HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Chantal & Astoria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


TémanyitásTárgy: Chantal & Astoria   Szer. Márc. 30, 2016 10:23 pm

Chantal & Astoria

Botrányos! – A düh szikrái pattogtak tekintetemben, mialatt az addig kezemben tartott levelet, melyet az imént kézbesített egy borzas gyöngybagoly, magam elé, az asztalra hajítottam. Mindössze néhány, macskakaparásra emlékeztető sor borzolta fel ennyire az idegeimet, melyben arra figyelmeztettek, hogy a Szombati Boszorkány következő számában egy, a családomról szóló szégyenletes pletykát szándékoznak közölni. A füles egy bizalmasomtól érkezett, aki azonban nem fejtette ki pontosan a cikk tartalmát, azonban erre nem is volt szükség. A mellékelt képekből kiderült, hogy az újság a félremagyarázás jól bevált eszközével kíván élni; ezeréves fényképeket bányásztak elő – ki tudja, honnan -, melyek köré színes történetet szőttek, olyat, amin a középszerű, pletykára éhes közönség kellemesen elcsámcsoghatott. Az egyik kép engem és korábbi felettesemet, Charlest ábrázolta, félremagyarázható, ám valójában ártatlan szituációban – engem azonban ez megrémített. Ebben a kontextusban ugyan csupán rágalmazásról lehetett szó, attól tartottam, ha az újság tovább halad ezen a nyomon, olyan titkokra akadhatnak, amik sosem szivároghatnak ki rólam. Aggodalommal gondoltam arra, hogy elég egy föld alól előkerített portás vagy takarítónő, aki talán csak fél szemmel, de valami módon tanúskodhat a Charles-szal folytatott - kérészéltű - viszonyomról.  
Erre semmiképpen sem kerülhetett sor. Elgondolkozva, immár a nyugalmammal egyetemben visszanyert önuralmam birtokában dőltem hátra puha karosszékemben. A lehetőségeimet fontolgattam; hírből ismertem a Szombati Boszorkány főszerkesztőjét, sőt minimális információim is voltak Chantal Runcorn-ról. A kérdés mindössze annyi volt, hogy szakítsak-e időt arra, hogy alaposabban utánanézzek a nőnek – így felfegyverezve kereshessem aztán fel. Bár ez némileg biztosabb út lehetett volna, rövid gondolkodás után elvetettem. Nem várhattam; tartottam tőle, hogy az idő ellenem dolgozik, ezen felül abban sem voltam biztos, hogy alaposabb utánajárással találnék bármi használhatót a nőről.
Tehát egy lezser pálcamozdulattal lángra lobbantva, majd elhamvasztva a levélpapírt, magamhoz véve a táskámat és a kabátomat hagytam el az irodámat. Mivel az épület teljes területén gátolva volt a hoppanálás, időbe telt, mire a felvonóval a földszintre értem, majd onnan a bejárathoz siettem – ezzel együtt tíz percen belül a Szombati Boszorkány szerkesztőségének újépítésű székháza előtt álltam. Az utóbbi időben semmiképpen sem mehetett rosszul a magazinnak, erről árulkodott a jó fekvésű, felújított épületük is.
Mielőtt azonban Ms. Runcornhoz kísértek volna, még egy sor kellemetlen vitán kellett átesnem az alacsonyabb beosztású alkalmazottakkal, akik nem szívesen zavarták meg főnöküket – de végül is győzedelmeskedtem.
Egy titkárnőféle Ms. Runcorn irodájához vezetett, aki minden bizonnyal már várt rám. Belépve udvarias mosollyal üdvözöltem a nőt, majd külön invitálásra nem várva léptem asztala elé, kezemet nyújtva neki.
- Astoria Malfoy vagyok. – A bemutatkozást letudva, amennyiben hellyel kínált, elfoglaltam az asztala előtt álló széket – de ha ezt elmulasztotta, akkor is feljogosítva éreztem magam arra, hogy a megfelelő pozícióba helyezkedve jelezzem, egy esetlegesen hosszabb társalgás vár rá.
– Elnézését kérem a kellemetlenkedésemért, beosztottjaitól tudom, milyen elfoglalt. – Ebben a kijelentésben volt némi cinizmus, elvégre pontosan tudtam, hogy csupán rövid úton kívántak volna megszabadulni tőlem. – De az ügy, ami idehozott, nem tűr halasztást.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Nem :
Kor : 45

TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Astoria   Pént. Ápr. 29, 2016 5:59 pm



Astoria & Chantal






Új napra ébredtünk. Nem mintha nem lenne jó dolgom a Szombati boszorkány élén, de néha elegem van a sok tudálékos varázslóból és boszorkányból. Mintha ők jobban tudnák mi az, amit csinálnom kell és mit nem szabad.
Kezembe vettem a mai számot és elmosolyodtam. A Malfoy család sosem volt jó hírneve bármennyire is próbálták ezt a látszatot kelteni. Ez most be is bizonyosodott. Úgy látszik Draco nem tartozik a legjobb férjek közé, ha már Mrs. Malfoy mással találkozgat.
Meghagytam a titkárnőmnek, hogy ne engedjenek be senkit hozzá. Élvezni akarom egy kicsit a siker édes ízét a saját magányomban. Az ablak felé fordulva olvasgattam a friss híreket, miközben megmosolyogtam egy-egy cikket.
Hamarosan egy bagoly érkezett. Bosszantó, hogy minden áldott nap a tudtomra adják, hogy törődjek a saját dolgommal. Azonban akkor egyetlen példány sem kelne el az újságból. Így hagyom, hogy bombázzanak a leveleikkel, amivel természetesen nem érnek el semmit.
Végül ismét a titkárnőm zavart meg. Astoriának nem tetszett, amit leírtunk, így elhagyta a saját kis szféráját, hogy leteremtsen. Legalább is ezt gondolom. A beosztottjaim nem tudták már tovább feltartani. Hát legyen.
Ahogy belépett az ajtón felé fordultam a székemmel, majd felálltam. A kezét nyújtotta. Megráztam és jómagam is bemutatkoztam. Visszahelyezkedtem a székembe és vártam, hogy mivel fogja kezdeni. Kissé meg is lepett. Egy kicsit nagyobb kirohanásra számítottam.
- Alig van időm, hiszen egy egész lap vezetése rengeteg tennivalót kíván – válaszoltam hasonlóképpen cinikusan – Nos, hallgatom, miről szeretne velem beszélni? – érdeklődtem ártatlanul, mintha nem is tudnám, hogy mi szél is hozta őt valójában.


_________________

Chantal Runcorn


Mindennek eljön az ideje. Csak haladjunk tovább a magunk által kijelölt úton, és mindent el fogunk érni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Astoria   Csüt. Május 12, 2016 9:19 pm

Chantal & Astoria

Bármilyen heves indulat is forrt bennem, ezt soha, semmilyen esetben sem hoztam a külvilág tudtára. A jogi pályán a ranglétrán való felkapaszkodás egyik kulcsa a rendíthetetlen pókerarc kifejlesztése volt, a másik pedig a körülményekhez igazított modor elsajátítása – de azt hiszem, ez más területeken is hasonlóképpen működött.
Számomra magától értetődött, hogy megőrizzem higgadtságomat, legyen szó bármilyen súlyos problémáról. Megtanultam kiélezett helyzetekben is hideg fejjel gondolkozni, ami sokszor igen nagy előnyhöz juttatott azokkal szemben, akik képtelen voltak az indulataik kordában tartására.
- Ebben nem is kételkedem – bólintottam helyeslően, egy rendkívül nyájas mosollyal kísérve szavaimat. Abban biztos voltam, hogy Ms. Runcorn most nem ülne itt, ha tétlenkedéssel töltötte volna a napjait; ahogy a legtöbb - noha nem mindegyik - magas pozíciót betöltő személyiségnek, úgy neki is meg kellett küzdenie jelenlegi kiváltságaiért, habár ez általában puszta szorgalmas munkánál többet és lényegesen mást kívánt: tehetséget és kiváló képességeket. Hogy ezek az adottságok miképpen segítik az embert, az már más kérdés - elvégre mindenki találkozhatott olyan esettel, mikor valaki olyan szakterületen tett szert jelentős befolyásra, amihez alig konyított valamit, hála kapcsolatainak vagy éppen hosszú nyelvének. De ehhez is tehetség kell.
Diplomatikus mosolyom kérdése nyomán sem tűnt el ajkamról. Mindketten tisztában voltunk találkozónk okával, tehát érdeklődése megjátszott volt, de a helyében én is hasonlóan reagáltam volna. Én jöttem hozzá, nem pedig fordítva – ez a tény pedig alapvetően meghatároz egy ilyen jellegű találkozót.
- Nos, nem nehéz kitalálni, mi hozott ide, nemde? Feltételezem, ha az Ön családjáról tervezne egy lap légből kapott pletykákat megszellőztetni, az Ön első útja is az illetékeshez vezetett volna – szegeztem rá tekintetem, ezzel tulajdonképpen kijelentve, hogy ő áll a dolgok hátterében. Hangomban nem csengett semmiféle rosszindulat, jelenleg kitartottam az udvariasság mellett, amihez egy apró, kifejezéstelen mosolyt mellékeltem még.
Nem akartam semmit elhamarkodni, így nem bántam, ha nagyobb körökben és többször is kell megkerülnünk a témát. Először is tudnom kell, ő miképpen viszonyul a dolgokhoz.
- Mindketten tudjuk, hogy a Malfoy – és más hírhedt nevek – besározása manapság milyen kifizetődő. Ha pedig erre van igény az olvasóktól, teljes mértékben érthetővé válik, ha egy újság igyekszik kielégíteni az igényeiket… Ilyen az üzlet. – Színpadiasan sóhajtottam. – Én mégis azért vagyok most itt, mert szeretném, ha azok a bizonyos képek nem kerülnének napvilágra. – Az a szám, amiben a képeket tervezték közzétenni, még nem jelent meg, de a szerkesztése már minden bizonnyal megkezdődött. Így az egyetlen lehetőségem a nő meggyőzése volt, más megoldást nem találhattam volna.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Chantal & Astoria   

Vissza az elejére Go down
 
Chantal & Astoria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Az Astoria utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: London :: Abszol út-
Ugrás: