HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Mr. Dolohov & Jack

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Mr. Dolohov & Jack   Csüt. Ápr. 21, 2016 2:22 pm

Mr. Dolohov & Jacky
Meleg volt kint, végre valahára meleg volt! Alig vártam, hogy megint ilyen idő legyen, otthon folyamatosan zuhogott az eső, már annak örültem, ha sütött a nap. Mert az ír napos idő messze nem jelentette azt, hogy meleg volt. Nem tudom, mi a különbség itt, annyival azért nem vagyunk délebbre, de amennyire én a földrajzhoz értek, felőlem Kínában is lehetnénk most. Lényeg a lényeg: sütött a nap, meleg volt, alig fújt a szél, egyszóval kicsi Jacky nagyon boldog lehetett a bőrében. Abban a hófehér bőrében, mert hogy sosem éri nap, az egészen biztos.
Már egy ideje az udvaron voltam, fel-alá sétálgattam vagy éppen leültem a fűbe és csak élveztem a napot. Nem csináltam semmit, pedig rengeteg energiám volt most rá, hogy bárminek nekiálljak. De annyira jól éreztem magam ebben az időben, hogy mégsem csináltam semmit. Nagyon produktív vagyok, nem igaz?
Egyik pillanatról a másikra támadott le egy csapatnyi kislány, mindegyikük elsős hugrabugos volt. Imádtam őket és ők is engem. Valahogy mindig jól tudtam bánni a gyerekekkel, pillanatok alatt megszerettettem magam velük, aztán utána az idők végeztéig rajongva lógtak rajtam. Le sem tudtam volna vakarni magamról őket, na nem mintha bármikor is szándékomban állt volna. Nem volt szükségem rá, hogy bálványozzanak, rajongjanak értem, vagy bármi ilyesmi, egyszerűen csak szerettem a gyerekek ártatlan vidámságát és boldogságát, ami rám is átragadt. Mélyen legbelül talán még én is egy gyerek voltam. Sőt, egész biztos vagyok benne.
Lena Dolohov is ott volt a többiekkel, amikor pedig a lányok szétszéledtek és továbbálltak, ő még ott maradt velem. Sokat lelkiztünk, pontosabban én hallgattam meg őt mindig. Kedves és okos lány volt, de nagyon esetlen és sokat betegeskedett. Én viszont mindig meghallgattam. Azt hittem, sírni is fog most, nagyon bánatosnak tűnt, ahogy elpanaszolta nekem a problémáit. Hiányolta a nővérét, aki mostanában már egyre kevesebb időt tudott vele tölteni, az anyahiány is megint előjött nála, és a többi. Szokás szerint megnyugtattam, biztattam, hogy minden rendben lesz, aztán egy melengető, csontropogtató ölelés után útjára engedtem. Úgy éreztem, sikerült egy kicsit jobb kedvre derítenem.
Felegyenesedtem és figyeltem, ahogy a kislány elszalad a barátai után. Miért mindig a legártatlanabbak járnak így?


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Csüt. Ápr. 21, 2016 5:05 pm


Jack & Mr. Dolohov

A Minisztérium nevében érkeztem a Roxfortba, hogy megtárgyaljam az igazgatónővel a jövő évi cserediákprogram részleteit. Fontos volt mindent még időben tisztázni, ugyanis néhány héten belül kiküldték a hivatalos tájékoztatót az érintett külföldi diákok és családjaik számára. Gördülékenyen ment a megbeszélés, McGalagonnyal nagyrészt egy állásponton voltunk minden kérdésben, így csak a papírok aláírására és a levél lektorálására korlátozódott a feladatunk. Alig két óra után elköszöntünk egymástól, mindketten annak a boldog és megnyugtató tudatában, hogy ezen is túl vagyunk. Nem terveztem végigjárni az egész kastélyt, hogy megtaláljam a gyerekeimet, de mélyen mégis reménykedtem benne, hogy összefutok velük.
Az udvaron vágtam át éppen, amikor megláttam Lenát egy csapat másik kislány és egy felsőbb éves fiú társaságában. Elég feltűnő kis csoport voltak, különösen a fiú rikító zöldre festett hajával. Lena sosem említette őt idáig a leveleiben, vagy ha igen, akkor sem tudtam őt beazonosítani. Minden esetre úgy tűnt, hogy jóban vannak. Elsőre egyszerűen megdöbbentett a dolog, nem értettem, miért barátkozik épp idősebb gyerekekkel, mikor én voltam diák annak idején, szóba sem álltam a fiatalabbakkal. Másrészt viszont még valami átfutott az agyamon: ez a kölyök biztosan tudja, hogy mi folyik a kislányom körül. Lena sok mindent megírt a leveleiben, de még több mindent elhallgatott, ezeket csak Caroltól tudtam meg - már amiről ő is tudomást szerzett. Azt hiszem, a kisebbik lányom csak engem akart megkímélni, de ez a tudat nem vigasztalt. Attól ő még ugyanúgy szenvedett itt, hogy én nem szereztem tudomást róla.
Mindenféle habozás nélkül, határozottan indultam el a nem épp mindennapi külsejű fiú felé. Más helyzetben szóba sem álltam volna egy hozzá hasonló gyerekkel - másmilyennel sem - , most viszont a kíváncsiság és a Lena iránti aggodalom arra késztetett, hogy előrántsam a szociális énemet.
- Ne haragudj, zavarhatlak néhány percre? - A kérdést olyan hangsúllyal tettem fel, hogy eszébe se juthasson lerázni. Nem mintha attól tartottam volna, hogy meg meri tenni. - Levin Dolohov vagyok, Lena apja.
Kézfogásra nyújtottam a kezemet. Felmértem, hogy nagy valószínűséggel végzős lehet, egy ennyi idős majdnem férfinek már illett tudnia felnőtt ember módjára kezet rázni.
- Láttam, hogy az előbb a lányommal beszéltél. Nem említette, hogy vannak idősebb barátai. Sőt, ami azt illeti, eddig egyetlen barátot sem említett. - Az arcomra erőltettem egy mosolyt. Az évek során majdnem tökéletesre fejlesztettem ezt a kényszeredett gesztust. - Sajnos elég magányos itt. De ezt már bizonyára te is észrevetted.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Csüt. Ápr. 21, 2016 11:51 pm

Mr. Dolohov & Jacky
Először egyáltalán nem vettem észre a felém közeledő férfit. Egyrészt nagyban el voltam merülve a Lena körüli gondolatokban, amik felölelték a kisgyerekek ok nélküli terrorizálását, az aranyvérűeket érő megkülönböztetést és mindent. Szerettem ilyenekről filozofálni, de többnyire csak magammal. Nem sokan voltak vevők ilyen "érett" témákra, pláne nem a korosztályomból. A szüleimmel szintén nem tudtam ilyenekről beszélni, a tanáraival meg mégis ki tárgyal meg hasonlókat? Nagyon furcsa lenne... Amúgy sem szeretek a tanáraimmal beszélni, egy-két kivétellel. De van, amelyiktől azért ráz a hideg.
Szóval ezek a gondolatok voltak azok, amik egyrészről megakadályozták, hogy időben észrevegyem az új társaságomat. Másik részről pedig nem hallhattam, hogy jön. Végül csak megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül. Igaz az, hogy azoknak, akiknek az egyik érzékszervük nem működik, a többi sokkal élesebb lesz. Mondjuk ez nem igazán "érzék", legfeljebb a hatodik, de mindig is nagyon érzékeny voltam rá, ha beléptek a szférámba. Felpillantottam a férfi felé. Nagyon fel, első pillanatban meg is rémisztett, hogy milyen magas. De szerencsére hamar tudtam alkalmazkodni és túltenni magam az ilyen meglepetésem, úgyhogy másodpercek múlva már egy kedves, közvetlen mosoly ült ki az arcomra.
Ő kezdett először beszélni, így muszáj volt rögtön a szájára néznem, hogy leolvashassam róla a szavakat.
- Persze, enyém a világ minden ideje. Jack vagyok. -Nem éreztem szükségesnek, hogy a teljes nevemet mondjam, az olyan... hivatalosnk tűnt volna. Nem éreztem magam kényelmesen olyan beszédelyzetekben. Kezet fogtam vele, nem éppen a leghatározottabban, de nem is bénán. Szerintem egészen elfogadható volt. -Örülök, hogy megismerhetem, sokat hallok önről Lenától. -A kislány imádott a családjáról csevegni.
- Igen, sokszor mondja, hogy elég nehéz neki. Pedig kedves lány, tényleg. Többnyire a többi hugrabugos kislánnyal van, de nem hiszem, hogy igazán barátok lennének. -Ők inkább összeverődtek csak, nem volt köztük semmi baráti kapcsolat. Szomorú, hogy ez már ilyen korban így megy. -De szerintem engem sem tart a barátjának. Vagyis nem igazán tudom. -A vállamat vonogattam. Valamiért nagyon furcsa lett volna egy tizenegy éves kislányt a barátomnak nevezni. Nem mintha lett volna ezzel bármi bajom is, tekintve, hogy semmi beteg szándékom nem volt vele - még jó hogy -, de azért mégis. A legtöbben furán néztek volna rám, és nem a hajam miatt.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Pént. Ápr. 22, 2016 2:48 pm


Jack & Mr. Dolohov

Elraktároztam a nevét, hogy majd később rá tudjak kérdezni Lenánál és Carolnál is. Jack. Carol biztosan tudott róla ezt-azt, majd a következő levelemben érdeklődöm nála erről a fiúról is. Jobb tudni, mégis kivel beszélget szabadidejében a legkisebb gyerekem - bár tőlem meglepő módon valamiféle hálát éreztem a kölyök irányába, amiért felkarolta Lenát. Vagy legalábbis látszólag mindenképp ezt tette.
A kézfogása nem volt épp határozott, de ezt betudtam a pillanatnyi zavarának. A legtöbb emberből, különösképpen a nálam fiatalabbakból ezt váltottam ki. Tény és való, nem volt épp megnyugtató a közelségem. Nem hittem, hogy valóban örül a találkozásnak, de mivel ez csak amolyan udvarias sablonmondat volt, így egyszerűen egy halvány mosollyal reagáltam.
- Nem, azt hiszem, ők tényleg nem a barátai. De én már annak is örülök, ha szóba állnak vele. - Ugyanis a teljes kirekesztéshez és a folytonos megalázáshoz képest ez is előrelépésnek számított. Ha már megtűrték maguk között anélkül, hogy bántották volna, az is több volt az eddigieknél. A nővérének és a bátyjának még ennyi sem adatott meg.
Előhúztam a zsebemből egy szál cigarettát, majd a varázspálcámmal meggyújtottam a végét. Mélyen letüdőztem a füstöt. Már azóta ezt vártam, amióta beléptem McGalagony irodájába. A szokásos délelőtti adagomat még nem volt időm elszívni a nap során, és bármilyen siralmasan is hangzik, tényleg megviselt. Nincs mese, túlzottan rászoktam az elmúlt húsz évben.
- Nem sok jót hallok tőle az iskolai élményeiről, de örömmel tölt el, hogy legalább néhányan pártfogásukba veszik. - Ez most nyilván rá vonatkozott.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Pént. Ápr. 22, 2016 4:12 pm

Mr. Dolohov & Jacky
Lena nővérével is sikerült néhányszor váltanom pár szót, egyike volt azon keveseknek, akik nem néztek le amiatt, hogy más vagyok. Persze a beszélgetéseink nagy része kimerült a közös óráinkon, valahogy nem voltak közös témáink. Vagy legalábbis eddig egyet sem találtunk, az elkövetkezendő hetekben valószínűleg már nem is lesz rá alkalmunk. A húga miatt is megkeresett néha, de sokat még így sem tudtunk beszélni. Mindenesetre Carol mindig nagyon kedves volt velem.
Valóban egy kicsit kivett a komfortzónámból a megjelenése, talán jobban is mint az átlagos embereket. Mint azt már említettem, nagyon érzékeny voltam rá, ha beléptek a személyes terembe, de ugyanígy mások kisugárzására is. Szinte azonnal érezem, ha valakinek nem őszinték a szándékai vagy valami furcsa benne. Utóbbit itt is éreztem, de nem tudtam hová besorolni. Talán majd később rájövök, hogy mi is volt itt a helyzet.
- Legalább nincsen teljesen kiközösítve. A helyében én is örülnék már ennek a kevésnek is. Csak félek, hogy kihasználják. -Nála mindig ettől féltem. Olyan kis naiv és jóhiszemű volt, még nálam is sokkal jobban. Pedig nem hittem volna, hogy az lehetséges, amíg őt meg nem ismertem. Én is hajlamos voltam mindenkiben a jót látni, de nem olyan ártatlanul, ahogy Lena tette, hanem szinte már tudatosan. Mert hinni akartam benne, hogy az emberek jók.
Nem zavartattam magam, amikor cigarettára gyújtott. Anya is dohányos volt, olyan ötéves lehettem, amikor rászokott. Azóta pedig egyszer sem próbálta meg letenni és a házban is elég sokszor szívott. A probléma viszont itt jött a jelenlegi helyzetben. Felismertem, hogy Mr. Dolohov mondott valamit, de mivel a cigaretta a szájában volt, fogalmam sem volt róla, hogy mit. Így nem tudtam leolvasni a szavakat róla, ettől pedig borzasztó zavarba jöttem.
- Bocsánat, nem értettem, mit mondott -szólaltam meg óvatosan. -Így... nem látom rendesen. -Mindig nagyon zavart, amikor ilyen tehetetlennek és esetlennek tűntem.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Pént. Ápr. 22, 2016 8:12 pm


Jack & Mr. Dolohov

Olykor megleptek az emberi érzelmeim, akárcsak most is. Valamiféle keserédes hála áradt szét bennem a szavai hallatán. Hogy aggódik a lányomért? Ezt sem igen hallottam még Carolon kívül mástól. Rajta és Hector Blacken kívül nem igazán beszéltem erről senkivel sem, alig egy-két roxfortos diákot ismertem, és ők is egy cipőben jártak az én gyerekeimmel. Így aligha tudtak volna objektív vélemény mondani. De ennek a Jack nevű fiúnak a - számomra megmagyarázhatatlan - törődése Lena felé némi reményt ébresztett bennem azt illetően, hogy nem olyan kilátástalan Carol, Alexander és Lena helyzete itt, a Roxfortban. Persze nem hittem, hogy ez a kölyök megvédhetné a lányomat (elég volt ránézni), de ez most nem is igazán róla szólt. Egyedül arról a tényről, hogy valaki, aki nem érintett, észreveszi és nem úgy kezeli ezt a helyzetet, mint mások: azaz még egyet belerúg az aranyvérűekbe. Egészen érett viselkedés, meg kell hagyni. Szomorú, hogy manapság már annak is örülnöm kellett, ha egy tizenhat-hét éves fiú nem abban lelte örömét, hogy tizenegy éves kislányokat terrorizált a családnevük miatt.
- Túl sok hasznot nem húzhatnak belőle. - Ez így nem egészen volt igaz. Annak idején, amikor én még a Durmstrangba jártam, sokan reméltek tőlem némi anyagi támogatást vagy előnyös kapcsolatokat. Rosszul hitték. Nem fizettem helyettük semmit és egyszer sem hívtak meg őket a birtokunkra. De Lena sosem mondott volna nemet az ilyen élősködőknek.
Beletelt néhány pillanatban, amíg eljutott a tudatomig, hogy mit is értett azalatt, hogy "nem látja rendesen". Eddig is feltűnt, hogy olykor furcsán hangsúlyozott, de orosz anyanyelvű lévén még egy másodperc erejéig sem akadtam fenn ezen. Azonban ezután a mondat után, és hogy olyan erősen koncentrált az arcomra, felfogtam, mi lehet a helyzet. A kölyök nem hallott semmit, vagy legalábbis nem elég jól.
Talán a legtöbben épp az ellenkezőjét feltételezték volna rólam egy halálfaló elsőszülött fiaként, de sosem ítéltem a fogyatékos embereket. Nem, nem igazán tudtam kezelni őket, de nem is ítélkeztem felettük. Empátiakészség hiányában nem is szántam őket, egyszerűen csak elfogadtam őket úgy, ahogy vannak. Nekem is megvolt a magam fogyatékossága, csak amíg Jack senkit nem zavart a sajátjával, addig nos... én ezt nem mondhattam el magamról.
- Oh... - A kezembe vettem a cigarettát és lassan kifújtam a füstöt. - Csupán annyit mondtam, örülök, hogy valaki pártfogásába veszi a lányomat.
Politikusként már megtanultam gyorsan rendezni a vonásaimat és úgy válaszolni, mintha ki sem zökkentem volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Pént. Ápr. 22, 2016 9:14 pm

Mr. Dolohov & Jacky
Távol álltak tőlem az olyan undorító dolgok, mint hogy valakit elítéljek csak a neve és a származása miatt. Meg persze eleve az, hogy bárkit is elítéljek bármi miatt. Nem értettem, hogy mi a jó abban, ha valakit pusztán emiatt elítélnek. Lehet az egyik legjobb ember a világon, akkor sem ér semmit, csak mert aranyvérű? Egyszerűen még felfogni is nehezemre esett, hogy ilyen létezik. Muglitörténet órákon tanultunk róla, hogy náluk is - akárcsak nálunk - voltak háborúk emiatt. Mindenhol így megy ez?
Nem akartam ellenkezni vele, így inkább nem is válaszoltam. Pedig tudtam, hogy Lenát nagyon is kihasználják. Mindenki, aki csak egyszer rámosolyog, pusztán azért teszi, mert milyen jó lehet egy gazdag aranyvérű pénzén élősködni. Ugyan Lena ennyi idősen még biztosan nem tucatszámra hordta a zsebeiben a galleonokat, de ez nem jelentett hátrányt a parazitáknak. Legalább volt idejük rászállni és megkörnyékezni...
Egy pillanatra meghökkentem, hogy pusztán annyival letudta az egészet, hogy kivette a cigarettát a szájából és megismételte, amit mondott. Mindig ilyenkor jöttek azok a kérdések, hogy "mi az, hogy nem látod?", "merlinre, te nem hallasz?", vagy kellemetlebb társaság esetén még rosszabbak, amikre nem tudtam anélkül válaszolni, hogy ne éreztem volna magam borzasztóan. Pedig alapvetően könnyedén beszéltem róla, hogy süket vagyok. A kezdeti meglepetés után hamar észbe kaptam, ekkor pedig csak végtelen hálát éreztem, hogy nem kezdett el kérdezősködni.
- Egyértelmű, hogy megteszem. Lena jóindulatú és okos lány, megérdemli, hogy valaki törődjön vele. -Ezt teljesen komolyan is gondoltam, nem csak azért mondtam, hogy Mr. Dolohov szemében szimpatikusnak tűnjek. Az sem igazán lettem volna én.
Egy rövid ideig csendben voltam, csak utána szólaltam meg megint, úgy éreztem, hogy ezt ki kell mondanom.
- Elnézést, hogy megismételtettem önnel. De így sajnos tényleg nem ment. Sajnálom. -Az anya utáni tapasztalatból tudtam, milyen fárasztó lehet másnak, amikor plusz energiát kell rám fordítania, hogy biztosan értsem, mit mond. Voltak, akiket ez a téma külön érdekelte, de a legtöbben nem igazán foglalkoztak vele, csak nyűgnek vették. Hát még a jelbeszédet.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Szomb. Ápr. 23, 2016 12:55 am


Jack & Mr. Dolohov

Ezen a téren legfeljebb csak próbálkozhattak a kis piócák. Természetesen nem a fél gringottsi széfemmel küldtem el a gyerekeimet iskolába, még Lena testvéreit sem. Sőt, valójában én sem hordtam magamnál sokkal többet, mint egy átlagos ember, nem szerettem költekezni. Nevetséges és unintelligens dolognak tartottam az értelmetlen pénzszórást. De ezek az ostoba kölykök akár gondolhatták azt is, hogy remélhetnek valamit egy ilyen hasznos álbarátságtól. Bizonyára mindegyik remekül szórakozott volna a birtokunkon, valószínűleg elképedtek volna a kúria méreteitől és az egész berendezésétől. Attól viszont nem tartottam, hogy egyhamar ez be is következne, Lena sosem említette, hogy valakivel a szünetben is találkozni szeretne majd.
- Igen, megérdemli. De manapság nem ez számít.
Nem számítottam rá, hogy még bocsánatot is fog kérni. Nem éreztem úgy, hogy oka lenne rá, nyilvánvalóan nem tehetett róla, hogy nem hallott. Alapvetően nagyon érzékeny voltam az időm produktív beosztására, de azon tényleg nem múlott semmi, hogy megismételtem egy mondatot.
- Nem történt semmi. Mielőtt rendesen megtanultam angolul, én is rendszeresen megismételtettem mások mondatait. - Ez valóban így volt, beletelt egy kis időbe, amíg minden akcentust kezdtem megérteni, megtanultam a köznyelvben elterjedt, addig ismeretlen szlengszavakat, és nem utolsó sorban én magam is úgy beszéltem a nyelvet, mint az oroszt. Mostanra már valószínűleg az álmaimban is csak angol szó hangzott el, oroszul alkalmam sem volt hangosan megszólalni, kivéve az esetleges diplomáciai tárgyalásokat. Így most már gond nélkül, a legfáradtabb pillanatomban is követni tudtam a körülöttem élőket, még a Linwood-féle szörnyűséges skót akcentust is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   Szomb. Ápr. 23, 2016 8:25 pm

Mr. Dolohov & Jacky
Nem igazán volt lehetőségem az idősebb gyerekeivel beszélni, főleg a fiúval nem, de még engem is meglepett, hogy mennyire visszafogottak és udvariasak voltak. Mármint aranyvérűekhez képest. Nem szokásom általánosítani és tényleg távol áll tőlem, hogy elítéljek bárkit is a származása miatt, de sajnos a legtöbb aranyvérű gyerekre igaz volt, hogy nagyon elszálltak maguknak a szüleik pénze miatt. Elég sokan vágtak fel a galleonokkal telt zsebükkel, mert a legtöbbjüket a tényleg temérdek pénzzel küldték iskolába. Ritka volt az olyan mint Mr. Dolohov gyerekei. Nem véletlenül kedveltem őket, még ha látatlanba is.
- Nem tetszik, hogy ez a helyzet -ráztam meg a fejem. -De egészen jól viseli. Néha szokott velem beszélni ezekről a dolgokról, hogy mi bántja, de úgy néz ki, mindegyiken hamar túlteszi magát. Ez jó. Legalább nem ragad vele a rossz. -Ezt mindenképpen ki akartam mondani. Én elég gyakran, elég sokat agyaltam régen a bántalmakon, amik értek, pedig nagyon nem kellett volna. Nem ez a fontos az életben.
Fontosnak találtam, hogy bocsánatot kérjek. Semmit sem utáltam jobban mint amikor mások terhére voltam. Ugyan én szerettem felkarolni az embereket és segíteni rajtuk, engem nagyon is zavart, ha fordítva is megpróbálta valaki. Így is nehezemre esett nem beképzelni magamnak, hogy eleve fölösleges a jelenlétem és a létezésem, hát még így. Mindig igyekeztem a lehető legjobban ellátni magamat és mindent egyedül megoldani, de ez nem sokszor sikerült.
- Akkor valamennyire megérti -mosolyodtam el halványan. -Ön orosz származású, jól emlékszem? -Nem mertem volna biztosra mondani. A külföldi nevekkel nem meglepő módon bajban voltam. Ír nyelven például meg sem tudtam tanulni, pedig gyerekkoromban szükséges lett volna, még ha nem is sokan beszélték már ezt a nyelvet. Csak kötelező volt megtanulni.


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Mr. Dolohov & Jack   

Vissza az elejére Go down
 
Mr. Dolohov & Jack
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jack Monroe – Nomad /Szabad/
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxfort :: Birtok :: Udvar-
Ugrás: