HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Nathan & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Nathan & Carol   Kedd Ápr. 19, 2016 9:50 pm

Nathan & Carol
A szokásos péntek esti kilógás a Roxfortból most is úgy ment, ahogy kellett neki. Semmi nem akadályozott meg, senki nem állt az utamba, ez pedig, mint minden alkalommal, most is nagyon fellelkesített és felvidított. Így sokkal könnyebb volt minden, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy úristen, nehogy kiszúrjanak, elkapjanak, ne adj isten, ki is vágjanak az iskolából. Voltak már rizikós helyzeteim, valljuk be... Hiába próbáltam nagyon vigyázni, nem mindig sikerült. Azaz elég sokszor nem ment, mert minden egyes apró kis hibától pánikba estem. Mindegy, most minden simán ment, jobb ha nem is agyalok többet rajta, hogy mi lett volna ha.
Mindent megtanultam délután, az összes beadandót megírtam, amit hétvégére kaptunk, szóval az egész hétvégémet szabaddá tettem. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy vasárnap kviddicsmeccsünk volt, még egy plusz edzéssel, amit Eliot volt olyan édes és berakott nekünk. Szombaton az egész napot Roxmortsban terveztem tölteni Nathannel, ahogy a ma estét is a darab után. Nem igazán siettem vissza utána Roxfortba, úgyhogy a hétvégéből egyetlen napot sem terveztem tanulással eltölteni. Pedig viszonylag szorgalmas diák voltam. Viszonylag.
A művészbejárónál ültem egy felfordított dobozon, ami azóta ott volt, hogy én ide jártam és mindig azon ülve vártam Nathant, hogy rendbe szedje magát és kijöjjön. Nem tudtam, hogy tervez-e valamit mára, én nem is gondolkodtam rajta, hogy mit csinálhatnánk. Nekem bármi megfelelt, amíg vele lehettem. A biztonságiak pedig már rám se szóltak, ha megláttak, ismertek engem és tudták, hogy Nathan miatt járok ide.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Csüt. Ápr. 21, 2016 12:06 am


Carol & Nathan





Az új darabunk premierje szokás szerint tarolt. Rendkívül jó rendezés volt, több hónapnyi kitartó és kemény munka állt a minket éltető tapsvihar mögött. Nem maga a választás volt érdekes - Sok hűhó semmiért - , hanem a megoldás. Modernizáltuk a darabot, átírtuk a szövegkönyvet, épp csak a nevek és a karakterek maradtak meg annak, akiknek William Shakespeare megírta őket. Mellesleg én játszottam Benedeket. Köztudott tény, hogy ő volt a legeslegjobb karakter az egész történetben. Még felmerült, hogy Don Juan szerepét osztják rám, de őt végül egy sokkal rosszfiúsabb külsejű színésztársam kapta meg. Nem bántam különösebben, Benedek hihetetlen beszólásaiért megérte megtanulni azt a rengeteg szöveget.
Tudtam, hogy Carol is ott ült a közönség soraiban, méghozzá a szokásos helyén. A színpadról nem igazán láttam a nézők arcát, de amikor épp úgy villantak fel a fények, nem bírtam megállni, hogy ne küldjek felé egy alig észrevehető, cinkos mosolyt.
Az előadás után azonnal besprinteltem az öltözőbe, alig vártam, hogy végre véget érjen a visszatapsolás. Carol szokás szerint a művészbejárónál várt rám, gondoltam, nem várakoztatom sokáig. Csakhogy a többiek ezt nem így gondolták. Épp csak átvedlettem a jelmezemből, amikor a kezembe nyomták a raktár kulcsát, hogy legyek már olyan kedves és pakoljak be mindent, mert ők mennek inni a színház melletti bárba (és ugyebár én úgysem megyek velük, mert vár kint a múzsám). Már éppen elkezdtem volna ellenkezni, amikor támadt egy zseniális ötletem. Zsebre vágtam a kulcsot és kisiettem Carolhoz.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Vagyis igazából egyetlen hírem van, csak két oldalról is lehet nézni. Szóval... nekem kell összepakolnom a jelmezeket és még nem tudunk elindulni. De ez egyben jó hír is, mert garázdálkodhatunk a raktárban - villantottam rá egy hatalmas vigyort. - Hidd el, nincs annál jobb hely a világon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Csüt. Ápr. 21, 2016 3:21 pm

Nathan & Carol
Természetesen minden egyes alkalommal elkaptam Nathan pillantását, és ezzel együtt minden egyes alkalommal lejjebb is csúsztam a székemben, mintha mindenki engem nézne miatta. Alig bírtam elfojtani, hogy ne piruljak el. De imádtam, hogy ezt csinálja, mégis kit ne töltött volna el jó érzéssel, ha neki produkálja magát? Vagyis fogjuk rá, ez nem teljesen az, de hát azért na. Még angolul is elfelejtek, ha róla van szó...
A földet bambultam, elmerengve az előadáson, valamilyen oknál fogva apán, meg mindenki máson is. Nem volt mit tennem, amíg Nathanre vártam, úgyhogy unalmamban végül ennél maradtam meg. A bambulással legalább jól és gyorsan elmegy az idő, amíg átöltözik és a többi. Azt viszont reméltem csak, hogy nem fog nekiállni még zuhanyozni is, annyira nem volt itt kint jó idő. Csak egyszer játszotta el velem, de az is bőven elég volt, mondjuk akkor indokolt volt, hogy letusoljon. Ugyanis felrobbant a színpad mögött egy pezsgős üveg. Fogalmam sincs, hogyan történt, de felrobbant. Persze nagyon kiröhögtem, hogy tiszta pezsgős lett, miután kivacogtam magam. Az ajtó csapódására riadtam fel a merengésemből, Nathan láttán azonnal széles mosoly terült el az arcomon.
- Rossz hír? -álltam fel a ládáról. A jó hír nem foglalkoztatott annyira, eleve jó kedvem volt, az pedig nem probléma, ha csak még jobb lesz. Na de ha elrontja ezt valamivel, mondjuk mégsem tudunk elmenni ketten, mert még dolga van... na az nagyon lelombozott volna. De szerencsére nem erről volt szó. -Már megijesztettél, azt hittem, valami baj van. Mondjuk beszorult a cipőd a lefolyóba vagy tudom is én. -Erre még nem volt példa, de hasonlóra igen. A raktárban való garázdálkodás pedig nagyon fellelkesített, és ez meg is látszott rajtam. Zseniális! -Oké, mehetünk! -vágtam rá azonnal. -De ha valamit tönkreteszünk, rád fogom kenni.
Ekkor esett csak le, hogy gyakorlatilag még nem is köszöntem neki, úgyhogy odaléptem hozzá egy csontropogtató ölelés erejéig.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Kedd Május 03, 2016 1:01 am


Carol & Nathan





A pezsgős incidens utólag azért elég vicces volt, bár került már rám durvább trutyi is színészi pályafutásom során. Egyszer például a színpad fölött kimerevített zsákok egyike szakadt ki idő előtt, így konkrétan több kilónyi liszt zúdult a nyakunkba, utána úgy néztem ki, mint aki egy pékségből szabadult. Szerencsére gyorsan észbe kaptunk mindannyian és mentettük a helyzetet annyival, hogy "Jé, esik a hó! Mindenképp köss sálat, Hjalmar".
Csak jót nevettem a feltételezésén, igaz, nem lett volna akkora baj, ha beszorul a cipőm a lefolyóba. Mondjuk eléggé sajnáltam volna azt a tornacsukát, de kismillió másik cipő volt itt kéznél. Habár nem szívesen mentem volna haza egy tizennyolcadik századot idéző csizmában, sem pedig a gyerekdarabokban gyakran elsütött csilingelős vászoncipőben.
- Legközelebb esküszöm megpróbálom beleszuszakolni a cipőmet a lefolyóba - nevettem. - Különben meg senki sem hinne neked. Én jófiú vagyok.
Szorosan visszaöleltem, épp hogy nem ropogtak tőle a csontjai. Ezután színpadiasan felé nyújtottam a karomat, hogy elindulhassunk a jelmezraktárba. Alig vártam, hogy ráerőltethessek valami vállalhatatlan ruhát, mondjuk egy csirkejelmezt.
Amint elértünk a raktárhoz, kinyitottam az ajtót és előreengedtem, majd őt követve én is beléptem és felkapcsoltam a villanyt.
- Üdv Csodaországban... - vigyorogtam rá. - Mindent a szemnek és... mindent a kéznek. Válogass kedvedre, de most megmondom, hogy a hercegnő ruhák csak engem illetnek meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Kedd Május 03, 2016 2:00 am

Nathan & Carol
Volt szerencsém a lisztes esetet is látni a két szép szememmel, persze akkor is nagyon jót nevettem a jeleneten. Mondjuk az még korábban volt, akkor nem ismertem Nathant személyesen, csak egy kis rajongó voltam még. Mármint a színházé, nem az övé, nehogy még a végén túlságosan elbízza magát.
Nekem nagyon tetszett volna, ha csilingelős cipőben járja az utcákat. Lehet még cseréltem is volna vele, habár erősen kételkedtem benne, hogy azok a nagy jetilábai beleférnek az én cipőmbe. Ha meg mégis, hát akkor nagyon mókásan mutatott volna bennük. Én meg ott csilingeltem volna neki órákon keresztül.
- Csak nyugodtan, de biztos lehetsz benne, hogy én nem fogom kiszedni neked, ha teljesen beleszorul. Viszont felebaráti szeretetből jól kiröhöglek majd. -Ennél tökéletesebb barátság nem is létezik. Ha bárki bármi mást mond, az hazudik. -Te pont annyira vagy jófiú, mint amennyire én néger. -Remek hasonlat, tapsvihart nekem.
Imádtam Nathan öleléseit, még akkor is, ha éppen szándékában állt megfojtani. Ezt muszáj megosztanom a nagyvilággal.
Úgy karoltam belé, mintha az egyik begyöpösödött arisztokrata banya lennék, akiket oly' sokszor volt szerencsém közelebbről is szemügyre venni. Pfuj de rühelltem az összeset... Vidáman követtem Nathant a jelmeztárig, már most éreztem, hogy nagyon jól fogunk szórakozni.
- Csodaország? -léptem beljebb, csillogó szemmel nézve körbe. Bárcsak egyszer én is mindennapos vendég lennék itt... -Akkor te leszel a kalapos nyúl, de ugrálnod is kell nekem. -Az egyik zsúfolt fogasról lekaptam egy tollas kalapot és a fejébe húztam. -Hm. Tudod mit? Legyen inkább Sohaország. Lehetsz Pán Péter, de csak akkor, lehetek én Wendy. -A hercegnős megjegyzésére nem is reagáltam. Majd úgyis rá fogok egyet erőszakolni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Kedd Május 03, 2016 2:08 pm


Carol & Nathan





Nem is vártam tőle más választ. Mindig kinevetett, ha elrontottam valamit, persze nem rosszindulatúan, és utána úgyis kimentett a helyzetből. Mármint csak azután, hogy jól kiröhögött, de fordított helyzetben én is mindig ezt tettem. Mi már csak ilyenek voltunk, olykor hihetetlenül gyerekesek, máskor meg filozofikusan komolyak. Igazából ezért imádtam Carollal lenni, mellette nem kellett színlelnem, olyan lehettem, amilyen csak akartam lenni.
- Most hogy így mondod, van némi afrikai beütésed - simogattam elmélázva a borostámat. - Eddig azt hittem, hogy orosz felmenőid vannak, de most már látom, hogy tévedtem. Hogy lehettem ennyire ostoba?
Úgy karolt belém, mintha egy kosztümös filmből szöktünk volna. Már sokszor megígértem Carolnak, hogy majd megmutatom neki a kedvenc filmjeimet. Mugliszületésű révén az én életemnek szerves részét képezték az olyan varázstalan eszközök, mint például a tévé vagy a telefon. Utóbbit mondjuk csak azért tartottam, hogy anyámmal nagy ritkán beszéljek, meg egy-két régi ismerőssel. Ugyanis anya kijelentette az első baglyom után, hogy ő egy ilyen "szaros döggel" nem hajlandó üzengetni nekem. Oké, a baglyom, Papageno tényleg telepiszkította a konyháját, de igazán lehetett volna nyitottabb egy kicsit a varázsvilág felé. De nem, neki feltétlenül a vezetékes telefonon kellett keresnie engem, ha épp eszébe jutottam.
Még le is hajtottam neki a fejemet, hogy könnyebben rám rakja a kalapot. Szörnyen giccses volt, már nem is emlékeztem, melyik darabnál használtuk először, minden esetre ocsmány egy darab volt.
- Ha én leszek Pán Péter, más nem is lehetne Wendy - mosolyogtam rá, majd a nyakába dobtam egy szőrös, flitteres és csillogó sálat.
Leszedtem az egyik állványról egy lófejmaszkot, majd kicseréltem a kalapommal.
- Na, hogy áll? - Megráztam a fejem, majd nyerítettem egyet. Elég gyatrára sikeredett, állatszerepekben annyira nem mozogtam otthonosan, legalábbis lóéban biztosan nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Kedd Május 03, 2016 3:39 pm

Nathan & Carol
Hát igen, tényleg nem véletlenül szerettünk annyit egymás társaságában eltölteni. Mindig megértettük egymást, mintha legilimentorok lettünk volna, de csak egymásnak és senki másnak. Talán nem is véletlenül szerettem bele bolondulásig. Ilyenkor fájt mindig annyira, hogy hónapok kérdése és Hector felesége leszek. Mert akkor már végképp megmarad mindez egy álomnak. De lehet már most is az, csak én nem vagyok hajlandó észrevenni.
- Esküszöm, egyszer kisminkelem magam négerre, de majd akkor, amikor egyáltalán nem számítasz rá. Még egy parókát is beszerzek majd a kedvedért. Nagyon meg foglak rémiszteni. -Igen, ezt borzasztóan viccesnek találtam.
Alig vártam, hogy egyszer filmet nézhessek Nathannel. Mindig csak ígérgette, de még sosem tudtunk eljutni idáig. Talán a közeljövőben majd lesz valami, nem tudom. Mindenesetre nagyon érdekelt, hogy miért is van így odáig ezekért a filmekért, én még sosem láttam egyet sem életemben. Még azt a tévét sem vagy mit, amiben ezeket nézni lehetett. Milyen mutánsnak fog majd nézni, amikor így rácsodálkozom mindenre...
- Szóval én vagyok a te egyetlen Wendyd? -pördültem meg nagyon dívás mozdulattal, a flitteres girlandot lobogtatva. Mire visszafordultam, már egy ló ült a feje helyén, amitől első pillanatban szó szerint sokkot kaptam. Aztán már csak nevetni tudtam rajta. -Mintha ez lenne az igazi fejed. Biztos vagy benne, hogy nem voltak lovak a családodban? Mert ez megmagyarázná azt is, hogy miért olyan gigászi nagy a segged -röhögtem ki. Amúgy nem is volt nagy segge. Szégyen, nem szégyen, volt lehetőségem alaposan megfigyelni, amikor a színpadon játszott.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Hétf. Május 16, 2016 2:52 pm


Carol & Nathan





Valószínűleg nem aludtam volna aznap a sokktól, ha kifesti magát és még parókát is vesz fel a... hát nem a kedvemért, mert én cseppet sem örültem volna neki.
- Mi lenne, ha ezt az ötletet meghagynánk elméleti síkon? - nevettem. - Szép vagy te mindenhogy, de én személy szerint így szőkén és világosan preferállak. Nem vagyok rasszista vagy ilyenek, csak hát na...
Különben tényleg nem voltam rasszista, bármivel meg lehetett vádolni, de ezzel nem.
Tényleg meg akartam neki mutatni azokat a filmeket, de csak nem hívhattam fel magamhoz, mégis milyen lett volna... Amilyen közegből ő jött, ott ezt biztosan nagyon tiltotta volna az etikett, és talán valóban félreérthető is lett volna. Pedig nagyon nevettem volna rajta, amikor rácsodálkozik mindenre és tátott szájjal bámulja a tv-ben a mozgóképeket. Még egy kosztümös film hagyján, de ha valami látványos akciófilm elé ültettem volna le, mondjuk szuperhősök elé... Mondjuk a legviccesebbek kétségkívül a fantasynak csúfolt varázslókról és mágiáról szóló történetek voltak, szegény muglik nagyon elragadtatták magukat. De hát honnan is tudhatták volna, hogy nem ez a varázsvilág?
- Persze, hogy te vagy a Wendym. Mégis ki lenne? A takarítónő, a dramaturg vagy ki? - A takarítónőtől amúgy rettegtem. Valamiért gyűlölt engem, csak azért nem vettem a szívemre az utálatát, mert minden más színészt is legszívesebben leszúrta volna egy partvis nyelével. - Most hogy így mondod, lehet vannak lovak a családban... vagy kentaurok. Különben meg hizlalja az egómat, hogy ennyit nézegeted a seggemet. Nem ítéllek el, a helyedben én is nézném.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Hétf. Május 16, 2016 6:01 pm

Nathan & Carol
Nagyon viccesnek találtam, hogy ennyire sokkot kapott, amikor négerre akartam festetni magam. Szerintem nagyon szórakoztató jelenet sült volna ki belőle, pláne magamat ismerve, biztos előadtam volna neki valami kreténséget is.
- Megijednél, ha hirtelen besötétülnék, mi? -nevettem. Nem is volt kérdéses. Szerintem apa még nála is jobban halálra rémült volna.
Na igen, az aranyvérű társadalom valószínűleg egész hátralévő életemre megvetett volna, ha tudomást szereznek róla, hogy egy mugli születésű férfi lakására mentem és ott mugli ketyerékkel foglalatoskodtunk. Meg biztosan az jött volna ki belőle, hogy mással is, ami jelen helyzetünkre tekintettel nem lett volna igaz. De ha tényleg megtette volna, hogy áthív magához, ez lett volna az utolsó dolog, ami érdekelt volna. Talán apa és Hector miatt még egy kicsit el is szégyelltem volna magam, de az is hamar elmúlt volna. A szeretet és a szerelem el tudja vakítani az embert.
Azok a filmek vagy mik pedig igenis nagyon érdekesek lehettek. Mesélt már nekem hasonlókról, azt sem tudtam, mi fán teremnek, de voltak ilyesmik, az biztos. Én pedig nagyon kíváncsi voltam és alig vártam, hogy a saját szememmel is lássam őket.
- Mondjuk a takarítónő. Mondtam már, hogy a múltkor, amikor olyan sokat kellett rád várnom, el akart kergetni partvissal? Még szerencse, hogy az egyik haverod hősiesen a megmentésemre sietett. -És ez igaz történet volt. Utólag már nagyon viccesnek találtam, ott viszont majdnem öszecsináltam magam a félelemtől. Nagyon ijesztő volt az a néni.
Először majdnem elpirultam a kommentjére - de csak majdnem. Már megvolt rá a frappáns válaszom.
- Persze, hogy a seggedet bámulom, amikor az egész színpadot kitakarja. Olyan vagy mint Maurice Briggs anyósa. -Egyszer benne volt az újságban. Apával hetekig azt a hátsót emlegettük.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Szomb. Május 21, 2016 10:41 pm


Carol & Nathan





Valószínűleg mindenki más megrémült volna, ha befestette volna magát. Élen a családjával. Bár nem tudtam róluk túl sokat, az lejött Carol szavaiból, hogy az apja egy elég konzervatív ember, biztosan nem díjazta volna ezt a viccet. Különben tényleg nem tudtam meg valami sok információt eddig a családjáról, inkább csak elejtett kis morzsákat. A húga sokat beteg, az öccse elég magányos típus, az apja a tökéletes művelt arisztokrata mintaképe, az anyja pedig egy idióta. És ki ne felejtsem a kutyájukat... ő nagyon ostoba volt. A nevét folyton elfelejtettem, valami ritka idétlen névvel áldották meg szegény jószágot.
- Hát igen, eléggé...
A takarítónő azon túl, hogy egy kőkorszaki kövület volt, aki itt ragadt a színházban, meglehetősen agresszívan is védte a territóriumát. A koszt pedig nem bírta elviselni, legalábbis azt nem, amit más okozott. Az például nem zavarta, mikor mocskos vizet kent szét a padlón felmosás címszóval. Az neki tökéletesen megfelelt. Hát jó...
- Ez komoly? - meredtem rá hatalmas szemekkel. - Mármint az, hogy valaki szembe mert szállni vele. Mert az nem lep meg, hogy megtámadott az a fúriafűz leszármazott...
Ezen a beszóláson lehetetlen volt nem megsértődni. Maurice Briggs anyósa elég érdekes adottságokkal rendelkezett, mondjuk úgy, hogy a hátsó fele leginkább egy elefántot vagy egy tehenet idézett. Esetleg a kettő keverékét.
- Ezt most azonnal vond vissza! Többet nem beszélek veled, ha nem kérsz bocsánatot - tettem karba a kezem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Szomb. Május 21, 2016 11:02 pm

Nathan & Carol
Nem véletlenül nem beszéltem neki sokat a családomról. Nem éreztem úgy, hogy sokat kéne tudnia róluk, amennyit elmondtam, az éppen elég volt, meg gondolom, nem is szívesen hallgatta volna, hogy milyen az aranyvérű fényűzés. Talán inkább ez volt az első számú oka, hogy hallgattam, túl felvágósnak tűnhettem volna. Azt pedig egyáltalán nem akartam, még csak az kéne, hogy olyannak lásson, amilyen nem vagyok. Mások nem érdekelnek, de ő igen.
Innen nézve már tényleg nagyon vicces volt, hogy mit művelt az a nő velem, vagyis mit művelt majdnem. Szerintem sokkot kaptam volna, ha tényleg megkerget. Ijesztőbb volt mint Frics, aki valamilyen úton-módon még mindig élt. Pedig sokszor már azt hittem, hogy nem kel fel reggel, annyira öreg volt már. Ő is rendesen utált engem, habár mindenki mást is.
- Ja, szembeszállt vele, asszem Charlie. Mert hogy "Nathan nagyon mérges lenne, ha hagynám, hogy bántsák a múzsáját" -forgattam a szemem mosolyogva. -Még nem is vagyok a múzsád. Majd ha írsz nekem néhány szonettet, az leszek. Vagyis megfontolom, hogy elfogadom-e ezt a megtisztelő pozíciót.
Nem tudtam nem nevetni rajta, hogy mennyire kiakadt Briggs anyósán. A helyében én is besértődtem volna, bár nekem még sokkal sértőbb lett volna, mivel lány voltam. Igen, ez logikus.
- Úgysem bírnád ki, hogy ne beszélj velem, akkor nem lenne még-nem-múzsád. -Lehúztam a fejéről azt az idióta lófejet, hogy nyomhassak egy engesztelő puszit az arcára. A borostája még mindig szúrt, de egyáltalán nem zavart.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 27

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Szer. Jún. 01, 2016 11:50 pm


Carol & Nathan





A legkevésbé sem zavart volna, ha a családjáról beszél. Nem érdekelt, mennyire más társadalmi pozícióban volt és mennyire más közegben nőtt fel. Ezt legfeljebb érdekesnek, de semmiképp sem taszítónak találtam. Tudtam, hogy nem akar felvágni azzal, mennyi pénze van az apjának, micsoda birtokaik vannak, kik ők és még sorolhatnám. Ha azt mondta volna, hogy kiruccantak nyáron a párizsi nyaralójukba, nem értelmeztem volna dicsekvésként. Számára ez épp olyan természetes volt, mint számomra az, hogy leugrottam a kisboltba tejért.
- Egyértelmű, hogy elfogadod. Persze előbb írnom kéne pár szonettet hozzá, de ne aggódj, ami késik, nem múlik. Ma este neki is állok és megírom életem fő művét. Mondjuk... Ódák Carolhoz disztichonban. Mit szólsz a címválasztáshoz? - Még nem mutattam meg neki a verseimet. Sőt, lényegében még senkinek sem mutattam meg őket. Imádtam írni, de ez számomra csak arra volt jó, hogy kiadjak magamból mindent. És épp ezért nem mutathattam meg senkinek, azokról a dolgokról jobb, ha nem tudnak.
Ebben igaza volt, úgysem bírtam volna ki sokáig mellette szótlanul. Nem azért, mert kínos lett volna mellette a csend, hanem azért, mert mindig volt valami közlendőm számára. És még csak igazán haragudni sem hagyott, hiszen most is azonnal kiengesztelt egy puszival.
- Ugye tudod, hogy nagyon aljasak a módszereid? - tettem karba a kezem. - Nem hagyom ám magam ennyivel meggyőzni... Ennél több kell ahhoz, hogy megbocsássam ezt a mérhetetlenül nagy sértést. Örülj, hogy nem hívlak ki párbajra a becsületem megsértéséért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm

Nathan & Carol
Soha nem vágtam volna fel a származásommal, főleg nem őelőtte. Annál sokkal jobban szerettem és tiszteltem, hogy aztán ennyivel mindent tönkretegyek kettőnk között. Még akkor is, ha az a minden pusztán barátság. Még az is megéri ezt, sőt, még jóval többet is.
- Igazán lehetnél fantáziadúsabb a címadásban, de legyen, nekem ez is jó lesz. Csak aztán el ne felejtsd megírni őket, mert akkor nem a meghatottságtól, hanem a csalódás miatt fogok pityeregni. -Nyilván egyiket sem tettem volna, csak ugrattam vele. Nem voltam az a sírós fajta, hiába lettem mostanában a szokásosnál is érzékenyebb. De hát ki ne lenne az, amikor hirtelen hozzáadják valakihez minden előzetes jelzés vagy kérdés nélkül. Még akkor is, ha az a valaki éppenséggel az én Hectortám. De emiatt sem sírtam neki. Nathan gyakorlatilag még sosem látott sírni, amióta ismertük egymást, ez a kiváltság csak apát illette meg. És talán Hectort, ha éppen hozzá mentem a gondjaimmal, mert apának nem akartam elmondani őket.
Sosem tudtunk kussban maradni egymás mellett. Vagy egyszerűen csak nyugton maradni. Nem tudom, mit hoztunk ki mindig egymásból, de hogy valami nagyon különlegeset és erőset, az biztos. Talán ez jelentheti azt, hogy... de nem jelenti. Mégis miért jelentené? Esélytelen.
- Nem vagy te egy kicsit telhetetlen, Natey? -forgattam a szemem, sikertelenül próbálva elfojtani egy mosolyt. -Mellesleg annak nem lenne jó vége, ha párbajra hívnál, nem lennék képes rád emelni a pálcámat. -Meg senki másra sem igazából. Ekkor szúrtam ki a szemem sarkából az órát a falon, ami vészjósló időt mutatott. Vissza kéne érnem a Roxfortba, mielőtt leváltják az őrgárdát. Most még be tudtam surranni. -Basszus, már ennyi az idő? Rohannom kell, ne haragudj. Majd... majd holnap is jövök, oké? -Anélkül, hogy a válaszát megvártam volna, kapott egy csontropogtató ölelést, egy gusztustalan kalapot a fejére, aztán már el is tűntem. McGalagony nagyon pipa lenne, ha megint elkapnának.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Nathan & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Nathan & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Ms. Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: