HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Teddy & Vic

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Teddy & Vic   Vas. Ápr. 10, 2016 10:52 am

Április 6. Édesbús nap. Teddy szülinapja. Régen - akárcsak a sajátomon - kicsit feszengtem ezen a napon. Valamiért ilyenkor szoktam azt érezni, hogy a legjobban kell nyüstölnöm mindenféle badarsággal, hogy magába ne zuhanjon, és azt is, hogy békén is kell hagynom, hogy megtehesse. Ellentmondás, nem igaz? Nem tudtam hogyan álljak ehhez a naphoz, amióta kiskoromban elmondták, hogy tulajdonképpen ő árva. Gyermeki naivsággal mindig azt képzeltem, hogy a szülei folyton utazgatnak, azért nem láttam őket soha, és azt hittem Teddy azért maradt Gromeda-nál - igen, frappáns neveket is tudtam adni 2 évesen -, mert nem akarta egyedül hagyni, meg amúgy is, elképzelhetetlen volt a családunk nélküle, képtelen voltam arra gondolni, hogy velük menne, úgy tartottam, mindig hazajönnek, csak mint gyerekek, mi nem vagyunk felnőtt státuszban, hogy ismerjük őket, ez a felnőttek kiváltsága, és Teddyé. Rendben, elég a rizsából. A lényeg az, hogy minden évre célkitűzésemmé vált, hogy ez egy jó nap legyen, és megtaláljam a legjobb ajándékot a gyerekkori hősömnek - természetesen kizárólag apa mellett birtokolhatja a titulust.
Már az első vonatutamon a Roxfortba is bosszankodott rajta, hogy a csokibékák gyártói nincsenek tekintettel rá, hiszen sehol egy árva Helga, ehelyett egy legendás hajtó volt a kártyán, amit meg is kaptam, hála a kutyaszemeknek. Na jó, mindez igazából annak köszönhető, hogy akkor láttam először ilyet, és tudta, hogy ezzel egyrészt lekenyerezhető vagyok, másrészt ő éppen dühös volt a sorsra. Szóval régesrégen elterveztem, hogy keresek neki egy csokibékát a háza alapítójával, minthogy ő sosem talál - megjegyzem, azóta se, de nemcsak ő. 4 évembe tellett, mire kifogtam egy Hugrabug Helgát. 4-be! Luis azt is elcsaklizta, a jó szívem tehet róla, hogy végül megkapta. Nem tudom, hogy eleve ilyen ritka, vagy csak nekünk nincs szerencsénk hozzá, vagy Murphy törvény, hogy azért nem találunk, mert ez a cél, de már a fejemet fogtam a 4-5. Godric után, a többedik Hushpush, Dumbledore és sokan mások. Megőrültem, hogy nem akar sikerülni, amit elterveztem. További 3 éven keresztül ugyanígy másztam a falra, minden egyes kinyitott csokibékás doboz után. Egyikben. Sem. Volt. Hugrabug. Helga. Már lassan kedvem sincs venni olyan felindulásból, hogy odaadom Teddy-nek, vagy nincsen pár kósza gallonom. Mindez az átok addig tartott, amíg el nem untam, el nem jutottam addig a pontig, amíg a remény utolsó szikrája is elaludt volna, akkor forgattam a kezeim között egyet belőle. Kicsit örültem. Kicsit. A diadalon, hogy VÉGRE. Ennek ellenére mégsem voltam felhőtlenül boldog, időközben mondhatni jobb ötletem támadt. Fogtam a Helgát, egy Godricot, és elmentem kuncsorogni az öcsémhez, aki amikor megtudta, hogy Teddy-nek kell végül lemondott az ő Helgájáról - sokba fog ez még nekem kerülni, érzem én, csak tudnám, hány beadandójába, vagy házijába fog fájni, mindegy ez nem is érdekes -, ezekkel megpakolva mentem először a könyvtárba, miután ott elütöttem az időt rohantam Flitwickhez, annak reményében, hogy ő majd biztosan tudja, azonban vagy ideje nem volt elég, vagy kifogott rajta a feladat, így iszkoltam McGalagonyhoz segítségért. Esküszöm, nem értem, hogy nem vágott letaglózott arcot, teljes döbbenetet, miután megpróbáltam felvázolni neki a helyzetet, és a tervemet, amihez a segítségét kértem. Maximum egy leheletnyi meghökkenést tapasztaltam, ennyi látszott rajta, de komolyan. Akkor már azon a ponton voltam, hogy ha neki sincs épkézláb ötlete, akkor sokszorosítok valami fényképet, kivágom, és ráragasztom a fejeket, de valami megoldásnak lennie kell, ha ő sem, akkor Hermione nénihez kell folyamodnom, hátha ő, de az sokáig tart - mármint mire odaér a levél, és vissza, hátha mindenkivel meg kell vitatnia, vagy mit tudom én... SZÓVAL; végül McGalagonynak sikerült, és megtanította nekem is, hogyan lehetséges ez, azt mondta ez valami rejtett kiskapu, mert nanáhogy ez nem jövedelmező máshogy, ha mindenki el tudja végezni ezt a varázslatot, így csak keveseknek sikerülhet, és csak ezzel, lehet próbálkozni bármi mással, mindent taszít. Természetesen. Igen, szóval a titkot meg kell őriznem a segítségért cserébe, hogy is nézne ki a Weasley Csokibékagyár, mint a Weasley Varázsvicc Vállalat leányvállalata? Az igazgatónőtől 3 darab csokibékás kártyával léptem ki. A két Helga helyett Teddy anyukája, a másikon pedig ő, a harmadikon az apjával. Legendás boszorkányokat és varázslókat rejt a kártya, nemde? Be is csomagoltam őket, majd dobozba kerültek, amit szintén papír fedett. A héten tűkön ültem, nem bírtam kivárni a hétvégi roxmorts-i találkát, amit kierőszakoltam belőle levélben - nem mintha szerintem nagyon kellett volna erőlködnöm, hacsak nem valami munkája van Faye-jel, vagy beadandó, vagy bármi.
Általában ő volt a pontosabb, vagy az előbbi, de ezúttal egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne én érjek oda 20 perccel előbb. Ha ez sikerült, izgatottan ücsörögtem a kinevezett asztalunknál várva az én emberemet az ajándékos tasak foggantyúját szorongatva a benne lapuló befedett dobozra és tartalmára gondolva, ha nem, akkor egy fancsali mosollyal nyugtáztam a vereséget, ahogy megláttam Teddy-t, de ijedtemben biztosan a hátam mögé csaptam a szatyrot az első eszméletemben, mintha akár átláthatna rajtam.
- Szia! - vigyorodtam el a következő pillanatban, ahogy megláttam, és megszorongattam a zsineget, akárhol is volt. Majd megvárva a következő nyugvópontnak nevezhető pillanatot, felemeltem és az orra előtt meglengettem a szatyrot. - Boldog szülinapot... izé... szülihétvégét - juttatva eszembe, hogy tulajdonképpen a napot élőben lekéstem, csak levélben nem. De ezt mégsem fogom levélben elküldeni, ahhoz túlzottan látni akartam mit reagál, még ha mondjuk nem is lenne kedvező.
- Ez nem egészen az, amire gondolsz, akármire is gondolsz, és ha nem tetszik, visszaváltoztathatom, ha még emlékszem rá hogyan kell, vagyis inkább -tatathatom és McGalagony megint nézhet rám korántsem olyan szépen, mint szeretném, és bélyegezhet idiótának, mert lévén "Ezeket a micsodákat nem azért találták ki, Ms Weasley, hogy ön kedvére változtathassa őket, nem is beszélve arról, hogyha ez lehetséges volna, minden gyerek ezt tenné, és a gyárnak sem lenne elég bevétele, és egyáltalán hogy jut eszébe".... Jó, ezt ő nem mondta ki, viszont biztos, hogy ezt gondolta - helyesbítek -, láttam a tekintetében... Pláne Flitwick, mikor először nála próbálkoztam segítségért, mármint a könyvtár után, ahol végül is az Ahogy tetszik érdekesebb olvasmánynak bizonyult.... - és itt vettem egy hatalmas levegőt, a fejemben lüktetett a vér, a pumpagép a mellkasomban meg úgy vert, mint valamelyik túl aktív edzés után, ahol utána biztosan kidőltem a kimerültségtől, jááárkááál az adrenaliiiin, hiszen Teddy időközben kicsomagolta a borításából a dobozt, amiben az ajándék lapult. Közben buzgalmasan mantráztam magamban a " Kérlek, mondd, hogy tetszik, mondd, hogy tetszik, mondd hogy tetszik..." mondatsokaságot, és szerintem kitágultak a pupilláim, annyira fürkésztem az arcát, hogy a legapróbb változást is észrevegyem rajta, és azonnal rájöjjek mit jelent.[/b][/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Teddy & Vic   Szomb. Ápr. 16, 2016 7:52 pm

Április hatodika kellemesen hűvös, nyugodt reggelt hozott magával… valakinek biztos, én, mint szerencsés kiválasztott, aki megnyerte magának ezt a bizonyos napot születésnapnak, bagolyrikácsolásra ébredtem, sőt, az egyik még belém is csípett, csak ébredjek már fel, és oldozzam le a lábára erősített kis csomagot. Jó, panaszra semmi okom, hiszen ki ne örülne, ha gondolnak rá a rokonai és barátai, hálás is vagyok, hogy ezen a napon kiemelkedő figyelmet kaptam, de még tíz perc alvásnak is hálás lettem volna. Viszont maximálisan kárpótoltak a szülinapi jókívánságok, nem győztem bontogatni a sok Potter és Weasley csemete levelét, természetesen a nagyi irományával kezdtem, mint minden évben, és a végére hagytam azt, amit szívem szerint a legelőször olvastam volna el. Vicky levelét.
Magam sem tudom, miért, de már az is mosolyt csalt az arcomra, hogy Teddy névre lett címezve, az írója pedig Victoire néven firkantotta alá a végén lányosan kanyargós betűivel.
Egy kicsit persze örültem, hogy senki nem látja azt az elégedetten bárgyú mosolyt, amit olvasás közben képtelen voltam levakarni az arcomról, na meg persze annak is, hogy a baglyok nem tudják a beleegyező válaszomat rejtő pergamen mellé elmesélni, hogy, olyan kisgyerekes izgalommal siettem válaszolni, hogy a nagy kapkodás közepette két bagoly is felháborodott huhogásba kezdett. Persze, Vic válaszát engedtem utoljára útnak, hogy még véletlenül se sejtse, hogy mennyire izgatott vagyok.
Bár ezt mondjuk elárulhatta az is, hogy a megbeszélt találkozó előtt háromnegyed órával már a Három Seprűben üldögéltem, hátamat megtámasztva az egyik tölgyfa szék támláján, és a kocsmában nyüzsgő embertömeget fixíroztam. Kicsit bántam, hogy némi tépelődés után végül otthon hagytam a fényképezőgépem, mert most valahogy különösen látványos volt, ahogy a Roxfortos diákáradat kiszabadul az iskola falai közül és elárasztja az amúgy nyugalmasnak mondható kisvárost. Kisvártatva természetesen feltűnt James is, barátai gyűrűjében, de úgy tűnt, a vajsör és a kviddics annyira lefoglalták, hogy észre sem vette, ahogy ott ücsörgök az asztalnál, én pedig igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmem. Bár tény, hogy imádtam a kölyköt, most kifejezetten örültem, hogy hevesen magyarázva lehuppant egy távoli asztalhoz, és még véletlenül sem jutott eszébe felém pillantani.
A következő ajtónyitással viszont megérkezett az is, akire igazából vártam.
Nem volt új a jelenség, amint Victoire belépett valahová, egyből minden szem rá szegeződött, volt benne valami természetfelettien bájos, amit kétség kívül az anyukájától örökölt, aki véla génjeinek hála hasonlóan figyelemfelkeltő volt minden társaságban.
- Szia! – húztam én is széles vigyorra a számat, barna íriszeimet le sem véve a szőke hajtincseiről, amik játékosan ide-oda ugráltak minden egyes mozdulatánál, ahogy az asztalhoz sétál, kihúzza a székét és lehuppan velem szembe.
- Ó, köszönöm! - veszem el tőle meglepetten az ajándékos zacskót, és kisgyerek módjára azonnal bele is kukucskálok, hátha okosabb leszek a tartalmával kapcsolatban. Legszívesebben azonnal bontogatni kezdeném, de valahol a mozdulat közepén Victoire olyan magyarázatáradatot zúdít a nyakamba, hogy érzem, képtelen lennék egyszerre mind a két dologra koncentrálni, így inkább visszahúzom a mancsom, és próbálom nem elnevetni magam, miközben Vic úgy látszik az összes szót felsorolja, amit ismer.
- Hé, nyugi! – nevetek fel egy kicsit, mikor úgy tűnik, elfogyott a mondandója – Levegőt azért vegyél, hogy magyarázom ki, ha ájultan kell visszavigyelek a kastélyba?
Meg sem várom a választ, könyékig belemerülök az ajándékos zacskóba és előhúzom a kis dobozkát, ami az ajándékomat rejti. Nem kímélem a csomagolást, gombócba gyűrve az asztalra szórom a papírt, és mint az izgatott kisgyerekek, felnyitom a dobozt és…
- Ohh… - egy pillanatra elfelejtek levegőt venni is, talán egy dobbanást is kihagy a szívem, ahogy megpillantom apám fényképét az első csokibékás kártyán, amit a dobozka rejt.
- Ez… ez baromi király! Sőt, ez még csak le sem írja, mennyire fantasztikus. – átlapozom a kis három lapos paklit, elidőzve anya és apa fényképén, jót mosolyogva a sajátomon. Ez talán a legfigyelmesebb ajándék, amit valaha is kaptam, kétség sem fér hozzá, hogy ezentúl ez lesz a kártyagyűjteményem három legbecsesebb darabja.
- Gyere ide… - felállva a helyemről, egy hosszú lépéssel előtte termek, és felemelve a székéről egyből magamhoz húzom. – Annyira köszönöm. Szuper vagy!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Teddy & Vic   Hétf. Május 09, 2016 5:47 pm

Teddy & Victoire
Happy birthday to my best friend... and... and my darling


Ezúttal semmilyen álarc mögé nem rejtőztem, a levelet Teddy nevére címeztem, és Victoire-ként szignóztam azt. Nem is kellett, hiszen ebben ezúttal nem mondtam ki mindent, amit leírtam volna - hacsak a papírra nem vetett szavakat nem tudta a sorok között kiolvasni. Egyszerűen csak felköszöntöttem a legjobb barátomat a szülinapján, a család Teddy-jét. Persze ez mondjuk azt is eredményezte, hogy a pergamen a kevésbé esztétikusak közé tartozott. Egy csomó mindent átfirkáltam. Gondoltam rá, hogy megírom, aztán átmásolom, de akkor a következő is ugyanerre a sorsra jutott volna az átfogalmazások miatt, vagy mert egyszerre csak megfeledkeznék magamról.
Annyira izgatott voltam, hogy a készülődés időbe sem telt - oké, a szokásos "mit vegyek fel?" történetet leszámítva, de ezt hamar sikerül helyretennie az ember lányának, ha új ruhát vett -, és már az órám lapját lestem fél percenként, mikor indulhatok a találkahelyre, végül - amikor már nem bírtam tovább - megcéloztam a Három Seprűt. Nem is kutattam konkrétan a szememmel a - feltételezhetően - kék fejtetőt, úgy gondoltam még nem lesz itt, hiszen majd fél órával a megbeszélt időpont előtt voltam - jó, 10 perc híján -, csupán körbepillantottam belépve a helyre. Diákok tömkelege. Miért nem vagyok meglepve, hogy mint télen, most is ez a végállomás? És akkor szembe tűnik az, akit várni szándékozTAM. Ez érdemben csak akkor tudatosult bennem, miután vigyorogva köszöntem neki. Annyira hiányzott, hogy legszívesebben vágtatva a nyakába ugrottam volna, mint egy 3 éves, ennek ellenére mégsem tettem. Meglehetősen szemérmes vagyok ahhoz képest, hogy aktok készülnek rólam.... legalábbis Liam szerint.
- Te... Te mikor jöttél? - nyelek egyet, aztán elnevetem magam kínosan, miközben a hátam mögé rejtem a kis szatyrot mikorra rájövök, hogy előtte állok, a kérdésem pedig talán egy kissé hevesen, vagy inkább zavartan csengett? Egyszer érkezem előbb, viszonylag jóval előbb, de akkor is Teddy ér ide hamarabb. Hogy csinálja? Itt ül hónapok óta, vagy amit most látok az valami hologram? Nem ártana ellenőrizni, ellenben túl valódinak tűnik. Az állításaim meg hihetetlennek. Megütögessem esetleg a hatás kedvéért? Nem, dehogy. Aztán nem bírom tovább, és megtapogatom a karját. - Rendben, igazi vagy. Mármint tényleg itt vagy.- húzom vigyorra a szám szélét, majd lehuppanok a szemközti székre, és néhány másodperc erejéig csak tovább bámulom őt mosolyogva. El sem hiszem, hogy a levelek után végre itt ül előttem. Persze hamar rájöttem, hogy normális ember ilyet nem csinál, úgyhogy zavaromból előrántottam mellőlem a zacskót, és az asztalra tettem közvetlenül közénk. Teddy belekukkantott, de nem kezdte el bontogatni. Nem kezdte el lehúzni róla a papírt? Tudom, hogy szereti a meglepestéseket, így hát fogalmam sincs, hogy képes ekkora önuralmat gyakorolni. Közben nekem persze be nem áll a szám, és egy fél regényre valót összehordok, mire őt hagyom újra szóhoz jutni. Azt reméltem, hogy ahogy abbahagyom a beszédet, már a kezében lesz a dobozka tartalma, és a saját figyelmemet is elterelhetem azzal, ha mondatokat próbálok összeácsolni, szavakat egymás utánjában, és nem arra koncentrálok végig, hogy drága Tűzvillám, mi lesz ha meglátja, egyáltalán tetszeni fog-e majd neki. Kis bánatomra azonban a tasak felé se szagol, és türelmesen hallgat engem, amitől egyre kínosabbá válik minden, míg végül abba nem hagyom. Erre válaszul felnevet. Most én szórakoztatom, vagy a nyomorom - oké, ez nem igazi értelemben vett nyomor, inkább csak pillanatnyi sakkhelyzet, aminek a megoldása vagy az, hogy a futóval lépek, vagy az, hogy királyként gálánsan kilép elém, menekvést adva, mondjuk úgy, hogy kinyitja. Rendben, ennek nem tudom mennyi köze volt az igazi varázslósakkhoz, a szimbolisztikát leszámítva szerintem nem sok, sőt semmi. Mintha titokban gondolatolvasó lenne, neki is esik az ajándéknak.
A mondatára meg is ejtek egy elsietett légvételt. - Vettem. - szólalok meg teli tüdővel, majd összeharapom a számat, de mosolyogva, hamar ki is jön, az előbbi oxigén. - Majd azt mondod, hogy... hooogy az új seprűk kerítettek ennyire hatalmukba, vaaaagy a tekinteted és a kék hajad, majd kitalálsz valamit... Vaagy.... Vagy mondhatod az igazat is, hogy a... - sosem tudom azt sem milyen kifejezést használjak pontosan, ideje lenne bevezetni a szótáramba ezt a szót, le kellene szoknom arról, hogy ezt furcsának tartom kimondani, bár ezt hangosan csak akkor mondhatnám, ha az egész hóbelebanc előtt nyilvános, vagy nem? Pedig a szívdobogásos támadás karácsonykor volt, a kergető roham - barátnőd annyira hablatyolt az ajándékodról, hogy izgalmában elfelejtett levegőt venni, és végül kimúlt ennek következtében, szóval erről lényegében te tehetsz - pillantok rá egy kaján vigyor kíséretében, aztán végül észbe kapok, hogy hogy hibáztathatom őt -, vagyis nem, de... De - emelem fel a mutatóujjam, és a hangomat is a szóra - de legalább néhány órára csönded lesz, legalábbis tőlem. - helyesbítek. Hiszen ettől még egy bagoly rátámadhat, vagy vajsörmérgezés, vagy... vagy mit tudom én. Csak tudnám miért csak ilyenek jutnak eszembe, pedig pont azt nem akarom, hogy bármi baja legyen.
- Azt hiszem megint hadartam. - Adrenalinlökettel. Naná, hogy azzal sikerült ez a féleposz. Ugyanis pillanatok alatt szétkapta a csomagolást, és nyitotta a dobozt, mire én elkezdtem beszélni, a keze már a borításon volt. Még egy mély levegő utóterméke kerül a tüdőmbe, ahogy felnyitja a fedelet, és fény derül a tartalmára. A fejemben lüktet a vér, a szívem hevesen kalapál, összeharapdálva az ajkaimat várom az ítéletet.
- Tetszik? - kérdezem valamiféle teljesen érthető és világos reakcióra ösztökélve egy kisebb sírás határáról. Csak tudnám, hogy miért izgulok ennyire! Amikor először léptem a pályára még akkor sem volt ilyen ijesztő mértékű. Na jó, ez így nem igaz, sőt egyáltalán nem. Esküszöm, hogy nem vagyok normális. Nem is kell sokáig várnom a válaszra, a kezében forgatva a lapokat egy pillanatnyi fogalmazási csenddel fűszerezve, meg is kapom az áhított véleményt.
Egy jó nagyot sóhajtottam, majd elmosolyodtam a megkönnyebbüléstől, talán még szipogtam is. Nem, azt biztos, hogy nem, azért szólt volna, vagy ha igen, akkor önkívületben történt. Ezt megcsináltad Vic, tetszik neki. Végre van olyan ötletem is, ami nem siralmasan végződik, mint valami manővert élesben próbálni, ha nincs kigyakorolva, és nem történik csoda. A szavainál már csak az ölelése lehet nagyobb jutalom mindezért, én pedig boldogan húzódom közelebb hozzá, hogy megszagolhassam... vagyis hogy megszorongathassam. Bár ha csak megszagolnám, az is nyugtató. Kétségtelenül Teddy illata van. Most már biztos, hogy nem hologram. Nyomok is egy puszit az arcára ezért jutalomként, majd elmosolyodom.
- Igazából te vagy szuper... szuper hős. - suttogom a fülébe helyesbítve őt, miközben még mindig nem engedem el. - Méghozzá az enyém tuti. - teszem hozzá. - Meg-meg mindenkié - javítom ki magam gyorsan hadarva, hiszen már megint fecsegek, hogy a fene egye meg - Elvégre nem mindenkiről készül ilyen kártya... Ó... - vágok bele energikusan, miközben eltolom egy kissé -És amin anyukád és te vagy az... azok Helga-kártyák... - mondom bizalmasan, valahogy elvéve a kezéből az ominózus lapokat, és felmutatva a megfelelőeket. - Ami pedig apukásat illeti, ő olyan bátor, mint Griffendél Godric. - mutatom fel újból az éppen említett kártyát vigyorogva.

Nemhaltammeg || music || words: valamennyi
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Teddy & Vic   

Vissza az elejére Go down
 
Teddy & Vic
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Roxmorts :: Három Seprű-
Ugrás: