HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Levin & Carol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Levin & Carol   Kedd Ápr. 12, 2016 10:50 pm

Levin & Carol
Egyetlen dolog volt, amivel apa végtelenül fel tudott bosszantani, az pedig a hosszas tollászkodás volt. Kettőnk közül én voltam a nőnemű, mégis ő készült legalább kétszer olyan sokáig, vagy akár még tovább. De minden egyes alkalommal. Oké, hogy őszinte legyek, ez nem feltétlenül zavart minden egyes alkalommal, de amikor színházba mentünk, akkor nagyon is. Mindig szerettem a lehető leghamarabb odaérni, főleg ha egyedül mentem, mert akkor volt lehetőségem még az előadás előtt találkozni. Ezúttal tudtam, hogy ez el fog maradni, köszönhetően apának, de mégis igyekeztem a lehető legjobban sürgetni. Amikor meguntam, hogy mennyit tollászkodik, már a fürdőszoba ajtaja előtt ácsorogtam és monoton kántálásba kezdtem, hogy "édesapaaa". Nem hiszem, hogy sok sikerem volt vele, pedig nagyon kitartó voltam.
Még így is több mint fél órával a kezdés előtt ott voltunk, és hála apa egyetlen pillantásának, már az ajtónyitás előtt befoglaltuk a szokásos helyünket, pontosabban az én szokásos helyemet. Nem akartam páholyba menni, úgyhogy maradt a negyedik sor, ahol a leginkább szerettem ülni. Nem tudom, miért pont a negyedik, de amikor csak lehetőségem akadt rá, oda ültem.
- Te is láttad őket? -kérdeztem, amikor megálltunk a büfénél. Az utalás természetesen Maurice Briggsre és a feleségére vonatkozott. Fent ültek az erkélyen, kiemelt helyen, mert hát a mágiaügyi miniszter ezt is megteheti. Nem voltam benne biztos, hogy apa azt figyelte, amikor kifelé jöttünk onnan, de ki tudja.
Ha egyedül jöttem, mindig tequilát ittam a darab ellőtt, de jobb lesz, ha apa nem tudja meg, mennyire szeretem, így ezúttal egy vajsörrel pótoltam a hiányt. Még ez is sokkal jobb.
- Egyszer már láttam őket itt. Mr. Briggs hangját végig hallani lehetett, ahogy a feleségének magyarázta a műsort. Szegényke nem értett belőle semmit. Pedig nem a legbonyolultabb darab volt -ingattam a fejem.
Nagy kegyesen megengedtem apának, hogy fizessen.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Ápr. 12, 2016 11:20 pm


Carol & Levin

A legutóbbi kínos beszélgetésünk óta, ahol közöltem vele a Pollux Blackkel kötött egyezségemet, épp csak pár levelet váltottunk. Eleinte kissé tartottam tőle, hogyan fog viszonyulni hozzám Carol, de úgy tűnt, hogy vagy nem viselte meg a dolog vagy egyszerűen az agya legmélyére száműzte az ezzel kapcsolatos gondolatokat.
Már délelőtt kikértem az iskolából, hogy legyen ideje összekészülődni az esti előadás előtt, hiszen otthonról indultunk. Szokás szerint természetesen én készülődtem tovább, de én Carollal ellentétben semmi kivetnivalót nem találtam ebben. Tudtam, hogy még így is jóval hamarabb oda fogunk érni, de Carol valamilyen oknál fogva szörnyen sietni akart. Egyszerűen ignoráltam az idegesítő szólongatását, nem is igazán értettem, mit akart ezzel elérni. Remélem, nem feltételezte, hogy pusztán az ő kedvéért majd kevesebb időt töltök a zuhany alatt vagy nem fogok megborotválkozni. Mégsem mehettem borostásan, hiszen a színház tele volt a Minisztérium magas beosztású dolgozóival és a média embereivel is, pontosan olyan tökéletesen kellett ott is festenem, mint bárhol máshol.
A jegyeink kivételesen nem a páholyba szóltak, habár én azt preferáltam az egyszerű nézőtérrel szemben. Egyetlen szerencsém volt, hogy a magasságomból adódóan bárhol ültem, mindenhol remekül láttam - a mögöttem helyet foglalókról ez már nem elmondható.
Kikísértem Carolt a színház büféjéhez, bár én nem terveztem fogyasztani. Megvettem Carolnak, amit kért, majd együtt elindultunk visszafelé.
- Sajnos láttam őket. Kivételesen örülök, hogy nem a páholyba szól a jegyünk, nincs kedvem két felvonáson keresztül szagolni Briggs undorító pacsuliszagát - morogtam. Mert természetesen az nem is kérdéses, hogy Maurice Briggs valami elviselhetetlen szagú parfümöt fújt magára, legalábbis minden eddigi találkozásunkkor azt éreztem rajta. Nem is vártam mást egy felkapaszkodott sárvérűtől. Ugyan honnan tudta volna, mit illik viselnie egy férfinek? - A felesége igazán szórakoztató teremtés. Szórakoztatóan együgyű. Dominic mesélte, hogy társaságot akart nyújtani egy boncolásra váró halottnak, nehogy egyedül kelljen töltenie utolsó perceit. Megnéztem volna Linwood arcát...
Utáltam Briggséket. Maurice-t a pozíciója és a rendeletei miatt, a feleségét pedig a mérhetetlen ostobaságáért. A Föld egy sokkal boldogabb hely lett volna nélkülük. És ha belegondoltam, hogy a románcukból még két kölykük is született...
- Kíváncsi vagyok, ezúttal érteni fog-e bármit is a darabból. Remélem nem, érdekelne Maurice magyarázata, bizonyára egy élmény lehet. Szeretem hallgatni a csodás orgánumát - ironizáltam. Politikus létére Briggsnek nem volt épp kellemes a hangszíne. Persze, az én orosz akcentusom sem volt éppen a legfülmelengetőbb, de legalább az orgánumom miatt nem kellett szégyenkeznem. Mély volt, határozott és... abba már inkább nem mennék bele, miként vélekedtek róla a nők. Annak túl sok köze a szónokláshoz nem volt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szer. Ápr. 13, 2016 4:41 pm

Levin & Carol
Természetesen megviselt, hogy egyik pillanatról a másikra hozzáígért Hectorhoz, jobban, mint amennyire azt kimutattam. De nem éreztem úgy, hogy ezt rajta kéne levezetnem, elvégre nem ő tehetett róla. Jó, de igen, viszont csak azt tette, ami a dolga volt. Nem azért hozta meg ezt a döntést, mert mindenképpen ki akart szúrni velem. Valahogy nem tudtam rá haragudni ezért. Persze ha nem Hectort választotta volna mellém, hanem nem is tudom, Theodore Nottot, vagy valaki hasonlót, nagyon kiborultam volna. Akkor talán nem tűrtem volna ezt az egészet ilyen békésen.
Nagyon bosszantott, hogy nem tudtam felgyorsítani apa szépítkezési procedúráját. El sem tudom képzelni, mit művel bent ennyi ideig. Lehet, titokban kisminkeli magát, gyönyörködik egy kicsit magában, aztán lemossa és kijön a fürdőből.
Belekortyoltam a vajsörömbe, tele volt a pohár és nem akartam kiborítani. Egyrészt kínos lett volna, másrészt pedig... nos, másrészről is kínos lett volna. Apának talán még inkább mint nekem, pedig engem szúrhatott volna ki egy olyan ember ilyen kellemetlen helyzetben, akinek nagyon nem kéne.
- Inkább legyen pacsuliszaga mint hogy áradjon belőle a nagymamaparfümök bűze. Az még rosszabb lenne. -A feleségéből kinéztem volna, hogy neki az tetszik. A buta arca arról árulkodott, hogy úgy nagyon nincsenek igényei férfiak terén. Mondjuk ez már akkor is elég nyilvánvaló volt, amikor megtudtam, hogy Maurice Briggs felesége. Az az ember gusztustalan volt, valószínűleg férfi szemmel is, hát még nőivel. Nem volt sem egy Nathan, sem egy Hector. Te jó ég, milyen jól is jártam Hectorral...
Majdnem kiköptem a vajsört, úgy elkezdtem nevetni, amikor a dominices esetet emlegette. Apa öribarijáról nehezen tudtam elképzelni, hogy megtűri maga mellett Felicity Briggset. A jelenet abszurditása pedig még viccesebb volt.
- Az komoly -nevettem. -Bárcsak láttam volna Dominic fejét, annyit röhögtem volna rajta...
Maurice hangjának a gondolatára elfintorodtam. Olyan volt mint egy prepubertás, aki nagyon felnőtt akar lenni, a hátamon is felállt tőle a szőr, ha meghallottam. Egy jó volt benne - az is csak neki jó -, hogy egész biztosan azonnal felismerte mindenki, aki meghallotta.
- Még szerencse, hogy kellően messze ülünk tőle, így egész biztosan nem fogjuk hallani. Habár volt egy eset, amikor végig hangosan beszélt. -Az elején nagyon bosszantott, de aztán az egyik legszórakoztatóbb előadásommá vált. A színészek nem zavartatták magukat, szinte kiabáltak egymással, nyilvánvalóan neki címezve. Nathan kezdte el, persze, ki más tette volna. Annyit nevettem rajta, pedig amúgy tragédiának indult. Indult...

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szer. Ápr. 13, 2016 5:08 pm


Carol & Levin

Szerencséje, hogy ezt nem mondta ki hangosan. Már a puszta feltételezéstől ideges lettem volna.
Ebben viszont igazat kellett adnom neki, az tényleg kellemetlenebb szagú volt. Azt hiszem, ez volt az egyetlen dolog a világon, amelyben egyetértettem az anyámmal. Hihetetlen hévvel tudta szidni az igénytelen nőket, és bár ő sem volt az ész földi megtestesítője, de legalább mindezt méltósággal és kellő ízléssel tette. Végül is benne is volt valami értékelhető, még ha nem is sok.
- Ebben is van igazság - bólintottam. - Már a gondolat is ijesztő, hogy valakinek ilyen szörnyű ízlése van. Még jó, hogy nekem ettől nem kell tartanom.
Felicity Briggsnek nyilvánvalóan nem voltak igényei férfiak terén, máskülönben nem állt volna össze Maurice-al. Mondanám, hogy akkor legalább az én oldalamon feszítene, de ez túl abszurd: bottal sem nyúltam volna hozzá ahhoz a nőhöz. Rendben, alapvetően nem volt csúnya, egy-két alkalommal még talán el is fogadtam volna, de hosszútávon biztosan nem.
- Cseppet sem lep meg, hogy még az alapvető színházi etikettel sincs tisztában - dünnyögtem lesajnálóan. - Aggasztó, hogy egy ilyen kulturálatlan ember vezeti ezt az országot.
Nemcsak az előadás miatt vártam ezt a napot, meg akartam beszélni valamit Carollal. Nem volt már kisgyerek, úgy éreztem, hogy erről már nyugodtan tárgyalhatok vele, nem fogja felzaklatni a téma. Ugyanis mindkettőnk számára elég kínos volt.
- Néhány napja találkoztam anyáddal - szólaltam meg váratlanul. - Találkozni akart, eltöltöttem vele nagyjából egy órát, de ennyi idő alatt sem derült ki, hogy mik a szándékai. Főleg rólatok kérdezősködött, nem értem, ehhez miért akart személyesen találkozni.
A hangom hiába tűnt érdektelennek, valójában nagyon is érdekelt Olivia felbukkanása. Akárhogy is hangoztattam az ellenkezőjét, attól még nem tettem túl magamat azon, hogy elhagyott. Szükségem lett volna rá, nagyon sokszor, és volt egy olyan érzésem, hogy ő sem boldogult egyedül. De ő tette ezt tönkre. És ezek után egyszerűen nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá, ha már nem ellenségesen közeledik. Sőt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 14, 2016 9:47 pm

Levin & Carol
Pedig feltételezésnek nagyon vicces volt. (:c)
- Vagy lehetne izzadtságszaga is, mint aki egy hete nem fürdött. Láttam nyáron, a nyomorultja egy szürke zakóban volt, olyan foltok voltak a karja alatt, hogy az nem igaz. -Ez lett volna az igazán pokoli. Még mindig inkább a pacsuli vagy a nagymamaparfüm. Pedig azokat sem szerettem. De mindig is érzékeny voltam a büdös emberekre, meg úgy eleve a bűzre és az undorító dolgokra. Ez volt az egyetlen, ami az aranyvérű létből úgy istenigazán rám ragadt. Nem tartottam magam kifejezetten piperkőcnek, de azért elég alacsony volt a tűréshatárom ilyen téren.
Felicity Briggs a nőinem megszégyenítése volt, az én szememben legalábbis mindenképpen. Olyan színtiszta ostobaságot, együgyűséget és naivitást láttam tükröződni az arcán, akárhányszor ránéztem, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. És az a baj, hogy ebből a fajtából rengeteg van és ezek miatt nézi le a legtöbb pasi a nőket. De talán jobb lesz, ha nem megyek bele ilyen dolgokba, még a végén túlságosan elragadtatom magam.
- Majd a leendő "apósom" átveheti a vezetést, legalábbis nagyon szeretném, ha így lenne. -Az apósom szót az ujjaimmal idézőjelbe tettem, mert Pollux Black nem volt Hector apja, de mivel ő már nem élt, gyakorlatilag a kedvenc politikusunk töltötte be ezt a címet.
Ledermedtem, amikor anyámat említette. Kimondatlan egyezség volt közöttünk apával, hogy nem beszélünk róla. Mindig felhergeltem magam, ha csak eszembe jutott az a rohadt ribanc. Utoljára talán a válásuk után beszéltem róla érdemben apával. Mondjuk úgy, hogy anyám nem volt a kedvenc emberem a világon.
- Nocsak, hirtelen érdekelni kezdtük? -szólaltam meg egy fél perc múlva, a hangomból csak úgy folyt az epe és a megvetés. -De bizonyára eddig is nagyon hiányoztunk neki, minden éjjel álmába sírta magát, amiért nem láthat minket.
Cserélgettem a kezemet, hogy melyikben legyen a vajsör. Minden életkedvem és komfortérzetem eltűnt, ahogy anyám szóba jött.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 14, 2016 10:30 pm


Carol & Levin

Nem csalódtam Carolban, ilyenkor látszott igazán, hogy az én lányom volt. Pontosan olyan kritikusan szemlélt mindent, mint én. De úgy gondoltam, hogy ezzel nincs is baj, amíg magával szemben is ilyen nagyok az elvárásai.
- Nem is vártam el tőle, hogy méltósággal viseljen egy öltönyt, még erre is alkalmatlan. Szerintem ötévesen különbül fel tudtam venni egy zakót, mint ő.
Elhihette Carol, hogy én is nagyon szerettem volna, ha Pollux Black veszi át az ország vezetését. Már csak azért is, mert borzasztóan hiányzott a kényelmes kis miniszteri irodám - a kis jelző nélkül inkább, ugyanis elég tágas volt. És az irodán túl maga a munkakört is meglehetősen hiányoltam az életemből, mert így, főosztályvezetőként nagyon is meg volt kötve a kezem a legtöbb kérdésben. Külügyminiszterként sokkal több beleszólásom volt a külpolitikába, és nyilvánvaló, hogy jobb döntéseket hoztam, mint ezek az inkompetens barmok.
- Át fogja még venni, nekem elhiheted... - válaszoltam mély meggyőződéssel.
Sejtettem, hogy Carol így fog reagálni az anyja említésére, de örültem volna, ha valamivel higgadtabban kezeli a dolgot. Talán kettőnk közül most ő volt következetesebb, ugyanis én nem tudtam ennyire fekete-fehéren kezelni ezt a kérdést. Egyrészt gyűlöltem Oliviát, másrészt viszont a fonnyadt lelkemet is eladtam volna azért, hogy újból legyen mellettem valaki, akitől megkaphatom azt, amit annak idején ő adott nekem. Ugyanis az elmúlt négy évben akárhányszor próbálkoztam, sosem jött össze, pedig néha tényleg igyekeztem valami tartósat létrehozni a rövid kalandok mellett. De nem sikerült, senki sem maradt meg mellettem, a leghosszabb sem tartott fél évig.
- Elképzelésem sincs, mit akart. Minden esetre elég érzelgősnek tűnt, már amennyire én ezt meg tudom ítélni. Ha nem tette volna, amit tett, akkor még azt gondolnám, hogy akar valamit... De ez nem így működik. Gondolom. Legalábbis miden logikát nélkülözne. - Szégyen, nem szégyen, de ennyi év után sem tudtam kiigazodni az emberi érzelmeken. És tényleg nem véltem logikusnak Olivia viselkedését, hiába fordult meg a fejemben, hogy esetleg anyagi hasznot remél a kapcsolatunk felújításából. Megoldhatta volna máshogy is, ott a családja, nem kellek ehhez én, sem pedig a gyerekek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 14, 2016 10:52 pm

Levin & Carol
Természetesnek tartottam, hogy apa sokkal jobb Maurice barátunknál,ezt pedig minden elfogultság nélkül mondtam. Ha nem az apám lett volna, akkor is azt mondom, hogy tíz darab belőle mint egy Briggsből a Mágiaügyi Minisztérium élén. Az az ember megkeserítette az életemet a Roxfortban, semmi jót nem köszönhettem neki. Ha valaha is képes lennék kiejteni a számon hogy mocskos sárvérű, azt egész biztosan csak és kizárólag rá használnám jelzőként. De szerencsére nem voltam ilyen fasiszta.
- Nagyon remélem. Éppen ideje lenne, hogy véget érjen ez a népbutítás. -Az, hogy Briggs az orruknál vezette egész Nagy-Britanniát mint a birkákat szokás, még jobban zavart mint az, hogy ennek mi isszuk meg a levét. Vagy inkább a kettő együtt.
Nem voltak bajaim apa nőivel. Mindig pozitívan álltam hozzá, hogy van valakije, még akkor is, ha nem feltétlenül mutatta be őt nekem vagy a testvéreimnek, talán csak egy-kettő volt, akit láttam is, de mindegyik hamar lelépett. Mégis teljesen természetes, hogy egy férfi mellett legyen egy nő és fordítva is. Na de hogy anyám megint idetolja a pofáját... Nem, azt már tényleg nem lettem volna hajlandó megtűrni. Valamiért árulásnak vettem volna, főleg apa részéről.
- Nem olyan nehéz megjátszani az érzelgőst, elhiheted -fintorodtam el. -Ha nagyon akarnék, most le tudnék tolni itt előtted egy olyan hisztit, hogy senki nem gondolná, hogy csak megjátszom magam. De ezt te is tudod. -Már kiskoromban is rengetegszer színészkedtem, amikor pedig elkezdtem rászokni a színházra, még inkább előjött ez belőlem, ezt pedig apa is észrevette. Volt is egy kis beszélgetésünk, amikor figyelmeztetett rá, hogy jobb lesz, ha ezzel vigyázok, azóta visszafogtam magam. -Én semmiképpen nem akarok vele találkozni, nem vagyok rá kíváncsi. És annak sem örülnék túlzottan, ha Alex és Lena látnák. Ha tényleg csak azért jött, mert kell neki valami, utána úgyis megint el fog tűnni, az pedig nem fog nekik túl jót tenni. -Azt már nem tettem hozzá, hogy valószínűleg meg is téptem volna a saját anyámat, ha átveri a kistestvéreimet. De ezt az arcomról is gond nélkül leolvashatta, még csak meg sem próbáltam leplezni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 14, 2016 11:09 pm


Carol & Levin

Én személy szerint nem voltam túl jó véleménnyel a mugliivadékokról, de a sárvérű kifejezéssel mégsem dobálóztam úton-útfélen. Ennek két oka volt: először is az, hogy intelligensebbnek tartottam magam ennél, másodszor pedig nem akartam még többet rontani a helyzetünkön. De Maurice Briggs akkor is csak egy mocskos sárvérű volt, semmi több.
- A mi népbutításunk szerintem is sokkal szimpatikusabb - bólogattam nos... sunyi mosollyal. De hát nem ez volt a politika lényege? Lenyomni a saját igazságodat emberek millióinak a torkán... Dehogynem, csak ezt sokkal burkoltabban kellett adagolni nekik.
Tudtam, hogy Carolt nem zavarná, ha lenne valakim. Nem igazán mutattam be neki és a testvéreinek az aktuális nőimet, mivel a legtöbbel nem terveztem hosszútávra. Amelyik pedig tovább tartott, az is mind hamarabb véget ért annál, minthogy a gyerekek bármiféle véleményt formálhattak volna róluk. Nem próbáltam rájuk erőszakolni őket, hogy legyenek jóban, szeressék egymást, csináljanak közös programokat. Egyszerűen csak összefutottak a házon belül vagy közöltem Carollal - Alexandert és Lenát még nem éreztem ehhez elég idősnek - , hogy ne várjon, mert találkozom valakivel. Sosem értettem meg azokat, akik rákényszerítették a gyerekeiket és a partnerüket arra, hogy jópofizzanak egymással. Hát még akkor, ha a pótszülő szerepét akarta a családba betolakodó fél betölteni... Igaz, ez már csak azért is esélytelen lett volna, mert az eddig párkapcsolataim a jócskán fiatalabbak közül kerültek ki.
De az anyja felbukkanása mégiscsak más kategória volt, ha tegyük fel, Olivia ilyen szándékkal keresett fel.
- Tudom. De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy mégis mit akarhat - ráztam meg a fejem. - Mert tegyük fel, hogy megjátszotta magát. De akkor is ott a kérdés, hogy miért tette, mi a célja ezzel...
Várható volt, hogy Carol már anélkül elutasító lesz, hogy egyáltalán feldobnám a találkozás gondolatát. Nem vártam tőle mást. És valójában igazat is kellett adnom neki, tényleg nem tett volna jót sem neki, sem pedig a testvéreinek egy újabb csalódás.
- Biztos lehetsz benne, hogy addig nem találkozik majd veletek, amíg meg nem tudom, mit akar. Én már jobban úgysem csalódhatnék benne, de ti még igen. - Azok után, amiket annak idején a fejemhez vágott, már tényleg úgy éreztem, hogy nincs lejjebb. Legfeljebb akkor, ha felnyomott volna az aurorparancsnokságon gyilkosság vádjával, de ezt úgysem merte volna megtenni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 5:35 pm

Levin & Carol
Én sosem voltam előítéletes senkivel kapcsolatban pusztán a származása miatt. Sőt, ami azt illeti, apáékon és Hectoron kívül jóformán mindegyik aranyvérűt utáltam. A roxfortos barátaim mind félvérek voltak vagy mugli születésűek. Meg hát... Trigorin. De csak az utóbbi években éreztem át egészen, hogy milyen is, amikor a származásod miatt gyűlölnek.
Igazából csak örültem volna, ha apának van valakije. Nem érdekelt, hogy ki az, hogy mennyi idős - feltéve ha nem fiatalabb nálam, az nagyon beteg lett volna -, csak hogy ne legyen egyedül. Tudtam, milyen szar érzés egyedül lenni. Oké, hogy nekem gyakorlatilag még nem volt senkim, de azért mégis át tudtam érezni a problémát. Hónapok óta álltam egy reménytelen szerelem kellős közepén, ami az eljegyzés miatt csak még kilátástalanabb lett. Ilyen szempontból tényleg teljesen egyedül éreztem magam és ismertem, hogy milyen is ez.
- Nem tudom, mi vele a célja, igazából nem is érdekel -ráztam meg a fejem. -De nem akarok a játékszere lenni, akit ki tud használni, amikor úgy akarja. A lánya vagyok, nem egy kvaff, akit kedvére dobálhat.
Ha úgy vélte volna, hogy anyám nem azért jön, mert valamit akar, hanem mert rájött, milyen hülyeséget csinált és vissza akart jönni hozzánk, akkor sem hittem volna neki. Ugyanúgy ellenségesen és bizalmatlanul álltam volna hozzá. Nem gyakran esett meg velem, hogy valakiben olyan szinten hitemet vesztem, hogy azt esélytelen visszaszereznie, de anyám ezen kevesek közé tartozott.
- Ne is mondd el nekik, jó? Nem kell tudniuk róla, hogy anyánk megint idetolta a képét. Kicsik még és naivak, nem kell, hogy olyan gondolatokat ébresszen ez bennük, ami úgysem fog megtörténni soha. -Ez alatt arra gondoltam, hogy Lena és Alex hajlamosak voltak rá, hogy mindennek a pozitív oldalát lássák. Én is törekedtem erre, habár többnyire inkább realista módon szemléltem mindent, azon az elven, hogy jobb a kellemes csalódás mint a pofára esés. De ők ezt nem így látták, talán mert még nem voltak lég idősek hozzá, vagy talán mert ők sosem lesznek olyanok mint én. Így például most is biztos arra gondoltak volna, hogy megint egy teljes, nagy, boldog család leszünk. Ami nem fog megtörténni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 6:04 pm


Carol & Levin

Carol épp csak azt nem tudta, hogy elég sajátosan viszonyultam a párkapcsolatokhoz. Persze ez így volt rendjén. Hadd maradjon csak meg abban a hitben, hogy az apjának minden rendben van a fejében.
- Tudom. De én nem tehetem meg, hogy teljesen elzárkózom tőle. - Gond nélkül megtehettem volna. Viszont még én sem lehettem minden helyzetben erős és megrendíthetetlen, ezúttal sem voltam az. Mégiscsak a volt feleségem bukkant fel újból az életemben, akivel leéltem közel tizennégy évet, azért ezt nehéz lett volna egyszerűen csak ignorálni. És bármennyire szánalmas is beismerni, olykor még mindig hiányzott. Nem kifejezetten ő maga, inkább csak a kapcsolatunk, az első és valószínűleg utolsó emberi kapcsolatom. A gyerekeket leszámítva, de valószínűleg ők sem rajongtak volna értem ennyire, ha teljes valómban megismertek volna.
- Persze, igazad van. Nem mondom el nekik, valóban jobb, ha nem is tudnak róla. Nehogy bármibe is beleéljék magukat. - Talán sosem voltunk rendes család. Sőt, valószínűleg nem voltunk azok, hiszen egy kikényszerített érdekházasság nem épp a legjobb alapja egy boldog, normális családnak. De mást nem igazán ismertem, másfajta családmodellel közelről még nem találkoztam. Nekünk ez jutott, ezt kell szeretni. - Csak ez nem ilyen egyszerű, mármint nekem nem az. Mármint szóba sem kéne vele állnom, tudom, semmi logika nincs ebben. De ilyenkor még nekem is nehéz nem hiú ábrándokat szövögetni. Mindegy is, nem akarlak ezzel terhelni, tudom, hogy megvan neked is a magad baja. Bocsánat.
Csak félúton jöttem rá, hogy ezt nem vele kéne megvitatnom. Mással sem tudtam volna, csakis magammal. Hiába vallottam Dominicet a legjobb barátomnak, vele akkor sem igazán tudtunk és nem is akartunk ilyen dolgokról hosszadalmas beszélgetéseket folytatni. Olyannyira máshogy vélekedtünk erről az egész témáról, hogy kár is lett volna felhozni. Másról sem lelkiztünk, erről sem fogunk. Eddig is megoldottam minden lelki bajomat magamban, ezután is menni fog.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 6:36 pm

Levin & Carol
Nekem az apám szent és sérthetetlen volt. Mindig is tisztában voltam vele, hogy nem az az ideális apafigura, akire a gyerekei minden szempontból felnézhetnek - nem, nem kérek magas emberes vicceket -, de engem ez nem zavart. Sosem hittem az olyan romantikus gondolatokban mint az eszményi hős, a tökéletes főszereplője a történetnek, mert ilyen nem létezett. Ha apa minden hibájáról tudtam volna... talán nem tudam volna teljes mértékben elfogadni. De mindenképpen megpróbáltam volna, volt ennyire fontos nekem.
- Akár meg is tehetnéd -csúszott ki a számon, de azonnal bele is javítottam: -Mármint, ezzel nem arra utalok, hogy tedd is meg, csak hogy van rá lehetőség. Ebből már nem hozom ki jól magam, úgyhogy hagyjuk is inkább. -Vágtam egy grimaszt, aztán a vajsörömre pillantottam. Nem tudom, miért találtam hirtelen ennyire érdekesnek, de könnyebb volt ezt bámulnom, mint apát. Kellemetlenül éreztem magam a téma miatt, pedig nem kellett volna.
- Nem tenne jót nekik. Lenát is még az ág is húzza, és amilyen kis naiv, folyton pofára fog még esni. Csak nem mindegy, hogy mekkorát. Ráadásul jövőre már nem leszek ott, hogy vigyázzak rá. Nem is tudom, mi lesz vele... -Alexander miatt nem aggódtam, ő sokkal talpraesettebb volt a húgunknál. Megvolt egyedül is, talán nehezebben mint én, de attól még biztos lehettem benne, hogy ezzel probléma nem lesz.
Nem érdekelt, mennyire selejtes a családunk, attól még mindig jobb volt mint a legtöbb aranyvérű család. Azt hiszem, kihoztuk belőle, amit ki lehetett, én mindig így álltam hozzá. Ilyenkor voltam optimista.
- Egyáltalán nem terhelsz ezzel. Akkor lennék nagyon ideges, ha nem mondanád el ezeket a dolgokat. Tudod, hogy ezekről mindig szeretnék tudni, elég felnőttnek érzem magam ahhoz, hogy jól tudjam kezelni őket. A hiú ábrándokkal pedig nincsen semmi baj. Hidd el, pontosan tudom, milyen ez. Ugyanabban a cipőben járok, amiben te. -A tekintetem az egyik plakátra vándorolt a falon, ahol a Macbeth színészei között már ösztönösen találtam meg azt a bizonyos arcot.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 7:05 pm


Carol & Levin

Várható volt, hogy így fog reagálni. Nem vártam el tőle, hogy megértse a helyzetemet. Egyrészt, mert még életében nem volt senkije - szerencsére! - , másrészt pedig nem tudhatta, mit jelentett nekem az anyja, amíg még együtt voltunk. Carol a helyzethez képest tényleg szeretetben nőtt fel, amit én nem mondhattam el magamról. Olivia volt az első, akitől tényleg megkaptam a szeretetet, nyilván kötődtem hozzá, jobban, mint kellett volna. Sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem kéne kötődnöm senkihez.
- Tudom, hogy van rá lehetőségem. De ez sajnos nem ilyen egyszerű. Majd egyszer talán megérted... - sóhajtottam fel. - Muszáj lesz megtanulnia megvédeni magát. Nemrég beszéltem Astoriával, Scorpiust is ugyanúgy bántják és ő sem tud mit kezdeni a helyzettel, úgyhogy Lena nem egyedi eset. Pedig bárhogy is nézem, Scorpius is egy teljesen normális, aranyos kisgyerek, aligha ártott bárkinek is. Undorító ez az egész... Nem mondom, hogy egy szent voltam annak idején, de eszembe nem jutott volna elsősöket terrorizálni.
Ami azt illeti, a fél Durmstrang tisztelettel vegyes rémülettel tekintett rám, de a szó szoros értelmében nem zaklattam senkit. Az tény, hogy bűntudat nélkül helyére tettem akárkit, de ok nélkül eszembe nem jutott volna bántani valakit, pláne nem kisebbeket. Pedig az én lelkiismeretem akármit elbírt...
A következő szavaira azonnal felkaptam a fejem. Hogy ő is ugyanezzel küzd? Ezt lehetetlen lett volna félreérteni...
- Ezt mégis hogy értsem? - vontam fel a szemöldököm gyanakodva. Nagyon reméltem, hogy csalt a megérzésem.
Nem vettem észre, hogy a tekintete elkalandozott a plakátok felé, legalábbis nem találtam árulkodó jelnek. Inkább valamelyik idétlen iskolatársára gyanakodtam, csak bízni mertem benne, hogy legalább értelmes a fiú és nem olyan undorító kis antiférfi, mint manapság a legtöbb kölyök. Bár valószínűleg mindegy, ki lett volna az illető, nekem akkor sem felelt volna meg, elvégre a lányomról volt szó. Nem érhet hozzá akárki, ha pedig valaki megpróbálja összetörni a szívét, akkor az addig élt. Érte már pont elég csalódás Carolt, nincs szüksége többre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 7:42 pm

Levin & Carol
Tudtam, hogy anyám sokat jelentett neki. Egy gyerek az ilyet mindig megérzi, a kicsik a legfogékonyabbak az ilyen behatásokra. És persze az sem volt utolsó tényező, hogy még tisztán emlékeztem rá, mennyire rossz volt neki is, amikor elváltak anyámmal. Persze azt mindenki nagyon rosszul viselte a családban.
Kötődni viszont mindenkinek kell valakihez. Ha csak egy ember is van az életben, akihez ragaszkodsz, nem szabad elengedni. Én mindig ezt vallottam és nem is akartam meggondolni magam. Én nem bírtam volna ki a támaszaim nélkül. Ha elengedem őket, lezuhanok, az érkezés pedig nem lenne kellemes.
- Tudom, sokszor láttam őt is, hogy rászállnak. Ők vannak a legrosszabb helyzetben, mert ők a legkisebbek, mindenki ellenük lehet. Ilyen téren én végzősként jobb helyzetben vagyok, mert a negyedikeseknek azért ekkora pofájuk nincsen. Miért van az, hogy minden ember ilyen patkány? -Állandóan csalódnom kellett, nem csak a társadalomban, de az egész emberi fajban is. A halálfalókra mondják, hogy milyen állatok voltak. Talán ami most megy, az nem éppen ugyanolyan embertelenség? Nem mintha valaha is egyetértettem volna a halálfalók eszméivel, de azért a jelenlegi helyzet sem normális. Talán ezt abba kéne hagynom, nem vagyok én Nietzsche, hogy itt filozofáljak.
A kérdésére csak a szememet forgattam, aztán felnéztem rá.
- Apa, tizennyolc vagyok. Egyáltalán nem meglepő, hogy már van olyan férfi az életemben, akire másképp tekintek mint az eddigiekre. -Milyen szépen ki tudom fejezni magam... És szándékosan használtam a férfi szót, elvégre Nathan már nem volt fiú, nagyon nem. -De úgyis reménytelen egy helyzet, szóval felejtsd is el. Van, amiről még neked sem kell feltétlenül tudnod. -Szinte mindent megbeszéltem apával, ő és Hector voltak azok, akikek folyton kiöntöttem a lelkemet. De természetesen akadtak olyan dolgok, amiket apával nem tudtam volna megbeszélni. Ennek így kellett lennie.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Pént. Ápr. 15, 2016 8:04 pm


Carol & Levin

Bárcsak tudtam volna neki rendes választ adni erre a kérdésre, de nem ment. Gyerekként azt gondoltam, hogy bennem semmi emberi nincsen és ezért szégyellnem kell magamat. Az elején nagyon nehezen viseltem ezt a másságot, pláne, amikor idősebbként rájöttem, mi is ez - én nem tudtam olyan közömbösen kezelni, mint ahogy Linwood tette. De mostanság egyre inkább azt éreztem, hogy bár technikailag egy lelketlen, érzelmileg üres gyilkos voltam, gyakorlatilag mégis kevesebbet ártottam az embereknek, mint a legtöbben körülöttem. Megöltem másokat? Igen, meg. De lelkileg nem tettem tönkre senkit, és én mindig is azt vallottam, hogy az sokkal rosszabb bárminél. Nyilván ez egy beteg elmélet volt így, de akkor is különbnek éreztem magam ezeknél az embereknél. Ők egyedül az ostobaságuk miatt tették ezt. Én legalább takarózhattam genetikával meg gyerekkori traumákkal.
- Fogalmam sincs. Mindig találnak valamit, ami miatt lehet utálkozni. Egyedül az a különbség, hogy ezért senkit sem végeznek ki. - Ha nem nyilvános helyen lettünk volna, akkor ennél bővebben is kifejtettem volna a véleményemet, így viszont inkább nem tettem.
Tényleg nem volt ebben semmi meglepő, de attól még zavart. Hogy pontosan miért, azt nem tudtam volna megmagyarázni. Szerintem egyetlen apa sem tud erre pontos magyarázatot adni, már amelyik törődik a lányával.
- Attól még ringathatom magam abban a hitben, hogy megrekedtél a "fiúk undorítóak és apa a legjobb" stádiumban - dünnyögtem egészen letörten. - És mi az, hogy nem kell tudnom róla? Anélkül nem tudom egyforma kockákra darabolni azt, aki összetöri a szíved...
Azt inkább nem tettem hozzá hangosan, hogy ehhez a szándékhoz még az illető hímnemű egyednek arra sincs feltétlenül szüksége, hogy megbántsa a lányomat...
- És különben is jogom van tudni, hogy kit kell gyűlölnöm. Már elég hosszú a lista, de még van hely a tetején bőven az udvarlóidnak... - morogtam. Nagyon kivételesnek kellett volna lennie annak a fiúnak ahhoz, hogy megmásítsam a véleményem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Ápr. 16, 2016 3:43 pm

Levin & Carol
Az emberek valamiért élvezték, hogy másokat tiporhatnak lelkileg a porba. Sosem találtam rá értékelhető magyarázatot, de mindig úgy véltem, hogy a saját tökéletlenségeik miatt teszik. Leplezni próbálják a hibáikat, hogy mások mint az, akinek nekimennek, nem is igazán tudom. De még az is megeshet, hogy ez az elméletem teljesen hibás. Nem vagyok pszichológu vagy pszichiáter, pláne nem szociálpszichológus, nem értek én ezekhez, ilyenkor csak a saját véleményemre támaszkodhatok.
Nem tudtam nem elmosolyodni apa hangján és arckifejezésén. Nem számítottam rá, hogy ennyire bánatosan fogadja majd ezt a hírt, vagy hogy így lelombozza egy ilyen. Nagyon aranyosnak találtam, pedig apára nem gyakran lehet ezt a jelzőt használni.
- Apa még mindig a legjobb, ne aggódj. Csak a fiúk már nem undorítóak -mosolyogtam. -De hidd el, tényleg nem kell tudnod róla. Úgysem lesz belőle semmi, eddig sem volt, ezután sem lesz. Pláne most, hogy Hector is képbe kerül. Úgyhogy nem kell készítened a filézőkést.
Meg voltam győződve róla, hogy most már az eddiginél is esélytelenebb lenne a helyzet Nathannel. Hiszen kinek kéne egy olyan lány, aki már el van jegyezve valakivel és néhány hónapon belül házas lesz? Nem akartam szeretőt tartani, az még neki lenne degradáló. Mindig is annak találtam ezt a szót, a véleményemet pedig ez a helyzet sem változtatta meg. El lett baszva az egész, most már minden mindegy.
- Nem, apa, nem kell tudnod -ingattam a fejem, most már komolyabb hangon. -Csak mindent elrontana és nehezebbé tenne. Mindenkinek, nem csak nekem. Jobb, ha ezt így abba is hagyjuk. -Még csak az kéne, hogy emiatt a színháztól is eltiltana. Nem bírnám ki, ha nem láthatnám Nathant.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Ápr. 16, 2016 4:40 pm


Carol & Levin

Sajnos ezzel sem tudott megvigasztalni, igazából nem is hittem el neki a mondata első felét. Esélytelennek találtam, hogy még most is gyermeki áhítattal nézzen fel rám, másként pedig nem tarthatott volna engem a legjobbnak. De ez így természetes, egyszer mindenki rájön, hogy az apja mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek addig gondolta. Valakiről kiderül, hogy unalmas, teljesen átlagos ember, valakiről meg az, hogy lelketlen gyilkos. Kinek épp milyen apa jutott...
- Ennek örülök, úgysincs gyakorlatom a filézésben. Majd mire Lena ennyi idős lesz, azt is kitanulom... - Lényegében nem is hazudtam. Tényleg nem filéztem még ki senkit, az ilyen ínyencségeket meghagytam Dominicnek. Én inkább megmaradtam a saját kaszabolóátkaimnál, lényegesen több élvezetet nyújtottak. - Különben is, a kamaszfiúkkal csak a baj van. Én is voltam ennyi idős, és természetesen én kivételt képeztem ez alól, de mindenki más ösztönlénnyé korcsosult körülöttem.
Ez így nem egészen volt igaz, mert az utolsó néhány durmstrangos évemben engem sem foglalkoztatott sok minden a lányok hajkurászásán és az iváson kívül, de én legalább azt is méltósággal űztem. És mellette az iskolai teljesítményem sem romlott
Jobbnak láttam, ha most tényleg nem firtatom tovább a témát. Természetesen nem akartam ennyiben hagyni, mégiscsak a lányom - nemlétező, vagy legalábbis meghiúsult - szerelmi életéről volt szó, de a helyet és a szituációt nem ítéltem alkalmasnak arra, hogy ezen vitatkozzunk. És valószínűleg úgysem ismertem volna az illetőt. Mondjuk biztosan első dolgom lett volna lenyomoztatni, de erről Carolnak nem kell tudnia...
- Lassan menjünk be, középre szól a jegyünk és nem kéne felállítani a szélén ülőket. - Mindig is szörnyen illetlen dolognak tartottam, amikor azok érkeztek meg utoljára, akik legbelül foglaltak helyet. Ilyenkor mindenki kénytelen volt felkelni, amíg a kedves késő átmászott rajta.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Szomb. Ápr. 16, 2016 10:01 pm

Levin & Carol
Lehet, hogy ez csak az én elfogultságom, ostobaságom vagy valami ilyesmim szólt belőlem, de úgy éreztem, hogy én mindig apa kicsi lánya fogok maradni. Ugyan ez kívül nem látszott rajtam, de magamban mindig is így állt a dolog, pedig Lena sokkal inkább tűnt apásnak mint én. Mondjuk a húgomnak igazán mindegy volt, hogy ki, csak szeresse.
- Jó, Lenához ki is tanulhatod -vágtam rá. A húgomat nagyon is féltettem a hülye fiúktól. Magamat nem igazán, mert sosem érdekeltek a fiúk. A fiúk. Inkább a férfiaknál maradok, köszönöm. Egyáltalán nem mozgatták a fantáziámat a tizenhét-nyolc-kilenc éves hülyegyerekek, habár ha jobban belegondolok, az idősebbek közül is nagyon válogattam. Nathan volt az egyetlen, azt hiszem, az is marad. Nem hinném, hogy képes lennék mást is úgy szeretni ahogy őt szeretem.
- A kamaszfiúk engem sem érdekelnek. -Ezzel lezártnak tekintettem a témát.
Az utolsó korty vajsört is megittam, a műanyag poharat pedig a közelben elhelyezett kukába dobtam. Láttam má embert, aki elhajította, hogy úgyis arra vannak a takarítók, hogy elvégezzék a munkájukat. Nagyon felbosszantott a fickó, legszívesebben ott helyben agyonvertem volna. Gyűlöltem az ilyen tahókat.
- Oké, menjünk. Éppen ideje is lenne. Mennyibe fogadjunk, hogy ez után a vajsör után be fogok pisilni az előadás végére? -Hah, már akkor be fogok pisilni, ha Nathant meglátom.
Elindultam vissza a teremhez, amikor bementünk, még alig voltak bent emberek. Az első egy-két sorban ültek, meg természetesen a mi sorunk szélén. Nem zavartattam magam, elindultam körbe, hogy a másik oldalról menjek be középre. Nem akartam megzavarni az embereket, apával egyetemben nem szerettem zargatni a körülöttem ülőket. Engem megneveltek a szüleim. Így pedig, hogy a hosszabb úton mentünk, Briggséket is észrevettem a páholyukban. Az asszony Maurice undorító szakállát cirógatta, majdnem elhánytam magam.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Ápr. 17, 2016 2:27 pm


Carol & Levin

Jobbnak láttam nem tovább feszegetni a témát, habár nem találtam túl biztatónak azt a tényt, hogy még csak nem is a saját korosztályából való a lovagja. Kétségkívül sok volt a baj a kamaszfiúkkal, de annak még kevésbé örültem volna, ha Carol egy idősebb férfi mellett kötött volna ki. Mindenki tudja, hogy az ilyen kapcsolat csak és kizárólag arra épülhet, hogy a férfi kihasználja a fiatal lányt. Én már csak tudtam.
- Azt inkább mellőzd, mégis hogy néznének rám utána? - vágtam egy fintort. Mert természetesen az sokkal fontosabb, hogy nekem mennyire megalázó lett volna az a helyzet. Jó, talán ez Carol esetében nem volt igaz, de más esetében nem érdekelt rajtam kívül senki sem. Egyedül a gyerekeimet voltam hajlandó magam elé helyezni.
Követtem Carolt, amíg megkerültük az összes sort és az ellenkező irányból elfoglaltuk a helyünket. Sajnos az én figyelmemet sem kerülte el a Briggs házaspár enyelgése, önkéntelenül undorodó grimasz jelent meg az arcomon. Nem voltam prűd, de azért mindennek van egy határa, márpedig ez jócskán átlépte azt. Én sosem műveltem volna ilyet nyilvánosan.
- Néha azt gondolom, hogy engem már semmivel sem lehet megdöbbenteni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy tévedtem. - Ösztönösen az államhoz nyúltam, csak hogy ellenőrizzem, tényleg tökéletesen megborotválkoztam. Még csak az kéne, hogy olyan undorító ábrázatom legyen, mint Maurice-nak... Persze én sosem növesztettem volna olyan igénytelen szakállat, mint ő, sőt, úgy általában sosem lettem volna olyan igénytelen, mint ő. Nem vártam el tőle, hogy természetes arisztokratikus felsőbbrendűséggel élje a mindennapjait, elvégre lehetetlen lett volna egy ilyen senki számára, de ezt a fajta szánalmas életszínvonalat büntetni kellett volna.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Ápr. 17, 2016 7:32 pm

Levin & Carol
Eleinte én is ettől tartottam, amikor rájöttem, hogy az érzéseim Nathan iránt már közel sem barátiak. Jóval idősebb volt nálam, javában felnőtt ember, mégis mire kellett volna neki egy magamfajta kislány? Még ha lett volna nála esélyem, talán akkor sem használtam volna ki az ez adta lehetőséget, pontosan emiatt. Nem akartam, hogy elszúrjak mindent, hogy saját magamnak okozzak felesleges fájdalmat, olyat, ami sokáig nem hagyna utána nyugton. De rá kellett jönnöm, hogy Nathan messze nem ilyen ember, ekkor pedig már semmi nem állt az utunkban gyakorlatilag. Azon kívül, hogy semmit nem mertem tenni az úgy érdekében. Az igazi baj viszont most érkezett el, Hector képbe kerülésével nem az, hogy már nem is akartam Nathanre sem nézni, de még kétségbeesettebb voltam. Még inkább szükségem volt rá.
- Nem is az, de én milyen büdös lennék... -Mint azt már mondtam, gyűlöltem a büdös embereket. Amiből sajnos túl sokkal sikerült találkoznom, még itt, a színházban is. Pedig azt hittem, ide nem teheti be minden jött-ment a lábát.
Elnevettem magam, amikor megláttam apa arckifejezését. Annyira tudtam, hogy így fog reagálni rá... De most őszintén, lehet erre másképpen? Végtelenül undorító volt, ahogy kinézett az az ember, hát még az, hogy a feleségének ez tetszik. Olyan furcsa az emberek ízlése... Még jó, hogy nálam ennyire nem rossz a helyzet. Nathan messze nem volt egy rossz pasi, és ha jobban belegondolok, Hectorra sem véletlenül csorgatták annyian a nyálukat. Hiába nem néztem rá eddig soha ilyen szemmel. Miért is kötök én ki mindig náluk?
- Ne aggódj, olyan sima az arcod mint egy kisbaba popsija -simogattam meg az arcát pontosan olyan mozdulattal, amilyennel Briggsné is tolta. Az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy a kisbaba szó apából milyen hatást vált ki. Mégis ki gondolna arra, hogy ők Dominickel csecsemőviccekkel szórakoztatják egymást?
Most hogy így témánál vagyunk, én szerintem még egyszer sem láttam apát úgy, hogy nem volt frissen borotválkozva. Jó, egy-két napos borostával még talán, de rosszabb sosem volt. Én semmi olyanra nem emlékszem, hogy sírtam volna, amikor kiskoromban megláttam borostásan apát. Én? Ugyan.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Vas. Ápr. 17, 2016 9:35 pm


Carol & Levin

Nem különösebben érdekelt, hogy egy férfi külseje mennyire megnyerő és mennyire nem, tekintve, hogy ilyen tekintetben csak a nők érdekeltek. De Maurice Briggsről még én is tudtam, hogy nem épp a gyengébbik nem kedvence. Úgy néz ki, a felesége mégis rajongott érte, és ezt még Maurice megnyerő modorával és eszével sem lehetett magyarázni - elvégre egyikkel sem rendelkezett.
És persze Carol tett róla, hogy ne is tudjam egykönnyen kiheverni a látványt. Akárhogy is próbálta leutánozni Mrs. Briggset, nem járt maradéktalanul sikerrel, nem tudott kellőn bárgyún nézni. És nem is volt mit cirógatni az arcomon. Tényleg minden reggel borotválkoztam, legfeljebb egy-két napot hagytam ki. Na de Briggs... Ő leginkább egy vadonban rekedt túlélőre emlékeztetett. És a fejemet rá, hogy őszült is...
- Annál is simább. - Igyekeztem nem hangosan felröhögni, ugyanis erről eszembe jutott a legutóbbi csecsemővicc, amit Linwood mesélt. Sajnos amióta elkezdtük ezt a hadjáratot, a babáról és annak szinonimáiról folyton ezek a morbid viccek ugrottak be. Mellesleg nehezen tudtam volan felidézni a "babapopsi" simaságát, ugyanis nem én pelenkáztam a gyerekeimet, de ezt jobbnak láttam nem hangosan megjegyezni. Az ilyesmit többnyire Olivia végezte vagy a házimanók, én különben is alig voltam otthon akkoriban, amikor Carol megszületett. Akkor még épp csak elkezdtem az akadémiát, a tanulás jobban foglalkoztatott az ilyen földhöz ragadt dolgoknál. Egyszerre két szakot végeztem, egyszerűen nem volt időm otthon lenni. Esténként egy-két órát eltöltöttem a családommal, és ezt teljesen ideálisnak véltem. Ez is több volt, mint amennyit rám szántak a szüleim.
- Az előadás után elmegyünk valahova vacsorázni, jó? Úgyis csak reggel kell visszamenned, van időnk. Most én is ráérek - tettem hozzá. Kivételesen tényleg nem temetett maga alá a munka a Minisztériumban, minden a maga rendjében és ütemében zajlott


Telefonról ment, majd utólag megkódolom rendesen:). Bocsi az esetleges elírásokért^^!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Hétf. Ápr. 18, 2016 8:16 pm

Levin & Carol
Egyszer még meg akarom fejteni, hogy mit eszik ennyire a felesége Maurice Briggsen. De komolyan, hiszen olyan gusztustalan egy ember, mégis kinek kéne? Persze én is igazán találhatnék magamnak jobb életcélt mint megfejteni egy bolondot.
Szerintem nagyon is jól utánoztam Mrs. Briggset, azzal a kivétellel, hogy nekem nem volt mit simogatnom apa arcán, tényleg teljesen sima volt. De tőle ezt el is vártam. Mármint nyilván nem zavart, ha éppen nem sikerült tükörsimára borotválnia az arcát, mert nem ment el otthonról, de sosem növesztett olyan Dosztojevszkijhez hasonló arcszőrzetet mint ez a félkegyelmű. Szerencse, lehet még le is tagadtam volna, hogy ő az apám.
- Most miért vágsz ilyen furcsa fejet? -hunyorogtam rá. Komolyan, nagyon furán nézett rám, de nem értettem, hogy a babapopsiban mi ennyire... érdekes. -Ó, ne, inkább mégsem akarom tudni. Tuti Dominickel találtatok ki már megint valami hülyeséget, inkább nem akarom hallani. -Nem is olyan régen, apa születésnapján nagyon szépen leitták magukat nálunk, én pedig végighallgattam egy diskurzust arról, hogy milyen elmélet állhat a "gólya hozza a babákat" dolog mögött, amit az ember a gyerekeinek szokott mondani. Nem igazán jutottak dűlőre, mert mindenre elég furcsán reagáltak, többnyire röhögtek. Nem akarom tudni, hogy mi volt ennyire vicces ezen.
- Oké, úgyis nagyon éhes vagyok. -Azt hiszem, ezzel nem leptem meg, én mindig nagyon éhes voltam. Rengeteget tudtam enni, pláne a méreteimhez képest brutális mennyiséget. Liam egyszer szó szerint rosszul lett, amikor bezabáltam vacsoránál a nagyteremben. De sebaj, már kezdi tőlem mindenki megszokni. Hectort sem fogja meglepni, amikor kieszem a vagyonából...
Leültem az apa melletti székre, magamban már imádkoztam, hogy valami kulturált ember kerüljön mellém, mert Briggsék után én ezt nem fogom tudni elviselni.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Ápr. 19, 2016 12:13 am


Carol & Levin

Pedig egészen stílusos lett volna például egy olyan szakáll, mint Lev Tolsztojé volt, elvégre mind a Levin, mind pedig a Dolohov név szerepelt a regényeiben. Különben nagyon is kedveltem Tolsztojt, nem sok mindent köszönhettem az apámnak, de ő adta először a kezembe a műveit. Persze nem a Háború és békét, az még nekem is nagy falat lett volna gyerekfejjel. Annyi viszont biztos, hogy még ez sem motivált az oroszos szakáll növesztésére.
- Fogalmazhatunk így is - somolyogtam. - Egyszer kérd meg Dominicet, hogy mondjon neked csecsemőviccet, odáig leszel érte.
Ebben nem voltam teljesen biztos, a gólyás eszmefuttatásunkat sem értékelte különösképpen. Pedig igenis volt benne logika, főleg akkor, ha az ember már nem az első pohár vodkát itta. A születésnapom december huszonhetedikére esett, ilyenkor mindig otthon voltak a gyerekek is, és tekintettel a karácsony utáni hangulatra, elég önző dolognak éreztem volna, hogy magukra hagyjam őket egy kis kikapcsolódás kedvéért. Úgyhogy többnyire Linwood jött át hozzánk ünnepelni, és estére már mindketten vidám állapotba kerültünk. Egyedül az volt ezzel a baj, hogy a gyerekek is egyre idősebbek lettek és sajnos már nem mentek el olyan korán aludni, hogy lemaradjanak a mélypontunkról. Úgyhogy minden bizonnyal a harmincötödik születésnapomon Carol végignézte, ahogy elnyúltam a szalonban a kanapén, miután egyszerűen nem tudtam felmászni a kúria első emeletére a szobámba, majd reggelig mozdulatlanul, édes álmot aludtam. Valójában nem is volt olyan édes az az álom, mert reggel hihetetlenül másnaposan ébredtem, pedig nem volt rám jellemző.
Carol tényleg mindig éhes volt, pedig már átlépte azt a kort, amikor a gyerekek rohamosan nőnek és emiatt esznek sokat. Ő egyszerűen csak ilyen volt, és szerencséjére az én alkatomat örökölte: bármennyit, bármikor és bármit evett, nem látszott meg rajta. Én is mindig úgy néztem ki, mint akit éheztettek, noha ez nagyon távol állt a valóságtól.
- Akkor az előadás után majd benézünk valahova. - Azért ennek a gondolata még engem is jó érzéssel töltött el. Ugyanis nem valami vacak helyre terveztem beülni Carollal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Kedd Ápr. 19, 2016 8:39 pm

Levin & Carol
Én is nagyon szerettem Tolsztoj könyveit, habár Dosztojevszkijt még jobban. De ennek persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy én magam is egy részben orosz voltam és Moszkvában nevelkedtem. Továbbra sem tudtam szinte semmit oroszul, alapmondatokon és néhány szón kívül, amivel egy-egy "apaunatkozom-tanítsmegoroszul" percemben tanultam el apától. Nagyon lelkesedett az ötletért, mit ne mondjak. Amúgy meg tényleg nem voltam egy nagy patrióta, sőt, semmi sem kötött a családomon kívül Moszkvához.
- Lehet, azt inkább kihagyom -fintorogtam. -Dominic humorában nem bízom. -Talán ez azért volt így, mert nem is volt neki. Egyáltalán azt nem értettem, hogy az az ember hogy tud élni, mert hogy szociálisan teljesen analfabéta volt, az biztos. Egyszer megpróbáltam beszélgetni vele, amíg apát várta. Nem sikerült. Életemben nem éltem még át ennyire kínos beszélgetést, de komolyan. Pedig azért volt egy-két ilyen alkalom.
Legalább nem volt kérdéses, hogy honnan örököltem a folytonos zabálási mániámat. Nem tudom, miért ettem ennyit és hogy hogyan fért belém ennyi, de az még meglepőbb, hogy nagyon ritkán lettem csak rosszul tőle. Az előfordult, hogy annyira teleettem magam, hogy utána fel sem tudtam állni és úgy néztem ki mint egy két hónapos terhes, de ez még túl tudtam élni. Viszont amikor rosszul voltam, akkor nagyon rosszul voltam. Napokra is ki tudtam ütni magam.
- Szuper. Ismételten ki fogom enni magunkat a vagyonodból. -Azért az elég nehéz lett volna, de amennyit meg tudtam enni, mindig úgy éreztem, hogy valamiért mégsem annyira lehetetlen.
- Alig várom, hogy elkezdődjön -szólaltam meg hirtelen, a színpad felé nézve. Ugyan még el volt húzva a függöny és itt is fény volt, de láttam a mozgolódásokat hátul. Ismét elfogott az előadás előtti izgatottság.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   Csüt. Ápr. 21, 2016 4:41 pm


Carol & Levin

A normális emberek számára bizonyára szörnyen fárasztó lehetett Dominic humora, ezzel együtt pedig az enyém is. Vagy inkább siralmas, nem is fárasztó. Rajtunk kettőnkön kívül nem sokan értékelték ezt a fajta morbid humort, de a mi lelkünknek - már ha volt ilyenünk egyáltalán - ez esett jól.
- Pedig majdnem olyan jó humora van, mint nekem. De csak majdnem - tettem hozzá.
Különben tényleg nehéz volt Linwooddal egyszerűen csak csevegni. Nekem nem voltak ilyen problémáim, mikor vele töltöttem az időmet, elvégre sosem beszéltünk feleslegesen. Így nem csoda, hogy egyetlen kínos pillanatot sem kellett átélnünk. Ha volt mondanivalónk egymásnak, akkor azt közöltük a másikkal, de egyébként csendben voltunk. Amennyiben valaki tényleg fontos dolgokról próbált beszélgetni Linwooddal, úgy ő is normálisan válaszolt.
- Alig várom... Még jó, hogy sokat örököltem, van mit enned. - Emellett elég szép összeget is kerestem főosztályvezetőként, úgyhogy tényleg esélytelen volt, hogy Carol kiegyen minket a vagyonomból.
Az előadás kevesebb mint negyedóra múlva kezdetét vette. Nem kellett csalódnom, szokás szerint érdekes és nagyon szórakoztató rendezés volt, a színészi játékban pedig szintén nem találtam semmi kifogásolnivalót, sőt. Ha eltekintettem a közönségben ülő néhány neveletlen bunkó vállalhatatlan viselkedéséről, akkor tényleg tökéletes darab volt.
Ami miatt leginkább utáltam páholyon kívül ülni az az volt, hogy nagyon nehezen lehetett csak kivergődni utána a tömegből, a ruhatár előtt sorban állni pedig mindennél jobban gyűlöltem. Nem volt ilyesmire időm, és különben is, nem tudtam elviselni, ha ennyien vettek körbe. Épp csak beálltunk az elsőként kinyomulók mögé, de máris egy ingerült mosoly fagyott az arcomra. Ez a kifejezés leginkább azt sugallta, hogy amennyiben valaki közelebb mer jönni hozzám, annak kitekerem a nyakát. Közben fél szemmel végig Carolt figyeltem, nehogy valamelyik nyomorult magával sodorja őt a nagy tolakodásban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Levin & Carol   

Vissza az elejére Go down
 
Levin & Carol
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Carol Danvers - Ms. Marvel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Bagolyház :: Archívum-
Ugrás: