HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Jack Durward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Jack Durward   Hétf. Ápr. 18, 2016 4:24 pm




Jack Durward


Becenevem:
Jack, Jacky

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1998. március 3.

Volt házam:
Hugrabug

Foglalkozásom:
testi fogyatékossággal élő gyerekekkel dolgozom

Patrónusom:
fókabébi

Pálcám:
fűz, egyszarvúszőr, 10 és háromnegyed hüvelyk, rugalmas

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Carston Durward (43) üzletvezető. Írországban, a szülővárosomhoz közeli nagyvárosban van egy nagy és jól menő boltja. Sok időt szokott otthon tölteni, mivel a pozíciója miatt egyáltalán nem szükséges minden nap minden órájában bent lennie. Egyébként nem egy olyan figura, aki könnyen kimutatja az érzelmeit, inkább csak gyenge nonverbális jelzésekből lehet észrevenni. Velem mindig ez volt a helyzet. Közelebb állnak hozzá a testvéreim, bármennyire is próbál úgy tenni, mintha nem tenne különbséget a gyerekei között. Azért szeret engem, azt hiszem, valahol mégiscsak szeret.

Anyám:
Calleigh Durward (40) háziasszony. Otthon van, nem dolgozik, apa bevéleteiből anélkül is boldogan megélünk. Fiatalon házasodott meg és elég fiatalon is szült először - nem engem. Lett volna egy bátyám is, de ő egy baleset következtében a terhesség utolsó trimeszterében meghalt, már halott gyereket kellett anyának kihordania. Ez nagyon megviselte és valószínűleg ez is indította el benne azt a folyamatot, ami mostanra már kiteljesedett. Nagyon akart egy másik gyereket, hogy az segítse át a gyászon és persze hogy megint anya lehessen. Azt akarta, hogy minden tökéletesen menjen, hogy most már övé lehessen a világ legjobb, legszebb és legészségesebb kisgyereke. Ez lettem volna én. De nem lettem az. Anya nem igazán tudta feldolgozni a tényt, hogy nem vagyok egy tökéletes gyerek, hogy nem vagyok ilyen jó, olyan jó. Sosem szeretett engem, azt hiszem.

Húgom:
Tamara Durward (15) a nagyobbik testvérem, hollóhátas, ötödikes. Nagyon közel áll hozzám, ahogy én is hozzá, olyan igazi báty-húg kapcsolatunk van egymással. Bármilyen problémája akad, mindig engem keres meg és velem beszéli ki a gondjait, csak tőlem vár vagyis inkább fogad el segítséget. Jó eszű és lelkű lány, sok barátja van, sokan szeretik, nem igazán keveredik konfliktusokba. A bajai legnagyobb okozója inkább a naivitása, de ebben még én sem lehetek segítségére, mivel legalább olyan naiv vagyok én is mint ő, ha nem még jobban.

Öcsém:
Axel Durward (14) a kisöcsém, negyedikes mardekáros. Ami azt illeti, szóba sem hajlandó állni velem. A többi mardekáros előtt legszívesebben azt is letagadná, hogy a testvére vagyok. Szánalomra méltónak érzi, hogy nem vagyok olyan mint ők, hogy nem vagyok tökéletes, akivel büszkélkedni és dicsekedni tud. Megvetően és elutasítóan bánt velem bármikor is próbáltam közeledni utána, ezek után ezzel fel is hagytam. Hogy mindezt komolyan is gondolja vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre borzasztóan fáj és rosszul esik, hogy így viszonyul hozzám.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Végtelenül kedves ember vagyok, még sosem volt egy rossz szavam sem másokhoz. Soha nem is jönnének ilyenek a számra, egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy bárkinek is így nekiessek. Főleg nem ok nélkül. A lelkiismeretem ezt nem tudná elviselni.
Pozitív és optimista alkat vagyok, aki mindenkiben csak a jót látja és mindenkihez ez alapján áll hozzá. Még anyámban is próbálom megtalálni azt a szerethető valakit, akiről biztos vagyok, hogy benne rejtőzik. Hiszen a testvéreimet szereti...
Nagyon nehéz elszomorítani, általában a vidám arcomat mutatom mindenki előtt, még akkor is, ha legszívesebben már elsírtam volna magam órákkal előtte. Mindig is fontosnak éreztem a mosolyt és a nevetést, hogy felvidítsam azokat, akiknek arra lenne szükségük, mert attól az én kedvem is mindig sokkal jobb lett.

Negatív tulajdonságaim:
Túl naiv vagyok és könnyen befolyásolható is ezáltal. Hajlamos vagyok a szépre fókuszálni és egyáltalán nem veszem észre olykor az intő jeleket, hogy éppen kihasználnak emiatt. Sokszor estem pofára, de ezekből a hibákból nem tanultam. Akárhányszor löktek fel, annyiszor felálltam, de valahogy újra és újra belekerültem ugyanabba a helyzetbe.
Nem tudok kiállni magamért. Sosem tudtam, egyszerűen még ez a minimális konfliktus is távol áll tőlem, hiába van szó kizárólag önvédelemről. Inkább megengedem, hogy átgázoljanak rajtam és bántsanak, de senkivel szemben nem tudom megvédeni magamat.

Múltam:
A kisfiú békésen ült a szőnyegen. Precíz és fontoskodó mozdulatokkal pakolgatta a nagy, szivacsos kockákat, amikből minél nagyobb házat próbált építeni a kis plüssállatainak. Egyedül volt, legalábbis azt hitte, hogy teljesen egyedül van a szobában. Nem vette észre a szüleit, akik ott álltak az ajtóban, mögötte és őt figyelték. Nem is hallotta a beszélgetésüket. Pedig ezúttal róla volt szó. Ami azt illeti, sokszor volt szó róla a szülei között és hiába beszélték mindezt gyakran az orra előtt, de ő mégsem tudott erről semmit sem.
Jack furcsa gyerek volt. Másfél éves korában még egyszer sem nyitotta ki a száját, hogy beszéljen. A nevére sem hallgatott, nem figyelt oda, ha szóltak neki, legyen szó bármiről is. Anyja egyre gyakrabban lett ideges tőle, hogy nem reagál semmire, ő viszont mit sem értett az egészből. Csak sírt tehetetlenségében és értetlenségében. Nem tudta felfogni, miért olyan mérges az anyja és miért rázza a kis vállait, miközben a szája csak úgy jár. Ő nem hallotta a hisztérikus zokogást.
Jack nem hallott semmit.
- Éppen ideje lenne speciális kezekbe adni -szólalt meg Carston, Jack édesapja, feleségéhez intézve szavait, miközben tekintetét végig gyermekén tartotta. -Ez így senkinek sem jó, főleg neki nem.
Calleigh a fejét rázta, hevesen és ellentmondást nem tűrően. Mozdulataiban volt valami kétségbeesett ragaszkodás ahhoz, amihez nem kellett volna ragaszkodnia. Berögzült a fejében, hogy fia teljesen egészséges és minden rendben van vele. Mert az ő gyermeke csak tökéletes lehet, mindenféle probléma nélkül. Másképp nem lehet.
- Nem, Carston, nem -vágta rá makacsul. -Jacknek nincsen semmi baja. Egyszerűen csak gyűlöl engem, rossz gyerek. Azért csinálja ezt, hogy engem bosszantson.
- Ne beszélj hülyeségeket, te is tudod, hogy ez nem igaz. Jack messze áll a rossz gyerektől és téged sem gyűlöl. Cal, lassan el kell fogadnod a tényeket.
- Itt nincs semmilyen tény! -csattant fel hisztérikusan a nő. -Hagyd ezt abba, hagyd abba!
Carston tökéletes higgadtsággal fogadta felesége kifakadását, az utóbbi időben megtanulta kezelni az ilyen érzelmi kitöréseit. De persze Calleigh mindig is érzelmileg kissé labilis volt, ezzel élt együtt a házasságuk kezdete óta, de már előtte is.
- De igen, Cal, vannak tények -válaszolt határozottan. -Jack süket. Fogadd el.
- Nem, nem, nem! -tört ki belőle a zokogás kétségbeesett sikolyok kíséretében és lekuporodott a fal tövébe, miközben könnyei csak úgy patakzottak az arcán. Tisztában volt vele, hogy a méhében növekvő még apró kis magzatnak nem tesz jót ez a zokogóroham, de nem tudta visszatartani. Elvégre a gyerekéről volt szó, aki közel sem volt annyira tökéletes mint azt ő hitte.
Carston a feleségére nézett. Tudta, hogy meg kéne nyugtatnia, de képtelen volt rávenni magát, hogy segítsen rajta. Haragudott rá a gyűlölet miatt, amit közös gyerekük irányába tanúsított. Elfordult tőle és a fia felé indult, szándékosan megkerülve őt, nehogy megijessze, ahogy hirtelen mögé kerül. Jack felnézett rá, arcán őszintén boldog mosoly terült el, ahogy meglátta édesapját. A férfi a karjába emelte gyermekét.
- Elviszlek valahová, Jacky. Vannak emberek, akik tudnak könnyíteni a helyzeteden. -Tudta, hogy a fiú nem hallja és nem érti, amit mond, de mégis ki kellett mondania hangosan a gondolatait. Bármit megtett volna érte, hogy egyszem fia segítséget kapjon.


Négy éves koromra megtanultam szájról olvasni, öt évesen már egész profin használtam jelbeszédet a koromhoz képest, nyolc éves koromra pedig beszélni is sikerült megtanulnom. Úgy ahogy. Ezek mindegyike még nagyon kezdetleges fázisban volt, döcögősen ment, de az évek során egyre jobb és jobb lettem mindegyikben. Mostanra azt hiszem azt mondhatom, hogy ezek mindegyike az életem részévé vált, teljes magabiztossággal megy mindegyik és ha valaki nem tudja rólam, hogy nem hallok, az talán észre sem venné a különbséget. Megtanultam úgy élni, ahogy a legtöbb ember, beilleszkedtem a társadalomba és többé-kevésbé úgy élem az életemet, ahogyan azt kell.
Anyámmal megromlott a kapcsolatom, kizárólag őmiatta. Nem én akartam, hogy így legyen, mindig próbáltam közeledni felé, igyekeztem jó gyerek lenni, a lehető legjobb. Nem sok sikerrel jártam benne, mostanában már nem is próbálkozom. Feladtam minden kísérletet, hogy anya kedvére tehessek, egyszerűen teljesen reménytelen a helyzet. Ez nagyon bánt és fáj, elvégre melyik gyereket ne viselné meg, ha az anyja így áll hozzá? Apa szintén eltávolodott tőlem. Nem akarta elveszíteni anyát, így kénytelen volt kissé áthúzni felé az én oldalamról, elvégre ott van a két kistestvérem is, akiknek még szükségük van egy stabil családi környezetre. Anya a házból is el akar küldeni. Azt mondja, nagyfiú vagyok, el tudom látni magam. Amíg befejezem a Roxfortot és az akadémiát, maradhatok, de utána biztosan ki fogja rakni a szűrömet. Talán ez a legrosszabb az egészben. Nem akarom otthagyni a húgomat.
A Roxfortban sokszor érzem magam egyedül. Első óta sokan rám szállnak, de a házamból legalább senki nem bánt. A másik háromból viszont nagyon is. Sosem fogom megérteni ezt a fajta hozzáállást, talán nem is lesz rá szükségem. Egyszerűen meg kell szoknom, hogy ilyen emberek is vannak. Lehetsz bármennyire jó és odaadó, nem fog mindig mindenki szeretni. Jövőre talán minden más lesz az akadémia falai között. Ki tudja mit hoz még az élet.
Senki nem érti, milyen szépek a színek, amikor nem szólnak közbe a hangok.

Külsőm:
Átlagos magasságú vagyok és vékony alkatú, a hajam eredetileg... hát ilyen fura, barna színű és olyan mintha őszülne, pedig nem, kiskorom óta ilyen. Mostanában már úgyis festem, mégpedig zöldre. Oka igazából nincsen, csak... csak zöld. Kék szemeim vannak, amikben mindig látszik minden gondolatom és érzésem, ha akarnám sem tudnám leplezni semelyiket sem. Gyakran van rajtam kenguruzsebes, kapucnis pulcsi, egy egész hadseregre elegendő van belőlük, ugyanis mindig fázom, hiába nőttem fel Írországban. Sapka is szokott a fejemen lenni, ha éppen olyan a hajam mint egy gyeptégla tornádó után.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
öblítő, szappan, virágoskert

Mumusom:
sikolyok

Edevis tükre:
A szobámban ülök és a folyosóról anyám hangját hallom, amint azt mondja, hogy "ne haragudj, Jack, szeretlek".

Hobbim:
Nyaranta nyári táborokban szoktam besegíteni, gyerekeket tanítok jelbeszédre. Emellett nagyon sokat járok rendezvényekre és hasonló helyekre érzékszervi diszabilitással (értem azt: süket, néma, vak) rendelkező fiatalokon segítek, támogatom őket és átsegítem őket a nehéz helyzeteken. Amolyan mentori munkát végzek.

Elveim:
Ne ítélkezz azokon, akiket nem ismersz.
Ne írj le senkit egy hiba miatt.
Ne sajnálkozz senkin: a támogatásodra és a vidításodra nagyobb szükségük van mint a sajnálatodra.

Amit sosem tennék meg:
Nem ártanék senkinek és semminek, még akkor sem, ha arra okom van.

Ami zavar:
A társadalom egyik legfőbb betegsége: a diszkrimináció, rasszizmus, antiszemitizmus és az összes többi ilyen szép szó, amit ebbe a csokorba be lehet fogni.
Ha sajnálnak, mert "hátrányos helyzetű" vagyok. Ez nem erről szól.

Ami a legfontosabb az életemben:
Mosoly

Ami a legkevésbé fontos számomra:
A tökéletesség

Amire büszke vagyok:
Hogy még ebben az állapotban is képes vagyok teljes életet élni.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Mondanám, hogy azt, de akkor talán én sem lennék most az, aki vagyok.

Így képzelem a jövőmet:
Folytatni szeretném a nyári tevékenységeimet, emellett pedig családot is szeretnék alapítani. Vagy legalább annyi, hogy legyen mellettem valaki, aki tényleg szeret.

Egyéb:
süket vagyok




Playby:
Sean McLoughlin


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Jack Durward   Szer. Ápr. 20, 2016 10:21 pm




Elfogadva


Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire különleges és érdekes karaktert. Nem hiszem, hogy sokan bevállalnának egy ilyen nehezen alakítható karaktert, mint amilyen Jack is, de örülök, hogy te ezt a kihívást választottad. Minden egyes kis pont nagyon tetszett a lapodban, de amit külön kiemelnék, az az előtörténeted, és annak is a legutolsó mondata - persze a többiért is odáig voltam, ugyanis nagyon hitelesen festetted le elénk a tökéletes gyerekre vágyó, elkeseredett anya képét. Mindemellett pedig Jack egy nagyon édes srác - és valami szuper a hajszíne.
Nincs is más dolgod, mint playbyt foglalni, meghirdetni a keresettjeidet és minél több játszótársat keresni!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Jack Durward
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Félvér-
Ugrás: