csak a fele sem volt annak, ami valójában megtörtént.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Ápr. 24, 2016 5:27 pm

Levin & Carol
Türelmesen vártam, hogy apa összeszedje magát és nekiálljon beszélni. Láttam rajta, hogy nehezére esik, éppen ezért nem is sürgettem. Normális esetben meg sem említettem volna ilyet, de most nagyon eltökéltnek éreztem magam azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent tudni akarok apáról, pontosabban a család rá eső feléről. Nem élhettem tovább így, mindig is zavart ez a tudatlanság, hogy mindent egy szürke köd takart. De csak most volt bátorságom rákérdezni.
Eszembe sem jutott félbeszakítani apát, amikor beszélni kezdett. Minden kérdésemet és reakciómat magamban tartottam a végéig. Nem akartam kizökkenteni és talán nekem is jobb lesz, ha egyben hallok mindent. Így lehet, megkímélhetem magam az elhamarkodott döntésektől. Amikor befejezte, akkor is még csendben maradtam egy ideig. Össze akartam szedni én is a gondolataimat és nem akartam hülye kérdéseket feltenni, amikre ott van előttem a válasz.
- Szerintem egyáltalán nem hasonlítasz rá -ingattam a fejem. -Az apróságokban legfeljebb, de nem vagy olyan mint ő. -Soha nem emelt ránk kezet. Vagyis... anyára igen, egyszer, de rám, Alexre és Lenára soha. Egy alkalmat nem éreztem sorsdöntőnek. De persze sok dolog volt, amiről semmit sem tudtam apával kapcsolatban. Jobb is lesz, ha soha nem szerzek róluk tudomást.
- Tehát ez volna a családom. -Ennyit tudtam másik részről mondani. -Furcsa, hogy egyáltalán nem lepett meg. -Azt hittem, hogy sokkot fogok kapni, ha valami hasonlót hallok. De talán számítottam rá, hogy ez lesz...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Kedd Ápr. 26, 2016 11:20 pm


Carol & Levin

Carol szavai nem hatottak rám. Annyi mindent nem tudott még rólam, hogy nem volt képes reálisan megítélni, mennyire hasonlítottam az apámra - akit szintén nem ismert. Annyi biztos, hogy túlértékelt engem, mint embert. Valószínűleg szóba sem állt volna velem többet, ha megtudja, miféle szörnyeteg is voltam valójában. Mindig is rettegtem attól, hogy majd esetleg kitudódik. Elég, hogy Olivia elhagyott, nem akartam még a gyerekeimet is elveszíteni. Akkor már végképp semmi emberi sem maradt volna bennem.
- Talán igazad van - hagytam rá. - Próbálok nem olyan lenni, mint ő. És végső soron... én legalább nem gyilkolok halomra muglikat egy elmebeteg parancsára. Ez lényegesen sokat nyom a latban.
Igen, nekem tényleg nem adott utasításokat egy kimondhatatlan nevű sötét varázsló. Anélkül is örömmel ruccantam ki Linwooddal, hogy kikapcsolódjunk némi vérontás keretében. De ezt nem hangoztathattam, sőt, jobbnak láttam olykor kifejezni a nemtetszésemet is a témában, hátha ez meggyőzi az embereket a létező erkölcsömről.
Carol volt az egyetlen, aki anélkül lehetett szemtanúja egy ilyen pillanatnak, hogy neki ártottam volna - legalábbis fizikailag. Végignézte, amikor megütöttem az anyját, bár azt hiszem, ő felmentett a tett alól, annyira neheztelt a tulajdon anyjára. Sajnos ez azon nem változtatott, hogy nem kellett volna kezet emelnem a feleségemre. Neki meg nem kellett volna olyan dolgokat a fejemhez vágnia.
- Nagy vonalakban igen - bólintottam. - Miattuk tartunk most ott, ahol. De nem szeretném hibáztatni a nagyapádat. Ha máshogy végződött volna a háború, most akár aranyéletünk is lehetne. Ők sem tudhatták, hogy ez lesz a vége, sőt...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Pént. Ápr. 29, 2016 4:39 pm

Levin & Carol
Ha mindent is tudtam volna apáról, akkor sem álltam volna másképpen hozzá. Hiszen az apám volt, egy lánynak a legfőbb támasz az életében. Persze ennek a támasznak a nagy része átkerült szép lassan Hectorra, de még inkább Nathanre. Viszont nem az összes. Nekem apa mindig is fontos volt és mindig is az lesz. Könnyű így látatlanba mondani azért, hogy minden esetben mellette lennék, de mégis így éreztem. Hogy ezen a valóság mit változtatna meg, az már másik kérdés.
- Nagyon sokat nyom a latba -ráztam meg a fejem. -Szerintem ez nagyon fontos.
Nyilván semmit sem tudtam arról, hogy mivel szokta ő és Dominic az időt múlatni az ivászaton kívül. Az pedig nekem már bőven elég volt, nem akartam a többi hobbijukról semmit tudni. Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi, ami egyáltalán csak közel állt a valósághoz.
Az teljesen más volt, amikor anyámat pofozta fel. Én legalábbis elvonatkoztattam minden mástól. Igen, talán túl elfogult voltam apával szemben, igen, talán túlságosan dühös voltam anyára, de én sem tudok mindig mindent diplomatikusan szemlélni. Ez nem az a dolog volt, amit képes voltam kívülről nézni, hiszen a családomról, a szüleimről volt szó. Ebben a helyzetben senki sem tud igazán reális véleményt alkotni és döntéseket hozni.
- Nem tudom, nekem egyik verzió sem tetszik -jegyeztem meg óvatosan. Apa szerintem mindig is tudta, hogy nem voltam egy nagy hagyományőrző típus és végtelenül hidegen hagytak az aranyvérű szokások, még akkor is, ha olyan perfektül tudtam keringőzni és mosolyogni. De soha nem igazán említettem előtte az őszinte véleményemet. -Talán ha minden másképp alakul, akkor... akkor most nem kéne a közelgő esküvőmtől félnem. -Ezzel pedig nem a háború megnyerésére céloztam, sőt.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Május 08, 2016 1:01 am


Carol & Levin

Már sokszor eltűnődtem azon, hogy vajon a gyerekeim érzik-e, hogy nincs rendben velem valami. Oliviának is hosszú idő kellett, amíg rájött, bár nála ezt inkább annak a bizonyos rózsaszín ködnek a számlájára írtam. A lelke mélyén valószínűleg mindig tudta, hogy nem az vagyok, akinek gondol, később pedig ez be is bizonyosodott számára.
- Valóban fontos. Nem akarom én is az Azkabanban végezni. Állítólag nagyon koszos hely - próbáltam oldani a hangulatot ezzel a gyenge viccel. Bár tény és való, hogy a mocskot nagyon nehezen viseltem magam körül, magamon pedig végképp.
Carol nagyon elfogult volt velem szemben, de az ember már csak így viszonyul a saját apjához. Még én is az voltam az enyémmel szemben, akárhányszor ütött meg, akárhányszor ordított velem, mindig felmentettem a tettei alól. Még akkor is magamat okoltam, amikor egyszer akkora pofont kaptam tőle, hogy hátraestem, egyenesen bele az üveg dohányzóasztalba. Azóta volt az egyik szalonban egy sima fa asztalka, minden törékeny anyagot nélkülözve. Az elődje ripityára tört, könnyen fel tudtam idézni a fájdalmat és a rémületet, ami akkor átjárt, noha már nem voltam kisgyerek, mikor történt. Még az anyám is megijedt a sok vér láttán, pedig többnyire magasról tett arra, amikor apánk kezelt emelt rám vagy a testvéreimre - főleg rám.
- A győzelmük számunkra határozottan kedvező lett volna, Voldemort létezésétől eltekintve természetesen. De előbb-utóbb a saját halálfalói ölték volna meg, ez egyértelmű. Persze felesleges ezen töprengeni. Különben sem állna jól a Sötét Jegy - emeltem fel a bal karomat. Az alkarom valóban jobban mutatott a fekete tetoválás nélkül, én legalábbis nem tudtam elképzelni magamon.
A következő szavai hallatán eltűnt a mosoly az arcomról. Nem tudtam, hogyan kéne pontosan értelmeznem, amit mondott, minden esetre bűntudatot ébresztett bennem. És gyűlöltem ezt az érzést. Úgy döntöttem, hogy diplomatikusan csak a mondata egyik felére reagálok, és ha nagyon akarja, akkor majd kifejti a többit is. Így legalább kevésbé sülhettem fel az érzelmi analfabetizmusom miatt.
- Mi aggaszt legjobban az esküvővel kapcsolatban? - ráncoltam a homlokom.
Sok lehetőség végigpörgött az agyamon. A legvalószínűbbnek azt tartottam, hogy retteg elszakadni az eddigi életétől és családjától, illetve azt, hogy be kell töltenie a feleség szerepét, ami ugyebár egy tizennyolc éves, minden értelemben tapasztalatlan lány számára nagyon rémisztő lehetett.


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Május 08, 2016 4:52 pm

Levin & Carol
Magam sem tudtam volna megmondani, hogy éreztem-e bármi furcsát is apában. Vele nőttem fel, mellette, és világéletemben nagyon apás voltam, főleg az után, hogy anyám lelépett és itthagyott minket. Ha éreztem is valamit, amit nem kellett volna, akkor azt szépen eltemettem magamban.
- Akkor az már mindkettőnk részéről ki van zárva -mosolyodtam el. Apához hasonlóan én is utáltam koszt. Talán nem akadtam ki annyira, ha szutykos lettem, de azért én is igyekeztem a lehető legjobban elkerülni a dolgot. Nem bírtam elviselni, ha nagyobb mennyiségű mocsok úgy került rám, hogy tudtam, egy darabig nem fogok olyan helyre menni, ahol le tudom vakarni magamról. De még nem is ez volt az igazi baj, hanem amikor valaki a közelemben köhögött vagy tüsszögött. Mondjuk a színházban. Mint A csinovnyik halála, milyen ironikus...
- Én sem szeretném azt látni rajtad -tettem a karjára a kezem. Hidegnek tűnt a bőre, de aztán rájöttem, hogy valójában az én kezem forró a láztól. Hogy én mennyire gyűlölök beteg lenni... -Nagyon féltenélek egy olyan bagázsban mint amilyen a halálfalóké volt.
Lejjebb csúsztam ültömben. Nem kellett volna felemlegetnem az esküvőt, rossz ötlet volt. Nem azért marasztaltam apát, hogy panaszkodjak neki, amiért a kötelességemet kell majd teljesítenem aranyvérű feleségként. Mert ez lesz a feladatom...
- Nem magától az esküvőtől tartok, vagy a nászéjszakától, a házas élettől, a gyerekektől, a családtól, vagy ilyesmi. Csak... csak nem akarom elveszíteni Hectort. Tudod, mennyire szeretem őt, nem szeretném, ha emiatt minden tönkremenne köztünk, mert bármennyire is furcsán hangzik vagy közhelyes, nekem szükségem van rá. -Felsóhajtottam és megráztam a fejem. -Három ember van, akit tényleg soha nem akarok elengedni magam mellől. Nem szeretném ezt a számot kettőre redukálni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Kedd Május 10, 2016 11:34 pm


Carol & Levin

Ilyen kérdésekben azonnal megviláglott, hogy Carol az én lányom volt. Mivel abban nőtt fel, hogy én viszolyogtam mindennemű kosztól és a házban sem tűrtem meg semmilyen mocskot, így feltételezem, számára is ez vált természetessé. Ahogyan az is, hogy ódzkodott mindenféle betegségtől, az azt hordozóktól meg még inkább. Én sem viseltem el, ha körülöttem valaki látványosan és undorítóan betegeskedett, ez alól a mostani helyzet nyilván kivételt képezett.
Az ujjai forrók voltak, amikor a karomhoz ért, de ilyen magas lázzal ezen nem is csodálkoztam.
- Ugyan, engem semmitől sem kell félteni - mosolyodtam el. - Mindent túlélek.
A halálfalóktól, Voldemorttól és a bukás utáni megtorlástól valóban nem kellett tartania, azonban a Libro Clava lelepleződése semmi jobban sem kecsegtetett volna. Csakhogy ő erről a szervezetről nem tudott semmit, és ezen nem is akartam változtatni. A gyerekeimet lehetőleg minden alvilági ügyből ki akartam hagyni, még a legapróbb, legjelentéktelenebb bűncselekményből is. Ők számítottak egyedül az életemben, és nem akartam veszélybe sodorni őket. Persze önmagában már az sem volt veszélytelen, hogy mellettem nőttek fel.
Türelmesen végighallgattam, hogy mi aggasztja igazán. Meglepett a válasza, és be kell vallanom, nem értettem meg teljesen a félelmét. Nem éreztem át igazán, miféle változástól tarthat. Felfogtam az eszemmel, de nem tudtam a helyébe képzelni magam. Nekem nem volt egyetlen igazán közeli barátom sem, Dominicet leszámítva, de ő alkalmatlan volt mindenféle emberi megnyilvánulásra, a barátságunk a közös elmebajon és üzleten alapult. Nem vártam el tőle, hogy meghallgassa a problémáimat, ahogy ő sem várta el tőlem, hogy a nemlétező lelkének nyújtsak segélyt.
- Nem hiszem, hogy ez változtatna a kapcsolatotokon. Hectorról nem tudom elképzelni, hogy ezután eltávolodna tőled. Te is ismered őt, Carol, soha nem hagyna magadra. - Nem véletlenül mentem bele Pollux Black ajánlatába. Tudtam, hogy Hector Black sosem ártana a lányomnak, semmilyen formában. - Mindenki nagy jelentőséget tulajdonít a házasságnak, de hidd el, nem olyan nagy dolog, mint amilyennek most tűnik. Annak idején én is azt hittem, hogy majd nagy változást hoz az életembe, de azt leszámítva, hogy megszülettél te, aztán az öcséd és Lena... nem igazán változott semmi. Nem korlátozott a házasság semmiben, anyáddal sem változott meg a kapcsolatom, bár ez nyilván más helyzet, mint a tiéd Hectorral. De emiatt tényleg ne aggódj. Hector előbb vágná le a tulajdon karját, minthogy téged cserben hagyjon.


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Vas. Május 15, 2016 8:56 pm

Levin & Carol
Megráztam a fejem. Persze tudtam, hogy apa tényleg biztosan meg tudja védeni magát bármitől. Nem volt az az ártatlan kis madárfióka alkat, akit olyan könnyedén el lehet intézni. Én legalábbis nem ilyennek ismertem meg, ami nagy valószínűség szerint egyet is jelent azzal, hogy nem volt ilyen.
- Tudom. De úgy a legjobb, ha ezt nem kell be is bizonyítanod hozzá. Bőven elég az, ha én is tudom és te is tudod, hogy így van. -Remélhetőleg egyetértett velem.
A legtöbb tizenhét-nyolc éves aranyvérű lány valószínűleg már régen sírva fakadt volna, hogy ő nem akar megházasodni és gyerekeket szülni, ő élni akar és tanulni és szabadságot és így tovább... De én nem ilyen voltam. Engem nem az aggasztott, hogy feleség és anya leszek - ezekhez a gondolatokhoz már egészen kicsi koromban szoktatni kezdtem magam, elvégre egyszer minden nő eljut erre a pontra az életében, ki korábban, ki később. De az, hogy el is veszíthetem azt, aki a férjem lesz, arra nem voltam felkészülve lélekben. Nem tudnám elítélni azért Hectort, ha ezek után egyszerűen képtelen lenne úgy nézni rám, ahogy eddig. És a rosszabb értelemben gondolom.
- Nem is az, hogy magamra hagy, azt tudom, hogy nem tenné meg. De nem mindegy, hogy azért marad mellettem, mert muszáj neki és pusztán erkölcsből teszi, vagy mert maradni is akar. -A térdeimre támasztottam az állam. -Tőled mindenképpen el kell távolodnom egy kicsit. Saját élet, saját család... ez nem egyeztethető össze teljesen. Ez már egy ember veszteség. Nem akarok még egyet. Akkor mégis ki maradna nekem? -Könnyek szöktek a szemembe, de gyorsan elpislogtam őket. Valamiért hihetetlenül magányosnak éreztem most magam.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Hétf. Május 16, 2016 2:15 pm


Carol & Levin

Csak bólintottam, nem akartam tovább ragozni a témát. Nem szerettem volna perceken keresztül megállás nélkül hazudni neki, jobbnak láttam, ha inkább más irányt vesz a beszélgetésünk. Nem szívesen hazudtam a gyerekeimnek, de ez olyasféle hazugság volt, amely csakis az ő érdekeiket szolgálta és megvédte őket.
Amit most elmondott, azt eddig át sem gondoltam igazán. Valóban nem állt hozzá közel túl sok ember, de az még csak meg sem fordult a fejemben, hogy mi ketten esetleg eltávolodhatnánk egymástól az esküvője miatt. Pedig talán volt igazság abban, amit mondott. És ez valahol engem is megrémisztett, nekem sem volt másom rajta, az öccsén és a húgán kívül. De előbb-utóbb ez úgyis bekövetkezett volna.
- Nem hinném, hogy ez bármin is változtatna Hectornak. Vagy neked úgy tűnik, hogy máshogy viselkedik veled mostanában? - Túl jól ismertem őt, nem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire közel került a síráshoz. Tizennyolc év alatt már láttam párszor sírni, és csukott szemmel is megmondtam volna, ha valami nagyon megviselte lelkileg. Csak sajnos a vigasztalás az olyan érzelmi analfabétáknak, mint amilyen én is voltam, elég nehezen ment.
Átöleltem őt, mást nem igazán tudtam tenni. Talán már nem veszett el úgy a karjaim között, mint kiskorában, de az érzés az most sem változott.
- Nem lesz semmi baj. Megígérem, hogy nem lesz.


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Hétf. Május 16, 2016 5:45 pm

Levin & Carol
Minden szülő hazudik valamiben a gyerekeinek, de ez többnyire inkább kegyes hazugság volt. Kiskoromban egyszer rájöttem egy ilyenre, nagyon mérges voltam miatta apáékra. Akkor elhatároztam, hogy ha én anyuka leszek, sosem fogok hazudni a gyerekeimnek. Mostanra már megértettem, hogy erre nagyon is szükség lesz.
Nekem nagyon is megfordult a fejemben, hogy akaratunk ellenére is eltávolodunk apától. Eddig is köztünk állt az év kétharmadában az iskola, de ezek után ez már nem ilyen lesz. Mert eddig meg tudott látogatni Roxmortsban, ha volt rá ideje, de erősen kételkedtem benne, hogy csak úgy megjelenne Hectornál, mert milyen régen is találkoztunk. Ahogy én sem fogom itthon várni, mert tudom, hogy dolgozik. Ha pedig majd gyerekeim lesznek, ez még nehezebb lesz.
- Nem, dehogyis. De még nem történt semmi. Még nem volt esküvő meg... ilyenek. Addig még meg lehet ezt tartani, utána lesz nehezebb. És nagyon félek, hogy az ott sokat megváltoztat majd.
Sajnos sosem tudtam jól leplezni az érzelmeimet, pláne nem apa előtt, aki egyike volt azoknak, akik saját magamnál is jobban ismertek engem. Csak szótlanul odabújtam hozzá és hagytam, hogy magához öleljen.
- Baj ne is legyen -dünnyögtem a mellkasába temetve az arcom.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szer. Május 25, 2016 11:38 pm


Carol & Levin

Túl jól ismertem őt, a legkisebb rezdüléséből is sejtettem, ha valami bántotta. Nem értettem meg őt nagyon sok esetben, hiszen az én érzelmeim elég sajátosan működtek az övéihez vagy bárki máséhoz képest, de arra rájöttem, ha baja volt. És többnyire sikerült is segítenem neki vagy valamilyen módon megvigasztalni, hiába voltam egy érzelmi analfabéta.
- Ezt nem tudhatod előre. Annak pedig nincs értelme, hogy ezen aggódj. Annak sosincs értelme - ráztam meg a fejem.
Ahogy hozzám bújt, azért elfogott némi bűntudat az elrendezett házasság miatt. Mindig igyekeztem azzal nyugtatni a lelkiismeretemet, hogy ez elkerülhetetlen volt és mindenkinek így lesz a legjobb, de azért én is éreztem, hogy ez csak önámítás. Pedig tényleg nem akartam rosszat a lányomnak, sőt. Mindig igyekeztem szem előtt tartani az ő érdekeit, még most is.
- Lassan próbálj meg aludni, ha itt idegeskedsz, akkor biztosan nem fogsz meggyógyulni. És téged ismerve már holnap is nagyon hisztis leszel a sok fekvéstől - tettem hozzá. - Aztán majd hallgathatom egész nap, ahogy haldokló hattyút játszol. Lehet tényleg színi pályára kéne menned, remekül alakítanád a szenvedő szereplőket...
Komolyan csak próbáltam felvidítani, tőlem ennyire tellett.
Felkeltem az ágya széléről és felvettem a könyvemet is. Későre járt, tényleg nem ártott volna pihennie, az alváson kívül mást most úgysem tudott tenni.


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   Szer. Május 25, 2016 11:52 pm

Levin & Carol
Neki mindig sikerült. Fogalmam sincsen, hogy hogyan csinálta, de képes volt rá. Már annyiszor emlegettem azt a bizonyos három embert, aki mindenre képes nálam, hogy kezdem magamat is felidegesíteni vele, de komolyan ez volt a helyzet. A felvidítás és a vigasztalás még Fred és Liam szakterülete is volt, nekik is mindig sikerült ezt elérniük, ezért pedig iszonyat hálás voltam nekik.
- Talán igazad van... -Inkább vallottam azt, hogy legyen kellemes csalódás, amikor nem így lesz, mint hogy pofára essek, mert naivan azt hittem, hogy minden marad a régi. De végül is... tényleg ismertem Hectort. Tudtam, milyen ember és hogy valóban nem tenne velem ilyet.
Nem tudtam nem elmosolyodni apa kommentjén. Igen, ez határozottan hatásos volt.
- Tökéletes Júlia lenne belőlem, nem gondolod? Már csak egy Rómeóra lesz szükségem. -Nincs is rá szükség, már megvan. Hiába nem is a Rómeóm, hanem a Trigorinom. Nekem csak Trigorin kell.
Hagytam, hogy elhúzódjon tőlem és visszafeküdtem az ágyba, tényleg aludnom kellett volna már. A takaróba vackoltam magam és lehunytam a szemem.
- Jó éjt, apu -köszöntem még el tőle. Nem is vettem észre eddig, hogy ilyen álmos vagyok. Csak percek kérdése, és nagyon jó, hosszú alvásban lesz részem.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Carol & Levin   

Vissza az elejére Go down
 
Carol & Levin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Ms. Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: