HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Raymund Joseph Lannister

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Raymund Joseph Lannister   Hétf. Ápr. 11, 2016 12:18 am




Raymund Joseph Lannister


Becenevem:
Ray, Jo

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1998. január 9.

Házam:
Griffendél

Évfolyamom:
7. évfolyam

Patrónusom:
Tatu

Pálcám:
Tizenegy és fél hüvely, erősen rugalmas, somfa, magja egyszarvú szőre

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Jack Lannister - Apa mugliszületésű, így az ő családja ágáról teljesen átlagos mindenki. Én vagyok a legfiatalabb gyermek, így azt kéne mondani, hogy rám jutott a legkevesebb figyelem, de ez nem igaz. Apa volt az, aki szerette volna, hogy megtanuljak biciklizni, de ez a kívánsága nem teljesült. Tény, a sportot illetően sikerült kárpótolnom, mert ugyebár rendszeresek járok kondizni, hogy kordában tartsam a testem, amire amúgy ő elég büszke, mert így legalább az egyik gyereke sportosabb. Amúgy még focizni is elvitt, mikor kicsi voltam és szerintem titkon remélte, hogy én valami elcseszett gén miatt nem örököltem a varázserőt anyától és később focista válik belőlem,m de... De egyértelmű, hogy ez nem jött neki össze. Szerinte az lenne a legjobb, ha szakedzőire mennék tovább tanulni, de én meg ugye nem tudom, hogyan döntsek...

Anyám:
Margaret Lannister - A boszorkány, aki elvarázsolta az apám fejét. Na jó, ez cseppet sem igaz, hiszen szeretik egymást, pont ezért házasodtak össze és születünk meg mi hárman. anya... Mint azt már az előbb sejtettem, ő a varázsló a szüleink közül, neki köszönhetjük mi is a mágiánkat. Ugyebár én vagyok a legkisebb gyerek, és anya örült volna egy lánynak a bátyáim után, mégsem volt szomorú, hogy egy újabb fia született. Na de mindegy, azért engem is szeretett, mert ugyanolyan vicces és jó gyerek voltam, mint a testvéreim, szóval... Mondjuk szerintem biztos örült volna egy értelmesebb gyereknek, mert nem tetszett neki, mikor megbuktam, de az kárpótolja, hogy más tárgyakból mennyivel ügyesebb vagyok és neki leginkább az tetszene, ha tényleg a tanári pályát választanám.

Bátyáim:
Sebastian Lannister és Owen Petruccio Lannister... Róluk nem lehet külön-külön beszélni, mert... Mert hármunknak közös múltja van. Hárman vagyunk testvérek: Sebastian, a legidősebb, Owen, a középső és jómagam Raymond, a legkisebb. Sok közös vonás van bennünk. Például mások megnevettetése, a bohóckodás az egyik lételemünk. Együtt viszont olyanok vagyunk néha, mint az óvodások: veszekszünk, marjuk egymást, nekiugrunk a másiknak. Mégis, ha arról van szó, hogy valakinek fel kéne kicsit dobnunk a napját, abban mindhárman benne vagyunk. Igaz is, a hülyeség nem áll távol tőlünk, így történt az is, hogy a hármunk közös fedőneve a S.Ö.R. mozaikszó lett. De miért éppen így? Mi az a két pont az O betűn? A történet röviden és tömören a következő: Owen szerint túl unalmas és semmitmondó volt, így csak ment a veszekedés, a papír pedig ott volt az asztalon a 3 betűvel. Mi jött ezután? A papírra rárepült egy légy és Sebastian jó erősen lecsapta, majd szétkente a lapon. Elég undorító, mi? De az a két pont azt a két légypacát szimbolizálja... Szerintem legalábbis, de hogy a tesóim erről mit mondanak, az már más téma...
Lehet, hogy szerintük más a pontok keletkezésének története...

A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
vicces, animágus, kedves, segítőkész, mosoly megszállott, udvarias, elmélkedő

Negatív tulajdonságaim:
idióta, sokat beszél, nem tud normálisan udvarolni, elmélkedő, türelmetlen

Jellemem bővebb kifejtése:
Ha azt kéred, hogy beszéljek magamról, akkor megfogtál, mert nem igazán szoktam isteníteni magamat. Igen, jól gondolod, nem vagyok egoista. Mondjuk önbizalmam azért van, de az sem éppen a külsőm miatt, mert akár hiszed, akár nem, nem vagyok túlságosan képben a külső adottságaimmal. Nem azt mondom, hogy nem adok a külsőmre, mert ez nem igaz, szimplán csak nem nagyon szoktam foglalkozni azzal, hogy most akkor én tetszeni akarok valakinek. Ezzel hagyjanak inkább békén... De most ugyebár elvileg nem a külsőmről kéne beszélnem, azt úgyis ki kell fejtenem később.
Hmmm... Hol is kezdjem? Vágjak bele a közepébe? Vagy csak majd jön, ahogy? Azt hiszem, most lebuktam. Elkezdeni egy gondolatsort, ez mindig is nehezen ment. A dolgozatoknál, a feleleteknél, a beadandóknál ugyanannyira. Viszont ha valakivel beszélgetést kell kezdeményezni, akkor csak kitalálok valamit, hogy legyen miről beszélni. Ott vannak mondjuk a medveállatkák, vagy a szilícium alapú életforma... Tudom, elsőre hülyeségnek hangzik, de nagyon is komolyan beszélek. Te sosem gondolkodtál még ilyen dolgokon? Szeretek elmélkedni, akár olyan dolgokról is, amikre nagy eséllyel nem találok választ, de hát ilyen a filozófia is, nem? Na, de nehogy azt hidd, hogy én egy nagy tudományos emberkének készülök csak azért mert érdekelnek a kevésbé megszokott dolgok is és gyakran elmerengek akár a semmin is, hogy mi az a semmi? És miért használjuk ezt a szót olyan gyakran? Pontosan milyen többletjelentéssel bírhat, hogy annyi kérdésre válaszolhatunk vele? Gőzöm sincs, de úgy öt perc után általában meg is unom a megválaszolatlan kérdések tömkelegét, s inkább hagyom a témát a francba. Ezzel pedig fel is vezettem egy újabb személyiségjegyemet: nem vagyok türelmes típus. Utálok várakozni, egy helyben ülni és unatkozni. Nekem kell az izgalom, a kaland, az élet pezsgése. Azért vagyunk, hogy éljünk, ne csesszük már el az időnket azzal, hogy unatkozunk!
Az egyik bátyám humoristának készült. Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy ez a hajlam mindhármunkban megvan? Csak nézz ránk... Olyanok vagyunk, mint három idióta, akik bármikor lecsaphatnak rád a hülyeségeikkel, csak azért, hogy feldobják a napodat, s megnevettessenek téged. Imádom, ha az emberek nevetnek körülöttem, persze nem feltétlenül rajtam, de ha épp ez a célom, akkor ezzel sincs gond. Egy mosoly többet jelent számomra minden szónál és értékesebb mint bármi, ami kézzel fogható. A grimaszok, a már-már fárasztó viccek, a jó viccek és az őrült ötletek sem állnak tőlem távol. Talán éppen ezért van az, hogy látványmágusnak készülök, akárcsak idősebb testvérem. Húha, mennyire hasonlítok néha rájuk, ez nagyon durva!
Talán megkérdeznéd azt is, hogy hogyan állok a lányokhoz... A válaszom az, hogy nem éppen én vagyok a világ legjobb udvarlója. A bókolási technikám borzalmas, és ugyebár szokásomhoz hívem elpoénkodom a dolgokat. Azt hitted, hogy nagy csajozógép vagyok, mi? Ki kell, hogy ábrándítsalak, de nem. Hiába vagyok udvarias és a magam módján romantikus, elég bénán tudok csajozni. Ráadásul az elég nyilvánvaló jeleket sem biztos, hogy észreveszem, ha esetleg tetszem egy lánynak.  De hát istenem, nem is abból áll az élet, hogy feltétlenül párkapcsolatban kell lenni, igaz? Majd úgyis megtalálom a nekem való lányt, ha arra kerül a sor.
Eddig elég sokat elmondtam magamról, de vajon még mire lehetsz kíváncsi? Mondjuk a kedvenc színem? Az a vörös. Vagy talán a hobbimra? Azt sem nehéz kitalálni. Ott van a poénkodás, az edzés, az elmélkedés, az ugatás és a csavargás - igen, igen, az animágia előnye.

Múltam:
Ha valakit megkérsz, hogy meséljen az életéről, akkor valószínűleg valami ilyesmi kezdést hallasz tőle: Születtem ekkor és itt. Van ennyi testvérem, a szüleim ez és ez.
Én ettől megkíméllek, mert ezeket az adatokat a történetem közepébe is beleágyazhatom, úgy érdekesebb is, nem? Meg mégis miért kéne mindenkinek egyformán kezdenie a történetét? Én se az elején fogom. Mit meséljek az első néhány évemről, amiből semmire sem emlékszem? Az első szavamat? Vagy a többi olyan dolgot, amit anya jegyzett fel a kis babanaplóba? Szerintem ezek az információk éppen nem érdekelnek, ugye eltaláltam? Jobb is lesz, ha csak beugrunk valahol a történetembe és majd fokozatosan haladunk, nem pedig nagy ugrásokban, viszont kihagyva a fölösleges információkat.
Talán öt éves lehettem, mikor megkaptam az első biciklimet. Titánnak neveztem el - igen, tudom, hogy nagyon "kreatív" és béna egy név, de egy ilyen korú sráctól ne várj többet. Viszont Titán meg én nem jöttünk ki túl jól. Én nem vagyok egy türelmes típus, ő viszont türelemre vágyott. Ez azonban nagy gondnak bizonyult, nem adtam meg magam, s az lett a vége, hogy Titán a pincébe került, porosodásra kárhoztatva.
A bicikli viszont nem a világ közepe! Sok gyerek nem tud biciklizni, talán pont az én esetem lenne a gond? Nem hiszem...
Apu nem varázslócsaládból származott, ebből következik, hogy nem voltunk elzárva a muglivilágtól sem. Igen, mi nem voltunk. A testvéreim és én: Sebastian, Owen és Raymond - azaz én-, rövidítve csak a S.O.R. vagy S.Ö.R. tesók. A testvéreimhez tudnék sztorikat mesélni, egyet már fentebb említettem is. Egyikőnk sem tartozik éppenséggel a józan eszűek csoportjába, de erre a legyes példámnál szerintem mindenki rájönne. A móka és a szórakoztatás az egyik lételemünk. Bevallom őszintén, a Roxfort előtt én mindig is színész akartam lenni. De a varázslat az képes volt kiverni még a gondolatot is a fejemből, s egyre inkább kezdtem körülnézni a varázsvilágban található szakmák között. Tetszett a bájitalkeverő, viszont én nem tudnék naphosszakat gubbasztani az üst mellett, hogy kitaláljak valami formabontóan új főzetet. Ráadásul nem is vagyok én olyan leírhatatlanul tehetséges abból a tárgyból, mert mindig elhülyéskedem a dolgokat, hátha sikerül valami vicceset alkotni. Így lyukadtam ki annál, hogy valószínűleg tanárira vagy szakedzőre, esetleg mugli tudományok szakra készülök továbbtanulni. Erre viszont még várom kell egy kicsit, hiszen még itt a hetedik, a vizsgák és ki tudja, lehet, hogy megint megbukok valamiből... Igen egyszer már megbuktam Mágiatörténetből és Rúnaismeretből, ezért vagyok még 19 évesen hetedikes. Ha jól rémlik, akkor ez ötödikben történt, de számít ez valamit? Eggyel több évem volt átgondolni, hogy mégis mi szeretnék lenni, merre akarok továbbtanulni.
A bukás sem olyan nagy tragédia. Mi történt abban az évben? Akkor jelentkeztek az animágia első jelei és mondanom sem kell, semmibe vettem a tanulást. Jobban érdekelt az animágia és próbáltam minél jobban elsajátítani ezt a csodálatos képességet. Annyira bírom, hogy átváltozhatok kutyává. A kutyákat mindenki szereti és a bőrükben lenni is elég klassz. Mondjuk a bolhák eléggé kellemetlenek tudnak lenni, de ezért is van már valami bájital, amit sikerült összekutyulnom sokadszorra, tehát bolhamentes vagyok. Mellesleg a kutyalét az tényleg tök jó buli. Nincs más dolgod, mint futkosni, játszani, enni, szépen nézni és ugatni. Ja, és a lihegést meg a nyalakodást kihagytam, pedig azt mindenki imádja, mikor megnyalja egy kutya mondjuk a kezét.

Külsőm:
Hogyan nézek ki? Ez egy érdekes kérdés, nem vagyok egy nagy tükörmániás, hogy folyton magamat nézegessem és igazából... Nem is tudom. Mondták már, hogy helyes vagyok, vagy azt, hogy szexi, és én mindegyikre tágra nyílt szemekkel reagáltam, hiszen még most sem tudom, mit is kéne mondanom egy ilyen mondatra. Nem tudom megállapítani magamról, hogy én most akkor jó pasi vagyok-e vagy sem. Nem vagyok meleg, hogy a pasik külseje legyen a szakterületem, vagy hogy szokták ezt mondani...
Viszont megpróbálok adni egy áttekinthető jellemzést a mások által dicsért külsőmről. Ki tudja, talán a végén te is egyet értesz velük, s lehülyézel engem, hogy én ezzel mennyire nem vagyok tisztában.
Talán kezdjük a magasságommal. Nem vagyok törpe, sem óriás, úgy 180 cm körül mozoghat a magasságom, bár lehet, hogy annyi azért nincs. Hárman vagyunk testvérek, s míg korban én vagyok a legfiatalabb, addig magasság szempontjából cserélhetek középső bátyámmal, aki alacsonyabb nálam. Háh! Legalább van valami, ami előbbre visz egyiküknél a sorban!
Aztán, ha a magasságomról már eleget beszéltünk, akkor említsük meg a testalkatomat. Izmos vagyok azt elismerem, rengeteg energiát fektetek abba, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Ha olyan szerencsés helyzetbe kerülsz, hogy póló nélkül is megfigyelheted testemet, akkor felfedezheted, hogy bizony a felsőtestem sem piskóta! Izmos mellkasom alatt nyolckockás hasizom helyezkedik el. Karjaim is izmosak, de persze csak úgy, hogy összhangban legyen a többi testrészemmel, tehát nem kell ilyen bivalyerős méteres nagyságrendű izmos kezekre gondolni. Maradjunk annyiban, hogy elég jó kondiban vagyok és még a szaltó meg a cigánykerék is könnyen megy, akárcsak némelyik tánc. Igen, némelyik, hangsúlyoznám ezt a szót...
Ha feljebb pillantasz, akkor megpillanthatod az arcomat, melyen vagy láthatod a meghagyott csibészes bajuszomat, amitől kicsit idősebbnek nézek ki, vagy nem. Az arcom más mindegyik alkalommal, mert valljuk be, egy pasinál tényleg sokat számít az arcszőrzet. Majd te is eldöntöd, hogyan vagyok szimpatikusabb, bár véleményem szerint ahhoz, hogy szimpatizálj valakivel, a külső a legkevésbé fontos tényezők közé tartozik. De megint elkalandoztam. Tehát bajusz vagy van, vagy nincs, amilyen kedvem van, leborotválom, vagy hagyom egy ideig. Alatta helyezkedik el a szám, aminek segítségével olyan arcokat tudok vágni, hogy nagy valószínűséggel sikerül megnevettetnem. Ez családi vonás, mindegyik tesóm szeret megnevettetni másokat. De most még mindig engem elemzünk, ha még nem unod túlságosan. Kicsit feljebb helyezkednek el ugyebár a szemeim, mint minden normális embernek. És igen, képzeld nekem is kettő van, ráadásul ilyen mogyoróbarnák, ha lehet rá ilyesmit mondani. Tulajdonképpen a szemem a szemöldököm segítségével szintén fontos szerepet tölt be a mimikámnál. Talán néha már túlartikulálom a dolgokat? Ha örülök, akkor biztosan, vagy amikor poénkodós hangulatom van. Most pedig elértünk végre a hajamhoz. Hogy az egyik exemet idézzem "olyan jó túrhatós hajad van". Igen, elsőre én sem értettem, hogy mire céloz, tehát el kellett magyaráznia. Arra gondolt, hogy milyen szexin tudok beletúrni a hajamba és ez neki menyire bejön. Igazából én még most sem nagyon értem, hogy mi ebben olyan nagy durranás, de ha valakinek ez jön be, akkor hát legyen! Nekem édes mindegy.
Az öltözködési stílusomról is ejtsek pár szót, igaz? Valószínűleg akkor már az is érdekel, ha a külsőmről beszélünk. Hmmm... Hol kezdjem? Általában úgyis az iskolai egyenruhában látsz, de mit viselek szabadidőmben? Az ingeket akkor is szeretem, meg az egyszerű, minta nélküli pólókat. A vörös, a fekete és a fehér elég gyakran előforduló színeknek számítanak nálam. Legtöbbször egy egyszerű farmer-póló összeállítás van rajtam, egyszerű cipőkkel, de sok pasival ellentétben én szeretek kiöltözni is. Igen, én igenis szeretem az öltönyt. Azt is lehet hordani lezseren, hétköznapian, sportosan, akárhogyan, ahogy szeretnénk, csak illeszkedjen a programhoz.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
Barackos tea, csokis keksz

Mumusom:
Fehércápa

Edevis tükre:
Sebastian, Owen és én világszerte ismert humoristaként vonulunk be egy díjátadóra a vörös szőnyegen

Hobbim:
Poénkodás, edzés, elmélkedés, ugatás és csavargás - igen, igen, az animágia előnye.

Elveim:
Egy mosoly többet mond minden szónál

Amit sosem tennék meg:
Nem lennék sosem auror...

Ami zavar:
Bolhák, utálom a bolhákat és örülök, hogy már megszabadultam tőlük. Valamint azt sem szeretem, ha valaki szomorú, mert... Mert miért nem mosolyog inkább?

Ami a legfontosabb az életemben:
Mosoly

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Hányadik évfolyamra járok, egyszer úgyis átmegyek abból a fránya mágiatörténetből és rúnaismeretből.

Amire büszke vagyok:
Átváltoztatástanból és bűbájtanból igazán jó vagyok

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Nincs semmi, amit megváltoztatnék, szerintem jó vagyok így, ahogy vagyok.

Így képzelem a jövőmet:
Még nem sikerült döntenem, lehet, humorista leszek, de a tanári pálya is megfordult a fejemben, hiszen én legalább nem lennék egy unott vén trotty, akit minden gyerek utál, elég laza lennék azt hiszem... Szóval ja, vagy átváltoztatástanból vagy bűbájtanból elmehetnék tanárira, bár a sport is érdekel ugyebár, a szakedző sem lenne rossz ötlet. Viszont, ha jobban belegondolunk, a mugli tudományok szak sem hangzik olyan rosszul...

Egyéb:
Animágus - vesztfáliai tacskókopó




Playby:
ezt inkább üresen hagyom, kérdésekre pm-ben váaszolok a pb-t illetően


_________________

Look there! Brothers... Idiots... Idiots everywhere...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Raymund Joseph Lannister   Szer. Ápr. 13, 2016 5:54 pm




Elfogadva


Ray nem egy mindennapi figura, de épp ezért vált az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikussá. A lapja szórakoztató volt, Ray stílusa és komolytalansága áthatotta az egészet. Különösen tetszettek a családjáról szóló részek, ritkán lehet olyan karakterlapot olvasni, ahol a család pont a maga stabilitása és szerető közege miatt kap nagy szerepet, nem pedig valamilyen tragédia miatt. Alig várom, hogy megismerhessük Raymund testvéreit is, az elbeszélései alapján ők is egyszerűen imádnivalóak. Remélem, Ray hamarosan el tudja dönteni, merre szeretne majd elindulni az életben - és természetesen átevickél a hetedik évfolyamon is.
Nincs is más dolgod, mint playby-t foglalni, meghirdetni a keresettjeidet és minél több játszótársat keríteni!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Raymund Joseph Lannister
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Akadémista-
Ugrás: