HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Alexander & Levin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Alexander & Levin   Hétf. Ápr. 11, 2016 12:08 am


Alexander & Levin

Miután hazahoztam Alexandert az iskolából, sokáig beszélgettünk, de ezt követően hagytam pihenni. Átaludta a nap hátralevő részét, vagy legalábbis a szobájából nem jött ki és amikor egymás után többször is ránéztem, akkor is mindannyiszor fel kellett ébresztenem. Minden bizonnyal a fájdalomcsillapító mellékhatása lehetett, de azért jobbnak láttam óránként ellenőrizni, nehogy valami baja legyen.
Másnap reggelre szerencsére már sokat javított az állapotán az a rengeteg bájital, amelyeket még a Roxfortban itattak vele. Az orvoshoz csak késő délutánra sikerült időpontot szereznem neki, még Dominic hathatós közbenjárásával is, így addig még bőven volt időnk. Szokásomhoz híven korán keltem, már hozzászoktam a legfeljebb ötórányi alváshoz, így most sem igényeltem többet. Mindig futással indítottam a napot, azt hiszem, ez volt az egyetlen valóban egészséges rutincselekvésem, de ezúttal ezt is töröltem, nem akartam egyedül hagyni Alexandert. És különben is megígértem neki, hogy tanítok neki néhány "trükköt" önvédelmi célból. A tegnapi beszélgetésünk után sokat rágódtam azon, mit is kéne mutatnom neki, elvégre a személyes kedvenceim nem csupán durvábbak voltak a kelleténél, hanem még tiltottak is. Azonban néhány nevetséges rontással sem ment volna semmire, ha komolyan rátámadnak. Kellemetlen helyzet... Végül arra jutottam, hogy talán nem is a konkrét átok, hanem a technika a lényeg, ha már ebben felülkerekedik az agresszorokon, akkor előnyt szerezhet magának. Bár már önmagában az szomorú, hogy idáig fajult a világ...
Kivételesen meghazudtolta magát a moszkvai időjárás, egészen kellemes idő fogadott odakint, mikor kiléptem a kúriából, hogy elszívjam az aznapi első cigarettámat. Nem gyújtottam rá a házon belül, hiába voltak hatalmasak a terek. Egyrészt mérhetetlenül igénytelennek tartottam a dohányfüsttől bűzlő otthonokat, másrészt pedig volt annyi eszem, hogy a gyerekeimből nem csináltam passzív dohányosokat.
Tudtam, hogy hamarosan Alexander is felébred majd, és amint letudja a kötelező reggeli köröket, első dolga lesz megkeresni engem. Jól ismertem őt, láttam rajta tegnap, mennyire fellelkesítette annak a reménye, hogy talán végre a sarkára állhat majd és visszavághat a zaklatóinak. Más helyzetben biztosan nem tanítgattam volna párbajozni, most viszont nem hagyhattam cserben még én is. Mert erről lett volna szó, ha nemet mondok neki.
Leültem az egyik kerti padra, a kutya pedig mellém hasalt a földre. Ebben a rohanó világban az ember megtanulja értékelni az ilyen nyugodt pillanatokat. Még akkor is, ha a fia karját ripityára törte néhány rosszindulatú kölyök, pusztán azért, mert Dolohov a neve. Vigasztalt a tudat, hogy eljön még az az idő, amikor legfeljebb félni fogják ezt a nevet, pontosan úgy, mint az apám idejében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Kedd Ápr. 12, 2016 10:51 pm



Levin & Alexander


Apával való beszélgetés igazán jól esett. Nem falnak csapódtak a kérdéseim, hanem válaszokat kaptam, irányt melyen elindulhatok. Ösvényt, melyet taposhatok. Mert nem az ő ösvényén kellene tovább járnom, nem igaz? Apa elvonultával átöltöztem a magam jelenlegi tempójával, majd elfeküdtem, hogy kicsit pihenjek. Azt vettem észre később, hogy apa szólongat. Újra és újra. Nem tudom mennyi idő telt el az ébresztések között, de mindig felkeltem… álmos voltam és teljesen nyugodt. Aztán, hogy ez minek a hatása? Azt nem tudom… vajon most hatottak még csak azok a gyógyszerek, melyeket ott adtak? Mert kettőt tömtek belém akkor… pasz. Az éjszaka forgolódva telt, már nem találtam a helyem, de a kényelmes helyzetet megtalálva már könnyedén ment minden.
Reggel sajgott minden porcikám, üvölteni tudtam volna abban a pár másodpercben míg körbeölelt mindez, de aztán ahogy megmozdultam úgy csappant alább. Elmúlt a gyógyszerek hatása…orrnyergem dörgölöm, majd körbe nézek a szobában… a bagoly a helyén, a macska a lábamnál… kipattantam az ágyból, orra is buktam a cipőmben, de szerencsésen estem, szóval a szekrényemhez igyekeztem. Egy kézzel kapkodtam ki a ruhákat a szekrényemből és öltöztem is fel kissé lassabban. Apa bizonyára a reggeli tréningen van… vagyis kocog a birtok körül, ki kell érnem mire lefut pár kört… melegítő nadrág, természetesen a legjobb márka, lejjebb én sem adom, ezt nyugodtan összekoszolhatom. Nem tervezem, mert rühellem mindazt, ami a koszt körbeöleli… pedig ma koszos leszek.. akkor egy ismételtem egy márkás izompóló, majd egy kapucnis pulóver. Szintén márkás… de ezeket bármikor felmerem használni ilyen időkön. Edzés, eső, vagy épp más. Ha itthon vagyok. A húgommal szeretek még mindig kint játszani ha itthon van az egész család… csak ne legyen beteg. Tizenöt leszek lassan. Nem kellene már a húgommal játszanom, barátok kellenének, társak, cimborák, ilyenek. De ráérek még ilyeneken gondolkodni. Egy cipő is kerül a lábamra, majd a felesleges ruhákat visszapakoltam a szekrénybe. A szobából kilépve a lépcsőkről lekocogva a nappaliba kötöttem ki, ahol az egyik házi manó a kellő távolságot megtartva - ismer már - figyelemmel kísérte a helyzetváltoztatásaimat. - Az úrfi esetleg egy reggelit...
- Nem. Apám? - pillantok lenézően a törpére, ő csak sasol, majd kiböki. - Hátul.
Azzal meg is indulok keresztül vágva mindenen és az ajtót kinyitva nézek körül, majd azt a pár lépcsőfokot is megteszem. - Apa. Jó reggelt. - lépek közelebb hozzá, lepillantok mosolyogva a kutyára, majd apa elmélkedős arcára, kicsit odébb lépek, hogy ne rám hordja a füstöt a szél, majd a tájat figyelem én is. Majd eszembe jut. - Hoppá...késtem? - húzom fel a szemöldököm vissza pillantva rá. Remélem már nem órák óta ücsörög itt. Felkelthetett volna...






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Kedd Ápr. 12, 2016 11:47 pm


Alexander & Levin

A kutya előbb észrevette Alexander közeledését, mint én. Normant pontosan a lankadatlan figyelme miatt tartottam, a védővarázslatok mellett ő is jól jött a ház őrzéséhez, másrészt pedig remek vadászkutya volt. Most is azonnal felpattant, ahogy a fiam mellénk ért, de kutyához mérten nagyon is fegyelmezetten örült az érkezésének. Már kölyökkorában megtanulta, hogy nem ugrálhat fel, nem boríthat fel senkit és a többi.
- Jó reggelt - mosolyodtam el halványan. - Nem késtél, elsősorban az a fontos, hogy kipihend magad. Jobban vagy már?
Az arcának kétségkívül egészségesebb színe volt, mint tegnap, amikor érte mentem az iskolába. És úgy tűnt, hogy a lelkesedéséből nemhogy vesztett tegnap óta, hanem talán még elszántabb lett. Helyes. Ha megígértem neki, akkor egyikünk sem fogja félgőzzel csinálni. Úgy tűnt, ő is kemény munkára készült, bár azt már megtanulhatta az évek alatt, hogy én mindent nagyon komolyan veszek, így ez nem is volt annyira meglepő. Ezt mindhárom gyerekemnek megtanítottam, még Lena a maga tizenegy évével is mindent teljes erőbedobással végzett. Már amikor nem volt beteg éppen...
- Ezt még elszívom és utána kezdhetjük is - tettem egy apró mozdulatot a cigarettával. Már nem volt sok belőle, a nagyja már rég elégett. Mélyen letüdőztem a füstjét, majd kiszívtam, szokás szerint ellazította az idegeimet. Nagyjából annyi idősen szoktam rá, mint amennyi most Alexander is volt, azóta pedig töretlenül hódoltam ennek a káros szenvedélynek. Mindenkinek kell valami, ami megnyugtatja a hétköznapokon, nem igaz? A vodkát sem vetettem meg, de azt mégsem ihattam munkaidőben is...
Miután már tényleg csak egy elszívott csikk maradt a kezemben, elnyomtam a padon és bedobtam a közeli szemetesbe. Csak nem fogok szemetelni a saját birtokomon...
- Gondolkoztam, hogy mégis mivel kéne kezdenünk. Végül arra jutottam, hogy az alapoktól átveszünk mindent. Erősen kétlem, hogy használható gyakorlati oktatást kaptok a Roxfortban - hajtogattam le a pad támlájára a zakómat. Épp csak felkaptam, amelyik még tegnap volt rajtam, mielőtt kijöttem ide. Itthon természetesen még én sem öltönyben feszítettem, habár "civilben" is inkább az ingeket preferáltam. De ezúttal, tekintettel a helyzetre, egy egyszerű fekete pólót kaptam magamra és egy ugyanilyen színű farmert. A feketén, a fehéren és a szürkén kívül nem igazán lehetett más színeket találni a gardróbomban...
Kivettem a zsebemből a varázspálcámat és gyakorlott mozdulatokkal végigpörgettem az ujjaim között. Tulajdonképpen nem lett volna szükségem párbajtudásra. Ha bárki rákérdezett volna, akkor a durmstrangos tanulmányaimra fogtam volna. Nyilván nem szándékoztam senkinek sem előadni, miféle hobbinak hódoltunk mi ketten Linwooddal, már ami a céltalan öldöklést illeti. Igaz, a mértéktelen ivászat sem igazán vállalható egy olyan közszereplő esetében, mint amilyen én is voltam - még akkor sem, ha valaki olyan jól bírta az alkoholt, mint én.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Kedd Ápr. 26, 2016 8:54 pm



Levin & Alexander


Messze vagyok még ugyan a célomtól, azt sem tudom, hogy mi van az út végén, de egyelőre ráérek eltöprengeni azon, hogy mi lesz később.
Itt vagyok a jelenben és nem adhatom fel, az utam igazán el sem kezdődött. De hosszú idő után most végre közelebb érzem a célt, mint valaha.
A világod mindig akkor hullik a darabjaira, amikor azt hiszed, minden rendben van, nem igaz? Nem akarok meghátrálni, sose voltam ilyen, most se leszek, hiába a sérülésem, köszönöm én megvagyok!
- Meg vagyok. – somolyodom el, a fájdalomcsillapító elillant, szóval sajognak a porcikáim. - Élek, ez a fájdalom megmutatja… - motyogom az orrom alatt, miközben elpillantok apámról. - Meg különben is… ami nem öl meg, az erősebbé tesz. - villantottam egy kissé gúnyos mosolyt, ez nem apának szólt, hanem egy ártatlannak tűnő megjegyzés.
A nagy szám persze sok esetben veszélyforrást jelentett, pont ezért, ezekben a vészterhes időkben még inkább odafigyeltem arra, hogy egyáltalán kivel állok szóba.
A cigire csak bólintottam, semmi közöm hozzá, sőt semmi jogom nincs azt mondani neki, hogy azonnal, itt és most oltsa el. Sose tenném. Ugyan, hol vagyok én ahhoz? Csak csendben figyelem a tova szálló füstöt, ilyenkor mindig elmélázok azon, milyen könnyű lehet egy ilyen állapotban lenni. No én aztán nem menekülök… ugyan. Majd alakulunk. Aztán apa eloltotta a cigit és a kukába hajította, tekintetem ismét apa arcának vonásaira vándorolt. – Dumálni sokat tudnak, de egyik tanár se mozdítja a seggét. Semmire kellők… - olykor nagy szám van, de inkább csendes társaság vagyok. Ez hogy kinek jó, s kinek sem… már megszokták. A dühkitöréseim ritkák int a fehér hollók, apa látta már a jelenet rendezést… meg asszem a tanárok is egyszer. A gépszíj tartós egy darabig. Apát anyával való veszekedésén láttam, illetve hallottam csak dühöngeni. Lehet nem  a gyerekei előtt tölti ki mindazt... máshol, mással.
Figyeltem a pálca útját, elvigyorodtam rajta, kisebb kuncogás is kiszaladt a számon.  - Amúgy elvileg utolsó évben tanítanak párbajozni minket élesben… bár Carolt elnézve kétlem, hogy bármit is tennének az ügy érdekében. – tettem karba a kezem, óvatos volt a mozdulat, meg fájó, de túl lehet élni mindent…csak szűnjön meg!  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Kedd Május 03, 2016 1:44 am


Alexander & Levin

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz... Ezzel néhány helyzetben tudtam volna vitatkozni. A saját példámból kiindulva olykor azt éreztem, hogy ami nem öl meg, az helyette darabokra tör és utána az ember próbálhatja összerakosgatni az apró kis szilánkjait. Máskor pedig épp azt éreztem, hogy ezek az újra és újra összerakások tettek erősebbé. Tény, hogy minden rossz ellenére még szilárdan álltam a lábaimon és meneteltem előre, bármi is történt. Eddig még semmi sem tudott igazán hosszú időre megállítani. Talán Alexandernek volt igaza, talán ez is csak egy olyan közhely, amelyet az emberek azért mondogatnak maguknak, hogy valami átsegítse őket a nehéz időszakokon.
- Erősebbé, pontosan. Bár én jobban örülnék, ha nem törnéd magad össze a közeljövőben még egyszer. Még a végén kényszert fogok rá érezni, hogy én is összetörjek nos... valakit. - Ugyan a tanárainak egy igazán kedves válaszlevelet írtam, mikor értesítettek az esetről, valójában mégis azt szerettem volna visszaküldeni nekik, hogy darabokra fogom tépni azt a kölyköt, aki ezt tette a fiammal. Minden bűntudat nélkül megtettem volna, egyedül a józan ész tartott vissza tőle, ahogy már sokszor megtörtént. Egyedül a racionális gondolkodás és az Azkaban biztos tudata nyomta el bennem a szörnyeteget ilyenkor és még égetőbb helyzetekben. Pedig tényleg megérdemelte volna az a kis senkiházi, hogy darabokban végezze, miután bántotta a fiamat...
- Könnyebb elfordítani a fejüket és úgy tenni, mintha nem látnák, mi folyik körülöttük. Az emberek ilyenek, vakok. Mindig későn nyílik fel a szemük. - Ezen véleményem újra és újra beigazolódott. Mostanság Briggs propagandája vakította el az embereket, régebben Voldemort csábító szavai, előtte Grindelwald és még ki tudja hányan mérgezték őket az eszméikkel. És észrevették időben, hogy bukásra vannak ítélve, hogy rossz, amit tesznek? Nem. Könnyebb struccpolitikát folytatni, mint tenni valamit. Különösképpen akkor, ha nem közvetlenül érintett a problémában az illető. Ami nem velünk történik meg, az nem is létezik, legalábbis ez az általános felfogás.
- Képzelem micsoda párbajoktatás lehet ott... - horkantam fel gúnyosan. - Nehezen tanítanák meg nektek, ha ők maguk sem tudják. Nevetséges, ami abban az iskolában folyik...
Annak sem örültem volna, ha mindegyik kölyök profin párbajozott volna, elvégre Alexander attól is bajba keveredhetne. Ha mindegyik tanulna harcolni, akkor még nehezebben védhetné meg magát.
- Megtanítom neked, amit tudok. De semmi erőszakos átkot nem fogsz használni, ezt meg kell ígérned. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármelyikünk is ilyen eszközökhöz nyúlhasson. És nem is ez a megoldás. - Ha ez megoldást jelenthetett volna, már rég vérfürdőt rendeztem volna a Minisztériumban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Szomb. Május 14, 2016 10:41 pm



Levin & Alexander


Ő is széttörne valakit, ha nekem újra bántódásom esne. Szavaira csak megforgatom a szemeim…
- Apa… - de ennyiben hagyom a dolgot, oly sok mindent nem tehetek ez ellen … Egy cseppet se vagyok hajlandó elpazarolni abból a mérhetetlen dühből, amit most érzek, s ami egy - remélhetőleg minél közelebbi napon- megfogja találni a jogos birtokosát. Már várom azt a napot, hogy végre elöntsön a harag teljesen és kiadjam magamból, mert eddig még soha nem jött elő. Csak tűrtem és odébb vonultam. Ez meg nem lesz jó hosszú távon. Rémes gyermek lehetek, te jó ég. Minden idegvégződésem bizsereg, vibrál az izgatottságtól, főleg most, hogy tanulhatok a legjobbtól. Igen, apámat tartom a legjobbnak, mindenben. Ő a legnagyobb példaképem.
Csak hallgatok és figyelem őt, nagyon mást úgysem tehetek, de ez nekem amúgy is jó. Régen voltunk így együtt. Mondjuk nem ilyen formában akartam, de most ez jött és keresztbe tett.
Megtanít, de ne használjam. Jó…hát megértem őt is. De ha már nem birok az idegeimmel és véletlen elpattan valami, akkor én leszek a hibás, vagy aki felhúzta az agyamat? Azt hiszem erre a kérdésre nem is akarok választ kapni. Talán jobb is. - Rendben. - bólintottam rá „kérésére” egyszerűen, nem akarok csalódást okozni neki, de meg kell tanulnom végre valamit. Mert ez így nem mehet tovább. Ezt mindenki jól tudja.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Hétf. Május 16, 2016 1:59 pm


Alexander & Levin

Megbíztam a fiamban, de még ez sem garantálhatta, hogy nem fogja meggondolatlanul használni, amit tanítok neki. Mindenkinél elszakad egyszer a cérna, ezt én is tanúsíthattam, pedig világ életemben egy végtelenül higgadt emberként ismert mindenki. De egyszer betelik a pohár, és onnantól kezdve az ember nem mindig ura a tetteinek. Minél idősebb az ember, annál könnyebben kontrollálja magát, de fiatalon, különösen Alexander korában ez olykor nagyon nehéz. Attól azért nem tartottam, hogy majd megöl valakit, mint ahogy én tettem annak idején. Ő nem volt olyan, mint én.
- Talán az lesz a legjobb, ha felmérjük mennyit tudsz. Azért próbáljunk meg nem kárt tenni egymásban - tettem hozzá halvány mosollyal. Nekem már volt annyi rutinom, hogy biztosan ne okozzak neki fájdalmat, és egyben annyi is, hogy ő se tudjon darabokra átkozni engem.
Eltávolodtam tőle néhány lépésnyire, hogy meg legyen kettőnk között az ideális távolság egy párbajhoz. Megadtam neki a kezdés lehetőségét, ennyivel is megkönnyítve a dolgát. Ilyenkor mindig rá kellett döbbennem, mennyire hasznos is ez a hatalmas, elszigetelt birtok, amelyen éltünk - senki nem zargathatott minket, és még el is fértünk rendesen.  


_________________
Shake with your right hand,


but hold a rock in your left.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 16

TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   Pént. Május 20, 2016 8:45 pm



Levin & Alexander


Vannak furcsaságaim, az egész családom furi olykor, de megszoktam már. Ami meg apát illeti, nem szokott elmondani semmit, az ő dolga, fiaként követem őt, tisztelem, s felnézek rá. Amit akar azt úgyis a tudomásomra hozza. A haját örököltem, a szőke fürtöket, anyám türelmét és kedvességét. Kíváncsi leszek, hogy ha nagyobb leszek, akkor úgy fogok kinézni, mint Apám? Akkora leszek magasságra, mint ő? Mert jelenleg 15 éves vagyok és alacsony. De nem szokott érdekelni a dolog. Csak párszor megkapom ezt is, hogy a korombeliek már sokkal magasabbak, mint én. Kit érdekel? Engem aztán nem.  
Kárt tenni… - Kinézed belőlem… - sóhajtottam, majd hátulról előszedtem a pálcám, itthon apával sokkal másabb, mint a Roxfortban. Itt fel tudok engedni.
Lassan hátráltam én is, végig rajta tartottam apámon a szemem. Hátba nem támadna, legalábbis remélem nincs tervbe véve nála az ilyen… - Apa. Kérdezhetek még valamit? Igaz… mindig kérdezhetek, de ez kicsit extrémebb. - extrémebb? Marha jó vagyok. - Szóval arról van szó, ha elgyepálnak a halál szélére… mit tennél? - halálvágyam nincs, így persze, hogy örvendek az életemnek és annak, hogy megúsztam a dolgot. Mert az egy dolog, hogy aggódik a maga hűvös módján, meg bejött értem és haza hozott, de az már más dolog, hogy tenne is ekkor valamit, vagy csak szavakkal intézkedne… nem vagyok apa kedvence, arra ott van a nővérem. Én csak egy örökös vagyok a szemében az egyetlen fia.
Aki nem akarja cserben hagyni őt sose. Csak változtatnom kellene. Apa felé tartom a pálcát, a gondolataim pörögnek, valami elterelő hadművelet kellene. – Capitulatus –ejtem ki hangosan a lefegyverző bűbájt erőteljesen, magabiztosan, s ha kiszáguldott apám kezéből a fegyvere, hát csak egy apró mosolyra futotta. De ha nem, akkor szívhatom a fogam, s hátrébb is lépek, mert ő tutira valami nagyobb csattanót tervez visszavágónak.
Mondjuk azzal se vagyok tisztában, hogy nekem is választanak e nőt...vagy fiatalabb csajt, hogy együtt leszünk életünk végéig... basszus, ha bele gondolok ebbe, összeszorul a gyomrom,mert nem akarok elköteleződni. Még nem... fiatal vagyok az ilyenhez...még 24 éves koromig nem is akarok gyereket. Sőt. Nem is nagyon akarok. Se nőt, se gyereket... Valahogy félek az egész ilyen helyzettől. Szerencsére távol vagyok a helyzettől. De szegény Carol hamarosan belezuhan a mély vizbe, mint a legidősebb. Apa vajon parázott, mikor megismerkedett anyával? Vagy amikor anya terhes lett? Vagy az esküvőtől? Annyi kérdésem lenne, amire még nem kaptam válaszokat, de nem akarom ilyenekkel zaklatni őt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Alexander & Levin   

Vissza az elejére Go down
 
Alexander & Levin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sera & Alexander ~ Egy eltitkolt szerelem.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Otthonok :: Dolohov kúria-
Ugrás: