HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Julia & Dominic

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Julia & Dominic   Szomb. Ápr. 16, 2016 10:54 pm

Julia & Dominic
Szünet volt, én pedig kivétlesen ráértem, így ki tudtam használni a lehetőséget, hogy időt töltsek a menyasszonyommal. Továbbra sem szívleltem túlságosan a gondolatot, hogy hónapokon belül mgnősülök, de ez ellen nem sokat tehettem már. Azaz minden egyéb nélkül mondhattam volna, hogy köszönöm, de ezt így én nem, leveszem a gyűrűt az ujjáról és útnak eresztem, mehet isten hírével. De ez mégsem volt ilyen egyszerű. Több bajom lett volna belőle, mint ha feleségül veszem, neki pedig még inkább. Egy olyan lányt, akit már egyszer elutasítottak, senki sem akar majd eljegyezni, ami egy aranyvérű nő életét tönkre is teheti. Nekem pedig az aranyvérű körökben nagyon fontos tiszteletemet és megbecsülésemet venné el, ami akár a Libro Clava veszte felé tett hatalmas lépés is lehetne. Egyiket sem kockáztatom meg szívesen. Tehát maradt az a választás, hogy elfogadom a tényt: mindenféleképpen el fogom venni feleségül Stephen Burke lányát.
Öt óra után nem sokkal keltem, pedig ma a Szent Mungóban sem volt semmiféle munkám. Ez viszont nem akadályozott meg a korán kelésben, amiről a megszokás is tehetett. Gyerekkorom óta ne aludtam jól, egyszer nem történt meg, hogy öt óránál többet sikerült REM állapotban töltenem, ha pedig mégis, utána borzasztóan rosszul voltam. Ebben a formában állt be a bioritmusom. A találkozót délutánra beszéltem meg Juliával, így bőven volt időm, hogy elkészüljek én magam is, és a házimanóknak is feladjam a napi feladatukat. Nem mintha anélkül nem tudták volna, de amikor vendégek érkeztek a kúriába, mindig más dolguk volt mint nagy általánosságban. Vacsorára is - amire természetesen meghívtam a Burke lányt is - olyan menüt állítottam össze nekik, amilyet nem gyakran ettem egyedül itthon. A terv ennyivel el volt intézve.
A levelemben említettem Juliának, hogy sajnos nem fogok tudni elmenni érte, mert még a találkozónk előtt dolgom van. A magam részéről hatalmas udvariatlanságnak tartottam ezt, de nem tehettem semmit ellene, elintéznivalóm ugyanis tényleg akadt, mégpedig fontos és halaszthatatlan. Ő pedig járt már itt a kúriában, gond nélkül ide fog tudni hoppanálni. Bár az elmulasztott, de mégis fontos tett miatt, ami alatt azt értem, hogy érte megyek, egy kis mennyiségű önundor elért engem is. Hamar elpárolgott.
Apám régi dolgozószobájában ültem az íróasztalnál, a manóknak is szóltam, hogy ide irányítsák majd Juliát. Libro clavás papírokat rendezgettem és néztem át, akadtak olyan kérdések, amikre Levinnel nem találtunk megoldást a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával. Ezeket pedig meg kellett oldanunk. Mindenre pontos és hézagmentes válasz kell.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Vas. Ápr. 17, 2016 6:43 pm




Gyerekfejjel még azt hinné az ember, hogy az iskolai szünetek azért vannak, hogy a tanulók pihenéssel töltsék az időt, kipihenve a tanév fáradalmait, erőt gyűjtve a következő „kör” előtt, ehhez képest? Másból sem állt az egész, csak rohanásból, könyvvadászatra a könyvtárban, vizsgákra való készülődéssel, vásárlással, hisz néhány új pennát és hozzávalót sem ártott volna vennem a bájitaltan órákhoz, és akkor még ott volt a közelgő esküvővel kapcsolatos dolgok is... igaz, hogy van már külön szervező megbízva vele, lévén egyikünknek sem igazán fért bele az idejébe ilyesmi, de akkor is voltak olyan dolgok, amiknél mindenképp jelen kellett lenni az ember lányának. Mint például a ruhapróbán.
Nem mint ha különösebb gondom lenne a szép ruhákkal, vagy az öltözködéssel, de amikor órák hosszatt kell egy kis pódiumon állni, amíg a varrónő elvégzi az összes szükséges módosítást a ruhán, nos... az fárasztó tud lenni. Magassarkúban meg pláne, mert nem úgy van az, hogy valami kényelmeset vesz fel hozzá az ember, mert a ruha esése, meg tudomisén!
Jobb híján az előző nap, Dominictól kapott levelet olvasom el már nagyjából századszorra, hogy biztos, hogy jól emlékszem-e a dátumra, vagy a pontos időre, amit megadott benne – természetesen jól, de akkor is olyan lámpaláz kezd úrrá lenni rajtam, mint amikor először látogattam el a kúriájába. Pedig ez a mostani nem az első lesz... Azt hittem, kellően elmegy vele az idő, de még mindig volt némi szabadidőm a megbeszélt időpontig, így mielőtt a birtokra hoppanáltam volna, még sétálgattam egy darabig az üzletek közt nézelődve.
Valahol csalódottsággal töltött el, hogy Dominic nem tudott eljönni elém, bár azt nem mondom, hogy meglepne a dolog. Mégiscsak felnőtt férfi, megvan a saját életvitele, életritmusa, munkája, magánélete, amibe most még rám is időt kell szakítania – minden bizonnyal nehezebben kivitelezhető, mint mondjuk az én esetemben.
Sok holmit nem vittem magammal, lévén nem szándékoztam az éjszakát is ott tölteni, így egy egyszerű, apró táskában is elfért mindenem. A bejárattól nem messze bukkantam fel, majd miután úgy tűnt, senki sincs az udvaron, végül az ajtóhoz sétáltam, hogy bekopogjak.
A manók seregére bíztam a kabátomat, majd az egyiküket követve el is indultam a hatalmas épületben, amerre vezettek. Az igazat megvallva nem voltam biztos benne, hogy magamtól is kitalálnék, ha most hirtelen magamra hagynának, bár eleinte Roxfortban is sikerült eltévednem, nem egyszer... idővel megszokja az ember, nem igaz?
Ahogy megállunk az egyik ajtó előtt, megérkezve, hálás mosollyal intek a manóknak, hogy elmehetnek, majd még egyszer végigsimítok a ruhámon, eltüntetve, az odaképzelt gyűrődéseket az anyagra. Végül pedig bekopogok... mert így érzem rendjén, valahogy illetlennek tűnne csak úgy benyitni, így amíg valami jelét nem kapom bentről, hogy szabad, csak türelmesen várakozok. Ha kell, csak pár másodpercig, ha kell, hosszú percekig, bár ha semmi életjelet nem érzékelek bentről, akkor azért idővel megismétlem a kopogást, biztos ami biztos...
- Szervusz. - köszönök végül, belépve az ajtón, talán kissé sután, de valahogy magam sem vagyok benne biztos, melyik lenne az ide illő... a jó napot túlságosan is hivatalos, a szia meg túlontúl közvetlen... maradok tehát arany középútként a latinból átvett verziónál.
- Örülök, hogy újra látlak. Ezt neked hoztam. - veszem elő a táskámból az apró, édességeket rejtő díszdobozt, amit ajándék gyanánt hoztam, hogy átadjam neki, vagy ha nem venné el, csak az asztala szélére helyezzem óvatosan. Lehet, hogy  férfiakhoz jobban illik valamilyen alkoholos ital ajándék gyanánt, de egyrészt azokhoz egyáltalán nem értek, másrészt mivel nem vagyok még nagykorú, úgy sem vehetnék sehol, úgyhogy felejtős a téma.
- Még mindig olyan sok a munka? - pillantottam az egyik iratkupac felé, igaz, azt nem láttam, mi volt rájuk írva. Ha láttam volna, sem valószínű, hogy elolvasom, mert képzelem, mennyit értenék a patológus szakkifejezésekből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Hétf. Ápr. 18, 2016 11:41 pm

Julia & Dominic
Engem egyáltalán nem foglalkoztatott az esküvő, pontosabban maga a szertartás, ezáltal pedig nem is állt szándékomban különösebben sok időt tölteni vele. Pontosabban semennyit sem. A lényeget vázlatpontokba szedtem, összeállítottam egy listát a meghívottakról, ezek után pedig mindent a manókra bíztam. Nekik kell elrendezniük, és biztos lehetek benn, hogy jó munkát fognak végezni, elvégre ez a dolguk. Engem különösebben az sem érdekelt, hogy mi hogyan fog kinézni, hol milyen díszítés lesz, miből mennyi, miből milyen. Már a legelső találkozásunk alkalmával megmondtam Juliának, hogy ha ő szeretne, nyugodtan beleszólhat bármibe, csak kérnie kell, mert engem hidegen hagy ez az egész. Ha sablonesküvő lesz, akkor sablonesküvő lesz, addig, amíg senki nem tud semmi fontosba belekötni, nem tud megérinteni az ügy.
Esküvői ruhával nekem természetesen nem akadt gondom, persze tisztában is voltam vele, hogy ez nőknél sokkal kényesebb téma mint a férfiaknál. A szekrényemben többtíz öltöny sorakozott katonás rendben, volt miből válogatnom az esküvőre. Mindegyik hibátlan volt, újszerű, gyakorlatilag úgy néztek ki, mint amit még egyszer sem hordott senki és frissen kerültek elő a szabászatból. Mindig is nagy gondot fordítottam a megjelenésemre, pusztán a saját komfortérzetem miatt, nem pedig azért, hogy mások igényei szerint pragmatikus legyek. Az hidegen hagyott.
Azonnal meghallottam a kopogást, habár halk volt, ennél sokkal határozottabbakhoz szoktam, és amint a bekezdés végére értem, amit éppen olvastam, felemeltem a fejem és kiszóltam, hogy bejöhet. Az ajtót figyeltem a tekintetemmel. Biztos voltam benne, hogy Julia lesz az, de nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha csakis a munkámra figyelnék, nem pedig rá. Ami tekintettel arra, hogy én hívtam át őt ide, magamhoz, etikátlan viselkedésnek bizonyult volna.
Amint belépett az ajtón, leraktam a kezemben tartott papírt az egyik dosszié tetejére és megigazítottam, hogy egyenesen álljon, rendben.
- Szia, Julia -álltam fel a székemből és megkerültem az íróasztalt. Nem volt szokásom köszönni, most is alig bírtam kierőszakolni magamból ezt a két rövid szót. Remélhetőleg nem érződött a hangomon, hogy nem természetes úton alkottam hangokat.
- Én is örülök, hogy el tudtál jönni. Remélem, semmi fontostól nem szakítottalak el. -Valójában teljesen hidegen hagyott, hogy volt-e dolga vagy sem. Ha volt is, nyugodtan nemet mondhatott volna nekem, biztosan nem vettem volna a szívemre, hogy nem tud velem találkozni. Messze nem voltam egy sértődős alkat. De hát persze, az etikett kötelezően fakultatív válaszokat eredményezett. Előhúztam a kezem a zsebemből, ahol eddig volt, hogy átvehessem tőle a díszdobozt. Meglepő módon furcsán aranyosnak találtam, hogy egy tizenhét éves fiatal nő ilyet hoz a vőlegényének. Nem is baj az, ezzel nincsen semmi gond. -Köszönöm. Félreteszem későbbre. -Azzal az asztalra helyeztem a dobozt is. Persze tudtam, hogy úgysem fogok enni belőle, nem vagyok édesszájú, de kárba biztosan nem fog veszni. Az igazán... udvariatlan lenne.
- Abból mindig bőven sok van -pillantottam az asztalon heverő papírokra, többek között azért, hogy biztosan nem tud-e meg róluk semmit, amit nem kéne neki. De erre nem sok esély volt. -Mára viszont éppen elég volt a munkából. Szép idő van kint. Esetleg sétálhatnánk a parton, feltéve, ha nem szeretnél inkább benn maradni. -Valóban jó idő volt, meleg és tavaszias, kivételesen pedig a megszokott és gyakori vízparti szél sem volt olyan erős. Sokan nem értették, hogy bírom ki ebben a kúriában, de valójában csak így bírtam meglenni. Egy olyan helyen, ahol sosem csap semmi akár csak egy kis zajt is, megőrültem volna.
Türelmesen néztem rá, várva a válaszát. Itt most ő dönt. Ami azt illeti, szinte minden ilyen dologban ő fog dönteni a házasságunk éveiben is. Igazán nem esik nehezemre így alkalmazkodni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Kedd Ápr. 19, 2016 8:39 pm




Nos, ha Dominic nem is jött túlzottan lázba az esküvő gondolatától, meg az azt megelőző készületektől, én azt legalább minimálisan szerettem volna beleszólni a szervezésben ebbe-abba, amennyire időm engedte a suli mellett – még úgy, hogy a nagyját úgy is a manók intézték. Elvégre egyszer házasodik az ember, jó esetben, és attól, hogy esetünkben még muszájból történik, még nem kell, hogy olyan érzése legyen az embernek, mint ha épp akasztáshoz sétálna, nem az oltárhoz, nem igaz?
Szerencsére a kopogást követően nem kellet túl sokat várakozni, úgyhogy sietve be is nyitok, hogy közelebb sétáljak a íróasztalhoz, átadva a kis ajándékomat. Nem tudom, mennyire sikerült eltalálnom az ízlését, de talán idővel, ha jobban megismerjük egymást, ebben is magabiztosabb leszek, nem csupán sötétben tapogatózom.
- Nem, nem igazán. Akármennyire is szeressem a Roxfortot, néha kell egy kis környezetváltozás, és mióta apámmal ketten maradtunk, az otthonunk sem az többé, ami régen volt. - felelem csendesen, szándékosan nem magyarázva túl a dolgot, így Dominic betudhatja az egészet annak, hogy csupán édesanyám halála viselt meg ennyire. Tekintve, hogy viszonylag ismert személyiség volt, akkoriban még az újságokban is több cikk megjelent róla, tekintve, hogy ő is aranyvérű volt. Arra meg, hogy azóta mi történik az otthonunk falai közt, nem igazán van senkinek  rálátása.
- Azt elhiszem... elég csupán ránézni. - biccentek finoman az irathalmaz felé, már így ránézésre is szép mennyiség, hát még ha mindet át kell olvasni, vagy egyébb tennivalója is akad vele az embernek.
- Szerintem nagyszerű ötlet! Úgy is kész ritkaság számba megy, ha nem a megszokott, ködös, esős idő van, bűn lenne ilyenkor egész nap bent ücsörögni. A vízpartok közelében séálni pedig mindig kellemes kikapcsolódás, pláne, ha még a naplemente is ott éri az embert. - jegyeztem meg derűsen,  egészen fellelkesedve az ötleten, részemről akár egészen vacsoráig is kint maradhatunk, egyáltalán nincs ellenemre.
Még csak a kabáomat sem viszem magammal, hisz ahogy Dominic már említette, meglepően szép időnk van, és vízközelben amúgy is melegebb van így este felé közeledve, mint egyébként. Csak amikor már elhagyjuk az épületet, lépek közelebb a jegyesemhez, hogy hacsak nincs különösebben ellenére, belé karoljak, és úgy folytassuk a sétánkat a part felé.
- Mesélsz nekem arról, hogy miért pont a patológia? - töröm meg a csendet valamivel később, kíváncsi tekintettel pillantva a férfira, mert... nos, szerettem hallgatni, ahogy mások mesélnek, és kettőnk közül többnyire én voltam az, akinek jobban megeredt a nyelve, másrészt azt hiszem, mondhatjuk, hogy egyáltalán nem átlagos munkáról van szó, és el sem tudtam képzelni, hogy mi lehetett az indítéka, hogy pont ilyen szakmát választott. Nem mondanám, hogy egyáltalán nem viszonyogtam a gondolattól, hogy a napja nagy részét halottak közt tölti, de... talán ha beszélünk róla, ha jobban megismerem őt, és a gondolkodásmódját, akkor könnyebb lesz megszokni, elfogadni ezt is. Mint ha amúgy olyan sok beleszólásom lenne a dologba... Eszem ágában sem volt.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Pént. Ápr. 22, 2016 11:13 pm

Julia & Dominic
Ami azt illeti, valahol egészen örültem annak, hogy őt ennyire foglalkoztatja az esküvő témája. Én ugyan teljes mértékben rá mertem bízni a házimanókra a szervezést és az előkészületeket, azért mégis megnyugtató volt tudni, hogy egy érintett személy is benne van a témában. Julia pedig nem volt olyan ostoba menyasszony, mint amilyen némely aranyvérű kisasszony lenni tudott. Hányszor kárörvendtem én, amikor valaki egy hasonló istencsapását fogott ki maga mellé... Én persze nem bírtam volna elviselni egy ilyen nőt. Julia esetében viszont nem volt ezzel probléma, éppen ezért mertem bármit rábízni, amit másképpen szeretett volna csináli az esküvőt illetően. És később sem állt szándékomban korlátozni semmiben.
- Egy családtag halála mindig megviseli az embert. -Ezt én magam is tapasztaltam, csak nem saját bőrön. A szüleim halála engem inkább felbosszantott a bátyám miatt, a húgaimat viszont egyenesen földhöz vágta. Akkor sem értettem, most sem fogom megérteni. Máshogy működtem mint ők. -Nagy halom, való igaz, de holnap bőven lesz időm befejezni.
Elégedetten konstatáltam, hogy kedvére van a kinti séta. Én sem szívesen ültem volna bent a kúriában ilyen időben, pedig alapvetően nem szokásom pusztán szórakozásból sétálgatni. Így viszont, hogy nem egyedül voltam, sokkal kényelmesebb odakint mint itt bent, négy fal közé zárva. Az a helyzet, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva féltettem a titkaimat, amiket a kúria rejtegetett, elsősorban - vagyis gyakorlatilag kizárólag - a pincében. Nem volt rá különösebb okom. A pincébe vezető kinti és benti ajtó is többféle varázslattal le volt zárva, olyanokkal, amiket a könyvtárunk többszáz éves könyveiből bogarásztam elő és gyakorlatilag már nem használta élő ember. Nem kockáztathattam, hogy bárki, akár csak a házimanók tudomást szerezzenek arról, hogy mi folyik odalent. Dolohovon kívül senkiben nem bíztam meg ilyen szinten és rajta kívül senki sem járt odalent. A Libro Clava ügyeivel kapcsolatban is rengeteg mindenre fény derülhetett volna, iratok, mappák tömkelegeit tartottuk az egyik raktárban, amiknél már egy kikerülése is mindennek véget vethetett volna. Annak viszont nem volt semmi értelme, hogy tőle féltsem mindezt. Valószínűleg úgysem fog soha eljutni egyik bejárathoz sem, hacsak nem túl felfedező szellemű. Ezzel viszont egyelőre még nem kell foglalkoznom.
Előreengedtem mindegyik ajtóban, amíg le nem értünk az oldalsó bejárathoz, ami a legközelebb nyílt a partnak azon részéhez, ahol sétálni lehetett. Természetesen azt is engedtem neki, hogy belém karoljon. Ugyan nem voltam a testi kontaktus nagy híve, de ezzel még nem volt semmi problémám. A kezdeti csendet ő törte meg először, a kérdése pedig igazán meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire érdekli.
- Mindig is érdekelt az anatómia, az emberi test működése és felépítése, az egész nagy rendszer, amit mi embernek nevezünk. Medimágusként nem tudtam volna ezzel olyan formában foglalkozni, amilyenben szerettem volna, így a patológia mellett döntöttem. Nem nagy történet, ennyi minden okom rá, hogy ezzel foglalkozzak. -Ez nem volt teljesen igaz, de neki bőven elég ennyit tudnia. A kedvenc hobbijaimról jobb, ha nem szerez tudomást. -Te szeretnél a Roxfort után tovább tanulni? -Komolyan érdekelt a válasza. Fontosnak tartottam, hogy ilyen alapvető információkat tudjunk egymásról. Mellesleg egyáltalán nem lett volna ellenemre, ha tovább akar tanulni. Az intelligens, tanulni vágyó embereket mindig is többre tartottam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Szer. Ápr. 27, 2016 12:10 am




Csak némán bólintottam a szavaira, és kíváncsi voltam, hogy ő vajon kire gondolt a saját vonatkozását tekintve? Kit veszített el, vagy hogy viselte? De azt hiszem, nem épp a legvidámabb témák egyike, arról nem is beszélve, mennyire közel áll az emberhez egy-egy elvesztése... nem csoda, ha nem szívesen beszélnek róla. Arról nem is beszélve, hogy legkevésbé sem akartam, hogy visszakérdezzen, vagy épp szóvá tegye anyám elvesztését. Írtak róla annak idején az újságok is nem keveset, és tekintve, hogy patológus, még az is lehet, hogy... na jó, nem. Arra inkább gondolni sem akarok, hogy esetleg pont az ő asztalán kötött volna ki...
- Rendben akkor. - mosolyodtam el, mert a legkevésbé sem akartam volna feltartani, bár tény és való, ha már ő invitált meg, furcsán venné ki magát, ha az egész estét munkával tölteni. A séta viszont egyáltalán nincs ellenemre, sőt... egészen be is lelkesülök, ahogy a kúria útvesztője után végre ismét szabad levegőt szívhatok.
- Az biztos, hogy érdekes téma. - értettem egyet vele, legalábbis ami az anatómiát illeti. A patológiával ilyen szinten azért nem tudtam egyelőre azonosulni, inkább olvasnék az emberi test működéséről, mintsem saját szememmel legyek ilyen részletekbe menően szemtanúja.
- Ami azt illeti... igen. - feleltem némi hezitálással a kérdésére, mielőtt észbe kaptam volna, és sietve korrigálok - Mármint természetesen ha nincs ellenvetésed! - mert éppenséggel így első látásra – sőt, második, harmadik, meg több látás után – sem tűnt olyannak, mint akit annyira lázba hozna a családalapítás gondolata, vagy szinte tűkön ülve várná, hogy gyerekzsivajtól zengjenek az ódon falak, de... sosem lehet tudni, nem igaz?
- Egyelőre a medimágia és a gyermekpszichológia között vacillálok, hogy melyik lenne a szerencsésebb választás, de ahogy szabadidőmben mindkettőnek utána olvasgattam, talán inkább az utóbbi felé húz a szívem. Már csak azért is, mert az elsőnél a boncolás is része a tantervnek... - hisz aki nem ismeri behatóan az emberi testet, az hogy akar orvos lenni? - ...de nem tudom, hogy azt mennyire bírnám. Vagy hogy viselném lelkileg... Szerinted?- gondolkoztam hangosan, értve akár magára a látványra, vagy a dolog lelki részére... A tudat, hogy a test, amit épp felnyitsz, darabolsz, vizsgálsz, mérsz, napokkal korábban még egy hús-vér, élő ember volt, egy személy... Akárcsak te, a szomszédod, egy barátod, vagy valamely családtagod.
- Meg... nem tudom, hogyan mondhatnám. Hollóhát a házam, és hogy pont egy Hollóhátas ne tanuljon tovább... Legalább olyan sajnálatra méltó lenne, mint egy gyáva Griffendéles. Vagy egy hazug Hugrabugos. Vagy egy naiv Mardekáros...- próbáltam érzékeltetni azt, hogy számunkra milyen fontos is a tanulás.
Arról nem is beszélve, hogy ha neadj’ isten végül kudarcba fulladna a még meg sem köttetett házasságunk – adja az ég, hogy ne, de ha mégis – akkor talán még mindig több esélyen van egyedül boldogulni úgy, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon, és nem a férjem és családom jóindulata az egyetlen, ami eltart, vagy életben tart.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Csüt. Ápr. 28, 2016 8:01 pm

Julia & Dominic
Nem kellett attól félnie, hogy én boncoltam volna fel az anyját. Más aranyvérűeket csak kivételes helyzetben voltam hajlandó felboncolni, kizáró tényező volt, hogy őt vagy valamelyik családtagját ismerjem. Nem tiszteletről volt itt szó, hanem arról, hogy a biztonságos és stabil kapcsolat - ami pusztán üzleti jellegű - megmaradjon a családdal. Ebben az esetben Stephen Burke-kel és a bátyjával. Most pedig még kellemetlenebb következménye lett volna Julia miatt, ha kiderül, hogy én turkáltam az anyja tetemében. De szerencsére nem így volt.
Faggatni pedig természetesen már csak puszta diszkrécióból nem faggattam. Ugyan nem tudtam, milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeretünk, hiába halt már meg a fél családom, de azzal tisztában voltam, hogy mások nehezebben viselik ezeket a dolgokat. Nem akartam sem megbántani, sem felzaklatni. Fogalmam sem volt róla, milyen egy átlagos társalgás, de most nagyon igyekeztem, hogy legalább egy kicsit normálisnak tűnjek a szemében. Ebben az esetben fontos volt a látszat, a sötét oldalamat ráér majd később meglátni. Vagy inkább soha.
- Sokan nem értékelik a biológia, de főképpen az anatómia jelentőségét. Talán mert nem fogadják el, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, ugyanazokból a darabokból raktak minket össze. De mindegy is, ebbe ne menjünk bele, gondolom nem túlzottan érdekel a téma -ingattam a fejem. Nyilvánvalóan nem volt vele problémám, hogy őt ez nem érdekli. Elfogadtam, hogy az emberek másképp vélekednek az előttük lévő dolgokról és más is az érdeklődési körük. Még Levinnel sem nagyon beszéltem a munkámról, csak ha éppen belső ügyekről volt szó. Olyankor viszont kellően részletesen ki tudtunk beszélni mindent.
- Természetesen nincsen ellenvetésem -bólintottam. -Nem szeretnélek semmiben sem korlátozni, ha tanulni szeretnél, azután majd dolgozni, akkor tedd azt. Lehetne beleszólásom, de nem lesz, emiatt nem kell aggódnod. -Amíg nem került veszélyes helyzetbe, értem ezen azt, hogy közel az én ügyeimhez, egyáltalán nem érdekelt, mit csinál. Sok aranyvérű férfivel ellentétben nekem nem okozott örömöt az, ha irányíthattam a feleségemet. Nem volt szükségem ilyen impulzusokra az életemben, köszönöm.
- A gyermekpszichológiára nincsen rálátásom, de az orvoslásban eléggé otthonosan mozgok. Sokat kell hozzá tanulni, nagyon sokat, és vigyázni kell rá, hogy olykor a legapróbb tévedések is fatális hibákat hozhatnak. De nem hiszem, hogy neked ezzel sok problémád lenne. -A kérdése kissé meglepett, nem gondoltam volna, hogy ilyet fog kérdezni. Ez egyike volt azoknak a kérdéseknek, amikre nem igen tudtam mit válaszolni. Nem láttam bele az emberek fejébe, az intuitív képességeim a kettőt sem érték el. -Nem igazán tudom ennyiből megítélni. Való igaz, hogy kell hozzá gyomor, de sokan voltak, akik először nem bírták, aztán egy-két alkalom után hozzászoktak a látványhoz. Ezt neked kell tudnod és érezned, hogy menni fog-e vagy sem.
Alig látható mosoly kúszott az arcomra, amikor a házakkal magyarázott.
- Megértem. De ami azt illeti, láttam én furcsa mardekárosokat, amikor én is roxfortos voltam. De igazad lehet -hagytam rá. -Egy hölgynek egyébként is jól mutat, ha intelligens.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Kedd Május 03, 2016 5:25 pm




- Szerintem érdekes témakör. Mindannyian ugyanolyanok vagyunk, és közben mégsem... Nem igaz? - kérdeztem vissza, hisz a működési elv, a szervek, a felépítés mindenkinél megegyezik, azonban a részletek már egészen finoman eltérőek lehetnek. Ki mit örököl a szüleitől, milyen alkatú, milyen betegségekre fogékony, meg még lehetne sorolni. Mondjuk az tény, hogy bár az anatómia érdekelt, így, a könyvek szintjén mindenképpen, abban még nem vagyok egészen biztos, hogy élőben hogy fogadnám a dolgot.
Ahogy meghallottam a válaszát, akaratlanul is nagy kő esett le a szívemről, hatalmas megkönnyebbülést számomra, hogy így vélekedik. Sokat jelent számomra, még akkor is, ha neki talán semmiség, vagy kevésbé jelentős, mint esetemben.
- Köszönöm. - feleltem hálásan, aprót bólintva a mondandója végén.
- Igen, igen... ezzel tisztában vagyok. - gondolkoztam el hangosan a véleménykifejtésén - És a tanulással nincs gondom, szerencsére egészen könnyen megy, viszont az, hogy egy kis hibával vagy figyelmetlenséggel is más halálát okozhatja az ember, elég komoly felelősség. Nem mindegy, hogy vállat von az illeti, aztán hoppá, félrefordítottam egy mondatot, vagy elrontottam pár tánclépést, ha szerencsém van, csak kevesek veszik észre... Sokkal nagyobb a tét. És emiatt is félek egy kicsit a medimágiától. - mert mi van, ha mondjuk félrediagnosztizálok valakit, és amiatt rosszabbodik az állapota? Vagy nem kapcsolok időben, és ezért nem sikerül megmentenem az életét? Képes lennék utána túltenni magam rajta, és továbblépni?
- Talán épp ezért is inkább húz a szívem a pszichológia felé. Igaz, a lélek sebeit gyógyítani sem teljesen veszélytelen, de talán nem ennyire direkt... veszélyes. - kerestem a megfelelő szavakat, majd ahogy a boncolás témakörére kerül a sor, egészen elgondolkozok azon, amit mond.
Igen, valószínűleg úgy is akkor fog kiderülni a dolog, ha már ott tartok, így előre, látatlanba nehéz lenne megállapítani a dolgot. Azon meg akaratlanul is elmosolyodok, milyen „szívderítő” témát sikerült találnunk egy ilyen egymást jobban megismerős, vízparti, naplementés sétához.
- Jó, jó, furcsaságok mindenhol vannak, de kivétel erősíti a szabályt, hogy a régi mondásnál maradjak. Mellesleg, voltál már azóta a Roxfortban, hogy végeztél? Sokat változott azóta? Vagy  egyáltalán hogy telt az a hét éved, szeretted? - érdeklődtem, hisz így, hogy felnőtt, dolgozó férfi volt, nehezen tudtam elképzelni megszeppent, elsőéves kis varázslóként, akit épp akkor oszt be a Teszlek Süveg valamelyik házba... Vagy milyen lehetett úgy egyáltalán? Akkor is ilyen kimért és hűvös viselkedésű volt, vagy azóta történt valami, ami miatt ilyen fordulatot vett az élete?

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Szer. Május 04, 2016 7:12 pm

Julia & Dominic
Őszinte leszek: nagyon meglepett, hogy ezt így látta. Hogy ő is így látta. Engem egyszerűen lenyűgözött, hogy mennyire hasonló és mégis mennyire más az emberek teste és szervezete, pont ahogyan ezt ő is mondta. Nem véletlenül találtam magamnak ezt a foglalkozást, persze azzal az okkal együtt, hogy amikor holttestek között lehettem, az elnyomott bennem bizonyos ingereket, amiket mások nem fogadtak volna örömmel. A hobbim sem véletlenül kötődött elég szorosan az anatómiához. Semmi más nem tudott annyira lekötni, mint ezek a témák.
- Én is épp így gondolom -bólintottam. -Ez is azok között az indokok között volt, ami miatt ezt a szakmát választottam. -Akár folytathattam is volna a többi okkal, de nem tettem. Nem fogja az ilyen dolgaimat megtudni.
Én magam is sok doktoranduszt láttam, akik nagyon határozottan állították, hogy ők remekül fogják bírni a holttestek látványát, szagát és még a felvágását is. A legtöbben rosszul gondolták, volt, aki öt percen belül elhagyta a bonctermet, amikor az akadémiai csoportjával megérkezett élete első patológiai tapasztalatára. Nem szerettek engem a kis tanoncok, mindegyik ilyen menekülést egy gúnyos és kárörvendő mosollyal vagy megjegyzéssel nyugtáztam. Nem csoda, hogy elég ellenszenvesnek tartottak.
- Nincs mit megköszönnöd, ez teljesen természetes. Nem szokásom korlátozni az embereket. -Hogy ehhez hány kivétel társult, azt fedje homály.
Figyelmesen hallgattam végig, ahogy a medimágiával kapcsolatos kétségeit magyarázta. Nem mondanám, hogy meg tudtam érteni, az én lelkiismeretem olyan alacsony szinten mozgott, hogy gyakorlatilag nem is volt, ezáltal fogalmam sem volt, milyen felelősséget vállalni azért, amit másoknak okozunk. Ugyanakkor józan paraszti ésszel mégis fel tudtam fogni, hogy miről beszél és hogy neki egy hasonló eset milyen megrázkódtatást jelentene.
- Szerintem nem egészen releváns ezen aggódnod. A Szent Mungóban úgysem dolgozol egyedül, nekem is vannak is más patológus kollégáim. -Akikkel nem beszéltem, ha nem volt muszáj, és a szakértelmük sem ért fel az enyémmel, de én halottakkal dolgoztam. Ez így egészen más helyzet. -Ha elbizonytalanodsz és nem tudsz határozott diagnózist alkotni egy betegről, megkérdezel más szakembereket. Azért vannak ott, hogy segítsenek, nem vélelenül dolgoznak ennyien egy helyen. Ez azért eléggé lecsökkenti a hibalehetőségek számát, és így, ha mégis valami rosszul sülne el, nem csak a te válladat nyomná súly. -Ezt éppen elég megnyugtatónak találtam, nekem biztosan az lett volna. Kár, hogy nem úgy működtem, mint mások.
Eléggé meglepett, hogy a Roxfortról kérdez. Amióta elmentem onnan, szóba sem hoztam soha és a környékén sem jártam. Talán egyszer beszéltem az iskoláról, amikor Dolohov nagylánya elkezdett ott tanulni és tőlem is információt kért. Sokkal többet nem mondhattam neki mint a felesége. Aki most már csak az exfelesége.
- Az igazság az, hogy amióta kikerültem onnan, még a közelében sem jártam, legfeljebb egy-két alkalommal Roxmortsban, akkor is hivatalos ügyben. Nem is érzem úgy, hogy másabb lett volna mint az életem bármelyik másik éve előtte vagy utána. Talán annyiban különbözik, hogy tizenöt évesen odabent kellett átrágnom magam a szüleim halálán. Ezen kívül nem hiszem, hogy bármi más kihatással lett volna a későbbiekre. -Biztosan furcsa volt neki ezt hallani. Mindenki odáig volt a roxfortos éveiért és visszasírta őket. Én azon kevesek közé tartoztam, akik vagy utálták, vagy egyáltalán nem voltak érdekeltek benne.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Hétf. Május 16, 2016 9:48 am




Az mondjuk talán túlzás, hogy engem pont emiatt vonzott volna a már korábban említett két téma, de tény, hogy attól még érdekelt. Mondjuk a boncolás pont kevésbé, de hát aki orvoslással akar foglalkozni, szükséges „rosszként” azon is túl kell esnie, nem igaz? Azt meg, hogy hogyan bírom majd, idővel elválik, ha oda jutok.
Ha tudnám, sem akarnám tagadni, milyen megkönnyebbülést jelent számomra Dominic ilyesfajta hozzáállása, a sok minden, ami miatt aggódtam a jövő és a házasságot illetően, úgy tűnik, legalább ilyen szempontból felesleges.
- Ühüm. - figyelek ám arra amit mond, néha-néha aprót bólintva a szavaira, ahogy igyekszik eloszlatni a kétségeimet. Tudom, valószínűleg hamar belerázódnék a dolgokba, és nem okozna gondot, így voltam ezzel nagyjából minden mással is, de így, előtte állva azért mégiscsak teljesen más az egész. Mert az ember mindig attól fél, amit nem ismer, aztán megismerve, belekerülve látja be, hogy tényleg felesleges volt annyit aggodalmaskodni miatta. Én sem vagyok kivétel ez alól.
- Sajnálom. - fejeztem ki részvétemet a szülei halála miatt, nehéz lehetett ilyen rövid időn belül – vagy egyszerre? – elveszíteni őket. Igaz, én csak édesanyámat veszítettem el, de az sem volt éppenséggel könnyű számomra. Ráadásul ilyen fiatalon...
- És értem. - bólintottam végül arra, hogy nem igazán járt azóta arra. Vagy hogy ennyire semmi különös kötődése nincs hozzá, mert magamat ismerve, szeretem, nagyon! És biztos, ha valaki kérdezne, órákat tudnék mesélni róla, de úgy tűnik, nem vagyunk egyformák. Ebben sem. És miután így túl sokat ebből a témából sem lehetett kihozni, ha már így alakult, egy darabig csak csendben lépdelek Dominic mellett a vizet figyelve.
- Mondanám, hogy valamikor akár Roxmortsban is kirándulhatnánk egyet, valamelyik hétvégén, de tekintve, hogy olyankor nincs tanítás, kimondottan nagy diáktömeg szokott lenni olyankor. Úgy pedig jócskán veszít a varázsából a hely. - állapítottam meg, mert bár nem volt különösebb bajom az iskolatársaimmal, de az tény, hogy sokkal kevésbé lenne kikapcsoló a látogatás annyi emberrel körülvéve. És elnézve, hogy Dominic kúriája és környéke is milyen... kihalt, nem vagyok biztos benne, hogy túlzottan sok örömét lelné ilyesmiben.
- Tényleg, a kúriához tartozik valami csónakház is? Vagy vannak csónakok? - jutott eszembe egy újabb ötlet, ahogy a békés vízfelszínt figyeltem, mert igaz, túl sokszor eddig nem volt alkalmam kipróbálni, viszont szerettem. És ha már ilyen szép, nagy vízfelületek álltak rendelkezésre... Szerintem bűn lett volna nem élni a lehetőséggel.
- Olyan furcsa belegondolni, hogy néhány hónap, és végzek a Roxfortban. Vagy néhány hónap, és... házasok leszünk. - sóhajtottam nagyot, abba meg inkább bele sem akartam gondolni, e kettő mennyi változást hoz majd az életembe néhány hónapon belül. Lehet, hogy kevesebbet, mint ahogy most hiszem, de ezt nem tartottam annyira valószínűnek.
- Szerinted milyen lesz? - bukott ki belőlem a kérdés, mielőtt egyáltalán átgondolhattam volna a dolgot.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Szer. Május 18, 2016 11:10 pm

Julia & Dominic
Sejtettem, hogy neki nem ugyanaz volt az indíttatása az orvosi szakmák irányába, ami nekem. Ő nem is patológusi pályára készült, aminek azért be kell vallanom, nem tudtam nem örülni. Igazán kellemetlen lett volna, ha együtt kéne dolgoznom a későbbiek során a feleségemmel, ami a halott emberekben való turkálást takarja gyakorlatilag. Igazán illúzióromboló lett volna, nem mintha nekem konkrét elképzeléseim és tapasztalataim lettek volna egy házasságról. Ilyen témákban nem voltam otthon, azt viszont még én is éreztem, hogy ez nem lenne éppen normális körülmény.
Amíg nem ismert engem, addig teljesen jogosak voltak az aggályai a házasságot és a szabadságát illetően. Az aranyvérűeknél nem az én hozzáállásom volt az általános és a megszokott, hanem éppen ellenkezőleg. Nem tudtam felróni neki, amiért rólam is ezt feltételezte, sok szebbet nem láthatott a környezetében. Burke-ék sem voltak különbek a többieknél, még akkor sem, ha a szülei nem olyan kapcsolatba voltak egymással mint például az én szüleim.
- Ne sajnáld -ráztam meg a fejem. -Régen volt már, túltettem magam rajta. -Azt nem akartam közölni vele, hogy valójába sosem viselt meg a haláluk. Eléggé megdöbbentette volna egy ilyen kijelentés és utána biztosan meglett volna rólam a maga véleménye. Amit nem akartam elérni, jobb, ha olyannak lát majd később, amilyennek most is. Jelen pillanatban nem tűnhettem túl rossznak neki.
- Ha szeretnél, én szívesen lemegyek veled valamikor Roxmortsba. Tudunk olyan napot találni, hogy ez megoldható legyen, csak egy szavadba kerül. -Hogy én milyen előzékeny egy úriember vagyok... Haha. De nem volt szükségem arra, hogy gyűlöljön, rettegjen tőlem, vagy bármi ilyesmi, amit sok más embernél használni szoktam. Sokkal jobban jártam vele, ha felnézett rám és tisztelt, mert tisztelettel bármelyik embert meg lehet nyerni, én legalábbis így vélekedtem felőle. És fontos volt, hogy itt kölcsönös tisztelettel viseltessünk egymás iránt.
Meglepett a kérdése, hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak erre. Ugyanis nem emlékeztem csónakokra. Mélyen kutakodnom kellett az emlékeim között, mire eszembe jutott, hogy anyám nagyon szeretett kint lenni a vizen és ott olvasgatni, nagyapám pedig nagy horgász volt.
- Csónakházunk volt, de már le lett döntve. A csónakokat levitettem a pincébe. Majd felhozom őket és szólok a manóknak, hogy kell egy új csónakház. -Akár a manókat is leküldhettem volna a ladikokért, de oda még nekik sem volt szabad belépniük. Oda rajtam és Levinen kívül senki sem tehette be a lábát. Pontosabban betehette, de hogy ki nem hozta volna onnan, az teljesen biztos.
Éreztem, hogy őt megviselte a házasság gondolata. Nekem inkább kényelmetlen volt és zavaró mint ijesztő vagy szorongató. De meg tudtam érteni, hogy ő másképpen látja - ezt is.
- Olyan lesz, amilyen eddig is volt -válaszoltam könnyedén. -Annyi változás lesz, hogy itt fogsz lakni és a neved nem Burke hanem Linwood lesz. Más újat nem nagyon fog hozni az életedbe. Talán ezt meg kellene tartanom magamnak, de az az igazság, hogy engem teljesen hidegen hagy a házasság és az elkötelezettség. Nem akarok úgy tenni, mintha a világ legboldogabb férje és felesége lennénk. Ha valahol meg kell jelennünk, akkor az etikett szerint viselkedünk, egyébként pedig te is azt csinálsz, amit szeretnél és én is azt teszem, amihez kedvem van. -Lepillantottam rá. -Neked ez így megfelel vagy vannak másféle elképzeléseid? Szeretném meghallgatni őket. -Komolyan érdekelt a véleménye, tudni akartam, ő hogyan áll hozzá ehhez az egészhez.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Hétf. Május 23, 2016 11:45 am




Csak apró bólintással fogadtam a szavait, ha nem szeretné, hát nem kell beszélnünk róla. Pláne, ha valóban tényleg régen volt, bár tény, a férfiakat talán nem is szokta annyira megviselni az ilyesmi – vagy legalábbis sokkalta jobban titkolják, mint mi.
- Tényleg? Ez nagyszerűen hangzik! - lelkesedtem az ötlet hallatán, mígnem eszembe nem jutott, hogy milyen időszaknak is nézünk elébe, ez pedig nem kicsit csúfított bele az oly jónak induló tervbe.
- Igaz, most így a vizsgáim előtt elég sűrűek a napjaim, de... majd megoldom valahogy. Az embernek úgy is arra van ideje, amire szeretne, nem igaz? - mosolyodtam el bátortalanul, én pedig szerettem volna kicsit több időt ismerni Dominiccal, hogy jobban megismerhessük egymást. Ha törik, ha szakad, valahogy majd megoldom, hogy legyen pár szabad órám, ha már a vőlegényem is képes venni a fáradtságot ilyesmire. Nem akartam hát én sem megbántani, pláne, hogy elég magának való alaknak tűnt, és ki tudja, mennyire venné el a kedvét az elutasítás?
- Rendben, bár... remélem, nem azért mondtam, hogy úgy érezd, sürgetnélek, vagy szeretnék bármi terhet vagy kellemetlenséget a nyakadba aggasztani vele... - tettem hozzá óvatosan, mielőtt még félreértené a helyzetet.
Csak hallgattam, ahogy eleinte nyugtatni próbál a félelmeim miatt, majd hirtelen témaváltásként az ő nézőpontját is alaposabban megismerteti velem, én pedig... no, mondjuk úgy, bár volt ehhez hasonló halvány gyanúm a véleményéről, de aggodalmaskodni miatta, és az ő szájából hallani ég és föld.
- Azt eddig is sejtettem, hogy nem igazán repesel az örömtől, amiért így alakult... - feleltem csendesen, megpróbálva legalább annyi pozitívumot belelátni az egészbe, hogy nem az én személyem ellen van kifogása, egyszerűen a házasság intézménye ellen. Ha másmilyen lennék, az sem igazán segítene a dolgon. Végül is... lehetne rosszabb is a helyzet, nem igaz...?
- Én... lehet, naiv dolog részemről, de... reménykedek abban, hogy ha idővel jobban megismerjük egymást, talán képesek leszünk úgy tekinteni erre az egész... házasságra... kapcsolatra, mint ha nem kényszer szülte volna. Hogy nem úgy fogjuk leélni a hátralevő életünket, mint két idegen, egy fedél alá kényszerítve. - kerestem óvatosan a szavakat, mert dehogy is, eszem ágában sem volt annyira túlozva megjátszani a boldogságunkat, mint ha minden tökéletes lenne, képmutatás a javából, aranyvérűként így is kijut belőle bőven... De a tisztelet és a elkötelezettség is sokkalta erősebb, ha kölcsönös, pozitív érzelmek is társulnak mellé – szerintem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Csüt. Május 26, 2016 12:27 am

Julia & Dominic
Az, hogy a szüleim halála nem viselt meg, nem annak volt betudható, hogy férfi voltam, hanem annak, hogy semmi nem viselt meg. Bárki is halt volna meg a közvetlen környezetemben, nem foglalkoztam volna vele. Ezen emberi érzelmek befogadására és átélésére képtelen voltam. Ezt is szándékomban állt elhallgatni előle.
- Akár a vizsgáid elvégeztével is lemehetünk Roxmortsba. Nyáron kevésbé forgalmas, de a hangulat ugyanaz. -Nekem teljesen mindegy volt, hogy mikor megyünk vagy hogy megyünk-e egyáltalán. Csak és kizárólag miatta lettem volna rá hajlandó, hogy lemenjek oda, engem soha semmi különleges nem kötött a Roxforthoz és környékéhez. Ahogy kikerültem onnan, úgy el is felejtettem az egészet. Majd foglalkozom vele akkor, ha az én gyerekeim járnak oda - már ha lesznek gyerekeim. Nem voltam apának való, nem is akartam az lenni, de be kellett látnom, hogy úgyis muszáj lesz örököst produkálnom hamarosan.
A fejemet ingattam.
- Hidd el, ez a legkevesebb, amit megtehetek. Néhány csónak és egy csónakház összetákolása nem egy ördöngősség. Elvégre nem katedrálist kell éppíttetnem. Ne érezd tehernek. -Ha bármilyen kérését is tehernek vettem volna, azt minden bizonnyal azonnal közlöm is vele, lehetőleg a legkevésbé kegyetlenül. Nem állt szándékomban megbántani, de tudnia kellett, hogy minek hol van a határa. Erre eddig még nem kellett panaszkodnom, és ahogy az eddigiek alapján megismertem, nem is lesz rá szükségem. Nagyra értékelem benne az ilyen tisztességet.
Nyilvánvaló volt, hogy ő legalább annyira viszolyog a házasság gondolatától mint én, ha nem még jobban. Valószínűleg jobban, ő a nő, neki van ezzel nagyobb teher a nyakában. A nők mindig is alacsonyabb rangúak voltak az aranyvérűek közt mint a férfiak és ez minden bizonnyal addig így marad, amíg lesznek aranyvérűek. Remélhetőleg minél tovább.
- Lehet, hogy ezt most nehezen fogod elhinni, de én sem szeretném, ha pusztán idegenek lennénk egymás számára. Nem lenne előnyös nekem sem és te sem éreznéd jól magad a bőrödben, engem pedig mindkettő zavarna. Még ha a kapcsolatunk csak tiszteletre is épül nagyrészt, akkor is jobban járunk mint a semmivel. -Hasonlóan vélekedtünk erről. Ez jó dolog, máris újabb pozitívumot elkönyveltem neki.
Egy darabig csendben haladtunk egymás mellett, de úgy döntöttem, ha már a házasság szóba jött, nem ártana a többit is megbeszélnünk, ha csak nagy vonalakban is. Menjünk biztosra.
- Hogy állsz a gyerekekkel? -kérdeztem. -Nem szeretnék tolakodónak tűnni, csak a véleményed érdekel. Hogy tudjam, én hogyan álljak hozzá mindehhez. -Éreklődve néztem rá. Újabb fontos téma.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Csüt. Jún. 02, 2016 7:52 pm




- Lehet, hogy az egyszerűbben kivitelezhető, de... az esküvő is nyáron lesz. Előtte, vagy utána gondoltad? - kérdeztem vissza, bár ha utána, akkor meg nem inkább nászúton kéne gondolkozni? Mert annál meg csak nem Roxmortsba megyünk... Megyünk egyáltalán? Vagy csak ezt is én komplikálom túl?
- Jól van, akkor nem fogom. - mosolyodtam el, bár az igazat megvallva a katedrális gondolata is roppant mulatságos volt. Igaz, annak hely sem lenne úgy, hogy érvényesülni tudjon, a kúriáért meg igazán kár lenne csak azért, hogy egy olyan egyházi építmény álljon itt helyette.
- Hmm? - pillantok felé érdeklődve, ahogy ismét belekezd a mondandójába, pláne a korábbi, kissé kényes téma, és gyerekesen naivan reménykedek benne, hogy idővel talán szerelem is lehet belőle. Nos, ha nem is látjuk teljesen ugyanúgy a dolgokat, azért valahol igencsak bizakodásra ad okot az, hogy ő sem úgy képzelte el az életünket, mint egy házba kényszerített idegenek. Még ha romantikus megszégyenítő mértékig talán nem is jutunk el soha. Brr, az talán már nekem is túlzás lenne!
- Hogy a gyerekekkel? - kérdezek vissza, megtörve az iménti néhány perces, csendes hallgatásomat a vízparton,  amíg megpróbáltam megtalálni a megfelelő szavakat - Különösebben nincs gondom velük, sőt... kimondottan szeretek velük foglalkozni. - közelítem meg kicsit távolabbról a témát, még ha sejtem is, nem egészen erre gondolt... De így legalább azt is megtudja, miért éppen a gyermekpszichológia az, ami foglalkoztat a továbbtanulással kapcsolatban.
- Ami pedig a saját gyerekeket illeti, nos... Soha nem volt testvérem. - legalábbis olyan, akiről tudnék - Amit valahol kimondottan sajnáltam, mert jó lett volna, ha legalább egy van, akivel tudok beszélni, ha bármi van... - mert legyünk őszinték, a szülők azért mégsem töltik be azt szerepet egy ember életében, amit a testvére tud.
- Talán pont ezért, de mindig is arról álmodtam, hogy ebből kifolyólag majd nagy családom lesz. Nem is tudom, két-három gyerkőc, legalább. - bevallom, azért volt bennem némi félsz, hogy mit fog hozzá szólni, vagy mennyire retten meg a gondolattól, de be kellett látnom, hogy hála az égnek, eddig igazából semmivel sem sikerült kiakasztanom, nem valószínű, hogy pont ettől fog.
- Neked milyen elképzelésed van ezzel kapcsolatosan? - kérdeztem vissza, mert engem is érdekelt a véleménye, de szándékosan nem azt kérdezve, hogy hogyan tervezte – mert egyikünk sem tervezte ezt az esküvőt, hála drágalátos szüleinknek, lesz és kész, mi meg igyekszünk a legjobban alkalmazkodni hozzá, kihozva belőle a legjobbakat.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 33

TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm

Julia & Dominic
Ó, valóban, nászút is kellene. Pontosabban illene, habár itt nincsen akkora szakadék a két kifejezés között mint egyébként lenne. Muszáj lesz nászútra mennünk. Sebaj. Legfeljebb lebeszélem Dolohovval, hogy egy hétre kezelésbe veszem az egyik külföldi kis házikóját, nem hiszem, hogy a portugáliai házam megfelelő lenne erre a célra. Nagyon sok éve nincsen használatban, valószínűleg olyan mértékű renovációra van szüksége, amit az esküvőig nem fogunk tudni kivitelezni. Persze mindenre van megoldás, de igazán nem szeretnék most ennyi pénzt kidobni az ablakon, amikor van sokkal egyszerűbb megoldás is mindenre.
- Előtte vagy utána, az már teljesen mindegy. Erre még van némi időnk, hogy eldöntsük. -Engem pedig teljesen hidegen hagyott, hogy mikor megyek oda le. Csak miatta fogom megtenni, nem azért, mert dolgom is lenne odalent és számít, hogy mikor leszek ott. Mellesleg, ha így lenne, egész biztosan nem a leendő feleségemmel mennék el a munkámat végezni.
Elég nagy volt a kúria és a hozzá tartozó birtok szárazföldi része ahhoz, hogy katedrálist építtethessek a helyére, de ezt nem állt szándékomban megtenni. Egyrészt a pénz miatt, másrészt mert nem voltam vallásos, harmadrészt pedig nem tettem volna kockára a pincémet. Az az én birodalmam, oda pedig senki nem juthat le, amíg én élek. Pláne nem egy katedrális miatt.
Szerelem? Nem, még nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, erre nagyjából annyi esély van mint hogy belőlem valaha is valaki virslit készítsen. De még annál is kevesebb. Természetemnél fogva képtelen voltam az érzelmekre. Persze ez nem a természetem hibája, de egyszerűbb erre fogni mint a mentális deformáltságra, ami valójában fennállt nálam. Maradjon is csak meg nyugodtan abban a hitben, hogy én normális ember vagyok. Anatómiailag egy-két agyidegi eltérést tekintve talán az is voltam.
- Tehát több gyereket is szeretnél -foglaltam össze egy mondatba, miután végighallgattam, a felesleges információkat kihagyva belőle. Nem akartam neki arról magyarázni, hogy a testvérek mennyire megkeseríthetik az életet, már csak azért sem, mert a három testvérem közül nekem is csak egy volt ilyen szinten, a húgaimat egészen kedveltem a magam módján.
Tudtam, hogy vissza fog kérdezni az én véleményemre is, mégsem álltam készen tökéletes válasszal. Tudtam, mit akarok válaszolni, de ezúttal nem lehetett olyan, amit szépíteni tudok. Improvizálnom kell.
- Alkalmatlannak érzem magam az apaságra -válaszoltam őszintén, mert a hazugságnak itt nem volt helye. -Ha rajtam múlna, soha nem lennének gyerekeim. -Loccsanást hallottam nem is olyan messze tőlünk, mire egy pillanatra elhallgattam, hogy megnézhessem, mi volt az. Egy nagy halászsas repült el előttünk, karmai között egy hallal. Milyen remekül időzített, hogy félbeszakítson. Milyen remek késleltetés lenne, ha egy versben lennénk. -Azonban nincsen választási lehetőségem. A családom egyetlen még életben lévő férfi tagja vagyok, ez pedig olyan felelősségekkel jár mint az örökös produkálása. Szóval mindenképpen szükség lesz egy-két gyerekre a háznál. -Akik remélhetőleg nem lesznek az oidipuszi testvérviszály áldozatai mint én és Steven. Habár én még mindig itt voltam és éltem.
Apropó, igazán gondolhattam volna erre, amikor megöltem a bátyámat. Szívesen ráhagytam volna a gyerekprodukálást. Biztosan jobb volt benne mint én.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Julia & Dominic   

Vissza az elejére Go down
 
Julia & Dominic
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Julia Darling

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Otthonok :: Linwood kúria-
Ugrás: