HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Caroline & Pollux

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 58

TémanyitásTárgy: Caroline & Pollux   Vas. Ápr. 10, 2016 12:31 am


április 4. 10:00
Caroline Dolohov



Néhány nappal ezelőtt tömör, velős levelet küldtem Caroline Dolohovnak, ezzel egyidőben pedig egy hivatalos kérelmet McGalagony igazgató asszonynak, hogy a szombati napra engedje meg a lánynak, hogy elhagyhassa az iskolát. Természetesen McGalagonynak eszébe sem jutott ellentmondani nekem, ahogy Caroline-nak sem. Amint megérkezett a válaszlevél, a titkárnőm már be is írta az április negyedikei nap 10-11 órai intervallumába a találkozót. Minden percemet pontosan be kellett osztanom, nem akadtak felesleges másodperceim sem, minden időt hatékonyan töltöttem. Ezelőtt egy lobbistával folytattam megbeszélést, a Dolohov lány után pedig a Gringotts igazgatójával terveztem találkozni. Nagyon melegen ajánlottam Caroline-nak, hogy pontban tízre ideérjen, elvégre komoly beszélgetést akartam folytatni vele, arra pedig időt kellett szánnunk.
Alig egy hete intéztük el hivatalosan is Levin Dolohovval, hogy a nagyobbik lánya és az én unokaöcsém a nyáron egybekelnek majd. Mindkettőnk számára előnyös házasság volt rangban és anyagilag is, Levin ostoba lett volna visszautasítani az ajánlatomat. Ilyen kérdésekben az ember nehezebben hallgat az eszére, mint a szívére és az apai ösztöneire, de őt mindig is rideg, racionális embernek ismertem. Ezúttal is beigazolódott a sejtésem, tépelődés nélkül, határozottan bólintott rá az egyezségre. Azt már nem az én tisztem megítélni, hogy volt-e utána akár csak egy csepp bűntudata is. Nem hiszem.
A legutóbbi pártgyűlésen kapott kampánytervezeteket futottam át éppen, amikor a titkárnőm kopogást követően belépett az irodába, hogy jelentse, megérkezett a vendégem. Levettem az olvasószemüvegemet és félretoltam az asztalon a gondosan lefűzött mappát.
- Engedje be őt, Nancy, köszönöm. - Mielőtt még kiért volna az ajtón, gyorsan hozzátettem: - Legyen olyan kedves, és hozzon egy kis teát is az ifjú hölgynek. Köszönöm.
Amint Caroline átlépte a küszöböt, felemelkedtem a székemből és barátságos mosollyal üdvözöltem őt. Az évek során már tökéletesre fejlesztettem ezt a mosolyt, az újságokban épp olyan jól mutatott, mint tágas irodám falai között. Már-már tényleg elhitette mindenkivel, hogy a lelkem mélyén egy nagyon jó ember vagyok. Az is voltam... a saját szabályaim szerint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   Vas. Ápr. 10, 2016 1:37 am

Pollux & Carol
Bármennyire nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy Pollux Blacktől érkezett egy ilyen levél hozzám, valamiért mégis kellően megdöbbentem, amikor a kezembe kaptam azt. És még azt sem tudtam eldönteni, hogy erre hogyan is kéne éppen reagálnom. Elsősorban furcsállottam, hogy beszélni akarna velem, eddig soha nem jutottunk még el eddig. Ha bármilyen összejövetelen egymásba is botlottunk, akkor is legfeljebb az illem kívánta köszönés hangzott el kettőnk között. Másodszor eléggé féltem ettől a beszélgetéstől. Nem tudtam, hogy mit akarhat tőlem pontosan, abban biztos voltam, hogy Hector miatt keres, de hogy ezen mit kell még megtárgyalni, arról fogalmam sem volt. Remélhetőleg nem a nemi életemet akarja kivesézni, mert akkor komolyan mondom, hogy el fogom sírni magam...
Időben érkeztem, sőt, még valamivel korábban is a megbeszélt időpont előtt. Nem mertem volna megkockáztatni, hogy elkéssek, biztosan nem vette volna jó néven. És persze én magam sem szerettem késni sehonnan, mindig szorongató érzéssel töltött el, ha úgy éreztem, hogy el fogok valahonnan késni. Úgyhogy inkább mindenhol ott voltam legalább pár perccel korábban. Megkerestem Mr. Black irodáját, szóltam a titkárnőjének, hogy ki vagyok és miért jöttem, aztán már csak azt vártam, hogy bemehessek. Addig minden figyelmemet a névtáblára összpontosítottam. Rettentően nyomasztott, hogy itt kell lennem.
Beléptem a szobába, amint a tikárnő intett, de néhány lépésnyire a küszöbtől megálltam. Soha nem voltam még apa irodájában sem, nem hogy itt. De ha jól emlékszem, a Minisztériumot is alig néhány alkalommal látogattam meg, azt is apa vagy anyám miatt.
- Jó napot, Mr. Black -húztam az arcomra azt a szokásos mosolyt, amit mindig elővettem aranyvérű közegben, amikor jópofizni kellett másokkal. Nem voltam biztos benne, hogy erre most szükség lesz, de inkább nem kockáztattam. És ez a minimális szerepjátszás máris valamivel komfortosabbá tette a helyzetet. -Beszélni óhajtott velem. -Nem akartam felesleges bevezető szöveget, sokkal inkább szerettem volna azonnal a lényegre térni. Nem éreztem magam itt túl jól.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 58

TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   Hétf. Ápr. 11, 2016 10:11 pm


április 4. 10:00
Caroline Dolohov



Az irodám éppen olyan volt, mint bármelyik másik magas rangú dolgozóé az emeleten. Tágas, elegánsan berendezett és pedánsan rendben tartott. Épp csak a falra kifüggesztett képek és a legkisebb unokámtól kapott rajzok, illetve néhány kép tükrözték az egyéniségemet a helyiségben. Ezeket is igyekeztem minél kevesebbre mérsékelni, elvégre az ide betévedőknek nem volt közük a magánéletemhez, azt a néhány dolgot is kizárólag magam miatt tettem ki, fel tudott deríteni a legkeményebb munkanapon is néhány családi fotó vagy gyerekrajz.
- Foglalj helyet - intettem neki a velem szemközti székre. - Bizonyára sejted, hogy miért hívtalak ide. Természetesen rólad és Hectorról szeretnék néhány szót ejteni.
Nem véletlenül hívtam ide. Nem a gyenge kis kamaszlelkét akartam ápolgatni, az teljes mértékben hidegen hagyott. Arra ott volt az apja, bár meg sem fordult a fejemben, hogy Dolohov pátyolgatta volna a gyerekeit. Ismertem az ő apját is, még Levinnél is sokkal ridegebb ember volt. Ezek után nem vártam, hogy abban a családban bármiféle gyengéd lelkisegélynek helye lenne.
- Persze biztos vagyok benne, hogy az édesapád is elmondott már mindent, de mivel én a legjobbat szeretném neked és az unokaöcsémnek is, jobbnak láttam, ha mi is beszélgetünk kicsit erről a házasságról. Elvégre hamarosan rokonok leszünk, nem igaz? - Merész kijelentés volt ez két aranyvérű család esetében. A mi köreinkben mindenki rokonságban állt mindenkivel, csak éppen a nagyon távoli kapcsolatokat már senki sem ápolta. Érdemben az egészen közelieket sem, a látszatra adott mindenki, de az sosem tükrözi a valóságot.
- Ha jól tudom, elég jó kapcsolatot ápoltok Hectorral...
Tudtam, milyen a kapcsolatuk, de tőle akartam hallani. Kíváncsi voltam, hogyan beszél az unokaöcsémről, vagy úgy általában velem szemben milyen hangot mer megütni. Eddig az udvariasság kényelmes álcája mögé bújt, de ahogy egyre személyesebbé válnak majd a kérdések, ő sem maradhat ott örökké. Talán éppen ebből akartam kizökkenteni? Nos, igen. Gyakorlott, sokat látott politikusként nem okozott problémát, hogy kedvemre irányítsak egy beszélgetést egy tizennyolc éves kislánnyal szemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   Kedd Ápr. 12, 2016 7:51 pm

Pollux & Carol
Nem mértem fel túlzottan a terepet, éppen csak körbenéztem gyorsan, hogy azért legyen egy halvány fogalmam arról, hogy hol is vagyok most. A rajzokon néhány másodpercre elkalandozott a tekintetem, még voltak emlékfoszlányaim arról, hogy én is egy csomó ilyet csináltam apának anno, amikor még kicsi voltam. De az sem éppen most volt. És nem is ezért vagyok most itt.
Leültem a vele szemközti székre, keresztbe tettem a lábaimat, a két kezemet pedig az ölembe ejtettem. Mindig babráltam az ujjaimmal, de ez általában úgy festett, mintha ideges lennék. Pedig tényleg nem ez volt a helyzet. Ha gondolkodtam, akkor a hajamat piszkáltam, beszélgetés közben meg az ujjaimmal szórakoztam. Nem akartam, hogy lássa, még a végén azt hinné, hogy feszélyez a helyzet. Ami valamilyen szinten igaz is lett volna, de azért nem remegtem a félelemtől...
Bólintottam, jelezve, hogy tisztában vagyok vele, miért vagyok itt. Nem is vártam volna el pont tőle, hogy a vállán sírjam ki magam. Senki vállára nem volt szükségem. Jó, ez így nem egészen igaz, de könnyebb ezt hajtogatni. Mindenesetre nem is gondoltam másra, tudtam, miért vagyok itt.
- De még milyen hamar... -mosolyodtam el halványan. Már attól émelyegnem kellett, ha arra gondoltam, hogy három hónap múlva már az oltár előtt fogok állni Hectorral. És nem, nem Hector miatt, hanem az egész helyzet miatt. Bántott a tehetetlenség, az előttünk álló kellemetlen percek, sőt órák, egyszerűen minden. De azt hiszem, muszáj lesz tartanom magam. Nem szabad gyengének látszanom, sem most, sem pedig később.
A falra pillantottam, az ablakra, majd vissza Mr. Blackre. Nyilvánvalóan nem akartam hazudni neki, de össze kellett szednem a gondolataimat és úgy kellett beszélnem vele, ahogy azt kellett. Nem úgy, ahogy a barátaimmal szokás. Szokatlan volt ez a helyzet, de valahol tetszett a kihívás.
- Igen, kiskorom óta jóban vagyok vele, kifejezetten közel áll a szívemhez. Jóravaló ember, és ugyan néha tényleg az agyamra tud menni, attól még nagyon szeretem őt. -A kezeimre pillantottam, akaratlanul is elmosolyodtam, amikor eszembe jutott néhány jó régi emlék Hectorról és rólam. Ismét Mr. Blackre emeltem a tekintetem. -Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint egy előre begyakorolt szöveg, de nem az. Komolyan mondtam, amit mondtam. -Azt nem tettem hozzá, hogy Hectort bátyámként szeretem, nem hangzott volna remekül ebben a kontextusban. És erről nem is feltétlenül kell tudnia.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem : Férfi
Kor : 58

TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   Vas. Május 22, 2016 7:50 pm


április 4. 10:00
Caroline Dolohov



A mosolyát mindennek láttam, csak éppen őszintének nem. De nem érdekelt, pontosan ez volt a lényeg: még most is, mikor nem tudta, mitévő legyen, magára tudta erőltetni a bájos aranyvérű lány álcáját. Ha akarta sem tagadhatta volna le, milyen család sarja volt. Nemcsak a szőke haja, a vonásai árulkodtak arról, hogy honnan jött, hanem a viselkedése is. Meglepett volna, ha egy olyan apa mellett, mint az övé volt, egy elkényeztetett, buta fruska lett volna belőle. Tudta a dolgát és zokszó nélkül tette is, ez egy Dolohovra vallott. Nem véletlenül választottam pont őt az unokaöcsém számára, azon túl, hogy kedveltem Levint, ezáltal az egész családját is.
- Alig várom, hogy jobban megismerhesselek. Édesapádtól csupa jót hallottam rólad, sajnálom, hogy még nem igazán volt alkalmunk jobban megismerkedni. Hector mindig tett róla, hogy ti ketten elszeparálódjatok tőlünk, ha épp én is ott voltam. - A hangom nem tükrözött semmiféle bosszúságot. Mindig is jól szórakoztam rajtuk, amikor kisgyerekként elvonultak a felnőttek elől és Hector amolyan pótbátyként vágott fel Caroline előtt. Mostanság pedig egyszerűen csak nem voltak kíváncsiak az öregek politizálásra, ezt meg tudtam érteni. Fiatalok még.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ez egy begyakorolt szöveg. Volt már alkalmam megfigyelni őket az unokaöcsémmel, tudtam, milyen szeretettel gondolnak egymásra. Nem szerelemmel, legalábbis amennyire én ezt ilyen távolságból meg tudtam ítélni, erről szó sem volt. Pedig kifejezetten örültem volna neki, ha a szoros barátságuk átcsap valami többe - sokkal könnyebb dolgom lett volna Hector kiházasítását illetően. Nem lázadt nyíltan, de tudtam, hogy neheztel rám a házasságáról való önkényes döntésem miatt. Óvatosan szóvá is tette, hogy mégis mi lesz így a barátnőjével, Gloriával, nem díjazta túlzottan, amikor közöltem vele, hogy nyugodtan tarthat szeretőt.
- Tudom, hogy teljesen komolyan gondoltad. Hector is így viseltet irántad, legalábbis én így vettem észre. Úgy vélem, hogy ez a szoros kapcsolat egy még szorosabb házasságot eredményez majd. És ez nagyon fontos a jelenlegi helyzetünkben, hisz te is tudod, mennyire fontos most, hogy fenntartsuk a vér tisztaságát és a családjaink becsületét. Erősnek kell maradnunk, ez pedig csak akkor lehetséges, ha összetartunk és kifelé is ezt az erőt sugalljuk. Érted mire gondolok, igaz? Bizonyára édesapáddal is beszéltetek már erről, hiszen ő és én közös nézeteket vallunk az aranyvérű kérdésről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 20

TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   Kedd Május 24, 2016 8:48 pm

Pollux & Carol
Valóban nem tudtam volna letagadni a származásomat, még akkor sem, amikor éppen mit sem akartam jobban. Sok szokás nagyon belém ivódott, pláne azután, hogy mennyire imádtam megjátszani magam, főleg régebben. Ez most már semmilyen megerőltetést nem jelentett, ezúttal is csak ez segített ennyire gyorsan és ennyire megfelelően reagálni Mr. Black szavaira.
- Nemsokára rengeteg lehetőségünk lesz megismerni egymást -mosolyogtam továbbra is feszesen, habár ezzel természetesen nem volt problémám. Egyáltalán nem viszolyogtam Mr. Blacktől, semmi okom nem volt rá. Persze, most nehezteltem rá, amiért kitalálta ezt a rohadt eljegyzést, de tudtam, hogy ez hamar el fog múlni. Csak tette a dolgát. Mindig ezzel próbáltam megnyugtatni magam, akkor is, amikor apára gondoltam, és hogy ő ebbe beleegyezett. -Igen, mindig különvonultunk a többiektől. Nem szerettük, ha valaki megzavart minket. -Néha nagyon össze voltunk nőve Hectorral, főleg akkor, régebben. Nagyrészt ez is nekem volt köszönhető, én voltam teljesen odáig érte és én vonszoltam el mindig a "nagyok" társaságától. Nem mintha nem csatlakozott volna hozzám készségesen... Aztán végül mindig ő döntött úgy, hogy vonuljunk félre vagy menjünk ki az udvarra. Azt hiszem, a legtöbb embert nem bírta elviselni. Meg tudom érteni.
- Persze, hogy értem. De nem beszéltem erről apával, nem az a téma, amit szívesen hallgatok és vitatok órákon keresztül. Anélkül is tisztában vagyok vele, egyszerűen csak nem látom értelmét hosszasan kifejteni mindezt újra meg újra. Felesleges. -Talán ezt ő nem így érezte, de amikor bejöttem ide, elhatároztam, hogy a lehető legőszintébb leszek vele. A házassággal kapcsolatos aggályaimat nem állt szándékomban megosztani vele, ahogy a véleményemet sem. Tekintve, hogy az már régen elveszett, azt sem tudtam, mit gondoljak erről az egészről. Minden nagyon zavarosnak és bonyolultnak tűnt. -De biztos lehet benne, hogy jó felesége leszek Hectornak. -Jó, talán arról sem fogok neki említést tenni, hogy akadémiára megyek és színésznőnek állok a Roxfort után. Meg Nathanről is jobb, ha hallgatok.

_________________
Az ősz hideg, vad záporában
Így lesz a rétekből mocsár
S tar erdő, mely halálra vár
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Caroline & Pollux   

Vissza az elejére Go down
 
Caroline & Pollux
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: London :: Mágiaügyi Minisztérium :: 1. szint: Miniszteri Hivatal-
Ugrás: