HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Flynn Cutteridge

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


TémanyitásTárgy: Flynn Cutteridge   Vas. Ápr. 10, 2016 12:05 am




Flynn (Bethany) Cutteridge


Becenevem:
Flynn (régebben Beth)

Nemem:
újabban férfi

Születési dátumom:
1999. március 2.

Házam:
Hugrabug

Évfolyamom:
hatodik

Patrónusom:
sólyom

Pálcám:
mogyoró, 11,5 hüvelyk, egyszarvú szőr maggal

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám és Anyám:
Anyám, Annabelle és apám, Edmund Cutteridge. Mindketten varázsló családból származnak azzal a különbséggel, hogy apám kvibli. Sajnálja a dolgot, de elmondása szerint így legalább jut ideje a normális, hétköznapi dolgokkal foglalkozni, mint például a gázszámlák befizetése meg ilyesmi.
Anna a Gringotts-ban dolgozik, míg apám ügyvéd Londonban.
Nos, mint már azt nemrég említettem, mindketten oda meg vissza vannak értem. Khm, legalábbis a valódi énemért, mármint Bethany-ért. Igazából még nem újságoltam el nekik az örömhírt, hogy egy bájital főzése, s annak megkóstolása után férfivá lettem. Merlinre mondom, biztos halálra nevetem majd magam, amikor hazamegyek, s megpillantom az arcukat! Először gondolom megilletődnek majd: "Mégis ki a fene tört be a házunkba?!" Aztán szépen lassan, töviről-hegyire elmagyarázok nekik mindent, és ismét egy szép boldog család leszünk.


Párkapcsolatom:
Volt egy barátom, Oliver. Körülbelül két hónapja szakítottunk. Rendes volt meg minden, de nem illettünk össze. Én ugyanis túlságosan álmodozó jellem vagyok, ő pedig nagyon racionális. És most hiába jössz azzal, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert mind a mai nem tudok rájönni, mi volt ami megfogott benne az izmos felsőtestén kívül.
Egyébként a jelenlegi állapotomban inkább hanyagolnám a pasikat, köszi! A nőkkel viszont már nem vagyok ugyanígy, hisz biszexuális vagyok, úgyhogy talán nem kell ezt tovább ragozni.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Beth-ként  mindig is barátságos voltam az emberekkel. Könnyen találtam közös témákat, mivel elég nagy az érdeklődési köröm. Talán ezt annak tudhatom be, hogy kíváncsi természetű vagyok és képes vagyok gyermeteg módon mindenen elcsodálkozni.
Viszont most, hogy egy félresikerült kísérlet során férfivá változtam, magamba forduló lettem. Egyszerűen még nem tudtam felfogni a dolgot, esténként pedig azért esedezem, hogy mikor reggel felkelek, ugyanaz a tündéri leányka tekintsen vissza rám a tükörből, mint annak előtt. Rengeteg könyvet végignyálaztam, hátha találok megoldást a problémámra, de mindhiába.
Nem úgy ismerem magam, mint aki képes lenne beletörődni a dolgokba. Addig küzdök, amíg sikerrel nem járok, s ez most sem lesz máshogy. Van bennem egy kis félsz amiatt, hogy soha nem fogok visszatalálni önmagamhoz. Merlinre mondom, bármit képes lennék megtenni, hogy ismét csak egy szeleburdi, lázadó szőkeség legyek.

Negatív tulajdonságaim:
Túlságosan makacs, megfontolatlan és önfejű vagyok. Az esetek többségében semmibe veszem, mit gondolnak mások az elképzeléseimről. Ennek vagy az lesz a vége, hogy fülig érő mosollyal azt sugallom a többiek felé: "igazam volt", vagy - mint az esetek többségében - fülem-farkam behúzva bujdosok előlük, amiért nem úgy jöttek össze a dolgaim, mint ahogy azt elképzeltem. Így van ez most is, bár csupán valami maradandót szerettem volna alkotni a varázsvilág számára. A lényeg, hogy egy darabig nem mondhatom el nekik az igazat.

Múltam:
A szél vadul hordja a havat az udvaron, így is belepte már az egész ablakot, és ha akarnám, se tudnám megnézni, mi folyik valójában odakinn. A többiek persze mélyen durmolnak. Kivéve engem. És természetesen Abbie-t. Az ő ágya valamivel közelebb van tolva az enyémhez. Már így alszunk évek óta, s egyikünk sem akar változtatni rajta. Mégis mit vártál volna egy csajtól, illetve annak legjobb barátnőjétől, kik sülve-főve együtt vannak?
- Psszt! – A csendet megtörve süvít át a hangom a levegőben. Lehet, rosszul hittem az előbb, mert hosszú percekig nem hallottam semmit sem. Vártam. Szemeimet résnyire kinyitva figyeltem, hátha megmozdul a lány. Türelmetlenül tovább folytattam, immáron kicsit hangosabban, mégis ügyelve arra, nehogy felébresszem valamelyik hálótársunkat.
- Éhes vagyok… -  A mellettem heverő boszorkány, ekkor oly sebességgel pattant fel az ágyáról, hogy kissé beleszédültem.
- Akkor most jössz, vagy mi lesz veled? – Bólintottam. Tudtam, hogy egy rugóra jár az agyunk, így lesepertem magamról a vastag dunyhát, belebújtam a papucsomba és kioldalaztam a többi ágy mellett a folyosóra.
Nem szóltunk semmit sem. Meglehet, egy kicsit azért féltünk, hátha elkap bennünket valamelyik prefektus, vagy ami még rosszabb, egy professzor. Na, mondhatom, szépen jönnénk ki a dologból, ha nyakon csípnének bennünket egy rakás muffinnal a kezünkben.
Igaz, máskor is csináltunk már ehhez hasonló őrültségeket, de akkor is bennünk marad egy kis félsz.
A konyha ajtajához lépve résnyire nyitottam ki az ajtót, elegendő helyet biztosítva arra, tiszta-e a terep. Nem láttam senkit sem, így magabiztosan beléptem a terembe, s magamban könyörögve kértem Merlint, hogy ez így is maradjon.
A mögöttem lévő ajtó a kelleténél hangosabban becsukódott.
- Hééé! – szisszentem rá Abbie-re. – Legközelebb egy kicsivel több érzéssel, ha kérhetném! Köszönöm! – hadartam.
Az asztalra pillantottam. Tele volt a vacsoránkból maradt finomságokkal, én pedig egy tányért kaptam a kezembe, s már pakolni is kezdtem a finomabbnál finomabb édességeket.
- Ööö, Beth? – bökött oldalba a barátnőm.
- Hmm? – motyogtam, szinte alig hallhatóan.
- Azt hiszem, hallottam valamit! „Na ne, csak ezt ne!”
Gyorsan körbepillantottam a teremben. Nem láttam semmit sem.
- Nyugi, biztosan csak a szél volt… - arcomra széles vigyor ült ki, két kezemmel pedig kicsit megráztam a lány vállait - … fúú, de az is lehet, hogy valamelyik vérengző patkány lesz az, aki épp most készül bennünket levadászni!
Abelia két kezét összekulcsolta a melle alatt, majd egy olyan pillantást lövellt felém, hogy: „Ez egyáltalán nem volt vicces!”
Megadóan feltettem a kezeimet, s tovább válogattam a süteményekben. Teljesen belemerültem, hisz a gyér fénynél még inkább kellett koncentrálnom, nehogy elcsenjem valamelyik félig megrágott maradékot.
- Khhmm!
- Merlin szakállára, mi a csuda van már megint? – Szemem sarkából rásandítottam a lányra, aki mozdulatlanul állt mellettem. Majd arra lettem figyelmes, hogy valaki meghúzta a hálóingemet. Halkan felsikoltottam, és egy kicsit oldalra ugrottam. Egy manó volt az… Hah! Sejthettem volna, hogy a róluk szóló „lengedák” mégiscsak igazak.
Nem várhattam tovább! Kezembe kaptam a tálcám, majd gyorsan futásnak eredtem, Abbie-t is magammal rántva.
A visszafelé vezető úton le-leesett pár süti, de nem törődve vele tovább szaladtunk.
Megérkezvén a klubhelyiségbe, egymásra pillantottunk és hangos hahotázásban törtünk ki, majd levágódtunk a kandalló előtti kanapéra.
- Ah… - szólaltam meg végül - … már nem is vagyok annyira éhes!
- Én sem! – Közölte a lány, és egymásnak dőlve néztük, miként falják fel a tűzhelyen a lángok a fát.

Valamivel az átváltozásom után:

Minden embernek szüksége van barátokra. Nélkülük elveszett, s csak bolyongna a világban, míg az „élet értelme” címszó alatt keresne valamit. Hiába lehet valaki önálló, magányos farkas, aki úton–útfélen mindenkinek azt bizonygatja, hogy: „Ah, mit nekem a barátok!? Jól megvagyok én magammal is.” Az ilyesfélék általában hazudnak, mert bármilyen kemények, neki is kellenek afféle társak, akik a péntek estéket vele töltik el egy finom vajsör mellett; esetleg, akik fogják magukat, s bemennek vele az első üzletbe, s két órát várnak rá, míg ő felpróbálja ezt meg ezt a ruhát.
Nem tudnám, mihez kezdenék a haverjaim nélkül. A haverok alatt pedig nem olyan személyeket értek, akik csupán szájhősök, s nem is számíthatok rájuk, ha épp bajba kerülök. Persze, nekem is vannak ilyen ismerőseim, de ugyanakkor bővelkedek olyanokban is, akik kisegítenek, mikor senki más nem tud, esetleg idiótának nézne a kérésem hallatán, de azért még szívességet tesznek nekem.
Így történt ez velem akkor is, amikor a bennem szunnyadó kicsi lányka férfivá érett. El tudod te képzelni, micsoda változásokat jelentett ez az életemben? Ah, kész katasztrófa, hogy mostantól egy ideig nem ölthetem magamra kedvenc tütümet, s nem rohangálhatok benne egész hétvégén! Ami azt illeti, igazából egyetlen ruhámat sem vehetem fel – hacsak nem valami idétlen maszkabálba készülök. Persze, a hétvégi öltözékkel még nem is lenne nagyon nagy baj. Végtére is, a hét legtöbb részében amúgy is talárban vagyunk, de a lányoknál akkor is ott van az az átkozott szoknya.

Még nem volt alkalmam beszélni egyetlen tanárral sem az incidens kapcsán. Ahogy magamat ismerem, valószínűleg nem is lesz. Új élet, új lehetőségek! Azt azonban kicsit hiányolni fogom majd, hogy nem lehet mindent elintézni egy csábos kis szempilla rebegtetéssel – hacsak nem ferde hajlamú az illető. 
A legelsők, akiknek elújságoltam a nagy hírt, természetesen a fiúismerőseim voltak. Mondanom sem kell, azonnal kinevettek, majd egy kicsit értetlenkedtek, míg végül eljutott a tudatukig a dolog. A segítségemre siettek; elhalmoztak egy csomó ruhával, és ideiglenesen kaptam tőlük egy kinőtt talárt, ami az ujjánál kicsit nagy, de azért ez is jobb a semminél. Szóval, így állunk. A hétvégén persze kénytelen leszek leugrani Roxmorts-ba, hogy pár apróságot még beszerezzek.

A Hugrabug klubhelyiség most még inkább kihalt, mint valaha. Meglehet, ez a kinti szép, napsütéses idő miatt lehet, amit most az egyszer a magam hasznára tudok fordítani. Hogy is nézne már az ki, hogy mikor mindenki itt lebzsel, én beosonok a lányok hálószobájába, és kimentem a régi cuccaim? Azt hiszem, egyik átok sújtana a másik után. Köszönöm, én ebből nem kérek; e nélkül is kellőképp szerencsétlen vagyok már!
Az ajtót résnyire nyitottam; éppen annyira, hogy belessek, nincs-e benn senki sem. 
Egyedül voltam. Nagy léptekkel az ágyamhoz siettem, majd beleugrottam, s magamba szívtam az ágynemű kellemes illatát. A párnát a fejemre tettem; ekképp zárva ki az ablakokon betörő fényességet, majd felelevenítettem elmémben a régi dolgokat, amiket itt éltem át Abbie-vel meg a többiekkel.
Nem hiszem el, hogy többé már nem ez lehet a menedékem. Ebben a testben kénytelen leszek a fiúkhoz költözni, ami még számomra is undorító lesz. De leginkább mégis az fog hiányozni, hogy többé nem bóbiskolhatok el Abbie mellett. Nem hallgathatom éjjelente a történeteit és a reggeli ébresztéseiről is kénytelen leszek lemondani. Mindig mosolyt csal az arcomra, ha belegondolok a közös élményeinkbe, s csak remélni merem, hogy ezek után sem fog elfordulni tőlem. Végül is, megfogadtuk egymásnak, hogy mindörökre barátok maradunk és támogatjuk egymást a bajban. De vajon ő is észbenfogja ezt tartani, amikor a helyzet ennyire bonyolulttá vált?

Ahogy összeszedtem a régi holmijaimat, még egyszer utoljára körbepillantottam a szobában, majd becsuktam magam mögött az ajtót és végleg búcsút intettem a régi életemnek.

Külsőm:
Beth-ként hosszú szőke hajam volt és kék szemem. Mivel nem áldott meg az élet olyan génszerkezettel, amivel mindig vékony lehetek, bármennyit is eszek, kénytelen vagyok minden reggel eljárni futni, hogy karbantartsam a testem.
Flynn-ként azonban már más a helyzet. Minden tulajdonságom eltűnt, amit eddig szerettem magamban. Többet nem tölthetek órákat azzal, hogy fésülgessem a hajam, vagy hogy kipróbáljam a legújabb sminkcuccomat. Az az egy pozitívuma van ennek a testnek, hogy nem lettem egy reménytelen eset.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
levendula és eső

Mumusom:
Önmagam látom a mumusban, immár Flynnként, amint összekuporodva marcangolja magát a hibái miatt, s elveszett lélekként bolyong a világban. A tudat, hogy ez valóban bekövetkezik, egyszerűen kiborít és órákig képes lennék rajta sírni.

Edevis tükre:
Visszatalál önmagához és újra boldog lesz.

Hobbim:
Legkedvesebb elfoglaltságomnak az Abbie-vel való őrült ötleteink megvalósítását tekintem. Ezt pedig mindketten mesteri szinten végezzük. Valahányszor a barátaink agyára megyünk velük, viszont ez cseppet sem zavar bennünket. Végtére is, csak egyszer élünk!
E mellett pedig szívesen festek vagy egy fa tövében olvasgatok.

Elveim:
Carpe diem!

Amit sosem tennék meg:
Nem lenne szívem megbántani a hozzám közelálló személyeket. Főleg Abbie-t nem. Ezért is szeretnék neki mindenről beszámolni, de még nem találtam meg az erre alkalmas időt. Leginkább attól tartok, hogy soha nem fog velem szóba állni.

Ami zavar:
Ha valaki hazudik nekem, vagy a hátam mögött kibeszél.

Ami a legfontosabb az életemben:
A szüleim és Abbie.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Azoknak a véleménye, akik irigyek rám.

Amire büszke vagyok:
Hihetetlenül örülök, hogy Abbie az életem része lehet. Legalábbis, eddig az volt.

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Nagy ívben elkerülném a bájitalkeverést, hogy még mindig Beth lehessek.

Így képzelem a jövőmet:
Bár már hatodikos vagyok, nem találtam még ki, hogy mihez szeretnék kezdeni az életemmel. Eddig a bájitalok nagyon vonzottak, viszont a baklövésem után meg sem fordult a fejemben, hogy a későbbiekben ezzel foglalkozzak.  

Egyéb:
Igazából egy nő vagyok, aki egy bájital megivása után férfivá lett. Elképzelhető, hogy nem a legjobb anyagokkal dolgoztam, esetleg egy hajszál került a főzetembe. Ha az utolsó eset a nyerő, akkor oltári szerencsém volt, hogy nem egy patkány, ami még rosszabb egy béka valamely testrésze keveredett hozzá a kreálmányomhoz.



Playby:
Douglas Booth

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Flynn Cutteridge   Vas. Ápr. 10, 2016 5:29 pm




Elfogadva


Egy nagyon érdekes lapot kaptunk tőled, nem hiszem, hogy bárhol találkoztam volna ilyen történettel. Rengeteg játéklehetőséget nyit meg előtted - és leendő játszótársaid előtt is - , de egyben biztosan nagy kihívást is jelent majd számodra alakítani Flynnt (vagy Beth-t?). Már Beth önmagában is nagyon szerethetőnek tűnt, azonban Flynn is az első pillanatban elnyerte a szimpátiámat. Kíváncsian várom, hogy alakul a sorsa a későbbiekben, megtalálja-e a helyét, sikerül-e visszafordítania a galibát és hogyan fogadják majd a szülei a hírt.
Úgyhogy futás playby-t foglalni, hirdesd meg a keresettjeidet és már játszhatsz is!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Flynn Cutteridge
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Hugrabug-
Ugrás: