HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Online muglik
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Márc. 13, 2016 1:19 pm-kor volt itt.
Adminok
Levin Dolohov

Profil
PM
Karakterlap

Dominic Linwood

Profil
PM
Karakterlap
Testvéroldalunk
Legújabb válaszok
Zara & Chris
by Christopher Broadmoor
Csüt. Júl. 07, 2016 1:49 am


Makepeace & Broadmoor
by Christopher Broadmoor
Kedd Jún. 28, 2016 3:09 am


London Life
by Vendég
Vas. Jún. 26, 2016 1:15 pm


Amelia Houghton
by Amelia Houghton
Szomb. Jún. 25, 2016 8:17 pm


Hírek
by Admin
Szer. Jún. 22, 2016 12:17 am


Playby lista
by Zara Rae Hale
Kedd Jún. 21, 2016 11:03 pm


Zara Rae Hale
by Admin
Kedd Jún. 21, 2016 10:39 pm


Liam várja szeretettel
by Liam Weasley
Pént. Jún. 17, 2016 8:38 pm


Dominic & Dolohovék
by Alexander Dolohov
Csüt. Jún. 16, 2016 7:54 pm


Julia & Dominic
by Dominic Linwood
Vas. Jún. 12, 2016 3:59 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:44 pm


Levin & Carol
by Caroline Dolohov
Vas. Jún. 12, 2016 2:14 pm


Xanthe & Jack
by Jack Durward
Szomb. Jún. 04, 2016 11:01 pm


Hataway keressetje
by Katherine Hataway
Szomb. Jún. 04, 2016 1:28 pm


Katherine Hataway
by Admin
Szomb. Jún. 04, 2016 12:01 pm


Ms. Granger & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Pént. Jún. 03, 2016 11:45 pm


Nathan & Carol
by Caroline Dolohov
Csüt. Jún. 02, 2016 7:55 pm


Octavia Wright
by Octavia Wright
Kedd Május 31, 2016 6:57 pm


Gloria Dashwood
by Admin
Hétf. Május 30, 2016 10:24 pm


Tessa & Eliot
by Eliot Makepeace
Hétf. Május 30, 2016 10:01 pm



Share | 
 

 Edward Remus Lupin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Nem : Férfi
Kor : 21

TémanyitásTárgy: Edward Remus Lupin   Szer. Márc. 30, 2016 9:46 pm




Edward Remus Lupin


Becenevem:
Ted a nagytöbbségnek, Teddy a kisebbiknek

Nemem:
férfi

Születési dátumom:
1997. április 06.

Iskolám:
Docendo Discimus Mágusakadémia

Foglalkozásom:
Fotográfia

Patrónusom:
Vörös Farkas

Pálcám:
11 hüvelyk, Juharfa, Egyszarvúszőr maggal, kicsit túlzottan is rugalmas

Vérem:
félvér


Otthon, édes otthon

Apám:
Remus Lupin, az idősebb "nyurga vérfarkas" személyesen, akitől - Rita Vitrol szerint legalábbis mindenképpen - külső adottságaim túlnyomórészét örököltem. Annyi történtet hallottam róla, annyi mesét, mégis, mintha minden egyes elmondott szóval kevesebbet tudnék arról, hogy ki is volt ő valójában.

Anyám:
Nymhadora Lupin, vagyis "szigorúan csak Tonks", teszi hozzá a mai napig mindenki, akinek még volt szerencséje személyesen is találkozni vele, mikor egy-egy beszélgetés alkalmával szóba kerül a neve. Hugrabugos, félvér, auror, metamorfmágus, szörnyen ügyetlen, kétbalkezes, sok pennát elkoptathatnánk, mire sikerülne körülírni, milyen is volt az én anyám, akit én szintén csak a fényképekről ismerhetek.  

Nagyanyám:
Andromeda Tonks, az egykor olyan híres és mélyen tisztelt aranyvérű Black család lánya, aki - testvéreivel ellentétben - ellent mert mondani a hagyományoknak és mugli születésű férjet választott magának, és akinek anyám mellett egy bizonyos értelemben én is az életemet köszönhetem. Ő vett magához, Ő nevelt, Ő okított, Ő szidott le, ha valami rosszaságon kapott rajta, Ő ült az ágyam felett ha beteg voltam, Ő küldte utánam az otthon hagyott könyveimet, és hála az aggódását és gondoskodását kifejező heti egy-két levelének, neki köszönhetjük majd azt is, ha az a szerencsétlen bagoly végelgyengülésben kimúlik majd.

Keresztapám:
Harry Potter, igen, az a Harry, igen, aki legyőzte a sötét nagyurat, igen a sebhelyes, igen, igen, ó Merlin szakállára már, ha még egyszer valaki felteszi ezt a kérdést, kitépem azt a kaméleonszínű hajamat. Harry a keresztapám, az évek során amolyan apafigurává vált, pedig semmiféle ilyen törekvése nem volt, nem atyáskodik, nem ítélkezik, Harry bácsi csak ott van, ha kell, szavak nélkül érti minden tettem és a mögöttük bújó szándékot, amiért mindig is hálás leszek neki.

A "kis család":
Sosem értettem, miért volt annyi varázsló és boszorkány számára fontos a vér, a származás, hogy mitől lesz valaki jobb, vagy netán rosszabb a másiknál csak azért, mert épp oda született, ahova. Tőlem ez minden esetre messze áll, ezt remekül bizonyítja a családom összetétele is, a családomé akik nem is igazán a családom, mégis nem is lehetnének jobban a családom. Nem köt semmiféle vérrokonság a Potter családhoz, Ginny néni mégis minden héten megterített nekem a vacsoraasztalnál, nem köt vérrokonság a Weasley családhoz sem, mégis minden karácsonyra kapok egy világoskék, kötött pulóvert egy hatalmas T betűvel a mellkasán. Egy kezemen meg sem tudnám számolni, hogy hányszor bosszantottuk a kicsiket James-el, hogy Ron bácsi hányszor vert el varázslósakkban, hogy mennyi alkalommal csimpaszkodott Lily a lábamba, hogy nem akar lefeküdni, és belegondolni sem merek, hány bagoly repült már Vickyhez a leveleimmel.


A lélek tükre

Pozitív tulajdonságaim:
Ó, ez hosszú lesz, bonts egy üveg vajsört, meg akkor már valami ehetőt is szerezz be, amíg én beszélek, mondjuk egy csokibékát, hátha benne van Hugrabug Helga. Na, megvagy? Kényelmesen elhelyezkedtél? Akkor jöjjön a kedvenc témám, én. Jó, nem, ennyire nem vagyok beképzelt, de több szemtanú alá tudja támasztani, hogy roppantul szórakoztató a társaságom, nehéz mellettem unatkozni, és azt hiszem felvéshetünk néhány plusz pontot a nevem mellé, ha figyelembe vesszük, hogy az állandó bohóckodás célja főként a mások, mintsem magam szórakoztatása. Mivel rengeteg gyerek között nőttem fel, akaratlanul is magamra öltöttem az ügyeletes udvari bolond szerepét, aki vacsora után lefárasztja az aprótalpúakat, majd később önkéntesen magamra vállaltam a szórakoztatást az iskola, főleg a klubhelység falain belül is. A nagyanyám szerint figyelemreméltó az is, ahogy a fiatalabbakkal, gyengébbekkel, kisebbekkel bánok, vagyis hát úgy összességében az emberekkel, és szentül állítja, hogy ez egy olyan kiemelkedő tulajdonság ami miatt végül prefektus lettem még a Roxfortos éveim alatt.
Bár rengeteg támogatást, segítséget és még több figyelmet kaptam elhanyagolható tizenpárhány évem alatt, azért mégis sikerült kifejleszteni az önállóság remek tudományát, így bármilyen helyzetből ki tudom húzni magam, anélkül, hogy segítséget kellene kérnem. Harry bácsi szerint figyelemre méltó, hogy ennyire fiatalon ilyen remekül boldogulok az élet majdnem minden területén egyedül, és hát, ki vagyok én, hogy ennek a sok szépnek és jónak ellent mondjak?  

Negatív tulajdonságaim:
Talán egy kicsit gyerekes vagyok olykor. És ha most azt mondod, hogy ez nem igazán számít negatív tulajdonságnak, majd gondolj vissza erre, mikor kikapom a kezedből a csokibékás Hugrabug Helgát... ne nevess, nekem tényleg nagyon kell az a kártya! Néha talán tényleg túlzásba viszem a dolgokat. Hogy milyen dolgokat? Nos, hát mindent. Túl gyerekes, túl önfejű, túl önálló, túl vadóc, túl makacs. Adhatsz tanácsot, de a sajátjaimat sem fogadom meg, próbálhatsz segíteni, de valószínűleg épp az ellenkezőjét fogom csinálni, már csak azért is.
Ja, és rengeteget beszélek, de tényleg, szörnyen sokat. Néha elnézést kérek érte, de utána ugyanúgy hajlamos vagyok folytatni, egy nagy gyerek vagyok, aki igyekszik addig húzni a gyerekkorát, ameddig csak lehet, ott megszegni a szabályokat, ahol csak tudja, ha már nem kap érte komoly büntetést, és emiatt olykor nehezemre esik komolyan venni a helyzetet. Vagy az embereket. Vagy bármit. Ja, ez a komolyság dolog sem nekem lett kitalálva.

Múltam:


ZÖLD



-  Ó, Merlin szakállára, már megint, Teddy? – hangzik egy lemondó sóhaj nem sokkal a háta mögül.
Az említett, nyolc éves forma kisfiú megszeppent szemeit nagymamájára emelve pislog párat, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem kap szidást, és a büntetés legkisebb jelére sem utal semmi, vigyorogva az égbe emeli mindkét kezét. Apró ujjai között pici, kétségbeesett gyíkocska ficánkol, minden erejét bevetve, hogy megmeneküljön, pont olyan színpompás zöld, mint az őt fogva tartó kisfiú hajkoronája.
- Nézd mit találtam! – újságolja lelkesen, bemutatva legújabb kis barátját. Nagymamája óvatos mosollyal jutalmazza a jövevényt, majd megsimogatva a fejét a bejárati ajtó felé tereli.
- Engedd el szegény párát, aztán eredj kezet mosni – utasítja anyáskodva a kisfiút – kész a vacsora.
Teddy leguggol a fűbe, szétnyitja nyirkos tenyereit, és elereszti a gyíkot, aki azon nyomban veszett menekülésbe fog, és sebesen el is tűnik a bokrok alatt. Egy ideig még figyeli, majd a koszos mancsokat néhányszor a nadrágjába törölve berohan a házba, és a fűzöld hajkorona azon nyomban eltűnik a fürdőszoba ajtaja mögött.
Andromeda persze tudta, hogy nem lesz könnyű, egyszer már végigcsinálta ezt, és pontosan emlékezett még, mekkora káoszt tudott teremteni maga között a saját lánya, mindent elkövetett hát, hogy unokájánál elejét vegye az adottsága okozta zűrzavaroknak. És bár el kellett ismernie, Teddy nyolc éves létére remekül uralta a képességet, eddig egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel járt.


CITROMSÁRGA



Sosem érezte még ennyire izgatottnak magát, mint akkor, abban a percben. Ujjaival görcsösen a rajta lógó talár anyagát gyűrögette – pedig nagymamája legalább háromszor a lelkére kötötte indulás előtt, hogy ne tegye, ne gyűrje össze már idő előtt – de most túlságosan izgult ahhoz, hogy eszébe jusson az ígérete.
A sor rendületlenül haladt előre, egyre fogytak előle az elsősök, a kezdetben kígyózó sor már éppen csak hullámzott egy kicsit, mire elértek az L betűhöz, és Ő, Teddy Lupin azon kapta magát, hogy már csak két ember választja el a Teszlek Süvegtől.
Aztán már csak egy.
Aztán ott állt a szék előtt, megbabonázva figyelve a hegyes süveget, aki úgy tűnt, kínzóan hosszú időt tölt, hogy eldöntse Agatha Lufkin melyik házban folytatja majd a tanévet, végül felharsant a „Hollóhát” szó, és az említett asztalnál hatalmas tapsvihar köszöntötte az érkező társukat.
Ő következett, először néhány bizonytalan lépéssel közelebb osont a székhez, majd miután tekintete találkozott a Teszlek Süveget tartó McGalagony igazgatónőével, mintha meghatottságot látott volna megcsillanni a barátságos, barna szemekben, ami egyből felbátorodott kicsit. Büszkén kihúzta magát, felmasírozott a székig, és egyből le is huppant rá, a fejébe húzta a süveget, lehunyta a szemét és várt.
Úgy tűnt, ő sem tartozott a könnyű esetek közé, a Süveg hümmögve gondolkodott egy darabig, Teddy pedig türelmetlenül feszelgett a széken, majd végül a döntés belehasított a terem csendjébe, és büszkén hirdette” Hugrabug”.  
A családja nagy része arra számított, hogy az első év folyamán Teddyt majd a Griffendél csapatába osztják, sőt, Ron bácsi talán fogadni is akart rá, hisz nem lehet másképp, Ő Remul Lupin fia.
Teddy lekapta a fejéről a Süveget és a termen meglepett morajlás hangzott fel. Legtöbben meglepetten pislogtak, néhányan felkacagtak, a Hugrabug asztala viszont egytől-egyig széles mosollyal, nevetve és tapsolva köszöntötte az új társukat, aki most az eddigi szőkésbarnás hajszínét rikító citromsárgára cserélte az új háza kedvéért. Elégedett grimasszal az arcán ült le a hosszú padsoron számára szorított helyre, és a körülötte lévők egy része azonnal piszkálni kezdte a sárgán világító hajtincseket, kérdések hadát zúdítva a fiúra, hogy „ezt mégis hogy csinálta”.
Igaz, hogy a neve Lupin, de ugyanakkor legalább annyira, sőt úgy látszik, sokkal nagyobb részben örökölte anyja jellemvonásait. Úgy bizony, Teddy Lupin egy igazi Tonks.


KÉK



Sietve szaladt lefelé a lépcsők hosszú során, szinte berobbant az ebédlőbe, utolsóként, mint általában ez lenni szokott. Páran lopva felé pillantottak, de senki sem szentelt neki nagy figyelmet, megszokott jelenség volt már, hogy Ted Lupin a reggeli utolsó pillanataiban toppan be, kócosan, gyűrött egyenruhában, és szemtelenül ellopja a társai reggelijének legfinomabb darabjait, amiket rendszerint késve érkezése miatt nem talál már a tálcákon. Vigyorogva huppant le a padra a barátai mellé, és már el is kezdte a begyűjtő munkálatokat, mikor beröppentek a reggeli baglyok, és Ő elégedetten nyugtázta, hogy magához képest nem is érkezett olyan későn. Ám elégedettsége csak addig tartott, amíg a szokásos hogyléte felől érdeklődő levelek mellé nem kapott valami mást is, amitől a kanalazó mozdulat közepén megállt a keze a levegőben.
- Jaj, ugye nem… - nyögte kétségbeesetten, társai meglátva az arcát, és az érkezett küldeményt egyből köré gyűltek, hogy semmiről se maradjanak le. Erre semmi szükség nem volt, az eseményeket a helyükről is tisztán hallották volna, Teddy tudta, hogy ez lesz talán az egyik leghangosabb rivalló, amit a Roxfort hatalmas fala valaha is hallott.
- Úha, Lupin, ez nem néz ki jól – csendült egy kárörvendő hang mellette.
- Nahát Lynch, tudod erre én is rájöttem – a tányérjába ejtve a kanalat, megragadta a borítékot és segélykérően nézett a másik oldalán ülő barátjára.
- Én kinyitnám – felelte meg sem várva a kérdést – Nem jó az ilyet tartogatni…
Hatalmas sóhaj kíséretében kifújta az összes levegőt a tüdejéből és felbontotta a rivallót, ami szinte azonnal eszeveszett ordításba kezdett.
„EZT MÉGIS HOGY KÉPZELTED EDWARD REMUS LUPIN?!” Csattant fel nagyanyja dühtől remegő hangja, akkora erővel, hogy aki eddig esetleg nem vette észre, most az is a Hugrabug asztala felé fordult, még a tanári asztalnál ülők is lopva az a kiabálás irányába fordultak.
„TELJESEN ELMENT AZ ESZED, DRÁGA FIAM? AZT HITTEM ENNYI IDŐSEN MÁR MEGTANULTAD, HOGY EZ NEM JÁTÉK, NEM A SAJÁT SZÓRAKOZÁSODRA KELLENE HASZNÁLNOD! EL SEM HITTEM, MIKOR MEGKAPTAM A LEVELET, SZÖRNYEN MÉRGES VAGYOK RÁD, NEM EZT TANÍTOTTAM NEKED!”
Teddy eszébe ötlött az elmúlt hét azon pillanata, ami miatt most ennyire mérgesek rá, úgy látszik a körülötte ülők is sikeresen felidézték, mert többek szája hatalmas vigyorra szélesedett. Teddy jelenleg nem volt ennyire jókedvű, igyekezett becsúszni az asztal alá, hogy minél kevésbé legyen a figyelem középpontjába.
„FELVENNI EGY TANÁR ALAKJÁT, HÁT TE TÉNYLEG MEGBOLONDULTÁL? SZEGÉNY FLITWICK TANÁRÚR ANNYIRA MEGIJEDT, MIKOR MEGLÁTOTT, HOGY EL KELLETT KÍSÉRNI A GYENGÉLKEDŐRE, BELEGONDOLTÁL, HOGY ENNEK AKÁR KOMOLYABB KÖVETKEZMÉNYE IS LEHETETT VOLNA? A TANULÁSON JÁRNA AZ ESZED ENNYIT A BUTA CSÍNYEK HELYETT, SOKKAL JOBBAN TELJESÍTENÉL! MIKOR FOGOD MÁR KINŐNI EZT A KÉKHAJÚ, LÁZADÓ, HUGRABUGPUNK STÍLUST? EZÉRT MÉG SZÁMOLNI FOGUNK, CSAK GYERE HAZA.”
Egy pillanat erejéig megfordult a fejében, hogy inkább a Roxfortban tölti a karácsonyi szünetet, megmentve ezzel magát nagyanyja éktelen haragjától, és remélve, hogy a nyári szünet bekövetkeztéig megenyhül egy kicsit.
A neki intézett kiabálás lassan elhalkult, már csak egy mondatott vágott hozzá dühösen, ami az előbbiek ellenére kicsit jobb kedvre derítette.
„PONT OLYAN VAGY, MINT AZ ANYÁD!”
Azzal a boríték kigyulladt, elporladt és a maga után hagyott hamut még bosszúsan beleszórta Teddy reggelijébe. Fintorogva félretolta a tányérját, és bár tudta, hogy most tényleg túllőtt a célon, nem tudta megállni, hogy ne húzza büszke mosolyra az ajkait az utolsó mondat hallatán. Édesanyja valószínűleg rivalló helyett az első bagollyal gratulált volna neki az év viccéhez.


VÖRÖS



- Segíts! – hangzott az egyszerű és lényegre törő kérés, ami már-már beillett parancsnak.
- Hm? – érkezett rá azonnal a felelet a lánytól, aki leengedve az újságot felpillantott a fölé magasodó Teddyre, szemöldökeit kérdőn felvonva.
- Kell egy írói álnév… te… szóval te elég sokat írsz. Adj nekem egyet.
- Hogy mi?
- Faye, ez most komoly! – morrant fel, mielőtt a lány hatalmasra szélesedő vigyora mellé kitört volna belőle a nevetés.
- Minek neked az, talán mégis betörsz az újságírásba? Biztos, hogy akkor a konkurenciától kellene segítséget kérni?
Ő cseppet sem találta annyira szórakoztatónak a helyzetet, mint a barátnője, de a segítsége reményében muszáj volt elviselni a csipkelődést, bármennyire is kedve lett volna sarkon fordulni és ott hagyni a lányt a hársfa alatt üldögélve, ahogy rátalált.
- Persze, hogy nem! – húzta el a száját – Ezt a pályát meghagyom neked, ez most… máshoz kell.
Már vagy egy egész éve együtt dolgozott Faye-el, a lány elképesztő szellemességgel írta meg a cikkeit, olyan burkoltan piszkálva benne minden újságírót, élen Rita Vitrollal, aki koholt pletykák alapján tudósított, hogy Teddy örömmel vállalta, hogy a fényképeivel illusztrálja a lány megjelent cikkeit. Naiv dolog lett volna azt gondolni, hogy ezt majd figyelmen kívül hagyják a nagy nevek, de Faye ezekre is olyan fordulatos és fondorlatos visszavágásokat tudott kitalálni, hogy ezt Teddy is csak egy dologgal tudta magyarázni: Faye Fletwock még Rita Vitrolnál is kegyetlenebb. Meg se kellett volna lepődnie azon, hogy most is milyen remekül szórakozott a zavarán.
- Na, csak nem szerelmes levelet készülsz írni.
Erre nem felelt, de az arca valószínűleg mindent elárult, mert a lány szemei elkerekedtek, és azon nyomban előtört belőle az a piszkálódó nevetés, ami tökéletesen jellemezte.
- Ezt nem hiszem el, Edward Lupin szerelmeslevelet ír. Menten megfulladok!
Mikor már épp túlfeszítette volna a húrt, abbahagyta a kacagást, és a fiú felé nyújtotta a jobbját.
- Kérem – közölte egyszerűen – Ezt nekem el kell olvasnom.
- Biztos, hogy nem! – ellenkezett szinte azonnal, és az eltelt két perc alatt nagyjából hatodszorra bánta meg, hogy egyáltalán megfordult a fejében, hogy segítséget kérjen.
- Invito Pergamen – szegezte a pálcáját Teddy táskájának, és a benne lapuló levél, amit Vic küldött neki, pillanat alatt a lány kezében landolt, aki szemeit villámgyorsan ide-oda járatva végigfutott a hosszú sorokon, miközben szabad kezével távol tartotta magától a leveléért harcoló Teddyt.
- Add már vissza, Faye, ez magánlevél, semmi közöd hozzá…- morogta dühösen.
- Ölel, Julia… Ki az a Julia? – nézett rá értetlenül, engedve, hogy a fiú kitépje a kezéből a pergament.
- Semmi közöd hozzá! – ismételte.
- Victoire, igaz?
- Persze, hogy Victoire. – puffogott még mindig ingerülten, miközben visszagyűrte a táskájába a levelet.
- Totál belezúgtál, mi?
- Tökre nem.
- Ted, teljesen elpirultál.
- Nem!
A fiú ösztönösen az arcához kapott, hogy elrejthesse a zavarának látható jeleit, de Faye arcán újra elnyúló, széles, macskavigyora elárulta, hogy ez még a gyengénél is gyengébb próbálkozás.
- Nem ott, a hajadon. – intett egyet a kócos tincsek irányába, majd elégedetten nekitámasztotta a hátát a fa törzsének.
Teddy felemelte a tekintetét, szemeivel azt a pár hajszálat keresve, ami hajlamos volt folyton a szemébe lógni, és gyorsan meg is akadt a tekintete a lángoló vörös tincseken. Bosszúsan fújt egyet, és már épp szólni készült, mikor Faye a szavába vágott.
- Romain.
- Tessék?
- Romain!
- Nem értem…
- Az álnév, te majom, Romain. Tökéletes. A Romeo és Julia túl elcsépelt lenne, a Romeo francia megfelelője Romain, Victoire meg félig francia, nem igaz? Ha annyira nem akarjátok, hogy mindenki a rózsaszín buborékszerelmeteken csámcsogjon, ez pont ideális, mondhatja, hogy valami távoli rokon, gyerekkori barát, fhranszia lhevelehzöthars, akivel a nyelvet gyakorolja. – mondta gonosz mosollyal az arcán, szándékosan rossz francia akcentust erőltetve az utolsó pár szóra.
- Ez jó… - ismerte el kelletlenül Teddy.
- Tudom – felelte elégedetten a lány.
- Köszi… de azért még gonosz vagy, Faye.
- Ezt is tudom. Igazán nagyon szívesen, máskor is.
- Ezek után szerintem kihagyom.

Külsőm:
Még, hogy nyurga... kikérem magamnak, kedves Rita Vitrol. Vagyis nem, inkább csak Rita Vitrol... a vérfarkas jelzőt már el is engedem a fülem mellett inkább. Bár tény, hogy magas vagyok, és az is igaz, hogy még annál is magasabb egy kicsivel, amit mások az átlagos "magas"-nak titulálnak, de azért... mindegy is.
Szóval magas vagyok, igenis arányos testfelépítéssel, rövid, barna hajjal... most meg zölddel. Jé, ez kék. Nem is, mert piros... hello kedves, üdv a metamorfmágusok csodálatos világában. Nem hiszem, hogy lehetne rólam tökéletes külső jellemzést adni, mert folyton váltom a színét, a hosszát a formáját annak, aminek csak tudom. A megjelenésem sem szorul hosszasabb magyarázásra, James Potter egyszer úgy hívott, hogy a "Hugrabug Punk" és nem hiszem, hogy ennél valaha találhatnánk kifejezőbb leírást a stílusomra vagy a ruhatáramra.
És innen utólag üzenem Rita Vitrolnak, aki legutóbbi találkozásunk során a "farkasfarkam" után leskelődött, hogy a nadrágom rossz oldalán kereste.


A madarak csiripelték

Amortentiám:
Reggeli hűvös levegő, fenyőerdő illat, menta.

Mumusom:
Harry bácsi szerint "a halál maga", ami a halott szüleim képében mutatkozik.

Edevis tükre:
Az ember azt hinné, hogy magamat látom majd visszatükröződni a szüleim között, én is azt hittem, a tükör viszont a még élő családomat mutatja, nagymamám, a keresztapám, tömérdek vörös Weasley hajkoronát, épen, egészségesen, sértetlenül, na meg azt a szőkét is... mintha a kezemet fogná talán.

Hobbim:
Leginkább minden, amire a körülöttem lévők reakciója valahogy úgy hangzik, hogy "jaj, de gyerekes vagy". Na jó, szeretek fényképezni is, az azért nem annyira bosszantó.

Elveim:
"A mosoly a második legjobb dolog, amit a száddal csinálhatsz"

Amit sosem tennék meg:
Nem ásnám alá más jó hírét, önbecsülését azért, mert nekem hasznom származik belőle.

Ami zavar:
A pletykák, a zoknik orrvarrása, az, ha valaki szipog és az istenért már, hát annyira nehéz lenne belerakni néhány plusz Hugrabug Helgát abba a nyomorult csokibéka kártyába? Komolyan? Én vagyok az egyetlen ex-hugrabugos, akinek nem volt Hugrabug Helga kártyája.... komolyan.

Ami a legfontosabb az életemben:
Victoire A számomra fontos emberek épsége.

Ami a legkevésbé fontos számomra:
Bármiféle csoport/nem/faj/származás/kinézet alapján történő megkülönböztetés, meg, hogy milyen hőmérséklete van a vajsörnek... gyerünk srácok, azt csak meg kell inni, tessék élvezni.

Amire büszke vagyok:
Én voltam minden idők legradikálisabb prefektusa, aki nem mellesleg ötödévben a legtöbb Bogoly Berti féle mindenízű drazsét tudta megenni hányás nélkül. TÍZ PONT A HUGRABUGNAK!

Ha valamit megváltoztathatnék az életemben:
Kicsit későbbre születnék, vagy korábbra, vagy máshova.

Így képzelem a jövőmet:
Ez annyira szentimentális lesz, hogy ha valakinek elmondod, letagadom, de... egyszer majd szeretnék családot, egy olyan igazit, nagyot, hangosat, ahol minden úgy van, ahogy annak lennie kellene.  

Egyéb:
Van ez a dolog, ez a metamorfmágus örökség, ez elég említésre méltó, nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni a színes hajam, vagy a malac orrom, Lilynek ez a kedvence, mint annak idején az anyukájának is.




Playby:
Hunter Parrish

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


TémanyitásTárgy: Re: Edward Remus Lupin   Kedd Ápr. 05, 2016 12:09 am




Elfogadva


Amikor felraktuk Teddyt a canon karakterek közé, valahogy egy teljesen más kép volt róla előttünk a karakterét illetően. Most viszont, hogy elolvastam a Te verziódat, nem is tudom már másképpen elképzelni. Az írás remek, a karakterlap összefüggő és tökéletesen bemutatja Teddyt, ennél jobb aligha lehetne. Örülünk, hogy itt vagy, sok remek játékot kívánunk neked és reméljük, hogy a shakespeare-i szerelmi történet végül nem egy shakespeare-i véget fog érni.
Már nincs más dolgod hátra, csak a playby foglalás, a keresetteid meghirdetése, utána pedig sok játék!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Edward Remus Lupin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Remus John Lupin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Finite Incantatem :: Offtopik :: Karakterek :: Akadémista-
Ugrás: